Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)

1926-01-07 / 3. szám

■•gyvenhetedik évfofyai 3 izána. CafltfiptSky 1828, Január 7, Bffifúetéai ár caehulorák értékben: ügyben ég vidékre postai szétküldéssel: Sgéfz évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. — Külföldön 160 K£. Egye, szám ára t 80 fillér. POLITIKAI-LAP. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BÁRÁNYAY JÓZSEF dr. LAPOK Szerkesztőség és kiadóhivatal; Nádor-,. 99, Megjelenik hetenkint háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton. A társadalmi béke ás annak megbontok Komárom, — január 6. A csehszlovákok — jól figyel­­mezzünk erre, — szükségesnek látták érdekeik védelmére itt la­pot indítani; ehhez joguk van és ezzel szabadon él cseh, német, szlovák, magyar, élhet a csehszlo­vák is, amelyen mi nem etnikai, hanem politikai meghatározást ér­tünk. A csehszlovákoktól sem lehet elvitatni azt, hogy ezt a meggyő­ződésüket ne vallhassák szabadon, így követeli azt a demokrácia, amely egyenlő jogokon, egyenlő szabad­ságon épül fel. Hogy a csehszlo­vákok a jogok nagyobb felét és az állampolgári szabadság nagyobb te­rületét sajátítják ki maguknak, az ellen küzdenek a nemzeti kisebb­ségek, fajuk, létük és emberi jo­gaik érdekében, A csehszlovákok itt Komárom­ban lapot indítottak, amely társa­dalmi, politikamentes lapnak vallja magát, de céljainak kitűzéséből tisztában lehetünk ezzel a politika­­mentességgel, mely a magyar „tá­madásokkal“ és ,,irredentával“ szemben akarja megvédeni a sze­gény üldözött csehszlovákokat. Néz­zünk egy kicsit a szemébe ennek a csalfa programnak. Az államfordulat után ennek a szinmagyar városnak lakosságából igen sokan, akik nem akartak a Csehszlovák köztársaság polgárai lenni, elköltöztek. Helyüket csehek és szlovákok foglalták el, akik ak­kor még csak törpe kisebbséget alkottak itten. Azután jött a cseh­szlovák demokrácia és a ma­gyar tisztviselőket menesztette az állami és a megyei hivatalokból, oda cseheket és szlovákokat tele­pített. Majd jött a demokrácia kör­zője és az ezeréve magyaroktól lakott földeket kimérte a csehek és szlovákok részére. Végül jött a de­mokrácia ollója és a magyarok ál­lampolgárságát kezdte nyirbálni és ezrekét elnyirta. Esek a magyar támadások ? Ta­lán ezek a támadások ellenük szólnak ? A tisztviselő létszámapasztő tör­vény leapasztotta a magyarok lét­számát minden állami hivatalban és ott csak hírmondókat hagyott meg. Postán, adóhivatalban már csak hírmondók vannak magyarok ebben a szinmagyar városban. Az ideözönlő szláv munkásság kiütötte a magyar munkások szájából a kenyeret. A kikötőben ukránok dolgoztak, amikor száz és száz magyar munkás várakozott a mun­kára. Ha építésről volt szó, akkor a helyi ipart mellőzték és Lana meg Szukup dolgoztak. Úgy támadnak a magyarok, hogy ez ellen felszólalni merészkednek és nem lapítanak a csehszlovák helyi hatalmasságok előtt. A magyar munkások ki merik nyitni a szá­jukat, hogy a nem ide való mun­kásnak itt nincs keresnivalója, ez támadás. Ellenben ha a magyar munkást visszaküldik [Pozsonyból és Érsekújvárból, mert nem birja az államnyelvet, ez nem támadás, ez demokrácia. A magyarság ezen jogtalansá­gokat és kihívásokat tűrte és beérte elvi tiltakozásokkal. Azután következtek az állam­­polgári üldözések. Harminc-negy­ven éve itt élő és adózó polgáro­kat minősítettek idegeneknek és külföldieknek. Egy-két hónapja ide­került munkások és tisztviselők a magyarság százait töröltetni kí­vánják a választók közül, mert azok „idegen állampolgárok.“ Hát ez támadás, de a legjogtalanabb táma­dás ellenünk. A mi türelmünknek is vannak határai. Az uj lapocska magyar irreden­táról dadog. Ezzel az agyoncsépelt és képtelen mesével bátorítják egymást a magyarok ellen a cseh­szlovákok. Mi úgy tudjuk, hogy egyetlen pör sem folyt a bíróság előtt Komáromban, ahol bírói Íté­let mondta volna ki, hogy itt ál­lamellenes üzelmek folytak. Hogy itt a magyar himnuszt énekelték a templomi istenitiszteleten, annak félszázados múltja van. Minden nemzetnek van himnusza. Hogy itt csak a csehek himnuszát szabad énekelni, ez a demokratikus sza­badságnak egyik igen frappáns bizo­nyítéka. Amerikában énekelheti minden népfaj és nemzet az ő him­nuszát. Az itteni magyarság éppen olyan államalkotó, mint ők. Több adót fizet, mint ők és a hadügy­miniszternek állítása szerint a leg­­külömb katonát adja. Most csak ennyit válaszul a ma­gyar „támadásokra“ és az „irreden­tára.“ A felénk dobott kesztyűt fel­vesszük. A társadalmi békét mi eddig meg nem zavartuk. De semmi provokáció elől gyáván megbújni nem fogunk, hanem azokkal nyíl­tan szembenézünk. = Mikor hivják issza a parlamen­tet ? A prágai parlament összehívásának napja még mindig bizonytalan. Erede­tileg úgy tervezték, hogy a parlamenti szünet január 19 ig fog tartani s a na­pokban a prágai esti lapok azt írták, hogy január 14 éré hivják egybe a par­lamentet. jól informált politikai körök­ben úgy tudják, hogy ennek az utóbbi hírnek kevés alapja van, mert a parla­ment összeülésének napja egészen bi­zonytalan. Svehla miniszterelnök sze­retné ugyan minél előbb összehívni a parlamentet, hogy több fontos javasla­tot elintézhessen, azonban ennek több az akadálya. A javaslatok között van a tisztviselők fizetésrendezése is, ennél az ügynél azonban Englis pénzügymi­niszterrel találja magát szemben a mi­niszterelnök. Englis ugyanis csak akkor tartja lehetségesnek a tisztviselőjavaslat tárgyalását, ha a fizetésrendezésekhez szükséges fedezetet megtalálta. Másrészt a cseh néppárt is nagy akadályokat » gördít a parlament összehívása elé, mert szilárdan ragaszkodik ahhoz, hogy a szenátus elnöke cseh néppárti legyen. Természetes, hogy ezt a szociáldemok­raták a leghevesebben ellenzik, amiből a koalíciós pártok között újabb kava­rodás támadt, úgy hogy Svehla most kompromisszum megkötésére törekszik, noha erre is igen kevés kilátás mutat­kozik. = A vád alá helyezési indítvány. Is­meretes, hogy az ellenzék a nemzet­gyűlés legutóbbi ülésén Svehla minisz­terelnök és Franke volt miniszter ciien vád alá helyezési indítványt terjesztett be. Az indítványt Juriga Nándor dr. szlovák néppárti képviselő nyújtotta be és bár az elnök az indítvány sorsát a szómegvonással megpecsételte, a koa­líció köreiben mégis nagy konsternációt keltett. A koalíció nagy ijedtségében most azon tanácskozik, hogy a köz­­társasági elnök és a kormány tagjainak bűnvádi felelősségre vonásáról szóló törvény revideálását vigye keresztül, mert szerinte nem lehet kitenni az ál­lam legfőbb funkcionáriusait annak, hogy őket ellenzéki oldalról a legutóobi esethez hasonló érje. Evégből megbíz­ták Meissner volt igazságügyminisztert, a koalíció jogászát, hogy a vonatkozó törvény bizonyos homályos részeit meg­felelően dolgozza át. = Dérer Iván unifikációs miniszter. A köztársaság elnöke kinevezte Dérer Iván dr.-t unifikációs miniszterré. Ez a kinevezés már a választások után be­fejezett dolog volt és az elnöki kézirat csak törvényes formaságot adott a ki­nevezésnek. Dérer Iván dr. kinevezé­sével azonban előtérbe kerül az állam­­polgárság kérdése, amelynek méltányo­­sabb megoldására Dérer az 1924 évi illetőségi nagy kampány idejében egy javaslatot készített és azt az akkori kor­mánynak előterjesztette. A javaslat de­mokratikus szelleme reményeket ébresz­tett azokban a magyar őslakosokban is, akiknek a legfelsőbb közigazgatási bi­­róság ismeretes döntése megsemmisí­tette állampolgárságát, azonban abban az időben Dérer nem volt miniszter és így a kormányban nem érvényesíthette felfogását. Most, hogy unifikációs mi­niszter lett, érthető várakozással tekin tenek működése elé mindazok, akik az illetőség és állampolgárság kérdésében megértőbb és igazságosabb döntést re­mélnek. Hisszük: rövidesen el fog dőlni, hogy amit a képviselő Dérer akart, a miniszter Dérer érvényesítheti-e. = Az építkezés állami támogatása. A kormány németnyelvű félhivatalosá­nak értesülése szerint a népjóléti mi­nisztérium befejezte az építkezés támo­gatásáról szóló uj törvény munkálatait és a javaslatot az érdekelt körök elé terjesztette véleményadás végett. A szak­­véleményeket január 15 ig kell benyúj­tani és az igy beérkezett vélemények alapján a minisztertanács újra foglal­kozni fog a javaslattal. A javaslat a minisztertanácsból a koalíciós pártok klubjához kerül, amely szintén megvi­tatja s ha a klub elfogadta, csak akkor kerül a parlament elé. így nem való színű, hogy az építkezés állami támo­gatásáról szóló törvényjavaslat a janu árban összehívandó nemzetgyűlésen el­intézhető lenne A szlovák kérdés. Komárom, — jan. 6. A csehszlovák köztársaság már meg­alakulásakor megteremtette a szlovák kérdést, amelyet mindezideig megoldat­lanul hagyott Az állam létrehozásánál közreműködött cseh és szlovák állam­férfiak figyelmen kívül hagyták az ame- * rikai szlovákokkal megkötött piltsburgl szerződést és a később létrehozott tu» rócszentmártoni egyezmény alapjára helyezkedtek. A szlovák néppárt hiva­talos lapjában és népgyülésein szám­talanszor rámutatott arra a kijátszásra, amelyben a köztársaság államalkotó másik néprétegét a cseh soviniszta centralizmus hívei részeltették és Hlinfca és társai nyilatkozataiból, de a köréjük csoporiosuló szlovákok óriási tömegei­nek állásfoglalásából elég világosan megállapítható, hogy a szlovák nemzet az .száján:'*- ' -al megalkotott uj államban teljesen Ki lett szolgáltatva cseh testvéreinek. Mindazok a kívánságok, amelyek a szlovák nemzet lelkében égnek s ame­lyeknek megvalósítására a csehek ma­gukat kötelezték, írott malaszt marad­tak és a szlovák nép visszasírja a régi érát, amikor az ezer év óta vele együtt élő magyarral sokkal jobban boldogult, mint most »felszabadítása“ után. Leg­hőbb óhaját, amelyet szerződésekben leszögeztek: Szlovenszkó autonómiáját, dacára a hét évi küzdelemnek, nem sike­rült megvalósítania és alig van valami biztató jel arra, hogy ebbeli törekvését siker koronázza. A lezajlott választások bebizonyítot­ták, hogy Szlovenszkó autonómiája iránt olyan olthatatlan vágy ég a lelkekben, amelyet minden huzódozás dacára, ki kell elégítenie a kormánynak, amely épen c probléma megnem oldása miatt jutott ahhoz a látszólagos győzelemhez, ami, tekintve a minimumra leolvadt többséget, akár vereségnek is mond­ható. És a szlovák kérdés e sarkpontja a lehető élesebben kerül ma a belpoIU tika homlokterébe, mert a kormánynak be kell látnia, hogy az amúgy is nehe­zen összetartható koalíció a kormány­zat menetét állandóan felbomlással fe­nyegetvén, mai összetételében nem ké­pes alkotó munkára s igy uj párt be­vonásával kell megerősíteni pozícióját. Azonban uj párt csak akkor lép a koalícióba, hogyha kívánságát teljesítik. A szlovák néppárttal eddig folytatott tárgyalások eredménytelenek voltak, mert a kormány hallani sem akar az autonómiáról, már pedig enélkül nem vállalhatnak tárcát Hlinkáék. Svehla és Sramek igyekezete tehát eredményte­len lett. A kormánynak nehéz helyzetében Kramár dr. akar segítségére lenni. A cseh nemzeti demokrata párt vezére a szlovák kérdés megoldását oly terv megvalósításával akarja elősegíteni, amely egyben a cseh fensőbbséget is biztosítaná. Szerinte a nagymegye rend­szert megkell szüntetni és egész Csehszlovákiát négy kerületre, vagy ha úgy tetszik, négy megyére kell felosz­tani, amelyeket külön megyei bizottsá­gok kormányoznának. Ilyen megyékké alakítanák át egész Csehországot Mor­vaországot, Szlovenszkót és Ruszin­­szkóí és ezek a szervek az egyes me­gyék kulturális és gazdasági autonó­miát kapnának, politikával azonban nem foglalkoznának. Kramár dr. sze­rint a szlovák kérdés elsősorban kultu­rális és gazdasági függetlenségen sar­­kallik, ezt pedig el lehetne érni az egyetlen Szlovenszkómegyének életbe­léptetésével, amelynek 24 tagból álló bizottsága intézné az ügyeit. Hogy a kormány hajlandó volna-e ennek a javaslatnak elfogadására, egye­lőre nem bizonyos. Arról sem hallot­tunk eddig sem Fiiinkától, sem más szlovák vezértől, hogy ezen az alapon a szlovák néppárt kész volna-e tár­gyalni, azt azonban bizonyosra kell vennünk, hogy a szlovák néppárt leg­elsősorban is politikai értelemben vett autonómiát kíván és programjának e

Next

/
Oldalképek
Tartalom