Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)

1925-08-04 / 93. szám

Senyveiihatodik évfolyam« 93. szám« Kedd« 1925. augusztus 4 üÖ6tiíeté*i át csehszlovák értékben: Helyben és Tldékre postai szétküldéssel: Egész évre 80 K, félévre 40 K. negyedévre 20 K. — Külföldön 160 Kő. Egyes szám ára; 80 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. í M ilílif. Komárom, — aug. 3. Mióta a városokat községekké fokozták le, ami azért történt, hogy a kormány hivatalai rendelkezhes­senek velük, cifra dolgokat olva­sunk a városok ellen viselt hadjá­ratokról. Ungvár városnak az autonómiáját felfüggesztették, ez Ruszinszkónak a fővárosa. Oda egy erdőmestert nevezett ki a zsupán kormánybiztosnak és a kormány­biztos ur, mint Írják a lapok, meg­döbbentő módon gazdálkodik és a várost adósságokkal terheli meg, Léva város képviselőtestületét fel­oszlatták és mivei a magyar pár­tok ezt az erőszakot szentesíteni nem akarták, a szükebb körű ki­nevezett városi közigazgatási bi­zottságban sem kértek helyet. Most egy tisztán csehszlovákokból álló városi bizottság intézi a szinrnagyar város ügyeit. Szőgyén falut egye­sítették ez eddigi két faluból, kép­viselőtestületét a zsupán kinevezte véletlenségből Csánki-pártiakból. Folytatni lehetne a közszabadság­nak a demokrácia jegyében való kezelését, de tulajdonképen a tárgyunkra akarunk rátérni. A városra a zsupán ráparancsolt, mint a lapok megírták, hogy épít­sen uj polgári leányiskolát. A vá­ros azóta bizonyára kellően felhá­borodott ezen a kívánságon, hogy ilyen ukázra másfélmilliót vagy több koronát kiadjon és azon gon­dolkozik, mire való is a városi autonómia. A csehszlovák városi politika abban merül ki, hogy a mindenható centrális kormányha­talmat érvényesítse, a városokat pedig csak eszközöknek tekinti, amelyek csak parancsok végrehaj­tására jók. Hogy a városoknak magasabbrendű hivatásaik vannak, az a kormány előtt teljesen kö­zömbös. Az is mindegy, hogy a városok boldogulnak-e és fejlőd­­hetnek-e, megvannak-e erre nézve az adott föltételek. Régen a magyar városi politika másképpen gondol­kodott erről a kérdésről. Mindenek­előtt kikapcsolta belőle a politikát és a városokat agy tekintette, hogy azok az ország fejlődésének repre­zentánsai. És ekképpen is bánt velük. Itt Pozsonyt, a fővárost kiszol­gáltalják a zsupánnak, kinek hiva­tala nyakrafőre semmisítgeti meg a városi határozatokat, amelyeket a miniszter jóváhagy. Sokszor pe­dig maga a zsupáni hivatal kény­telen álláspontját megváltóztatni. De hát ekkora tudatlanságnak még­sem volna szabad hivatali körökben felburjánzani. A többi väroät pedig a nácselnikok felügyelete és ren­delkezése atá helyezte a törvény. Tisztelet, becsület ezeknek a. hiva­talnokoknak, akik közül nem egy­nek megvan a kellő készültsége állásához, talán a szükséges mű­veltsége sem hiányzik, azonban tudunk eseteket, hogy a városokat úgy tekintik, mint kisérleti nyula­­kat és mindenféle meg nem emész­tett rendelkezéssel boldogítják és fojtogatják azokat. A városok kü'ömb sorsot érde­melnének, főképen pedig autonó­miájuk visszaállítását. Ez a töké­letlen közigazgatási reform, melynek békóiban sínylődünk, a csődnek teljes bizonyitékait szolgáltatja. Ez a reform a közigazgatásban telje­sen járatlan embereknek a szörny­szülöttje, amelyben egy gondolat csúcsosodik ki: a kormányhatalom­nak az inkarnációja. Ha a városok belepusztulnak is, de az elv meg­marad. * 195 = Kevés adót fizetünk. No igen! A cseh kormánylapok nincsenek megelé­gedve Szlovenszkó adójával. Keveslik. Azt mondják, hogy aránylag csekély az az az adójövedelem, amit itt a szegény adózóból kipréselnek és Csehországnak meg Morvaországnak kell áldozni azért, hogy Szlovenszkó fejlődhessék. Az egyik lap szebbszóval úgy fejezi ki ezt. hogy Csehország és Morvaország Szlovenszkó , szükségleteit pénzügyileg kénytelen ki- j egészíteni, mert csak így boldogulhat szegény Szlovenszkó. Hogy valaki el is higyje ezt az állítást, számokkal is szol­gálnak. Ezszerint a köztársaság összes egyenes adójából Szlovenszkóra csekély 195 millió 540000 K esik, a forgalmi és luxusadőbő! 126,101000 K. a vámbe­vételekből 90 millió 158000 K a fo­gyasztási adóból 174860000 K, míg az illetékekből 183 millió 218800 K juí. Szóval kereken 770 millió korona adó nem elég Slovenszkőnak! De hogy az olvasó ne csodálkozzék azon, hogy mi okból rántották most elő Szlovenszkó adóját, megadja a magyarázatát egyik cseh lap, amely azt irja, hogy a teljes autonómia megvalósítása esetén Szio­­venszkőban nagy ínség kezdődnék és ez igen magas adókat jelentene. Vagyis más szóval, az autonómia csak nsgy megter­­helíetést jelentene Szlovenszkóra és azért semmi célja annak, hogy önkormányzatra törekedjék. Mindenesetre nem rósz fogás igy választások előtt, Jcsak az a baj, hogy Szlovenszkó őslakossága is tisz­tában van azzal, hogy a kormány lap­jaiban megjelenő ilyen és hasonló cikkeknek igen hamar észrevehető kortesizük van. = Mibe kerül a létszámcsökkentés. Egyik prágai lap, a Lid. Noviay szám­adatokkal mutatja ki, hogy az állami alkalmazottak létszámcsökkentése meny­nyibe kerül a köztársaságnak. A lét­számcsökkentés eddigi állása szerint a nyugdijak összege 1925-ben körülbelül 70 millió koronát fog kitenni, végki­elégítésül eddig 8 milliót fizettek ki 1103 elbocsátott alkalmazottnak. Az or­szágos pénzü^yigazgatőság nyugdij­­osztálva arra számit, hogy még további 900 eíbocsátandónak 7 millió végkielé­gítést kell kifizetni. A vasútnál előfor­duló létszámcsökkentést a vasuíigaz­­gafás síját költségvetése keretében hajtja végre. Az eddigi előirányzat sze­rint 80—90 milliót kell majd kifizet­nie. A tanítók és tanítónők létszámcsök­kentése mintegy 10 millió koronába fog kerülni. Ezek szerint az állami tisztviselők és alkalmazottak létszám­­csökkentése összesen 180 millió koro ­nát emészt föl. Viharok mindenfelé. 1 (Megváltozott az idők járása.) Körülbelül 10—20 év óta állandóan azt lehet hallani öregebb emberektől, hogy megváltozott az idők járása felet­tünk. Mintha az évszakok bizonyos el­tolódást mutatnának. A laikus szemlélő előtt se rejtély már, hogy az évszakok kezdete és vége egyáltalaban nem egye­zik meg a naptárban jelzett kezdettel és véggel. Az is bizonyos, hogy pár évtizeddel ezelőtt téiente, amint az télen ilíik, vas­tag hőréteg esett, pompás hótakarót kapott a vetés és a téli elfagyástól nem kellett tartani. A téli legkedvesebb szó­rakozás, a szánkózás minden télen ránk­­köszöntött. Az újabb időben ellenben j nem egy tél elmúlik, hogy a hónak í j, a színét se látjuk. Semmi csapadék és ; emellett erős fagyok úgy, hogy a szá­raz fagy a takaró nélküli vetést majd­nem miuden télen agyonsanyargatja és ieg.öbbször teljesen ki is öli. Tavasz­­szal aztán nincs mit mást tenni, mint felszántani a kipusztult vetést. Az utóbbi évek tapasztalatai azt mu­tatják, hogy a négy évszakból kettő: a tavasz és az ősz lassanként eltűnik. A télbői a nyárba, a nyárból a télbe legtöbb esztendőben nincs már meg az a megszokott átmenet, amely azelőtt a tavaszban és az őszben nyilvánult meg. Vo tak olyan esztendőink, amikor a téli hidegre hamarosan a nyár tik­kasztó hősége következett, az enyhe tavaszi idő, a kellemes május eltűnt és így történt az őszi évszakkal is. Amikor e sorokat írjuk, Komárom utcáin orkánszerü szél tombol végig, a javítás alatt levő Szent-András templom állványairól egy darabot leszakított. A háztetőkről fedőcserepeket szaggat le, ablakokat zúz be, cégtáblákat sodor le az utcára. A Kossuth-táren és a Duna­­paríon pedig combvastagságu fákat tö­rött el derékban. Előző napokon hatalmas záporok SzerkcB-ztőség és kiadóhivatal: Nádor-a. 89., Megjelenik hetenkint háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton. verdesték a főidet, de azért a legnagyobb zápor után se éreztük lehűlni a levegőt, az a napokig tartó felhőszakadás után is tikkasztó és nyomott volt. Képzeljük el, mennyit kelleti volna szenvednünk a pokoli hőségben, ha a sürü esőzések nem igyekeztek volna némileg lehűteni a levegőt. Ha a sok esőzés dacára is tikkasztó volt a lég. milyen pokoli hőséget kellett volna elszenvednünk, ha nincsenek a gyakori esők. A fenti tünet is azt bizonyítja, hogy a rendes, megszokott időjárástói nagyon is eltértünk. A tikkasztó hőséget gyakran meg­zavaró, helyesebben felfrissítő gyakori zivatarok legtöbbször valóságos égi há ­borúk, amelyek jégesővel járnak és el­pusztítják azt is, amit a tikkasztó hőség még meghagyott. Alig van a környé­künkön falu, amelynek határában ne tett volna kisebb-nagyobb kárt a jég­eső. Ezelőtt lencse, vagy borsó nagy­ságú jégdarabok szoktas hullania vih2r felhőkből, most a mogyoró és dió nagy­ságúak a megszokottak, de galamb és tyúk-íojás nagyságuakkal is eiég gyak­ran találkozunk. Hogy az ilyen jégeső milyen pusztításokat végez, azt monda­nunk se kell. De necsak a környékünkön tekint­sünk szét, hanem nézzünk körül az egész világon, s akkor megdöbbenve látjuk, hogy valami nagy változáson megy át a mi jó öreg földünk és talán az egész világegyetem. Soha nagyobb, borzalmasabb és gya­koribb földrengésről nem olvastunk, mint a közelmúltban. Mintha a jó öreg föld le akarná rázni magáréi ezt a megszokott és megunt kérget és emiatt sokszor megrázkodik és földrengést okoz. Nekünk, komáromiaknak különösen van okunk félnünk a földrengéstől, hiszen Komárom valósággal földrengés fészek, ahoitmindig él még az 1763 dik borzalmas földrengés szomorú emléke Jó órában legyen mondva, szin!e csodálatos, hogy Komárom mostanába^ nem érzett kisebb földrengést akko amikor olyan gyakoriak ezek máshor’ Ismeretes, hogy 1763-tól a nag1- komáromi földrengéstől kezdve száy éven át minden nap megrándult Komáz rom városa alatt a föld és ezt a komá-­­romkk úgy megszokták, mint a szu­­nyogcsipást Még sokáig lehetne azt a témát foly­tatnunk, hogy a régi megszokoti idő_ járás és az ezzel járó kapcsolatok égé” szén megváltoztak. Mindaz csak eímé” leti fontossággal bírna, ha nem járná* nak egyes zivatarok katasztrófális hatás" * sál. A jégverés megszámlálhatatlan káro kát okozott az idén is a mezőgazda­ságnak és ezzel az emberiségnek. A jégveréseken kívül gyakori villámcsa­pások is sok emberéletet oltottak ki. Pár évtizeddel előbb mindez mesébe illő túlzások számába ment volna, ma pedig a gyakori jégesések, a sürti vil­lámcsapások napirenden vannak. A földön valami nagy változások mennek keresztül, amelyek — száz me­mento mórit — kiáltanak az emberiség­nek. Szenzációs lesz az 583. számú Stand a pozsonyi Dunavásáron Hofbauer Andor butorkiállit&sa. Komáromi áruházamban állandóan 50 különböző szobaberendezés raktáron. Óriási választék hálószobák, ebédlők, szalon és uriszobákban. Ebédlők kü­lönböző stylben u. m. Upendel, Renesance, Hollandi Bárok. — Telehálószobák: habos kőris, jávor, afrikai körte, citrom stb. stb. Saját készítmény fi bőrgarnitúrák, seslon, dívány és matracok. Vidékre díjtalan csomagolás. u

Next

/
Oldalképek
Tartalom