Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)

1925-08-01 / 92. szám

■egyvenhatodik évfolyam. Szombati I9B5. augusztus I. POLITIKAI LAP. Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel: Egész évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. — Külföldön 160 Eö. Egyes szám ára j 80 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JANOS. Felefős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: B AH ANY A Y JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 29., Megjelenik hetenkint háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton. Srobáar Komárom, — Julius 31. Srobár zólyomi kortesbeszéde egészen világos és érthető volt és egy fontos lépést jelent Szlovenszkó részére, mely éppen Srobár és tár­sainak politikai magatartása alap­ján jutott a mai helyzetébe. Erről a helyzetről egymás után konsta­tálják a kormány pártjai, — talán a szociáldemokratákat kivéve, — hogy itt valahogy nincs rendben a dolog és Szlovenszkó elégületlen­­ségének komoly okai vannak. Srobár beszéde megállapítja a csehszlovák ideológiának szloven­­szkőí csődjét és elismeri, hogy a centralista kormány ellen a szlovák nép elégületlensége és haragja for­dul, csakhogy Srobár ennek követ­keztetéseit nem úgy vonja le, ahogyan azt a logika parancsolná: bírálja a kormány ténykedéseit és a végén oda lyukad ki, hogy az agrárius pártot támogassa a szlo­vákság és forduljon el Hiinka iz­gatásaitól. A logika cserbenhagyta az öreg Srobárt, aki olyan, mint a vén cigány, mindennap egy nótát felejt. Ha mi a közállapotokkal e'égület­­lenek vagyunk és úgy találjuk, hogy annak Prága az oka, amely Szlovenszkót gyarmatnak tekinti és gyarmatként kezeli, akkor nem fe­jezhetjük be beszédünket úgy, mint Srobár, hanem azt kell monda­nunk, hogy a szlovák nemzetnek jogait tiszteletben keit tartani és azokat visszaállítani, vagyis egy szóval kifejezve: az autonómiát megadni. Idáig Srobár logikája már nem hatott és az, úgy Játszik, kihagyá­sokkal működik. Ö elégületlen, de nyíltan nem ál! az autonómia mellé. Ezen ne is lepődjünk meg nagyon, ha tudjuk, hogy a cseh­szlovákizmus politikai tanának a szlovákok közt Srobár volt a leg főbb hive. És most mégis ő teszi a kötőjelet e fogalomba, amikor azt konstatálja, hogy a szlovák kérdés politikai kérdés. Srobár politikájáról mi évek so­rán keresztül megmondtuk véle­ményünket, akkor is, mikor a ha­talmon volt, nem haboztunk kije­lenteni, hogy a gyarmatosítás jóra nem vezet. Szlovenszkó adminisz­trációjában ő követte el a legvég­zetesebb, szinte helyrehozhatatlan hibákat. Ö volt az a miniszter, aki nyilvánosan is kijelentette, úgy mint Kramár is, hogy gyűlöli a magyarokat. Ilyen kijelentéseket a foghijas, öreg politikusok részéről nem fogunk fel túlságos tragikusan, mert ők nem annyira diplomaták, hogy gondolataikat el tudaák lep­lezni. De leszögeztük, mint a csehszlovák politikának a magyar kisebbség elleni rugóját. A csehek elleni elkeseredésről és gyűlöletről is beszélt az öreg rózsa­hegyi orvosdoktor és a végzetes politikai elszólásából azt látjuk, hogy feladta a csehszlovák gondo­latot, legalább is magában. Ennek az elkeseredésnek jó részben, sőt oroszlánrészben Srobár volt az oka. Ő tolta félre erőszakosan a szlovák elemet a közigazgatásban, iskolai téren, ő találta ki a mérsékelt és túlzásokba menni nem hajlandó szlovákokra a magyarón kifejezést, ő csinálta meg a propagácana kancelláriát a magyarság ellen, ő hurcoitatta a magyarság ezreit ár­tatlanul és ok nélkül börtönbe, tízezreit ő üfdözle a határokon is túl. A magyar ellenzéki álláspontnak fényes elégtétele a zólyomi szózat. Vártuk ezt már régen. A beisme­rést a tévedésekről, hibákról és bűnökről. A szlovák nép már tisz­tában van Srobárékkal és méltó társával Hodzsával és a rolnickár­­argalás társasággal, Szlovenszkó „drága“ gyermekeivel. A zólyomi kanosszajárás sem segít már Sro­­bároD, sőt nem segítene az sem, ha ellenzékbe menne, amire hiány­zik belőle az erkölcsi bátorság, Pedig Prága elejtette régen és végleg a skartba helyezte, mert az ő példája iskolapélda volt arra, hogyan nem szabad politikát csinálni és kormányozni, mert kreatúráinak legnagyobb része nem jószántából hagyta el hivatalát. Megelégedéssel vesszük tudomásul, hogy Srobár állította ki a bizonyítványt a ese­tiekhez való viszonyról és a szlovák Demzet nagy sérelmeiről, a cseh­szlovák Srobár. = Választások — meglepetésre. A csehszlovák koalíció pártjait erősen fog­lalkoztatja a választások eshetősége, amelynek bekövetkezése idejét senki sem tudja, de minden koalíciós kép­viselő rettegve gondol rá. Minden nap uj, meg uj terminust dobnak a lapok a közvéleménybe s nagy idegességük­ben maguk sem tudják, hogy mit írja­nak. Az tény, hogy a választások kü szöbön vannak, a koalíció pártjai kö­zött kimély ült ellentéteket nem lehet többé elsimítani s hogy ha pár napra be is áll a csend, megint csak újra kitör a válság. Hogy mikor lesz a választás, ta:án maga Svehla sem tudja, de a koalíciós lapok raosí azt írják, hogy a választásokat csak a jövő év folyamán fogják megtartani. Tehát már nem is tavasszal, hanem a jövő év folyamán. Tudomásul vennők ezt is, de mert a koalíciós pártok készülődéseiből arra kell következtetni, hogy a lapok hírei csak kortesfogások, amelyeknek az a rendeltetésük, hogy az avatatlanok fe­lüljenek azoknak, a legnagyobb óva­tossággal kell fogadnunk minden olyan hirf, amely a nemzetgyűlési képviselők választásának elhalasztását hangoztatja. Mostanában az ellenzék köreiben az a nézet kezd elterjedni, hogy a kormány hallgatása és a kormány lapjainak rendszeresen váltakozó hírei csak az ellenzék félrevezetését szolgálja. Ma már az a nézet alakult ki, hogy a kor­mány meglepetésszerűen fogja kiírni a választásokat. Ezt igazolja az a kortes­­hadjárat, amelyet a koalíciós pártok ki­fejtenek az egész köztársaságban. A kormány pártjai egyre másra tartják a gyűléseket, amelyek végén adakozásra hívják fel a megjelenteket, igy akarván összegyűjteni a választási költségeket. Akárhogy nézzük is, az idő nagyon megérett a választásokra és biztosra vehetjük, hogy azok mihamarabb meg is fognak történni. Résen kell tehát lenni a magyar ellenzéki páríoknak is, hogy meglepetés ne érje őket. = Csalogatják a németeket, eh hiába! Benes külügyminiszter memoárjának egy részét nemrégiben közreadta egy cseh lap a köztársaság keletkezésének idejéről, amelyben arról van szó, hogy eredetileg úgy tervezték, hogy a kor­mányban résztvettek volna a németek is, akiket Landsmann miniszter képvi­selt volna. Jellemző a koalíciós pártra, hogy ezek egyike, a cseh szociálde­mokrata párt örömmel ragadja meg az alkalmat a régi tervnek megvalósítására és a német szocialistákat nagy előzé­kenységgel invitálja a kormányba. El­hisszük, hogy a cseh szociáldemokra­ták szívesen látnák a koalícióban a német szociáldemokratákat, mert ezzel a cseh haladó-pártok jelentékeny erő­sítést nyernének, amit különösen az egyház és állam szétválasztásánál fel tudnának használni. Azonban a német szociáldemokraták is átlátnak a szá­mításon és nem hajlandók arra, hogy őket cseh elvtársaik kihasználják a Landsmann-miniszter szépen hangzó ti­tulusával, mert jól tudják, hogy ez a miniszter nem lehetne más, mint egyik olyan tagja a kormánynak, aki a petka parancsait és utasításait ép úgy volna kénytelen teljesíteni, mint a kormány többi tagja. A németek nem nyernének semmit, mert a Landsmann-miniszter se volna képes a kormány elnyomó nem­zeti politikáját megváltoztatni. Egyik lapjuk rosszul sikerült tréfának tartja az egész kezdeményezési, a másik meg csalogató cukorkának, aminek azonban a németek nem ülhetnek föl. A né­metek igen helyesen azt tartják, hogy őket az a hatalom illeti meg az államban, amely politikai, kulturális és gazdasági erejüknél fogva kijár nekik. És ebben tökéletesen igazuk is van a németeknek. = Mennyi segélyt kap a csehszlovák egyház ? A kormány egyházpolitikájáról az utolsó hetekben ugyancsak megal­kothatta mindenki a maga véleményét. A pápai nuncius ügye teljesen nyilván­valóvá tette az El Rómától! jelszó alatt megindítandó politikát, amely az egy­ház és állam szétválasztását tűzte ki céljául. Ámde ha ez a cél lebeg a kor­mány előtt, akkor ugyancsak nagy kö­vetkezetlenséget árul el más oldalon az a ténykedése, amely az u. n. cseh­szlovák egyház iránt nyilvánult meg. A cseh nemzeti szocialisták és a cseh szociáldemokraták heves vitákat ren­deznek mostanában és ebben a szó­harcban olyan leleplezés jutott nyilvá­nosságra. mely a mai kormánynak egy­házellenes politikáját furcsa színben tünleti fel. Ugyanis Bechyné kultusz­miniszter bevallotta, hogy az egyházak segélyezésére szánt 9 millió nyolcszáz­ezer koronából a csehszlovák egyház­nak egy év alatt 6 600 000 koronát adott 1 Tehát mig a régi keresztény egy­házakat egyáltalában segítség nélkül hagyja, addig az alig egymillió lélekkel biró cseh nemzeti egyházra súlyos mil­liókat költ a köztársaság összes adó­zóinak terhére. Ez a súlyos sérelem akkor történik, amikor a más felekeze­tek ingatlanait az állam lefoglalja és busás áron osztja ki a legionisták kö­zött s amikor a más egyházaktól el­vonják a segélyt, a legnagyobb válsá­got idézve elő az egyházak életében. Hát igaz, hogy ez is politika, de hogy meg fogja magát boszulni, az is bi­zonyos I = Megszakadt tárgyalások. A jó ég tudja, hogy hányadszor szakadnak meg a tárgyalások Csehszlovákia és Magyar­­ország között, melyek képviselői a kereskedelmi szerződés megkötése cél­jából már a műit év őszén összeültek. Csehszlovákia a világ minden államával kötött már kereskedelmi szerződést, egyedül a közvetlen szomszédos Ma­gyarországgal nem képes megkötni. A rövid híradás szerint a felek szétválá­sának az az oka, hogy a lett ajánlatok és engedmények egyik fél kívánságát sem elégítették ki. Bizonyos, hogy en­nél a megegyezésnél olyan kérdések lehelnek a háttérben, amelyekben nem tudnak megegyezni, de lehetetlennek tartjuk azt, hogy egy kis jóakarattal ne sikerülne a régóta várt egyezményt megkötni. A csehszlovák kereskedelmi érdekeltség régóta sürgeti a szerződést, Magyarország részéről is minden jó­indulat megvan, akkor valóban a cseh­szlovák képviselők túlságos elzárkozott­­sága az oka annak, hogy a két egy­másra utalt ország nem tudja meg­kötni a szerződést. — Csépiési mázsakönyv kap­ható Spitzer Sándor könyvkereskedé­sében Komárom, Nádor-utca 29. Szenzációs lesz az 583. számú Stand a pozsonyi Duna vásár on Hofbauer Andor butorlciállitá.sa. Komáromi áruházamban állandóan 50 különböző zzobaberendezés raktáron. óriási választék hálószobák» ebédlők» szalon és uriszobákban. Ebédlők kü­lönböző stylben u. m. Lipendel, Renesance, Hollandi Bárok. — Telehálószobák: habos kőris, jávor, afrikai körte, citrom stb. stb. Saját készítményü bőrgarnitúrák» seslon, divány és matracok. 'Vidékre díjtalan csomagolás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom