Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)

1925-07-30 / 91. szám

2. oldal. Komáromi Lapok 1925. juliua 30. U.P. műuészi kiuiíelu bátorok 559 Bratislava Stefanik-n. 8 a. kaszaiban, meg kell szűnni, ha elakar­­ják érni az igazi békét. A Ruhrvidák megszállása nem szolgálta a béke meg­erősödését, talán a mostani kiürités kezdete lehet az emberibb és humánu­sabb felfogás érvényesülésének. Az emlékek, amelyeket a francia ka­tonák maguk után hagytak, nem valami kedvesek a németeknek, de azzal, hogy a megszálló csapatok elhagyják a né­met földet, talán egy picinyke remény­sugár villan meg a látóhatáron, amely azt jelzi, hogy a nagy német nemzet szabad akaratának teljesítésében jövőre még sem lesz annyira gátolva, mint eddig volt. Be kell következnie miha­marabb a kölni zóna kiürítésének is, mert végre is a béke hetedik évében el kell végre jönnie a lelkek nyugal­mának, az emberek megértő szereidé­nek. A Ruhr-vidék leigázott népe már boldog, vajha ebből a boldogságból egész Németország jobb és biztosabb jövőjének forrása fakadna 1 ■ m II Nem kell a fővárosba menni!! u a *3 mikor R r N 3 POLLÁK JULISKA I-* * I 5 § <3 * utódánál 5 3 ■í Komáromban, Nádor-uíoa 17. sz, & © K olcsóbban beszerezhetők a leg­újabb és kényelmes gumini és S í >3 9 0 halcsont nélküli hasfüzők és mell­< * * sa tartók orvosi rendeletre is. % § w t*4 Bőrkeztyűk nagy raktára 1 Kéz­£ 5-H “0 tyűk tisztítása és javításai Selyem 3* » 3 itt és flór harisnyák nagy válasz-II tékban1 II 52 Anna bál a Katholikus Legényegyletben. Borostyán indával befutott, rózsavi­­rágillatu, mámoros levegőjű, sokszor visszasírt szép idők megváltozott em­léke városunkban a Legényegylet „ Anna bálja." — Ama jó időké, amikor vígan csúszott a két garasos karcos bor, mi­kor a füstös nótája mellett vígan, őszin­tén mulatott Őskomárom ősi lakója. E régi szép idők emlékeit van hivatva felújítani az említett bál s az idén is, amennyire a bilincsbe vert kedélyvilá­gunk megengedte, sikerrel megoldotta az egylet a szép célt. Szép közönség részvételével zajlott le a Legényegylet helyiségeiben vasárnap éjjel a hagyo­mányos műsoros mulatság. A szép számi mai összegyűlt vendégeket a műsor keretében szebbnél-szebb énekszámok­kal gyönyörködtették a közönségünk előtt már oly előnyösen ismert kis mű­vésznőink : Domnánovits Bözsike és Nagy Bözsike. Jól esett hallani a mókás tartalmú, szépen betanult s mesterien előadott énekszámaikat. Forró taps fe­jezte ki a nagy tetszést és megelégedést. Heribán Mariska és Kreschka Mariska egy kedves vig életkép keretében szóra­koztattak bájos játékukkal. — Majd Hegyi Lajos meglepően szétterjedő megjelenésével s igazi életderüvel elő­adott . ügyes kupiéival szerzett nagyon vidám perceket a közönségnek s sok tapsot mindegyre növekvő tekintélyének. Dicséret illeti a jól sikerült kupiék szerzőjét, ügyes és ötletes dékányát az egyletnek: a közkedvelt Pataky Jóskát, ki sokat tett, fáradt az est sikerének biztosítása érdekében. — A Vili. Albert valóságos kacaj vihart idé­zett elő. Érthető is. Balogh Kálmán csak megjelenik a színen s a közönség már nem bir magával, tombol, jobbra balra dől, kacagva sírja el .örömét s szárit­­gatja nevetéstől könnyes szemeit. — Mesteri volt, jobbat nem nyújthatott volna. Szaday Mariska méltó partnere volt, de nagy teljesítményt nyújtottak a többiek is: Németh L., Prohászka J , Takács Gy„ ifj Lenhardt M., Szalay I., ifj. Kiss István, Szaday Z , Kreschka L , Szondra F. és a súgó: Németh Gy. Nagyon ötletesen konferáltak s sok de rüs percet szereztek Prohászka J. és Kiss P. Az egylet hálája s a közönség osztatlan köszöneté a jutalma Lohner ]. tanár ur lelkes s mesteri zongorakise­­retének. A kiváló műsor befejezése után a vidám jókedv pajzán csárdásba csa­pott át, mely világos reggelig tartott. Alig-alig tudták befejezni s csak azon reményben hagyta abba az ifjúság a táncot, hogy szombaton, augusztus 1-én az egyleti tánckurzus zárómulatságán ujult erővel fogják folytatni. —ja-Cserkészeink. A tátralomnici és késmárki kirándulás. (Naplótöredék.) Julius 20. »Mi szép erdők ölén, a zöld erdők ölén, ha tárol a kürt szara harsan, felelni neki dalban, hahó, hahó, hahó.« A Vág felső folyásánál, gyönyörű völgyek suhogó fenyveserdei között robogtunk végig, el a Magas Tátra felhőkarcoló órmai alatt, a liptói és szépéii Magúra lábainál. A láthatár szélén leboruió égbolt Lengyelföld hal­maira ragyogta kékjét s a Tátra-órmok árnyéka borongva ködiött a szakadé­kokba üllepedett felhőkön át. Lenn a völgyek alján ezütt- szallagú patakok siettek más tájakra, huiiámborzas há­tukat megragyogtatíák a sugárzó nap­fényben és mint hosszú aranykigyók, fénylő habpikkeiyeikkel felkacagtak a széleskarimáju cserkészkalapokra, Lomnicon rajok szerint helyezkedtek el, mindegyik raji más más villába. Az l. raj a Sennyei báróéknál volt, a II. raj a Liptai, a III. a Zichy villában. A délutáni programm a kőpataki tó megtekintése volt. 900 m. magasra kellett menni a tóhoz, sűrű fenyvese­ken, majd apró törpefenyő bokrokon át; maga a tó nem nagy, nem is va­lami rendkívüli természeti szépség, de a kilátás mellőle gyönyörű. Délre a Poprádi Fennsik 16—18 községe bá­mult ránk pirostetős házaival, nyílegye­nes útjaival. Szemben velünk Európa egyik nevezetes vízválasztója, a Király­hegy (Král’ova Hola). Északra közvet­lenül mellettünk a Lomnici csúcs 2634 m. magas orma. A büszke égbetőrő, szürkés-zöldes-barna sziklák komoran nézték magukat a kristálytiszta tóviz­­ben, aljukon méteres hórétegek, melye­ken egy-egy karcsú zerge futott tova. Az 1750 m. magasból már szürkület­kor indultunk el s közben megnéztük az újonnan épült Prága Hotelt, a Ma­gas Tátra legszebb szállóját. Sötét este volt, mikor haza értünk szállásunkra. Az ég sötét-azuros színéből fekete Munkát! Időt! Pénzt! takarít meg, ha ruháját a kiváló • -1—I .POLIO mossa. MINDEN ÜZLETBEN KAPHATÓ. S sötét szíluetszerfi árny emelkedett ki: a Magas Tátra orma. Az ózonos légben halk sóhajjal me­séltek a fák, suttogott az erdő és szállt, szállott 3z ima. Julius 21. »Sövit a szél Késmárk felett! Édes hazám Isten veled . . .« Hirtelen megváltozott az útiterv. Dél­előtt átrándultunk Madárházára, ahol rengeteg áfonyát és epret ettünk s az­tán vidám nótaszóval mentünk vissza Lotmiicra, ahol bevásároltunk minden­féle emléket... s utána el — Kés­márkra. Pici kis város, de vannak nagy em­lékei, nagy múltja és van nagy fia is. Megnéztük az uj evang. templomot. C*:odás, fenséges épület. Semmi cifra­ság, semmi fölösleges disz, mindenütt felemelő, tiszta egyszerűség, sima fa­lak, ivbottozatok, az oltárhoz hosszú, egyenes lépcsősor vezet, mintha a Sión hegy alja lenne, fenn az oltáron pedig Jézus életnagyságu szobra áll. A jobboldalon nehéz vasajtó áü. Az a Thököly mauzóleum. Néma áhítattal léptünk be a nagy kuruc vezérnek, Erdély és az akkori Felsőma­­gyarország fejedelmének fehérmárvány koporsója elé. Mindenütt koszorúk, szalagok, egyik falon az óriási herme­linnel szegélyezett biborpalást, felette pedig a fejedelmi korona. Egy nemzet kegyelete, szerető emlékezete veszi kö­rül a termet, melyben a legnagyobb magyar szabadsághősök egyikének te­teme nyugszik. Innen átléptünk a középkorba, a régi evang. fatemplomot néztük meg. A több mint 400 éves fagerendák többet már nem hallják az Urat dicsérni, elhallga­tott a remekművű orgona, a barokk oltáron nincs többet áldozó kehely. Ez a ház már csak emlék, emlék a múlt ból, melyet megőriznek azért, hogy a Jövőnek maradjon helye leróni áhítatát a Múlt előtt. Két r. katb. templomot és a temetőt néztük meg még, továbbá a vármarad­­ványokat és a váikápolnát, melynek aiagutján Thököly Imre menekült el. Sötét estére ériünk a táborba. Ra­gyogó lángokkal fogadott a tábortűz és mi a Múlt nagy emlékeitől meghatóban mondottuk el szent áhítattal a „Confi­­feort“. Daru. Vendéglősöknek en-gros árak! 417 Közgyűlés a ref. egyháznál Vettük a következő sorokat: Megjegyzés a „Közgyűlés a ref. egy­háznál“ című közleményre. A Komáromi Lapok Tekintetes Szerkesztőségének. Alulírott tisztelettel kérem a Tek. Szerkesztőséget, hogy alábbi helyre­igazító megjegyzéseimet a K. L. f. évi 90-ik számában megjelent közleményre ismert pártatlansága alapján b. lapja legközelebbi számában leközölni szí­veskedjék. Kérem ezt azért, mert sze­mélyemet és a közgyűlésen végzett ténykedésemet nevezett közlemény ferde megvilágításban állítja a nagyközönség elé. Komárom, 1925 jul. 29-én Tisztelettel: Banai Tóth Pál 411. polg. leányisk. igaag. Szabad legyen a személyemet érintő állításokhoz néhány rövid megjegyzést fűznöm. A K. L, közleményéből az tetszik ki, hogy i!t egy előre megszer­vezett csoport működött, amelynek ve­zére én vagyok. Ezzel szemben kijelen­tem, hogy a közgyűlés előtt az illető egyháztagokkal nem beszéltem, őket nem szerveztem s a közgyűlésen vaió nagyobb szereplés eszemben sem volt. De a közgyűlésen, látva a kisebbség taktikázását, az igazság mellé voltam kénytelen állani és nézeteimet kifejteni. Tettem ezt tisztán elvből, mert mint egyébként is szereplő egyesületi em­ber, (udom, hogy a többségi elvnek kell győznie és mert nevezett indítvá­nyok az egyházközség belügyét képezik. Semmiféle demagóg célom ezzel nem volt, a vezéri titulust tisztelettel visz­­szaszármaztalom. Van nekem épen elég gondom és dolgom, szereplési és mun­kaköröm, újakra nem vágyódom. Az elnökség csökönyös hajthatatlanságát — más dolgokban pedig épen ingadozó magatartását látva, kénytelen voltam igazságérzetemnek kifejezést adni. Midőn láttam, hogy törekvésem ha­jótörést szenvedett, s tárgyalni nem lehet tovább, nem csoda, ha sodromból ki­jöttem és elmentem. A többség termé­szetesen velem együtt elhagyta a termei ugyanazon okból, mert hiszen az ő igazát védtem. Mindaddig, amíg a köz­gyűlés vezetése lehetővé tette a több­ségi akarat megnyilvánulását, hall­gattam. Távol legyen tőlem azonban üt is minden ami ultra, ami túlzás, de fel­tétlen tekintetbe kell vennünk azt, hogy az egyes kis tagok alkotják a nagy egyházat, melynek munkájára minden tekintetben nagy szükség van. így érhetjük el az annyira óhajtott igazi békét, a lelkek megnyugvását, igazi testvéries hitélet megteremtését — vállvetett, megértő munkával. Banai Tóth Pál. HIBEK. — A református egyházból. Gya­­lókay László, a komáromi ref. egyház­megye esperese Zsemlye Lajos komá­romi h. lelkészt szabadságolta, Tóth Béla cs.-aranyosi h. lelkészt Komáromba és Galambos Zoltán komáromi h. lel­készt pedig Cs -Aranyosra hasonló mi-I nöségben kölcsönösen áthelyezte. ] — Nyugalmazott jegyző. A még In­i’ vatalban lévő régi községi jegyzői kar ismét megfogyatkozik eggyel. Egy de­rék, kipróbált, kölelességtudó, közsze­retetnek és tiszteletnek örvendő tagja a jegyzői karnak hagyja ott a megszö­kött Íróasztalt, a megszokott irodát és j a szeretettel végzett munkát. Amint ér- I tesülünk, a teljhatalmú miniszter Csap­­■ lovits Kornélt, Katnocsa község vezető jegyzőjét szept. 1-vel nyugdíjazta. A jegyzői kar e népszerű tagja már 35 éve működött e szép, de tövises pályán, amelyre 1891. május 1-én lépett és I azon megszakítás nélkül működött a legnagyobb közmegelégedéssel. Mint jegyző-gyakornok Ujbarson volt. Mint jegyző Kisbéren és Gután mükö« dött. Kamocsára pedig 1897. október 21-én választották meg vezető-jegyző­nek egyhangúlag és azóta, vagyis 28 éven át Kamocsánjegyzösködött. Azelőtt sok kitüntetésben, dicséretben, elisme­résben, jutalomban volt része, most azonban a szlovák nyelv tökéletes nem bírása miatt sok nehézséggel kellett megküzdenie. Szeretett volna még to­vább is működni, de a szlovák nyelv miatt az lehetetlen volt. Most már csak a nyugdijának méltányos elismerése se­gíthet rajta. — A Kóstolóról beszél ma már min­denki Komáromban és messze vidéken. Az aug. 2 ári a Dalegyesület gyönyörű kerti helyiségében megtartandó prot. jót. nőegyleti Kósíoió iránt olyan nagy az érdeklődés, hogy a fényes siker kőny­­nyen megjósolható. A messze vidék is képviselve lesz e hagyományos mulat­ságon, ahol a gyöngyöző jókedv vilá­gos reggelig együtt fogja tartani a mu­latság vendégeit. Az Ízletes ételeket, a hűsítő italokat Komárom bájos lányai fogják kiszolgálni a tőlük megszokott végtelen kedvességgel, leányos bájjal. Már magában ez a bájos, lebilincselő miliő is fővonzó ereje a mulatságnak, ahol a legedzettebb, fürge táncosok egész gárdája fog felsorakozni, hogy a tán­cosnőket halálra fárassza. A Prot. Nőegylet fáradhatatlan vezetősége élén Pap Kovách Elemérné elnökkel és Igó Aladár titkárral mindent elkö­vet, hogy az idei Kóstoló is felejt-Prágai sonkát kolbászárut finom felvágottakat stb. legjobban csak a Prágai Hűn üzletben Mm. IDa-R vásárolhat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom