Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)

1925-07-04 / 80. szám

4. oldal. Komáromi Lapok 1925, Julius 4 Versenyen kiviül olcsó árak Elbert divatáruházában Komárom» Nádor-utca 19» Koronabankkal szemben. Férfi és női fehérnemű és nyakkendő különlegességek. Dús választék: rövid alsónadrág, apache ing, angol crépe ma­gánkötő, bőröv, félmellény, matróz ing és zokkerli, fiirdőköppeny, fürdőkostüm, selyemblous, szabókellékek, Vulkánkoffer, zseb­kendő, amerikai fiórharisnya és zokni, stb. divatcikkekben. Sport gyermekkocsi 75 Ke, vászontetős 280 Ke. Kisérje figyelemmel a kirakati újdonságokat és reklámárakat életéi. Ma-holnap már kezdi szégyen­leni a férjét, unalmasnak, utálatosnak tűnik fel az ő szemében. Tápeiődik részint magában, részint az uj jövevénnyel, hogy elváljék-e az asszony, vagy e helyett két ut közül válasszanak: legyen-e a nőből martir­­asszony, győzze le a mindegyre fellob­banó szerelmét, az egészséges vére követelő jogát és a lovag szerelmes ostromára legyen erős és „Nem lehet! Nem szabad! Én tisztességes asszony akarok maradni I“ és efféle vergődéssel mutasson fügét a tolakodó lovagnak, mint a komáromi kőszüzről regéli a néphit. Némelyik asszony kereken el utasítja az udvarlót, legtöbből kitör az örök asszony: a kacérság és hitegeti majdokkal, holnapokkal, soha be nem váltott terminusokkal. Ezzel azt éri el, hogy a férfit legalább láthatja gyakrab­ban, mig a kerek visszautasítás esetleg örökre elszakítja tőle. A testi gyötre­lem meliett legalább a lelke megfürdik abban a boldogságban, hogy láthatja a drága lovagot, beszélhet vele, jövet vagy távozásakor legalább kezet szo­ríthatnak és egymásra mosolyoghatnak. Szóval lelkileg már megcsalják a férjet, ámbár szentül hiszik, hogy az ő viszo­nyuk n legideálisabb. A másik ut, amin elindulhatnak az, amelyen ma már legtöbb asszony ha­lad, hogy a válás helyett megalkuszik a helyzettel és titokban az uj lovagé lesz. Ezeknek a morálja onnét indul ki, ha senki se tudja meg és nem oko­zok se botrányt, se fájdalmat az uram­nak, hát miért ne lehessek én is boldog s miért ne tehetnék boldoggá egy má­sik lényt, aki szeret, imád és akit én is szeretek és imádok. Er.nek az okoskodásnak persze a legtöbb lovag sokkal jobban örül, mint az elválásnak, mert a férfiak nagyrésze önző és imposztor. Hányszor előttük volt az asszony leánykorában, elvehet­nék volna, de akkor kell nekik, amikor a szerelem rózsaláncának hivott házas­ság igáját már más akasztotta a nya­kába, csak a boldogság, szerelem kell nekik nagyobb terhek nélkül, mert ter­heket az udvarlók is viselnek. Ingyen szerelem ugyanis nincs, mert az ud­varié a figyelem, az udvariasság, a foly tonos kisérgetés, százféle megbízások hűséges elvégzése és ezerféle módon megnyilvánulható figyelmesség révén szellemileg, a titokba vett ékszerek, toalettek és egyéb pénzsegélyek által anyagilag is viseli e titkos szerelem terhét. Persze, hogy szerelmük titkos, azt legtöbbször csak ők hiszik Az igaz, hogy a főmumus, a férj legtöbbször soha, vagy legutoljára tudja meg, de különösen kis városban hamarább ki­szivárog minden, mint a nagyvárosok­ban. Azt olvastam valahol egyszer, hogy a kis városokban azért tudnak mindent, mert kis városokban alacsonyak az ab fakok és jobban be lehet látni és a kis váro3 lakói kisvárosiasak, akik nem restellenek leskelődni és a magasabb ablakoknál ágaskodni is. Szóval az elválás helyett a titkos vi­szony választása legtöbbször a sirig hűséget hazudozó lovagnak is jobban tetszik, mert ők a házas élet e köny nyebb oldalát jobb szeretik. Ha a férjek rájöttek arra, hogy meg­csalják, a következő boszuállási módok között szoktak választani: I. agyon lö­vik a csábitót, II. ezenkívül a hűtlen drága nőt is, III. önmagukat is, IV, esetleg csak önmagukat és ezzel fel­áldozzák magukat, hogy mint akadály szépen a sírba kotródjanak. Sajnos, az ina-ji hnrzalmas bosszúra a legtöbb csábító mellének, hogy vagy egy köte­lező nyilatkozatot ir alá, hogy a meg­gyorsított eljárású válóper után elveszi őnagyságát, vagy a halál fia. Ez a méltó büntetése a titkos viszonynak. És hitezer éves kóborlásaim között hallottam oivan esetet, amikor a kelep­cébe jutott Don Juan azért esdekelt, hogy inkább lőjjék agyon, mintsem őnagyságát el kelljen vennie, mert az súlyosabb megtorlás, mint a halál. És miért ? Az uj férj állandóan azon tépelődhetik, hogy hátha engem is meg­csal az asszony, mint az első urát és ez a gyanú, amelyet aztán nem is tud igen az asszony előtt titkolni, meg­mérgezi, pokollá teszi egész életüket. De lássuk azt a ritka esetet, amikor az asszony is, a lovag is komolyan gondolnak arra, hogy a nő váljon el az urától. Itt aztán száz és száz aka­dály szokolt előállni. Az elválás egyik főfeltétele, hogy az asszony külön men­jen lakni. És itt a bökkenő. Legtöbb szőr igazán nincs hová. A szülők nem éluek vagy nincsenek olyan helyzetben. Lehet, hogy az asszony titokban már volt a lovag gargon lakásán, de nyíl­tan oda még se mehet lakni. Ha gyer­mekek is varrnak, akkor már előállt a a legnagyobb akadály. A nő ugyanis nemcsak szerelemre éhes asszony ez esetben, hanem anya is, aki számol azzal is, hogy okos dolog-e a gyer­mekeknek mostohát adni az édes apa helyeit? Ha nincsenek is gyerekek, nagy akadály annak a kérdésnek az eldöntése, hogy kinek a bűnösségéből indittassék meg a válóper ? Legtöbb nőt visszariaszt a válástól, a szenzáció tói, a mendemondától, a pletykától való félelem. Aztán főakadály a megszokás hatalma. Az asszony panaszkodik az urára, de már megszokta. Volt eset, hogy a felszabadított rab­szolga visszatért a régi gazdájához, akit már annyira megszokott, hogy nem tud nélküle élni. Egy másik nagy akadály pedig az, hogy amikor arról van szó, hogy a nő elhagyja a házat, akkor fellép lelkében egy uj érzés, a szánalom, a sajnálko­zás a férj iránt, aki nem követett el vele szemben semmi nagy bűnt, hát most sajnálja, hogy egyedül marad, nem lesz senkije. És ez a szánalom sokszor olyan nagy, hogy kiveti a nő a fejéből a válás gondolatát. Szóval nehéz dolog itt igazságot tenni. Majd máskor többet Üdvözli Faun. Prágai sonkát kolbászárut finom felvágottakat stb. legjobban csak a Vendéglősöknek en-gros árak! 417 Hallo: <39* Hallo I 99 Gözgéptulajdonosek figyelmébe 1 MECHANICS Precíziós mechanikai műhely Bratislava» Konvent-utca 4. Gyárt: Feszmérőt, acólhőmórőt, üveghőméröt, lágűrmórét, precision mérleget, valamint az összes ellenőrzői« észüléket ésgőzgépekhez szük­séges armatúrákat. Javításokat 1 bét alatt csikóiéi. Érettségi bál a Dalárdába». 1925. junius 29 én. Cudar, nedves idő volt künt; hüs zápor verte az álmos házakat, aludt minden; éjfélre járt az idő; valahonnan zsongó, vidám zeneszó csapta meg a fülemet. — Vidám, bohó fiuk mulato­zásától volt hangos a Dalegyesület sok szép napot látott öreg táncterme. Most csinálták végig az első egy éjszakás hangulatót a harminchét diák; most iddogált békésen egymás mellett a szi­gorú tanár és a bohó diák. Vidáman keringtek a párok s a tüzes cigányzene pirosra színezte a szürke, erős kedélyeket. Gyönyörű volt, kedves volt, mint egy igazi Szenfivánéji álom, a vágyak, az első ideák kiszöktetése a gramatikák Árgusai közül s beveze­tése az Élet csónakjába, melynek nehéz, vén evezőit először ragadta meg bizony tálán, gyönge kezük, ezen a szép, dús éjszakán. Éjfél felé járt az idő, mikor a kis újonc gárda szomorkás, borongós nó­tára gyújtott. . . öreg katonák, életet megjárt szülők könnyezve hallgatták az édesbús, csön­des nótát, könnyeztek maguk a jó fiuk is ... s szomorúan, bánatos rezignáci­­óval bugyogott ajkukon ...: „Bällag már a vén diák... tovább .. . toyább ..." Utána újra megszólalt a zene s a bánatfelhő gyorsan elvonult. Reggelig szólt a nóta, koccantak a poharak s a harcosfeedvü, küzdelemre váró harminc­hét diák itta gyöngyöző borával a fájó s minden fájdalmában is kedves, sok szép impressziót. Egy éjszakán adták meg az alaptónust életük komponálására váró képéhez. Egy éjszaka, fiatalos sietséggel és má­moros lelkesedéssel; vájjon mit kom­ponál rá az Élei? Ki tudja, talán sok szint, uj meglá­tások eredményeit, talán színtelen,szürke neutrálókat ? Az ő dolga; ki törődik vele azon a rózsaszínű, könnyelmű éjje­len. Talán csak a makacs eső, mely a j vidám fiuk fényes lakkcipőjét s gon­­\ dósán kivasalt ruháját áztatta De ki törődik a skrupulózus vének­­j kel, a durva, sötét jelennel. Van még Turánban napfény, lehozza még nekünk a mi jó Istenünk. Legalább is ebben bízik a kis újonc sereg küzdelemre fe­szült inakkal és vakmerőén bízva a Szép, az Igazság, a Bátorság diadalában. Ko. La. Két kis keze álombajó... Két kis keze álomhajó, Lassan siklik a húrokon. Kormányosa fehéren áll: A lelke az, s velem rokon. Bánat vizen jár a hajó, Megremegnek a hullámok, Megremeg a lelkem tőle Mert én is a hajon szállók. Sötét vizek elmaradnák, S meg csillan a habok tükrén Ezüst mezben a napsugár. Repül hajónk játszi-fürgén. Pajzán öröm, pajzán szellő Röpíti a hajót tova. Virágot hint két kezével A kis hajó kormányosa. Mig szedem a virágokat, Szivárványos, csodás vizen Siklik hajónk, mint az álom, — A szerelmes tenger ízen — És mi szállunk messze-messze. Arcunnson az öröm ragyog.,. ... ó bár partot soh se érnénk, S nyelnének el a kék habok!... Prdgay István. HÍREK. — A nagy földrengés évfordulója. Péter és Pál napján, junius 29-én volt évfordulója a Komáromot elpusztító 1763. évi földrengésnek. A gyászos emlékeket fölidéző évfordulóról régi hagyományok szerint a rákövetkező vasárnapon emlékeznek meg egyházaink, melyeknek hívei megtöltik a templo­mokat és égbe törő fohászban kérik a Mindenhatót, hogy távolitson el róluk minden hasonló szerencsétlenséget. A katholikus egyház vasárnap reggel kör­menetet tart az évforduló alkalmából, a menet reggel 8 órakor a Szent András templomból indul Aíű/érlmre dr. apát plébános vezetése mellett és a Kossuth-téri Rozália templomba vonul. A református egyház háromszor gyűjti egybe e napon híveit; délelőtt 9 éra­kor alkalmi istentisztelet lesz, déli 12 órakor könyörgés és délután 3 órakor rendes istentisztelet. Az egyházi funk­ciót mindhárom aktuson Zsemlye Lajos h lelkész végzi. Az evang, templomban délelőtt 10 kor tart fdnossy Lajos espe­res-lelkész alkalmi istentiszteletet. — Fényes esküvő. Mindig örömmel ragadjuk meg a tollat, ha főidirik si­keréről, ünnepeíteféséről írhatunk. így természetesen az alábbi esküvői hírt is örömmel közöljük olvasóinkká!. Ko­márom népszerű volt főrabbija, dr. Wallenstein Zoltán, a felekezeti különb­ség nélkül tiszteit és szeretett földink fényes esküvőjéről olvasunk igen me­leg sorokat egyik pécsi lapban. E me­leg sorok is azt bizonyítják, hogy ér. Wallenstein Zoltán pécsi főrabbi aj otthonában is a megbecsülés, szeretet és tisztelet középpontjában áll. Külön­ben álljon itt a pécsi lap alábbi hire: A pécsi zsidótemplom immár 57 esz- I tendeje, hogy fölépült, mégis vasárnap ! történt először, hogy a máskor eskető í papot eskették. Dr. Wallenstein Zoltán, a pécsi izr. hitközség lánglelkü, fiatal, I idealista papja, tartotta egybekelésí üh­­. népét Lőbl Micikével, a pécsi leány­­j koszorú egyik legöájosabb virágával. | Érre a ritka szép ünnepélyre a kiváló • tanítvány iránt érzelt nagyszerű szere­­tétből Pécsre érkezett B au Lajos dr., a 1 zsidó tudományok legkitűnőbb rofve- i lője, a budapesti papképző intézet rek­­; tora, Klein Gyula volt tanára és Fischer j Gyula dr. főrabbi, ugyancsak a rabbi­­\ képző intézet tudós tanára, aki annak s idején Wallenstein Zoltán dr. pécsi be­• iktatását is eszközölte. Most azért jött j Pécsre — mint azt beszédében is mőn­­\ dotta, — hogy egyik legkedvesebb ba- 1 ráíját bevezesse a házaséiet szentélyébe. : Vasárnap vo;t, ragyogó, napsütéses ^vasárnapi nap... "A Mecsek-völgyi | gyönyörű baranyai metropolis szinte ? lázban égett. Már a város külső képén 1 meglátszott az ünnepvárás nyugtalan izgatottsága. Végig a nyílegyenes Fe­­rencz József utcán, ahol elhaladt az ál­lomásról érkező vendégek hosszú ko­csisora és a többi útvonalakon is min­denütt bámész emberfejek az ablakok­ban. Fél ötre volt hirdetve az esküvő, de már kevéssel ebédidő után végelát­­hátaílan tömeg hullámzott a templom j előtti Kossuth-téren. A városba érkező : egyéb, mit sem sejtő idegenek szinte megijedni látszottak ekkora tömeg lát­tán, mely mintegy megszállva tartotta az egész templomot. A zsúfolásig »eg­­| telt zsinagógában közel tízezer ember ! szorongott, a két emeletes női karza­tok roskadásig telten, ember ember há­tán, még az ablakméiyedésekbe és fönt a mennyezethez közel eső padlásnyi­­lásokba is felkapaszkodtak a kíváncsi gyermekek, akik ezen az emlékezetes napon jelen akartak lenni a főrabbi (esküvőjén. Az oltárt és a templom ha­jóját délszaki virágokkal díszítették föl. Pontban fél öt órakor tompa morajlás g zúgott végig a nagy embergyürün, Lo­hengrin nászindulóját búgta az orgona és bevonult a mátkapár, a menyasszony hófehér ruhában, uszályhordó kislányok kíséretében, a vőlegény megszokott sö­tét ruhában fehér ruhás leányok sor­fala között, akik virágokat szórtak a lábuk elé. Utánuk jöttek a boldog je­gyespár szülei és a legnagyobbrészt rokonságból kikerült nyoszolyók és vő­félyek hosszú sora. Az o'tár előtt el­helyezkedett elöljáróság több tagja a templom bejáratánál fogadta az ünnep­lőket. És künn a bejáratnál észrevét­lenül működött a fényképező masina. Az oltár mellett levő padokban a csa-

Next

/
Oldalképek
Tartalom