Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)
1925-07-23 / 88. szám
2. oldal. Komáromi Lapok 1925. julius 23. U.P. műuészi kiuiíelü bútorok 559 Bratislava Stefanik-n. 8 a. Ez veszedelmet jelent az európai békére. Csehszlovákiát, Jugoszláviát és Romániát úgy hozták létre, vagy bővítették ki, hogy egy egész csomó embert összekapcsoltak, akiknek egymáshoz semmi közük sincsen. A határok megállapításánál milliók hovatartozását vagy gazdasági célok szerint, vagy pedig a győztesek közötti politikai kompromisszum utján, esetenként pedig azzal a vággyal döntötték el, hogy a legyőzőiteket megbüntessék. Az illető lakosságot sohasem kéidezték meg. Számtalan ember éveken át biztos állampolgári jog nélkül élt, másoknak pedig a folyton váltakozó állampolgárság labirintusán kellett keresztülmenniök. A haza iránti szeretet és a nemzethez való ragaszkodás ; nem előjoga egy bizonyos nemzetnek s azok a kínos jelenetek, amelyek Európa valamennyi utlevélhivatalában lejátszódnak, a pártatlan szemtanúra felejthetetlen benyomást tesznek. Az uj kisebbségek most sötét, mogorva hangulatban élnek. Nem is lehet mást várni, mert ez egészen természetes megnyilatkozása az emberi természetnek az ilyen körülmények között. Az uj balkáni államok azonkívül nagy hadseregeket tartanak fönn, amire a legcsekélyebb mentségük sincs. Hiszen valamennyien tagjai a Nemzetek Szövetségének, azt állítják, hogy nem keresik a háborút és hogy nem engedhetik meg maguknak ezeknek az egészen fölösleges hadseregeknek fényűzését, azonban mindez mégis tovább folyik, amig valami erősebb érvet föl nem hoznak; amig talán a népszövetség, vagy valamely pénzkölcsönző állam nyomást nem gyakorol rájuk. Esi tan epéié — A Népjóléti Központ programja. — Komárom, — julius 22. A Népjóléti Központ keveset hallat magáról és inkább csendben kivánja gyakorolni a jótékonyságot. Legutóbb tartott ülésében a Népjóléti Központ tárgyalás alá vette azokat a teendőket, amelyeket megvalósítani kíván az ősz folyamán. Ezek sorában az első helyen áll a gyermekvédelem. Az egyesület most kibővült egy uj osztállyal, mert a régi Gyermekvédő Leányegyesület beolvadt a Népjóléti Központba és annak gyermekvédő osztályát fogja alkotni. Kipróbált gárdát nyer a Leányegyesület tagjaiban, akik a gyermekkonyha adminisztrációját bizonyára a legjobb tudással és igyekezettel látják el. Fontos teendője lesz a szegény iskolás gyermekek téli felruházása, mely akcióra már most megteszi az előkészületeket az egyesület. Mintegy 200 védencét akarja eilátni cipővel, a társadalom jó szivére appellálva a karácsonyi ünnepek előtt. Ennek az akciónak a megszervezésére l#e/ss Kornélia úrhölgyet, a községi iskola lelkes és fáradhatlan igazgatóját nyerte meg, akiről láttuk, hogy a vezetése alatt álló intézet záróünnepélyét a legszebb sikerrel oldotta meg. Második tevékenységi ágozafa a gyermekvédelemnek mintegy folytatását alkotja a Diákmenza. Ennek a részletes működéséről és eredményeiről külön cikk keretében fogunk beszámolni. De azért felemlitendőnek tartjuk, hogy az elmúlt iskolai évben 44 szegény középiskolai tanuló (gimnazista és polgári iskolás) kapott az intézetben lakást és ellátást, vagy csupán lakást. Hogy ez mit jelent a szegény szülőkre nézve, akik a várostól messze lakva, gyermekeiket biztos helyen szeretik tudni, azt nem kell külön fejtegetnünk. Az a körülmény, hogy a mensa a lőgimnáziumi tanári kar egyik kiváló tagja, Gödör János felügyelete alatt állott az egész tanév folyamán, biztosította annak erkölcsi tekintetben a legkifogástalanabb vezetését. A jövő iskolai évtől kezdve a tanári kar egyik fiatal vezetőségi tagja is bent fog lakni a menzában a felügyelet gyakorlása céljából és igy az minden kívánalomnak meg fog felelni. Általános jótéteményi feladatokat is fog gyakorolni a Népjóléti Központ, ha ezt anyagi ereje tehetővé teszi. Az ősz folyamán a taggyüjtési akciótól illetve annak sikerétől feitátelezetten felajánlja szolgálatait a népkonyha megnyitása körül. Az idei jobb termés talán lehetővé fogja tenni, hogy a vidék is a város támogatására siessen és a nyomoron enyhítsen a feleslegből, Isten áldásából. A Népjóléti Központ tehát, mint ezt az előadottakból láttuk, híven teljesiii maga elé tűzött szociális feladatait. Komárom társadalma jól teszi, ha felkarolja ezt az intézményt, amely a nyomort akarja enyhíteni és a szegé nyékén kíván segíteni. Milyen szép gondolat lenne, ha mindegyik társadalmi egyesületünk egyegy előadással sietne e gondolat támogatására és a hatóság ezeket az akciókat a vigalmi adó elengedésével támogatná. Éz csak egyszerű terv, de kivitele esetére mégis pár ezer korona jutna a varos nyomorgó szegényei számára. SORSJEGYEKET 338 mindenki csak GASPIER1K & TÁRSA bankházában, a csszl. osztálysorsjáték főelárusitó helyén vásárol, Bratislava, Városház-u. Telefonok 1920 és 2366. Képviselők kedvező feltételek mellett felvétetnek. Komáromban síüíeíett-e Csengey Gusztáu? Csengey Gusztáv szomorú vége. — A „Fogoly lengyel“ népszerű szerzője. — Komáromban született-e hát ? Már egyik előző számunkban elparantáltuk Csengey Gusztávot, az egykor népszerű magyar irót, a kinek egyik megható költeményét, a „Fogoly lengyel“-! széliében-hosszában ismerték és ismerik. Csengey Gusztáv elhunytéval megjelent életrajzi adatokban mindenütt ott találjuk a születési helyet is felsorolni. Ez adatok szerint Csengey Gusztáv Komáromban született 1842-ben, aug. 8-án. Szóval az elhunyt Csengey Gusztáv komáromi születésű iró, tehát kötelességünk nekünk, mint helyi lapnak vele részletesebben is foglalkoznunk. A legöregebb komáromiak se emlékeznek azonban Csengey születésére, sőt még a már elhunyt öregektől se hallottuk, hogy Csengey, aki annak idején oly népszerű volt, Komáromban született volna. Maga a Csengey család név is szokatlan hangzású és egészen ismeretlen Komáromban. A vármegye Monográfiája a vármegyei írókról, művészekről szóló fejezetben nem említi meg Csengeyt. Id. Szinnyei József, városunk neves szülöttje hatalmas nagy munkájában a „Magyar irók élete és munkái“ című müvében szintén az irja, hogy Csengey Gusztáv Komáromban született. Különben álljanak itt id. Szinnyei Józsefnek Csengeyrő! irt bevezető sorai: Csengey (Csenge) Gusztáv Adolf, ág. ev. főgymn. tanár, szül. Komáromban, atyja gazdatiszt volt a Zichy grófoknál Moson, majd Abaujmegyében, utóbb 1849. végén Irsán (Pest m.) és később Aszódon községi jegyző lett. így ir Szinnyei bátyánk. Ebből világos, hogy Csengey atyja Moson és Abaujmegyében volt gazdatiszt a Zichy grófoknál, Hogy Csengey atyja Komáromban is gazdatiszt lett volna, arról nem tud Szinnyei. Mivel Komáromban senki se tud Csengey se pedig a „Szennyei által zárójelben említett Csenge családról, egyéb Ariadne fonálhoz kellet folyamodnunk. Ez szinte magától kínálkozott, hiszen Szinnyei adataiból világos, hogy 1842. aug. 8 án, mint ág. ev. vallásu született Komáromban, hát nem kellett egyebet tennünk, mint elsétálni a Széchenyi utcába az ev. paróchiára és ott megnézni a születések anyakönyvét és ott aztán kitűnik minden. Ezi meg is teltük. Jánossy Lajos a komáromi hivek közszeretetnek örvendő esperese a szokott kedvességgel fogadott. Mondotta, hogy már valaki megelőzött, de annak a kutatása meddő maradt. De azért újra átböngézhetjük az anyakönyveket, hátha most több szerencsével járunk. Átnéztük a születési anyakönyvef, ott semmi nyoma sincs a Csengey, vagy a Csenge családra vonatkozó bejegyzésnek. Megnéztük a házassági anyakönyveket, hogy esetleg Csengey szü leinek házasságára nézve találunk bejegyzést. Még az elemi iskolások névsorát is átnéztük a 40 es években, majd a halálozási anyakönyvet is, sehol se találunk Csengey, vagy Csenge nevet. Egyedül az elhaltak nevei között találtunk egy Csöngői névre, ennek viselője azonban ászári születésű legény volt és a vármegye börtönében halt el 24 éves korában. Tehát ez az adat se illik bele a mieinké közé. Érdekes, hogy 1842. aug. 8-ika körül egy egész hónapon keresztül semmi bejegyzés sincs a komáromi ev. egyház születési anyakönyvében, szóval, amikor az életrajzi adatok szerint Csengey született, egyáltalában nem született evangélikus gyerek Komáromban. Szóval a komáromi ev. egyháznál meddő marad minden kutatás. Visszatérünk tehát id. Szinnyei J -hez a néhai „gőz hangya“ honnét vette Csengey életrajzi adatait? A források felsorolásánál ott találjuk azt a megjegyzést is, hogy „önéletrajzi adatok“ alapján állította össze. Szóval Csengey maga küldte be Szinnyeinek, hogy Komáromban született. De viszont az önéletrajzi adatokból az is világos, hogy Csengey atyja nem Komárom, hanem Moson, majd Abaujmegyében volt gazdatiszt, tehát hogy Csengey mégis Komáromban született, csak két feltevést fogadhatunk el. Az első, hogy Csengey édes anyja erre utazott és itt Komáromban érte hirtelen a szülés, de persze az akkori kor szokása szerint a keresztelőt már csak otthon és nem Komáromban tartották meg. A második feltevés, hogy Csengey anyja komáromi lány lehetett és az akkori kor szokása szerint haza jött Komáromba édesanyjához szülni, ahol gondos ápolásban részesült. Persze a keresztelőt ez esetben sem tartották meg Komáromban, s igy természetesen az itteni anyakönyvekben nem is lehet semmi nyoma az itteni születésnek. Még az a feltevés se áll meg, hogy Csengey (Csenge) családnév magyarosított név és más név alatt lappanghat az anyakönyvekben Csengey szülelése, mert átnéztük az újszülött gyermekeknek a keresztségben kapott neveit is, de Gusztáv, Adolf keresztnév egyáltalában nem fordul elő. Ha ez a kérdés még Cséngey életé-Munkát! Időt! Pénzt! takarít meg, ha ruháját a kiváló 9 POLIO mossa. MINDEN ÜZLETBEN KAPHATÓ. B 1 8 ii Nem kell a fővárosba menni!! ii ! mikor s * N *0 * te POLLÁK JULISKA 1 1 utódánál I ■3 >* ee fi Komáromban, Nádor-utca 17. sz. i fi A olcsóbban beszerezhetők a legújabb és kényelmes gummi és g «3 fi 3 0 halcsont nélküli hasfüzők és mell< fa tartók orvosi rendeletre is. £ £ £ Bőrkeztyűk nagy raktára ! Kéz-S tyűk tisztítása és javításai Selyem í II 4É H és flór harisnyák nagy választékban 1 52 ben merült volna fel, ellehetett volna könnyen dönteni, de most már bajos. Legfeljebb talán még a felesége, aki most 55 éves, tudna felvilágosítást adni. Mielőtt bezárnék e kérdést, rövid vonásokban ecseteljük Csengey pályafutását. Amint tudjuk, Csengey Gusztáv jogakadémiai tanár, a Petőfi-Társaság tagja hétfőn hajnalban, nyolcvanhároméves korában a miskolci Erzsébet-kórházban elhunyt. Vele a múlt század utolsó évtizedeinek egyik markáns képviselője szállott sirba. Arany János, Lévay József, Beöthy Zsolt kortársa és barátja volt Csengey Gusztáv, egykor sokat emlegetett és ünnepeit köitő, ma csaknem elfeledett név, akinek emlékét, ha haloványan is, egyetlen verse, a „Fogoly lengyel“ tartotta fenn a mostam generációban. Amint többször irtuk, az általános vélemény szerint Csengey Gusztáv 1842. augusztus 8-áu születeti Revkomáromban. Ifjúsága abba a szomorú korszakba esett, amikor a hatalmi önkény megbénított minden nemzeti törekvést. A nagykőrösi gimnáziumban tanult, a Körösre el-ellátogató Aranyt gyakran fölkeresi, későbbi barátságuknak innen erednek a gyökerei. Arany szívesen elbeszélgetett az értelmes, mindín iránt érdeklődő és mindenhez hozzászólni tudó diákkal és nagyon jó véleménynyel volt felőle. Csengey ekkor már javában verselt. Mikor Csengey külföldről hazakerült, Aszódon, majd Eperjesen íanárkodott. Népszerűsége nőttön nő, a kiadók versengenek költeményeiért és regényeiért. Nemsokára már müveinek gyűjteményes kiadását i3 szétkapkodjáK. Eperjesen Csengey megnősült, feleségül vette hw res Lenke-dalainak ihletőjét, Bartha Lenkét. A kötő ekkor negyvennégyéves, menyasszonya tizenhat. A nagy korkülömség nem zavarja boldogságukat, mindvégig a iegharmónifcusabb házaséietet étik, a költő harmincnégy évi házasság után is verseket ir feleségéhez s a haldokló Csengeynek hűséges múzsája és élettársa zárja le szemeit a kórházi ágyon. Addig azonban még hosszú a jóbanrosszban gazdag életút. Csengey Eperjesen lassanként kikerül az irodalmi érdeklődés köréből a messzi főváros hamar elfelejti a maga adminisztrálásához nem értő költőt. Csak még egyszer lobog fel dicsősége, az agg költő ünneplésére a Petőfi Társaság országra szóló jubileumi felolvasó ülést tartott néhány évvel ezelőtt. És ezután következik Csengey életének szomorú fordulata: Eperjest a világháború után a hetvenkilenc éves Csengéi vérzó szívvel hagyja el. A menekülés közben kéziratainak nagyrésze elvész, valamint értékes levelezése is odapusztul. Miskolcon telepedett le Csengey, de a nyomorúságos lakásviszonyok miatt csak a városon kívül egy szűk, kis lakásban huzódhatik meg. Még irt verseket, a miskolci Lévai-Társaságban alig néhány hete is felolvasott, bár már erős köhögési rohamok akadályozták. Az ősz költő ágynak esett s mivel lakása messze esett a várostól, kieszközölték, hogy szegényjogon kapjon egy ágyat a „Fogoly lengyel“ költője a miskolci Erzsébet-kói házban. Beszálllitották a kórházba, ahová felesége is követte, hogy éjjel-nappal mellette lehessen. Egy hétig kinlódott a kórházi ágyon, fokozatosan elhomályosult az öntudata és szerve egymásután mondotta fel a szolgálatot. Csak a szive bírta még, a szive, amely az utolsó
