Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)

1925-12-29 / 156. szám

■•«yvenhaforfik évfolyam, Mim. Kedd, 1919« deoerafce** 99. KOMAROMI LAPOK POLITIKAI LAP. ■SÜMtési ár tsahidOTák ártékbu: Helyba« ég vidékre postai saétktldégsel: KRéfli évre 80 K, félévre 40 K, Degyedávrg SO K. - KUföldö. 160 Ki. Egyes lián árai 80 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BÁRÁNY A Y JÓZSEF dr. Snrkesstfaég ég kiadóhivatal: NAdor-a. 10., Magjalenik heten kint háromssor: kedden, csütörtökön és szombaton. Megvannak a Koronabank betörők Graszl Zsigmondi Erzsébetszigeti lakos és egy nemzetközi kasszafuró: C«irke-Prisztács a főcinkosok. — 120009 koronát ástak el az Erzsébetszigeten. — Karácsony másodnapján ásták ki a pénzt. — Munka József rendőr­tanácsos vezette a vizsgálatot, mely valóságos detektivregény. A Komáromi Koronabank kárára december 20. vasárnsp éjjel elkövetett betöréses K sszafurás ügyeben a ko­máromi államrendőrség részéről a sza­badságáról kedden visszatért Munka JŐesef dr. rendörtanácsos, a rendőrség kje vette személyesen kezébe a nyo mozás fonalát és már szerdán olyan firanuokok birtokába került, amelyek alapján .annak egyik komáromi tettesét QraazI Zsig­­rnond rovottmultu egyen személyé­ben letartóztatták a mull hét szer­dáján. A nyomozásban a rendőrség bűnügyi osztályából Vrska József, Fiséra Károly és Zemanek József detektívek vettek részt, akik fáradságos munkával és •írómról nyomra haladva felderítették az egész bankbeiöré8t, mely valóságos detektív regénynek a filmszerűségével pergett le az esős éjszaka lepte alatt, «•ikor Komárom lakossága mély álom­ban, miisem sejtve a város és a leg 3abb bűnügyi krónikák egyik szen­­ciós eseményéről, a munkás emberek álmát aludta. A betörés előzményei. A komáromi törvényszék fogházában Graszl Zsigmond foglalkozás nélküli komáromi napszámos, akinek az Er­­zsébetszigeien van egy kis háza és kertje, megismerkedett egy magát Pri­sztács Józsefnek nevező nemzetközi betörővel és kasszafuróval, aki ott betöréses lopásért két évet ült. Prisztács elinesé te Graszlnak a közös zárkában, hogy a közönséges tyúklopások nem nem érnek semmit, sok .felesleges hűhóval* és zaklatással járnak (Graszl falopás címén volt a komáromi fogházmk két hátig lakója.) Kedvet kapott Prisztács elbeszélése után a nagyobb „munkához“ és mikor beszélgettek Graszl a komáromi ban­kokon seregszemlét tartott ég tekintete a Komáromi Koronabankon állapodott meg. Prisztács október 15-én szabadult a komáromi fogházból, de előzetesen már kifőzték a kasszafurás tervét és elvileg megállapodtak annak végre­hajtásában. Graszl is szabadult a fogházból és a terv kiviteléhez láttak. Egyebbként esnek a Graszlnsk újabb összeütközése is volt a büntető törvényszékkel és a karácsonyra is be kellett volna vo­nul rí a egy újabb fogházbüntetését le­ülendő a fogházba, de a felesége az ál­lamügyészségtől betegség címén kért erre halasztást. Szükségük volt azon­ban egy harmadikra is, akit Weisz Béla nevű szintén ismert betörő sze­mélyében találtak fel. A triumvirátus tanácskozik. A Graszl, Prisztács, Weisz társaság már a betörés előtti héten együtt volt ös december 17 étöl készMltek a betö­résre Graszlnak az Erzsébetszigeten a városi vizmtttelep közelében levő laká­sán, amely minden forgalomtól távol, a* emberek szemei elől eléggé el van rejtve. A lakásból nem mozdultak ki, hogy u utcai járókelők részére személyle­­ás ne szolgáltassanak. Csak reggel » órakor mentek be a városba, amikor — Saját tudósítónktól. — még sötét van és az utón nem talál­koztak emberekkel. Pénteken Graszl Zsigmond elküldte a feleségét a városba Szobonai Ede műszerészhez, aki neki sógora és átlói egy fúrót kért kölcsön A felesége ki is vitte hozzájuk a fúrót gondosan el­rejtve azt kosarába. Ez a 6 milíméter kaliberű fúró azután egyik bűnjelként maradt a betörés után a bankban. Szombaton reggel Prisztács terepszemlére indult a városba és reggel 7 óra felé, amikor a Koronabank helyiségeit takarítják, oda bement és Kccián bankszolgának egy ezüst órát mu­tatott, melyet zálogba kívánt tenni. Ez alatt az ürügy alatt a terep­szemlét is megtartotta. Kőcián azzal utasította el, hogy a bank már nem foglalkozik kézizálogüzlctekkel. Prisztács erre hazament Grászlék la­kására. A betörés napja. December 20-án, vasárnap a betörők egész nap künn tartózkodtak Grászlék lakásán. Később Graszl bement a vá rosba és Szabonai Ede műszerésznek a boltjában tartózkodott. Onnan figyelte meg, — mivel ez a bolt éppen a Ko­ronabank átellenében van, — mikor zárják be a bankot. Az nap folyamán. Weisz is bemerészkedett a városba és ott ólálkodott a Nádor-utcán, ahol sen­kinek se tűnt fel az utca élénk vasár­napi forgalmában. A délutánt is Graszléknál töltötték és csak este 10 órakor osontak be a városba az Erzsébetszigetről. * Vacsora alatt a betörésről diskuráltak, előkészítették a betörő szerszámokat és felszerelték magukat. Az asszony ebből állítólag semmit sem látott és hallott, mert a konyhában foglalatoskodott a vendégek ellátása körül. Az esős éjszaka. December 20 án egész éjszaka sza­kadt az eső Komáromban és ez ideális idő volt a betörésre. Egyenként lopóz­­tak át a szigetről a városba és a Duna mellett egy kis zöldre festett házikónál találkoztak, amerre éjjel senki se szo­kott járni, mert az a vásártér szélén van. Graszl gumitalpú cipőjét Prisztács vette magára és ez, mint áruló nyom, igen fontos szolgálatot tett az utánuk nyomozó detektiveknek, mert a bank épületének udvarán a gumitalp lenyomata pontosan meg­maradt a sárban. Weisz a Dunarakpartról a Kisközön keresztül a Szent András-utcába és on­nan a Nádor-utcába ment, a többiek pedig ugyanezen az utón utána, de a bank épülete környékén egy bérkocsit látott állni és emiatt félóráig várniok kellett. Ez a Weisz,—- aki rövid órák kér dése csak, hogy a rendőrség kezére kerül, — szintén nemzetközi betörő. Ké­sőbb Gr i szí nyomult előre a Duna­­pirtról ugyanezen útvonalon és jelet adott Prisztács és Weisznak, hogy u terep szabad. A Kuhurpaiota oldalára ment át és az Otthon kávéház körül cirkált, ahonnan szemmel tarthatta a bank helyiségét majd körüljárta a Nádor-, B ross-, Szent András-utcák által zárt u Catömböt. A betörök munkában. Prisztács a sötétség leple aianWeisz­­szal együtt a Bencérek szésháza elő ment es ott a b>nk helyisége mellett levő meilékbejáratot álkulccsal kinyitotta és az udvarra hatottak, az ide vezető aj'óa szintén álkulccsal mentek be. Mindkét aj­tóra azonban belülről egy egy kal­­lantyut sróf ltak és ezrei a belül­ről való meglepetések felől védték meg magukat és a ház lakóit az udvarból kizárták. A Bencések házának hatalmas gaz­dasági udvarára nyílik a melléképület pincelejárata, amely nyitva volt és a kulcsot a betörők a zárban találva, könnyű szerrel belopóztak a pincébe, ahol 11 óra­kor munkába kezdtek. A pince boltozata vastraverzeken nyugszik és csak egy traverz közét kellett megállapítanak, hogy azon át a falat kibontsák. Erre a célra egy asztalt találtak a pincében,amire felállva kényelmesen elérték a pince mennyezetét. A téglákat kibontva, aránylag szűk nyílást vágtak és alulról a padlót kör­ben megfúrták a nyílás szélein, azután a padlót kitördösték és már a bank pémtárszohajába láthattak. Itt azután Weisz átsegítette alulról a nyíláson keresztül Prisztácsot, az pedig fel­húzta maga után azon keresztül Weiszot. Megfutják a kasszát. „ A pénztárszobában három páncél­­szekrény van. Kettőhöz nem nyúltak, de a harmadikat, mely a bank helyi­ségébe vezető ajtó mellett szabadon áll, kivesték és igy jutottak bele a trezorba, amelyben a cank állítása szerint 215.314 K készpénz volt, ezt ma­gukhoz vették. (Itt nagy eltérés van a betörők és bank állítása között, mely tisztázásra szorul.) Reggel 5 órakor ért véget a „munka“ és ekkor a Bencés renúház térés gazdasági udvarán keresztül a Szent András utcára nyíló kapun át távoztak zsákmányukkal és ismét a Dunaparti házikó mellett találkoztak. Graszl már ott várta őket és onnan az Erzsébetszigetre lopóztak. Elől ment Prisztács és Weisz, valamivel utánuk pedig Graszl haladt. így a nagy Duna mentén levő töltésen anélkül, hogy va­lakivel találkoztak volna, elérkeztek Graszl szigeti kertjéhez, melyen át a házba mentek. A nagydunai töltésen ugyanis éjjelenként határpénzügyőrök cirkálnak és ezekkel óvatosan kerülték el a találkozást. Graszl utólérte és el is kerülte őket félúton abonnaa előre­sietett. .Sikerült a bolt.1* Otthon örömmel konstatálták, hogy a „bolt sikerült.* A szobában Graszl fe­lesége még ágyban feküdt, de már Komárom, dec 27. ' ébren volt, várta az urát és vendégeit Erek a konyhában számlálták meg a pénzt és nemzetközi nyelven konstatál« ták, hogy hány „fies“ (ezres) van a pénz között. Volt néhány „lepedő fies“ is (öt­ezer koronás.) Itt azután megosztoztak. Graszlné kenyeret sütött és a dél­előtt folyamán elvitte a városba a pék­hez és igy nem volt otthon. Ekkor a pénzt, amelyből pár ezer koronát mind­egyikük megtartott „apró kiadásokra,* elásták a Duna mellett a szigeten, ahol azt később meg is találták. A jó „bolt* örömére jó és bőséges reggelit ettek, de nem feküdtek le hét­főn délelőtt, hogy ezzel gyanút ne kelt­senek maguk ellen, mert tartottak az esetleges rajtaütéstől is. Graszléknál mosás volt é3 délelőtt mig az asszony a váiosban járt a pék­nél, történi meg a pénz elrejtése. Az osztozkodásnál Prisztács 75060 K Graszl 44180 K összeget kapott, mig Weisznak 34000 K összeggel kellett megelégednie. Weisz azután reggel 6 órakor el­hagyta az Erzsébetszigetet a 34000 kotonával a zsebében és Érsekúj­vár irányában elmenekült a reggel háromnegyed hétkor induló vonattal. A betörők várják a hirt. Graszlné a péknél járt a kenyérrel és a városban már hallott a betörők munkájáról, hogy azok 215000 koronát vittek el Kíváncsian faggatták otthon a betörők, hogy mit beszélnak a vá­rosban róluk ? Mikor Pnsziács hallotta, hogy kétszázezer koronáról beszélnek, kézlegyintve vágott az asszony beszé­débe: — Tévedés, még 150000 sem volt. Ezután átöltöztek a beiörők Graszl ruháit Prisztács vette fel és este 6 óra­kor a söté ség leple alatt átsétált a Vágduna hidján, nem mert a komá­romi állomáson felszállni a vonatra. Innét Érsekújváron át Ipolyság felé vett egérutat és csütörtökön érkezett székhelyére Újpestre, a betörők és egyébb gonosztevők jó buvó helyére. A komáromi rendőrség első nyomai. A komáromi rendőrség a nyomozás első stádiumában tisztában volt azzal, hogy nemzetközi kasszofuróval van dolga, de sejtette, hogy ezt csak a he­lyi viszonyokkal ismerős komaromi em­ber közreműködésével követhette el, alapos gyanúja volt Graszl Zsigmondra, aki nem régen szabadult a f< gházból, mert első sorban is a helyi rovottmul­­tuak albumában lapozott. Graszl hétfőn szépén felöltözött, fe­kete ruhát és télikabátot vásárolt ma­gának és kemény kalapot bűntársa, Prisztács számára egy komáromi kala­pos üzletben. Mindezt Vrska detektív nyomozta ki, aki szerdán korán reggel házkutatást tartott Grázlinál Munka dr. rendőrtaná­csos utasítására és ou megtalálta Piisz­­lácsnak ruháit, melyeket a fogházba» viselt. A detektívek megállapították, hogy a betörők disznótorra jöttek Grazihoz, bol sok disznóhus, hurka­kolbászt találtak. Graszlt a bűnjelekkel együtt magukkal vitték. Tagadásává

Next

/
Oldalképek
Tartalom