Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)
1925-12-29 / 156. szám
■•«yvenhaforfik évfolyam, Mim. Kedd, 1919« deoerafce** 99. KOMAROMI LAPOK POLITIKAI LAP. ■SÜMtési ár tsahidOTák ártékbu: Helyba« ég vidékre postai saétktldégsel: KRéfli évre 80 K, félévre 40 K, Degyedávrg SO K. - KUföldö. 160 Ki. Egyes lián árai 80 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BÁRÁNY A Y JÓZSEF dr. Snrkesstfaég ég kiadóhivatal: NAdor-a. 10., Magjalenik heten kint háromssor: kedden, csütörtökön és szombaton. Megvannak a Koronabank betörők Graszl Zsigmondi Erzsébetszigeti lakos és egy nemzetközi kasszafuró: C«irke-Prisztács a főcinkosok. — 120009 koronát ástak el az Erzsébetszigeten. — Karácsony másodnapján ásták ki a pénzt. — Munka József rendőrtanácsos vezette a vizsgálatot, mely valóságos detektivregény. A Komáromi Koronabank kárára december 20. vasárnsp éjjel elkövetett betöréses K sszafurás ügyeben a komáromi államrendőrség részéről a szabadságáról kedden visszatért Munka JŐesef dr. rendörtanácsos, a rendőrség kje vette személyesen kezébe a nyo mozás fonalát és már szerdán olyan firanuokok birtokába került, amelyek alapján .annak egyik komáromi tettesét QraazI Zsigrnond rovottmultu egyen személyében letartóztatták a mull hét szerdáján. A nyomozásban a rendőrség bűnügyi osztályából Vrska József, Fiséra Károly és Zemanek József detektívek vettek részt, akik fáradságos munkával és •írómról nyomra haladva felderítették az egész bankbeiöré8t, mely valóságos detektív regénynek a filmszerűségével pergett le az esős éjszaka lepte alatt, «•ikor Komárom lakossága mély álomban, miisem sejtve a város és a leg 3abb bűnügyi krónikák egyik szenciós eseményéről, a munkás emberek álmát aludta. A betörés előzményei. A komáromi törvényszék fogházában Graszl Zsigmond foglalkozás nélküli komáromi napszámos, akinek az Erzsébetszigeien van egy kis háza és kertje, megismerkedett egy magát Prisztács Józsefnek nevező nemzetközi betörővel és kasszafuróval, aki ott betöréses lopásért két évet ült. Prisztács elinesé te Graszlnak a közös zárkában, hogy a közönséges tyúklopások nem nem érnek semmit, sok .felesleges hűhóval* és zaklatással járnak (Graszl falopás címén volt a komáromi fogházmk két hátig lakója.) Kedvet kapott Prisztács elbeszélése után a nagyobb „munkához“ és mikor beszélgettek Graszl a komáromi bankokon seregszemlét tartott ég tekintete a Komáromi Koronabankon állapodott meg. Prisztács október 15-én szabadult a komáromi fogházból, de előzetesen már kifőzték a kasszafurás tervét és elvileg megállapodtak annak végrehajtásában. Graszl is szabadult a fogházból és a terv kiviteléhez láttak. Egyebbként esnek a Graszlnsk újabb összeütközése is volt a büntető törvényszékkel és a karácsonyra is be kellett volna vonul rí a egy újabb fogházbüntetését leülendő a fogházba, de a felesége az államügyészségtől betegség címén kért erre halasztást. Szükségük volt azonban egy harmadikra is, akit Weisz Béla nevű szintén ismert betörő személyében találtak fel. A triumvirátus tanácskozik. A Graszl, Prisztács, Weisz társaság már a betörés előtti héten együtt volt ös december 17 étöl készMltek a betörésre Graszlnak az Erzsébetszigeten a városi vizmtttelep közelében levő lakásán, amely minden forgalomtól távol, a* emberek szemei elől eléggé el van rejtve. A lakásból nem mozdultak ki, hogy u utcai járókelők részére személyleás ne szolgáltassanak. Csak reggel » órakor mentek be a városba, amikor — Saját tudósítónktól. — még sötét van és az utón nem találkoztak emberekkel. Pénteken Graszl Zsigmond elküldte a feleségét a városba Szobonai Ede műszerészhez, aki neki sógora és átlói egy fúrót kért kölcsön A felesége ki is vitte hozzájuk a fúrót gondosan elrejtve azt kosarába. Ez a 6 milíméter kaliberű fúró azután egyik bűnjelként maradt a betörés után a bankban. Szombaton reggel Prisztács terepszemlére indult a városba és reggel 7 óra felé, amikor a Koronabank helyiségeit takarítják, oda bement és Kccián bankszolgának egy ezüst órát mutatott, melyet zálogba kívánt tenni. Ez alatt az ürügy alatt a terepszemlét is megtartotta. Kőcián azzal utasította el, hogy a bank már nem foglalkozik kézizálogüzlctekkel. Prisztács erre hazament Grászlék lakására. A betörés napja. December 20-án, vasárnap a betörők egész nap künn tartózkodtak Grászlék lakásán. Később Graszl bement a vá rosba és Szabonai Ede műszerésznek a boltjában tartózkodott. Onnan figyelte meg, — mivel ez a bolt éppen a Koronabank átellenében van, — mikor zárják be a bankot. Az nap folyamán. Weisz is bemerészkedett a városba és ott ólálkodott a Nádor-utcán, ahol senkinek se tűnt fel az utca élénk vasárnapi forgalmában. A délutánt is Graszléknál töltötték és csak este 10 órakor osontak be a városba az Erzsébetszigetről. * Vacsora alatt a betörésről diskuráltak, előkészítették a betörő szerszámokat és felszerelték magukat. Az asszony ebből állítólag semmit sem látott és hallott, mert a konyhában foglalatoskodott a vendégek ellátása körül. Az esős éjszaka. December 20 án egész éjszaka szakadt az eső Komáromban és ez ideális idő volt a betörésre. Egyenként lopóztak át a szigetről a városba és a Duna mellett egy kis zöldre festett házikónál találkoztak, amerre éjjel senki se szokott járni, mert az a vásártér szélén van. Graszl gumitalpú cipőjét Prisztács vette magára és ez, mint áruló nyom, igen fontos szolgálatot tett az utánuk nyomozó detektiveknek, mert a bank épületének udvarán a gumitalp lenyomata pontosan megmaradt a sárban. Weisz a Dunarakpartról a Kisközön keresztül a Szent András-utcába és onnan a Nádor-utcába ment, a többiek pedig ugyanezen az utón utána, de a bank épülete környékén egy bérkocsit látott állni és emiatt félóráig várniok kellett. Ez a Weisz,—- aki rövid órák kér dése csak, hogy a rendőrség kezére kerül, — szintén nemzetközi betörő. Később Gr i szí nyomult előre a Dunapirtról ugyanezen útvonalon és jelet adott Prisztács és Weisznak, hogy u terep szabad. A Kuhurpaiota oldalára ment át és az Otthon kávéház körül cirkált, ahonnan szemmel tarthatta a bank helyiségét majd körüljárta a Nádor-, B ross-, Szent András-utcák által zárt u Catömböt. A betörök munkában. Prisztács a sötétség leple aianWeiszszal együtt a Bencérek szésháza elő ment es ott a b>nk helyisége mellett levő meilékbejáratot álkulccsal kinyitotta és az udvarra hatottak, az ide vezető aj'óa szintén álkulccsal mentek be. Mindkét ajtóra azonban belülről egy egy kallantyut sróf ltak és ezrei a belülről való meglepetések felől védték meg magukat és a ház lakóit az udvarból kizárták. A Bencések házának hatalmas gazdasági udvarára nyílik a melléképület pincelejárata, amely nyitva volt és a kulcsot a betörők a zárban találva, könnyű szerrel belopóztak a pincébe, ahol 11 órakor munkába kezdtek. A pince boltozata vastraverzeken nyugszik és csak egy traverz közét kellett megállapítanak, hogy azon át a falat kibontsák. Erre a célra egy asztalt találtak a pincében,amire felállva kényelmesen elérték a pince mennyezetét. A téglákat kibontva, aránylag szűk nyílást vágtak és alulról a padlót körben megfúrták a nyílás szélein, azután a padlót kitördösték és már a bank pémtárszohajába láthattak. Itt azután Weisz átsegítette alulról a nyíláson keresztül Prisztácsot, az pedig felhúzta maga után azon keresztül Weiszot. Megfutják a kasszát. „ A pénztárszobában három páncélszekrény van. Kettőhöz nem nyúltak, de a harmadikat, mely a bank helyiségébe vezető ajtó mellett szabadon áll, kivesték és igy jutottak bele a trezorba, amelyben a cank állítása szerint 215.314 K készpénz volt, ezt magukhoz vették. (Itt nagy eltérés van a betörők és bank állítása között, mely tisztázásra szorul.) Reggel 5 órakor ért véget a „munka“ és ekkor a Bencés renúház térés gazdasági udvarán keresztül a Szent András utcára nyíló kapun át távoztak zsákmányukkal és ismét a Dunaparti házikó mellett találkoztak. Graszl már ott várta őket és onnan az Erzsébetszigetre lopóztak. Elől ment Prisztács és Weisz, valamivel utánuk pedig Graszl haladt. így a nagy Duna mentén levő töltésen anélkül, hogy valakivel találkoztak volna, elérkeztek Graszl szigeti kertjéhez, melyen át a házba mentek. A nagydunai töltésen ugyanis éjjelenként határpénzügyőrök cirkálnak és ezekkel óvatosan kerülték el a találkozást. Graszl utólérte és el is kerülte őket félúton abonnaa előresietett. .Sikerült a bolt.1* Otthon örömmel konstatálták, hogy a „bolt sikerült.* A szobában Graszl felesége még ágyban feküdt, de már Komárom, dec 27. ' ébren volt, várta az urát és vendégeit Erek a konyhában számlálták meg a pénzt és nemzetközi nyelven konstatál« ták, hogy hány „fies“ (ezres) van a pénz között. Volt néhány „lepedő fies“ is (ötezer koronás.) Itt azután megosztoztak. Graszlné kenyeret sütött és a délelőtt folyamán elvitte a városba a pékhez és igy nem volt otthon. Ekkor a pénzt, amelyből pár ezer koronát mindegyikük megtartott „apró kiadásokra,* elásták a Duna mellett a szigeten, ahol azt később meg is találták. A jó „bolt* örömére jó és bőséges reggelit ettek, de nem feküdtek le hétfőn délelőtt, hogy ezzel gyanút ne keltsenek maguk ellen, mert tartottak az esetleges rajtaütéstől is. Graszléknál mosás volt é3 délelőtt mig az asszony a váiosban járt a péknél, történi meg a pénz elrejtése. Az osztozkodásnál Prisztács 75060 K Graszl 44180 K összeget kapott, mig Weisznak 34000 K összeggel kellett megelégednie. Weisz azután reggel 6 órakor elhagyta az Erzsébetszigetet a 34000 kotonával a zsebében és Érsekújvár irányában elmenekült a reggel háromnegyed hétkor induló vonattal. A betörők várják a hirt. Graszlné a péknél járt a kenyérrel és a városban már hallott a betörők munkájáról, hogy azok 215000 koronát vittek el Kíváncsian faggatták otthon a betörők, hogy mit beszélnak a városban róluk ? Mikor Pnsziács hallotta, hogy kétszázezer koronáról beszélnek, kézlegyintve vágott az asszony beszédébe: — Tévedés, még 150000 sem volt. Ezután átöltöztek a beiörők Graszl ruháit Prisztács vette fel és este 6 órakor a söté ség leple alatt átsétált a Vágduna hidján, nem mert a komáromi állomáson felszállni a vonatra. Innét Érsekújváron át Ipolyság felé vett egérutat és csütörtökön érkezett székhelyére Újpestre, a betörők és egyébb gonosztevők jó buvó helyére. A komáromi rendőrség első nyomai. A komáromi rendőrség a nyomozás első stádiumában tisztában volt azzal, hogy nemzetközi kasszofuróval van dolga, de sejtette, hogy ezt csak a helyi viszonyokkal ismerős komaromi ember közreműködésével követhette el, alapos gyanúja volt Graszl Zsigmondra, aki nem régen szabadult a f< gházból, mert első sorban is a helyi rovottmultuak albumában lapozott. Graszl hétfőn szépén felöltözött, fekete ruhát és télikabátot vásárolt magának és kemény kalapot bűntársa, Prisztács számára egy komáromi kalapos üzletben. Mindezt Vrska detektív nyomozta ki, aki szerdán korán reggel házkutatást tartott Grázlinál Munka dr. rendőrtanácsos utasítására és ou megtalálta Piiszlácsnak ruháit, melyeket a fogházba» viselt. A detektívek megállapították, hogy a betörők disznótorra jöttek Grazihoz, bol sok disznóhus, hurkakolbászt találtak. Graszlt a bűnjelekkel együtt magukkal vitték. Tagadásává
