Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)

1925-12-15 / 150. szám

legyvenhatodik évfolyam, ISO. uánt Kedd, 1925. december* IS. Elófiaeté» ár «eehealovák értékben: Helyben és vidékre portai szétküldéssel: Bsén érre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. - Külföldön 160 Ki. Egyes szám ára t 80 fülé £ POLITIKAI'LAP. ALAPÍTOTTA; TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Soerkesztóség éa kiadóhivatal; Nádor-o. 29., Megjelenik hetenkint háromszor: Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. kedden, csütörtökön és szombaton. liioegiÉDi Komárom, — dec. 14. Svehla Antalra, aki a kormány­zás kellékei közé uj elv gyanánt a ravaszkodások politikáját viszi be, rá kell ismernünk az ellen­zékről tett nyilatkozatáról. Még nem volt alkalma a parlamentben programját kifejteni és mári3 meg­ragadta az alkalmat, hogy nyilat­kozzék arról, ami úgylátszik az ő elméjét is foglalkoztatja éjjel nap­pal, — az ellenzékről. Svebla ravasz ember. Nem akarja az ellenzéket elvadítani, hanem körülcirógalja és egy kicsit bemaszlagolja azt, mikor kategó­riákra osztja őket, azt állapítván meg, hogy van aktiv és negaiiv ellenzék. Nem határozza meg közelebbről az ellenzéknek ezt a két tulajdon­ságát, de azt érezzük ki belőle, hogy az aktiv ellenzéken érti a reálpolitikusokat, akik a kormány­zásra is megérettek. Ezt a kijelen­tést látszik kommentálni az is, amit a kormányalakításkor mon­dott a németekről, hogy azokat sem lehet a kormányzásból ki­zárni. A ravasz férfiú így két célt akar elérni: az aktív ellenzékkel felveszi az érintkezés fonalát, hogy azok a kitett csalétekre szépen rámenjenek, mint télen a mada­rak a kitett kalitkába, meg akarja fogni őket a maga terveinek, egy kicsit Iekenyerezni engedmény morzsákkal, hogy puhuljanak azokon. Második célja pedig az ellenzék megbontása. Ha az ellen­zék felett csak 10—15 többsége van, ez igen kényelmetlen helyzet reá nézve. De ha egy nagyobb csoportot érez maga mellett, amely kritikus helyzetekben például sem­legességet tanúsít vagy a szava­zástól távol marad, máris nyert ügye van. Az ellenzék célja a kormány megbuktatása. Az egész ellenzék­nek arra kel! törekednie, hogy az ő programja valósuljon meg. A reálpolitikusoknak nagyon óvato­saknak kell lenniök azzal az em­berrel szemben, aki hat évig a legélesebben helyezkedett velük szembe és most egyszerre meg­változik. A politikában is sok mindent árulnak egy tál lencséért és az alkura igen vigyázni kell olyanokkal szemben, akikről tud­juk, bogy mindig nyerni akarnak. A kormány nagyon szorult hely­zetben van. Az ellenzéknek nem a tömegei, hanem támadó ereje fé­lelmes. Nem a pártok száma, hanem súlya az, amelytől tartania kell, amit meghalványoz a mögöt­tük álló közvélemény ereje. A közvélemény a reálpoliliku­­sokra figyel, akiket nem azért aján­dékozott meg bizalmával, hogy kor­mányborravalókért azt nehéz hely­zetében támogassák, hanem azért, hogy az ellenzéki programot adott körülmények között diadalra jut­tassák. Ebben a harcban a kormány ellen egységes a közvélemény, amelynek érzékeny műszerei meg­mutatják azt, mikor tér el a reál­­polilika az ellenzéki politika irány­vonalától. = Bent vagy-e a választók névjegyzékében?? Ez m> st a fontos kérdés. December 15-től kezdve közszemlére teszik ki a névjegyzékeket. Mindenki nézze meg. = Leszerelési konferencia. A nép szövetség leszerelő bizottsága nermo kára konferenciára gyűl egybe. A nép szövetségi tanács végleg határozott a bizottság összetételéről és munkaprog­ramjáról és a konferencia napját február 15-ére tűzte ki Genfben. A tanácsban képviselt 12 hatalmon kívül Képviselve lesz Németország, Oroszország az Ame­rikai Egyesült Államok, Bulgária, Finn­ország, Hollandia, Lengyelország R ■­­mánia és Jugoszlávia. Magyarországot Benes dr. csehszlovák külügyminiszter közbelépésére kihagyták és igy nem jelenhetik meg a konferencián, holott a leszerelés kérdésében nagyon is érde­kelve van. Azok az államok, ame yek nincsenek benn a bizottságban, memo­randumot nyújthatnak be azokról a pontokról, amelyekben különösen érde­kelve vannak és azokat a tanács eiő t képviselhetik is. — „Munkában“ a kisantant. Az a sok konferenciázás, amelyet a kis an­tant úgyszólván iép!en-nyomon folytat, időnként olyan határozatokat juttat nyilvánosságra, amelyek a maga v< lóságában mutatják meg ennek az ér dekszövetségnek arculatai a világ élőn A kisantant külügyminiszterei szeretik hangoztatni kifelé, hogy ők a közép európai békének fentartására és biao sitására törekszenek, azonban ez csak látszat, mert fellépésükben sem meg értés, sem az igazi békére való tö rekvés nem található fel. A rossz lelki, ismeret félelme hozta össze az egyéb ként különböző érdekellentétek á<tal elválasztott államokat, azzal az egyet­len céllal, hogy a megnyomoritoti és területének két harmad részétől meg fosztott Magyarországot minden meg­mozdulásában ellenőrizzék és a nyu gáti nagyhatalmak előtt állandóan úgy tüntessék fel, mintha a béke akadályo­zója lenne. Most újra hirt ad magáról a kisantant, amelyet Belgrádból bocsá­tottak ki és ezszerint legközelebb Raguzában tart konferenciát, amelyet január hóra terveznek. Ugyanezen hír­rel egyidőban azt Írják, hogy a kis­antant allamai egy közös demarsot szándékoznak intézni Magyarország­hoz, amelyben tiltakozni kívánnak a Magyarországon az utóbbi időben újra felszínre került királykérdésnek a Habs­burgok visszahelyezésére irányuló eset­leges megoldása eben. Bár a magyar kormány miniszterelnöke ebben a kér­désben a nemzetgyűlésen minden két­séget kizáró módón nyilatkozott és kijelentette, hogy a királykérdés az or­szág írni visszonyai között egyáltalá­ban nem aktuáós, mégis a kisantant al­kalmasnak látja ismét az időt a demon­strációra Magyarország ellen. Fellépése azonban a komoly politikai kör*k mo­solyát idézi elő, mert tisztában van­nak annak súlyával és indilóokával. = Dérar Iván dr. minisztersége A csehszlovák szociáldemokrata mun­káspárt szlovenszkói országos bizott­sága Bechyne miniszter jelenlétében tartott ülésén úgy határozott, hogy Dérer Iván dr vegye ái a neki felaján­lott unifikációs minisztériumot. Az uj miniszter január 1 én lépne hivatalába. Ghyczy Dénes 1840—1925. Komáromvármegyének nagy halottja van: egykori alispánját Ássa és Ablanc­­kürthy Ghyczy Dmest temeti, aki 85. életévében kisigmándi birtokán vasár­nap csendesen elhunyt. Ghyczy Dénes már élete derekán lépett szüiővárme­­gyéje szolgálatába, amelyet azután kis híján negyedszázadon át szolgált és tisztében osztatlan tisztelet és népsze­rűség környezte. Mint a vármegye egyik legelőkelőbb családjának a tagja é3 nagy tradíciók örököse, az alispáni tisztségben inkább a konzervatív felfogást képviselte, pá­ratlan jó szive azonban minden ügyes­bajos ember panaszát készségesen in­tézte el. Az a negyedszázad, amelyet ő az alispánt székben töltött el, nevezetes időszaka volt Magyarországnak: a li­beralizmus nagy etőtörése és elbukása a világháború következtében. A poli­tikai küzdelmektől azonban mindenkor gondosan izolálta magát és azokban aktiv részt nem vett. Mindig féltő gond­dal őrködött állásának tekintélyén, me­lyet politikai pártok zsákmányává tenni nem akart. Előkelő rezervál tságából csak egy alkalommal lépett ki: a darabont főispánnal szemben, akinek kinevezését nem tartotta törvényesnek és nem volt hajlandó részére a főispáni lakosztályt átengedni, csak a karh italomnak enge­dett. Pedig ez a darabont főispán rokona is volt és vele az érintkezést mégis meg­szakította. Úri felfogása és tekintélye folytán az egész vármegyében általános tisztelet vette körül és féltő gonddal őrködött azon, hogy a tisztviselői te­kintély sehol csorbát ne szenvedjen. Hivatalát nobile officiumnak tekintette, melynek betöltése első sorban jellemet kíván. Ilyen kiváló jellem volt Ghyczy Dénes, aki a közigazgatásban a lélek­­nélküli bü okráciának ellensége volt és vármegyéjét jó szivével és nemes lei­kével kormányozta. * Ghyczy Dénes Tatán szül. 1840-ben, ahol édes atyja, Ghyczy Ignác az Esterházy grófoknak volt teljhatalmú jószágigazgatója. Iskoláit Tatán és Pes­ten végezte, hol filozófiai doktorá'­­is szerzett a mellett, hogy a jog.i el­végezte. Ifjúsága az alkotmánytalan idő­szakra esett, mely alatt erős nemzeti érzése kifejlődött. Már korán Komáromvármegye szol­gálatába áll, mint annak szolgabirája, fiatalon, alig 30 éves korában tatai főszolgabíró. Ugyanitt képviselőül is megválasztják 1872 ben, amikor nagy­bátyja, GtiyC'y Kálmán, már országos tekintélyű politikus volt, egyik leghí­resebb szónoka a balközépnek és nevét a nép is ajkára vette, mikor azt dalolta; Tisza, Ghyczy, Böszörményi, Tudja az alkotmányt védni. A politikától azonban visszavonult 1875-ben még a fúzió előtt, amelyet Tisza Kálmán csinált meg. Később a pápai Esterházy grófi csa­ládnak vállalta a jószágigazgatói tiszt­ségét. A ppai és devecseri hatalmas uradalmak ekkor Esterházy Móric gróf tulajdona voltak, aki akkor Veszprém­­megye főispánja és végtelen nagy grand signeur volt, rengeteget költött. Ghyczy Dénes, aki kitűnő gazda is volt, ennek a pazarló főurnak a gazdaságát hozta és tartotta rendben. Ebben a tisztségében érte az akkori fiatal komáromi főispánnak,. Rudnay Bélának a felhívása, aki a vármegyében vaskézzel igyekezett reformálni és a vármegye ősz alispánja, Szombathelyi Győző u ódául őt szemelte ki 1893. évben. Ez év május havában válasz­totta meg őt a vármegyei közgyűlés az alispáni tisztségre, ahol csakhamar nagy népszerűséget szerezjninden aggresszi­­vitástól ment békülékeny magatartásá­val. Alispáni tiszte mellett Komárom­hoz közellevő kisigmándi birtokán gaz­dálkodott is és éveken át látható volt hatalmas lovaktól vont könnyű kocsija, amelyen birtokáról a kora reggeli órák­ban jött hivatalába a tavaszi és nyári hónapokban. *8 Az 1897. évben Tata környékén le­folyt nagy hadgyakorlatok alkalmából, melyen Vilmos német császár is részt­­vett, a porosz vörös sasrend és a vas­korona renddel tüntették ki. Húsz éves alispáni működése után az udvari ta­nácsosi címet kapta, amelyet azonban sohasem használt, éppen úgy mint bölcselet doktori címét sem. Népszerűségének élénk bizonyítéka az az ováció, amelyet tízéves működése alkalmával rendeztek a vármegyei tiszt­viselők és a vármegye közönsége ré­szére. 1905 ben, amidőn Ferenc József alkotmányellenesen parlamenten kívüli kormányt nevezett ki hűséges generáli­sának, Fejérváry Gézának vezetése alatt és azalkoimányvédő megyék élére kor­mánybiztos főispánokat állított, Ghyczy Dénes is az alkotmányvédők közé so­rakozott és Kubinyi Géza darabont fő­ispánt nem ismerte el törvényes és al­kotmányos főispánnak. A liberalizmus túltengése és parlamenti erőszaka ellen érzett meggyőződését nem titkolta, bár a radikalizmussal és később az utcával szövetkezett közjogi ellenzék eljárását is elítélte. Politikai pártatlanságát azon­ban ezekben az éles küzdelmekben is higgadtan megőrizte. Társadalmi, kulturális és gazdasági mozgalmakban is résztvett; sok éven át emöke volt a komáromi kqfzinónak, hó 18« 19. é» 2Ö“Ön (péntek, szombat, vasárnap). 661 Gyönyörű szőnyegek a legol­csóbb árban. — Látogassa meg minden vételkényszer nélkül. Aranyéremmel kitüntetve.- Belépti dij nincs. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom