Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)

1925-07-18 / 86. szám

4. oldal. Komáromi Lapok 1925. Julius 18. Előadások kezdete hétkiznap este 7 is 9 órakor Előadások kezdete vasár- és ünnepnap d. D. 5.7 ÉS 9 Ű. Szombat és vasárnap, július E8. és I9*én, I. rész. Hétfő és kedd, július 20. és 21-én II. rész. 54g Elsőrendű látványosság! . Az idény legnagyobb szenzációja 1 A repülőtechnika hihetetlen csodái! Universal-sláger! A legnagyobb és legérdekfeszitőbb amerikai kalandor dráma 2 részben és 20 felvonásban. Főszerepben: Fred Thomson és Anna Little. A kert tulajdonosok előadják, hogy J a fogyasztó közönség helyzetét nem j kell olyan sötét szinben látni, mert a J nagybani kereskedők csak ott vásárol­ják össze a gyümölcsöt, ahol nagyobb mennyiséget kapnak, ezenkívül még igen sok gyümölcs terem Komáromban nemcsak a szigeten, hanem bent a vá­rosi kertekben, amelyek bőven ellátják a komáromi fogyasztókat. így tehát senki gyümölcs nélkül nem maradt. Vannak azonban olyan komáromi gyű mölcs fogyasztók is, akik nemcsak a maguk háztartását akarják ellátni be­főttel, lekvárral, aszalt és kandirozott gyümölccsel, hanem összes le- és fel­menő és oldalági rokonaikat, ismerő­seiket, barátaikat, akik nem is laknak Komáromban. Ezek aztán egyszerre olyan nagymennyiségű gyümölcs után támasztanak igényt, hogy azt lehetetlen egyszerre kiszolgálni, Ezek aztán han­gos panaszokkal állanak elő, hogy micsoda dolog az, hogy a helybeli kö­zönség nem kap elég gyümölcsöt, mert elszállítják innét, pedig ők is csak azt cselekszik, mert messze lakó rokonok­nak, megbízóknak küldözgetik ei innét részint alkalmilag, részint postán, vagy vasúton a gyümölcsöt nyersen, vagy lekvár és befőtt alakjában. Ezek a pa­naszkodó!«; ne fogadjanak el távol­lakoktól semmi megbízást, akkor nem lesz fennakadás, mert a komáromi ház tartásoknak mindig jut elég gyümölcs További megjegyzéseik a kertiuSaj donosoknak az is, hogy a gyümölcs termelő sokkal jobban jön ki, ha egy­szerre még a fán eladja a gyümölcsét. Ellenkező esetben saját magának kel­lene leszedni, s kosarakban a hálán, talicskán, vagy kocsin kivinni a komá­romi piacra. Először is nincs minden kerttulajdonosnak erre ideje, alkalma­zottja és hozzávaló készsége. De te­gyük fel, ki tud ülni vele a piacon, vagy mást megtud ezzel bízni, akkor jön a főkockázat: a piaci kereslet és kínálat alakulása. Lehet, hogy annyi gyümölcsöt visznek ki a piacra, hogy a kerttulajdonos kénytelen visszacepelni a gyümölcsét. Ezzel munkát és időt, fáradságot vesztegetett el, amelyet tetéz a gyümölcsveszteség is, mert hiszen a leszedet gyümölcs gyorsan romlandó, ha nem tudta eladni, a nyakán rohad, kiöntheti az árokba. Szóval hiába vitte ki a piacra, s ott hiába viselte el a piaci ellenőrzés nem mindig keztyüs kezű gyönyörűségeit, a drága ideje, munkája, türelme ás gyümölcse kárba­­veszett, mig ellenben ha a kereskedő­nek adja el, először is nem apránkinf, hanem egyszerre kapja meg az árát és semmi gondja a gyümölcsre, ha lero­had, ha le is hű lik, az mind a keres­kedő kockázata. Igazán nem kívánhatja tehát senki — mondják a kerttulajdo­nosok — hogy saját maguknak kárt okozzanak. Szabad kereskedelem korát éljük, ők annak adják el, akinek az ajánlata reájuk nézve a legelőnyösebb A hatóság arról ugylátszik nemiud, amiről fentebb panaszkodtak, hogy egyes komáromi fogyasztók a rokona­iknak és szentén megbízóiknak akarják kicsempészni innét a gyümölcsöt. Né­melyik olyan sok gyümölcsöt vásárol össze, hogy annyi tizesztendeig se kel - lene a háztartásában Tehát igy néz ki az érem másik ol­dala, amelyhez még azt is hozzá fűzik a komáromi és a közeli környék gyü­mölcstermelői, hogy a hatóság ha még szaporítaná a piaci ellenőrzőket, akkor azt érné el ve’e, hogy a komáromi piac üresen maradna, mert senki se tudna eleget tenni annak a sok kívánalomnak, feltételeknek és ellenőrzésnek és a ter­melők messze elkerülnék a komáromi piacot. Hát itt nehéz igazságot tenni és meg­találni a középutat olyanképpen, hogy a hatóság a fogyasztó érdekeit is meg­védje. de viszont a sok tekintetben a nyeregben ülő és tulárzékeny termelők­kel is csínján tudjon bánni. De viszont a hatóság nem nézheti tétlenül a dolgokat. Igaz, hogyha vaiaki nem tud télire eltenni barack, ringló és egyéb befőttet és lekvárt, az még nem nagy katasztrófa, mert ezek nem első­rendű szükségleti dolgok, de mit szó­lunk ahhoz, ha a környékről minden zöldséget, káposztát, babot, lencsét, krumplit elvisznek az élelmes kereske­dők es Komárom ez elsőrendű fogyasz­tási cikkek nélkül marad ? Tehát mégis csak kell valami közép­utat keresni. — R legbiztosabb és legjöuedelme­­zőbb tőkebefektetés! Dollár és szokoi megtakarított készpénzét, kihelyezi bu­dapesti bérhdzakra, gyártelepekre és magyarországi mezőgazdasági nagy­birtokokra I. helyű jelzáiogbizfosifék­­kal éui 30% kamat mellett, Magyaror­szág békebeli legtekintélyesebb, tőke­legerősebb és legmegbízhatóbb bankja: a Rófh Bank Jelzálog-Osztálya, Buda­pesten VI. Vilmos császár-út 45. Bankpalota. Rlapifua: 1906. énben. Szóbeli és Írásbeli feluilágosítással színesen szolgáinak Csehországban fennálló bankképniselefeínk. Iskoláink beszámolói Hl. Az állami polgári leányiskola. Az áll. polgári leányiskola 1924—25. iskolai évéről, mely fennállásának 32 ik éve, a következő adatok számolnak be: Az intézetbe 329 rendes és 20 ma­gántanuló iratkozott be, akiknek létszá­ma az évközi eltávozások folytán fogyott és 318 rendes és 12 magántanuló maradt, akik több párhuzamos osztályban nyer­tek oktatást. Az iskolai év folyamán a tanitó testületben sok változás történt. Az intézet kötelékéből eltávozott Kay­­serné Dodek Szidónia, nyugalomba vonult Hitírichné Fülöp Viktória, Har­­mosné Révai Aranka pedig a tanításiéi felmentetett. A tanító testület sorába véglegesen kinevezte a tanügyi kormány tíanai- Tóth Pál igazgatót, továbbá Bátyainé Antal Gabriella, Haas Elza, Mitterhol­­czer Ágoston, Somogyi István és Weisz Katinka tanerőket; Szilágyi Mária kézi munkataniiőnő az állampolgárságot el­nyerte, mint helyettes tanítónők működ­tek Rámer Erzsébet és Kanozsay Mar­git kézimunkatanitónők. Az intézet gondnoksága Vincze Aurél törvényszéki elnök vezetése alatt mű­ködött. A tanulók előmenetele, fegyelmi és egészségi állapota megfelelt a kívánat maknak és ezen a téren zavaró körül­mények nem álltak elő. A novembe-13-án az iskolát meglátogató Jelinek Károly miniszteri tanfelügyelő elisme­réssel nyilatkozott az intézetben tapasz­taltakról. Az iskola felszerelése igen szépen gyarapodott úgy a tornaszertárban, mint a természettani szertárban és az ifjúsági könyvtárban, amelyet az iskolai ünnepélyek jövedelméből gyarapitott a tantestület. Segélyezésekre is szép összeget for­dított a tanári kar, amelyet részben adományok, részben a táncvizsga és tanfolyam jövedelméből fedezett. A se­­géíyző könyvtárra például 1409 koronái gyűjtött és 365 könyvet osztott ki a szegény tanulók között. A Vörös Ke reszt ifjúsági csoportjának IS8 tagja volt az intézetben. Gondot fordított az iskola a vallásos nevelésre is és a tanulók a tanítók fel­ügyelete alatt látogatták az isteni tisz­teleteket. Kirándulásokat tett az iskola egyes osztályaival Pozsonyban, Ogyallán, Ko­­vácspátakon és Komáromban megtekin­tették a hajógyárat, gázmüvet, vízmüvet és a Spitzer-féle könyvnyomdát. Az is­kolát a jicsini (Csehország) polgári leányiskola tanítói láíogaüákme g, asik­­nek vezetői nagy elismeréssel nyilat­koztak az iskolában észleit rend és tisztaságról. Az iskoia egyébbként a mai kereteiben csak aiig fér el. Iskolai ünnepélyek voltak oklóber 28 án, az elnök 75 éves születése nap­ján, rendezett az iskoia sikerült szere­tet ünnepet a szegény tanulók részére és osztályonként Jókai emlékünnepei február 17 én, az év végén pedig ta­nulságos és szép rajz- és kézimunka kiállítást, mely a tanintézet magas szín­vonaláról tanúskodott. Tuba János emlékezete* *) Irta: Fülöp Zsigmond. Közéleti férfiak nagyságát és je­lentőségét sokszor nem ismeri fel kora. A küzdő emberek fátuma, hogy valódi nagyságukat a köz javára ki­fejtett tevékenységüknek legtöbbször csak külső eredményei szerint íté­lik meg és igazi értéküket csak ak­kor fogják fel, amikor az enyészet örök álma borul a munkában elfá­radt vándor pihenni vágyó porháza fölé. Míg él, az örökös küzdelem őr­lőmalmában lassan-lassan elkopik, a megszokottság vagy pláne az el­­szürkülés köde fenyegeti és noha a földi pálya végén az obiigát „pó­tolhatatlan“ jelző kijár neki, az űrt, melyet eltávozásával maga után ha­gyott, csak halála után érzik át igazi nagyságában. Valóban „ravatalokat kell fölállí­tanunk, hogy megismerjük az em­berek nagyságát,“ virágokkal kell elhalmoznunk elhagyott sírokat, a kegyelet fáklyájával kell bevilágíta­nunk sötét kripták mélyébe, hogy az élőket a holtak csodálatos erő­vel haíó, örökéleíü példáival buzdít­suk, hogy nemzeteknek, fajoknak történelmét feltárjuk s hogy az em­beriség végtelen küzdelmének célját megérthessük. Az igazi nagyság halála után él, kivételes életpályája idők múltával bontakozik ki a maga teljes ragyo­gásában, amelyet el nem halványít­*) A Jókai Egyesület 1925 junius 7-én tar­tott közgyűlésén felolvasta a szerző. ■ ! « 1 li Nem kell a fővárosba menni 11 Í1 I mikor £ 5 3 * a POLLÁK JULISKA ■-> © s*-■* 6 © 3 ‘3 > utódánál £ § Koffiársmbsn, Nádor-utca 17. sí, ff sr olcsóbban beszerezhetők a leg­újabb és kényelmes gummi és I fl 5 0 halcsont nélküli hasfüzők és mell­« * E * tartók orvosi rendeletre is. V ss Bőrkeztyűk nagy raktára I Kéz­& Sf N U tyűk tisztítása és javiiása! Selyem s* X a II és flór harisnyák nagy válasz­tékban 1 a i 1 52 m ____ • - . • .....: ' ' HL MEUVLGYULiA KÁVÉ BEHOZATAL, TEA BEHOZATAL, KAKAÓ, CSOKOLÁDÉ KOMÁROM, NÁDOR-UTCA 2. SZÁM. hat többé a kortársak közönye, nem kisebbíthet a pályatársak irigy fon­dorlata és nem semmisíthet meg az ellenfelek rosszindulata. Minél távo­labb tűnik a korszak, melynek küzdő fia volt, annál világosabbá, annál tökéletesebbé formálódik ki alakja és annái intenzívebb erővel vonzza az utódokat abba a magasztos szel­lemvilágba, hol a megdicsőültek a véges földi élet után is örökké él­nek. Az igazi nagyok emléke nem hideg szobormüvekben, nem hízelgő írásokban él, de halhatatlan szelle­mét nemzedékek plántálják nemze­dékek szivébe s ható ereje diadal­masan tör elő, valahányszor meg­gyújtjuk az emlékezés fáklyáját... Az emlékezés kegyeietes világát lobogtatjuk ez ünnepélyes percek­ben is, midőn Komárom egyik leghű­ségesebb, legjelesebb fiának, érette egész életén át lelkes kitartással dolgozó szülöttének, igaz és méltó büszkeségének: Tuba Jánosnak széliemét idézzük! Negyedik esztendeje, hogy hirtelen, de örökre élt ávozott körünkből,negye­dik esztendeje, hogy itthagyott min­ket, hogy sóhajtva tekintgetünk sírja felé; negyedik esztendeje érezzük, hogy bizonytalanra vált járásunkban nélkülöznünk kell az ö áldott vezető kezét, hogy halála után még jobban megfogyatkozott kicsiny csapata hi­ába varja a leikekre rakott bilincsek­nek leomlását, jéghideg sziveknek megindulását... Sivár jelenünk re­ménytelenségében is lelkűnkben őrizzük drága emlékét, küzdelmes sorsunkban az ő nagy példája erő­sít, az ő nemes élete pályája vilá­gít, az ő lelke vigasztal, az ő szel­leme emel föl, az ő fülünkbe csengő szava tart ébren bennünket.. . * Tuba János törzsökös komáromi ember volt. Abból a fajtából való, melynek gyökere évszázadok ősi talajába nyúlik vissza és amely a szülőföldhöz szívós keménységgel ragaszkodik. Akit ragaszkodásában meg nem ingatnak az idők vesze­delmei, el nem kedvetlenít a sors mostohasága, meg nem rendítenek az elemi csapások, melyek a szü­lőföldet idöről-idöre meglátogatják, földrengés, tűzvész, árvíz, ellenség garázdálkodása meg nem tántorít hűségében, csak annál nagyobb sze­retettel veszi körül az ősi házat, an­nál buzgóbban műveli az ősi föl­det, annál kitartóbban járja a vize­ket s annál lelkesebben áldoz, ha kell vagyont, ha kell vért a hazai földért. Egyenes rokonságban van ez a szívós fajta Beöthy Zsollnak a Volga partján figyelő históriai lova­sával, akinek őstermészetéből min­den nemes vonás, a századok át­művelő hatása alatt megfinomodott alakban található fel e magyar nem­zetiség fiaiban: szemlélő ereje, be­látásának tisztasága, felfogásának és ítéletének elevensége és biztos­sága, szabadságszeretete, saját ere­jében való bizodalma, férfias bátor­sága, okos nyíltsága, nemes büsz­kesége, mindig kész harci kedve, de bízó nyugalma is. Az ősfoglalkozást űző szekeres­gazdák, halászok, kiknek tisztes nemzetségét a molnárok, a hajósok, bognárok egészítik ki, legrégibb polgárai Komáromnak; ezek a vá­ros „dvisei“, akiket külső hagyo­mányos viseletűk is megkülömböztet a város többi lakosaitól. Az ezüst­gombos, ezüstláncos mente még ma

Next

/
Oldalképek
Tartalom