Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)
1925-11-28 / 143. szám
S- oldal. Komáromi Lapok 1925. november 21, él lassacskán beáll a gyógyulás folyamata. A »lyrai sóhajok“ mind ritkábbak lesznek 8 egyszerre c ak megjelenik az epikus költő, aki megtalálja önmagát A tárgy még komor. Képzeletének szárnyán Tégigröpül a zajongó Vág mentén, ahol sötét, titokzatos várromok sötétlenek a zord kőszirtek vállain. Oroszlánkő, Lietava, Budetin, Beczkó, Trencsén. Oh a titokzatos üregekből titokzatos történetek suhannak elő és szájról szájra járva megihletik a költőt. A legtitokzatosabb, a legborzalmasabb, a leghajmeresztőbb regét az ős Budetin szolgáltatja: a kegyetlen apáról, aki élve befalaztatja leányát, odadobja az éhhalál martalékának, mert ifjú lelkének ábrándjait nem abban látja megtestesülve, akit számára az apa férjül kiválasztott. II. A szép Szúnyog Katalin a bősz Szúnyog Gáspár, a daliás Forgách fiú és az oroszlánkői Jakusics históriáját Arany Jánoson kivül Jókai is feldolgozta, ő epizódként illeszti bele «Szeretve mind a vérpadig I“ című regényébe, mint történetet, melyet Lietava asszonya, Lengyelné nagyasszony mesél el pergő rokkája mellett Tisza Ilonának. Jókai jellemzésre használja fel és azért a regényben szereplő démoni Szúnyog Ozmonda ősét: a szép Szúnyog Katalint egy cseppet sem állítja be szimpatikusán. — Mert — úgymond — Jókai nyelvén — Lengyel Magdolna asszony — az énekes diákok nem tudták a történet végét. Apoétaság a hazugság remeklése. Úgy mondani el egy történetet, bogy az a hallgató szivének tessék; Úgy végezni a balladát, hogy a ház ura ráköszöntse a tele poharat. Mert, ha elmondaná az igazat, ebrudon löknék ki. Hiszen elmondom én neked. Este aztán elmesélte Magdolna aszszony a kerekes guzsaly pergése mellett a szép Katinka történetét. — Az én leánykoromban történt ez az eset: Az egész világ beszélt róla: a szép Katinkáról. Magam is ismertem: igaz, hogy hét vármegyében nem lehetett párját találni, amilyen szépség volt. Az egész világ ifja úgy bomlott utána 1 Kiitták volna cipőjéből a Hegyalja bőiét. De valamennyi ifjú gavar Között csak egy bírta elnyerni a szivét Katinkának, a gimesi Forgách fiú, István volt a neve. Olyan jól emlékszem rá, mintha iega3p láttam volna. Délceg, nyalka levente volt: megakadhatott rajta akárki leányának a szeme. Hanem a leány apjának, Szunyoghy Oáspár uramnak sehogy sem tetszett a legény. Neki netn volt elég gazdag. 0 Katinkát az oroszlánkövi Jakusich Lázárnak szánta. Az is derék egy legény volt, csakhogy nem járt ott, ahol a szépséget osztogatták. Olyan sűrűn tele volt nőve a pofája szakállal, hogy mig meg nem szólalt, nem tudta az ember, hogy melyik a képes fele az ábrázat-Ítnak. De még Rovnye is az orossiánői Jakusiché volt, aki szerette magát von Lövensteinnek is nevezni; a németnek igy jobban tetszett. Nohát ez volt az az ur, akinek Gáspár ur odaígérte a szép Katinkát. A leány azonban csak nem akart Jakusichhoz feleségül menni, ő inkább a vízbe ugrik A Szunyoghy Gáspár uram pedig kegyetlen, mordiális ember volt. A szijkorbács mindig ott lógott az övén hátul; sohasem is láttam máskép, s amint megharagudott, mindjárt a korbácshoz kapott. De a Katinkának az ütés-verés sem használt, ő csak a Forgách felesége akart lenni. — Gáspár uram végre kegyetlen fenyegetések között megtiltá a Katinkának, hogy még valaha a Forgách csal egy szót is váltson. Mert he megtudja, hogy még egyszer beszélt vele: ott van a tornácában egy fülke, amiben valami szent remetének a kőazobra áll; hát ő akkor azt a remetét onnan kidobatja s a Katinkát falaztatja be a helyébe. Történt pedig, hogy a nógrádi nemesség elment Érsekújvárra A török ellen. De Forgách mielőtt ilyen halálos útra indult volna, eljött elbu csuzni Katinkához, aki kiszökött hozzá a füzfásba szép holdvilágnál. De mire visszatért a kastélyba, már akkor tudta «X apja, hogy a kedvesével volt találkozáson s amilyen kegyetlen, dühös «■bér volt: meg is tette, amivel fenyegetődzött Befalaztatá a kőszobor hegére az egyetlen leányát, csak egy akkora rést hagyatott a falon, hogy kenyeret, vizet lehesseu beadogatni neki és ismét megesküdött, hogy ha mához egy hétre a leány azt nem mondja, hogy kész hozzámenni Jakusichhoz, hát akkor még azt a kis részt is befalaztatja és vesszen ott. A Katinka pedig csak minden nap azt felelte a résen keresztül az apjának, mikor oda jött hozzá megkérdezni — No, hát lányom, keli-e Jakusich, uradnak. — Inkább a halál legyen a vőlegényem I — No hát, az legyen a vőlegényed! A hetedik nap is eljött már, amikor Gáspár uram azzal fenyegeiődzött, hogy a szelelőlyukat is befalaztatja a fülkén. Hire futamodott azonban a dolognak a Vág völgyén. Andaházy Pető megüzente a pajtásának, hogy veszedelembe jutott a szerelmese. Forgách ott hagyta a törököt, németet s Anda-I házy csapatával együtt rohant Budetin alá. A kegyetlen apa épen rakatta már az utolsó téglákat a résbe: csak egy óra még s a halálra sentenciázott leány ott fullad meg a szűk odúban. A budetinik nem voltak készen a megrohanásra, de hiába is biztatta Gáspár ur a csatlósait, hogy álljanak ellent, mert azok is jobban szerették a kisasszonyukat, mint a gazdájukat. A támadók elfoglalták a várat, siettek a fülkét kibontani, a félholt leányt kihozták az Isten világára. Volt aztán öröm a szeretők közölt, hogy egymáséi le- jj hettek Nem is ceremoniázíak ott helyben sokáig, hanem Forgách uram felkapta a nyeregbe a háta mögé a szép Katinkát s vágtatott világgá a drága zsákmánnyal. Idáig hallottad, ugy-e a regét kedvesem ? Ilonka előbbre igazitá orsója szárnyán a fonaleresztöt, s azt mondá: — Igenis, nénémasszony: de hát az egész történet csak azt bizonyítja, hogy akinek a szivében a hűség lakik, az Budetin várában is hűséges marad. — Kotty belé! Szilvalé! Ha ez lett volna a vége. De nen ott végződött óm, ahol a kásdáló diákot elhagyták ! A végével nem is igen dicsekesinek. Mert az már nem válik dicsőségükre. — Hát amint a hires menyasszonyrablás után nagy diadalommal robognának haza felé Forgáci uramék, egyszerre csak jönnek ám szembe Jakusich darabontjai. A másik vőlegény is meghallotta menyasszonya veszedelmét és az ] is jött őt kiszabadítani. Hát amint az \ oroszlánkői meglátja a menyasszonyát - a Forgách háta mögött, rákurjant ha- { raggal: — Nem úgy van az, uram, még azt ' majd a kard dönti el, hogy kié legyen • a szép menyasszonyi Hát bizony az lett a vége, hogy a l vitéz jakusich lemészárolta a nyalka $ Forgách Istvánt a páros bajviadalban. \ Társai aztán szépen eltemették gyászos trombita szó mellett. A szép Katinka pedig felült a győzelmes oroszlánkői háta mögé a nyeregbe, s haza hagyta magát vitetni Oroszlánkő várába, szép török muzsika mellett. A feleségévé lett Jakusichnak; hat fia, négy leánya maradt. .. Ilyen a hűség a budetini ivadéknál. Jaj annak, aki abban a várban csak egyszer is meghál I Ragad a hitszegés, mint a halál I Azért oda ne ereszd az uradat valahogy, ha csak magad is vele nem mégy, de még akkor is keresztet vess előbb magadra. ... így Jókai. Ilyen beállításban eléri a célt: Tisza Ilona lelke remegő aggodalomba merül s az olvasó is átérzi hová került a szerelmes asszony féltve féltett bálványa: Ocskay László, a Szunyoghy ivadék fészkébe, Budetin várába, a csábos és csalfa és hitszegő Ozmonda közelébe. Ili. Aranynak más a célja, ö elandalodott költői lélekkel, a felébredt alkotásvágy csöndes extázisában dolgoz fel egy bús regét, úgy ahogy azt az ő lelke megkívánja, ahogy azt fantáziája elébe rajzosa. ö nem ufcy fejezi be, ahogy Maggolna asszonnyal Jókai elmondatja. Arany Katalinja nem csalfa, nem megalkuvó. Kitart Forgách mellett s midőn Vorgish V«omlik hű toráról Színeire hrlilköd borul. S egyttU \eb»my»ttik rate Kit vétó tojt State, Ki, mill t*pkény a* «stfopon CaSgfttt * »ugár b«j«ok»n * TCrt ssívvet a nép hajadon. Arany Katalinja, midőn végig nézi a baj mást s látja kedvese vesztét, amikor az ellenfél kardja mélyen behatol abba a szívbe, amely érte dobogott s melyért élnie, szenvednie, kegyetlen apjával dacolnia érdemes volt, Arany Katalinja meghal. Meghal hirtelen, egy szó nélkül. Mint ah >gy a fejedelmi jegenye kidöltével, eldől a folyondár is, mely azt körülölelte. Bár Arany »Katalinjának a meséje is hatalmas, de mind a mellett ebben a kis eposzban túlsúlyban van a lírai elem. A zord Szúnyog Gáspár alakjának festésében pedig drámai erő csillan fel. A bősz öreg üldözőbe veszi a mene külő párt és a sikertelen üldözés heve dühét fokozva, valósággal az őrület paroxismusává növeli. Magát az öreg Szunyog-ot külsejében valóságos rémalakká deformálja. Ezt a rémalakot és az üldözést mesteri kézzel festi meg Arany. Az egész aivó, sötét természetet az éjszakára elpihent termeszeiét is segít ségül veszi és az üldözés annál szem léíetcsebbé, annál megragadóbbá válik általa. „Zördüi a lomb, rezzen a vads önkénytelen beljebb szalad, fészkén megrebben a madár s álmában is megráz ódik, friss martalékát a kuvik el hagyja s messzire száll. Megdöbben a csöndes magány, visszhangja felriad és elámul: Ki veri fel szokott álmából ?“ Az öreg rómaiak őrültségének hatalmas vonásokkal és mégis finom eszközökkel való festése meiíett különösen két iirai rész emelkedik ki ebből a borús kedéllyel, de nagy költői ihlettel megirt kis eposzból. Az egyik az első szerelemnek, a másik az anyai szív fájdalmának nagy költői erővel és mégis leheletszerű finomsággal való ábrázolása. Szúnyog, midőn büszke álmaiban leányának jövőjére gondol és feltűnik előtte a dicsőség, fény és pompa, melynek Jakusich oldalán leánya részesévé lehet, lelke, mint a révbe ért hajós-é örül és kérdi: »Leány, mi keli egvébb ?“ És megfelel reá a költő, az »éneklő diák“, kinek foglalkozása a tisztán látó ridegek előtt a ,ha ugság remeklése“ •— megfelel szelid, csendes lantpengetéssel, de lantján az emberi érzések tisztán csengő, értékes ezüst húrja szól: Mi kell? — Egy szende kis Tirág Mely kedvesen, de rejtve uyilt, S a hosszú emberöltőn át Csak egyszer, aht egyszer virít Ama virág, mely a vadon Tüskéi közt is megterem, Taposva bár, nő szabadon: De nincsen annyi kincs, vagyon, Mely álüitesse őt oda, Ahol önként nem fakada; Tirágod eiső szerelemi Első, utolsó, egyszerit Ki szellem vagy, nem földi rög. Teljes, megoszthatatlan ép, Szent és hatalmas, mely, mikép Az, kinek itten nevét Fölvenni lantom nem meri. Teremtesz, ölsz — üdv és pokol Határain uralkodói: Oh jaj I miirt nem vagy . . . örök ? Arany egyéniségéi, meleg emberi szivét ismerni meg azokból a részletekből is, melyek az anyai szív fájdalmát tár ják fel. Katalin édes anyjáról szól, kit szintén lenyűgözve tart a zsarnoki Szúnyog Gáspár s aki leányával együtt érzett, együtt szenvedett, együtt gyötörteték. A mikor a hü leány szive megreped és maga jakusich is meghatva mondja: Ha élvéjük utjokban álltam, Hadd egyesítem a halálban és kettőjüket egy sírba temetted, oh mit érezhetett az anyai szív, mikor meghallotta leánya szörnyű végét. Erre gondol Arany is, mikor igy végzi a bus regét: Hát az anyasziv? . . . Feledé« Ének, hogyan reped« meg? — Kitép, legázol a vihara Kemény tölgyet, nyíló virágot, A söld mező télben kihal: De aécd el a aivó kopárt; As mm Wrd oU sovárog. Hogy hervatag szálaival Jelképezze — a pusetatdfotl Kiss Péter Pál. Hi, ebédlő t éhé BÚTOR jó Állapotban ELADÓ« Cím a kiadóban.— — — Művészet. Pártái iftlwmmL Farkas Márta hírneves hegedüművésznőnk november 14-én és IS én Magyarországon, a határszéli Kőszeg városában hangversenyezett, ahol már egyszer 12 év előtt bemutatkozott, mint pályája első lépcsőjén álló kezdő. Farkas Márta hatalmas művészi kibontakozása meglepte a kőszegieket is, mint azt az alábbi sajtótudősitásokból olvassuk. A művésznő hangversenyéről ezt úja a Vasvármegyt: A kiváló Hubay tanítvány. Farkas Márta hangversenyezett a múlt szombaton és vasárnap Kőszegen Programjában ott látjuk a legkitűnőbb muzsikusok darabjait, amelyek igazán nagy feladat elé állítják az előadó művészeket. Farkas Márta csodálatraméltó könynyedséggel oldotta meg nagy feladatát még a lelkes poblikum által követelt ráadások után is. Pedi^ az — egyedül — egész estét betöltő műsorban ott látjuk Händel: G-mollsonátáját, a legjobb Ries, Tschajkovsky, Pugnani, Moi zart, Chopin darabokat és Hubay ,Csárdajelenet*• tét. E koncert után bátran megállapítható, hogy kevés hölgy kezeli hegedűjét oly stílusos mély érzéssel, finom technikával, mint Farkas Márta. Különösen Ries „Adagió“-ját és »Perpetuum mobile“-jét interpretálta nagysz .rüen. Az előbbit kifejező elmélyedő komolysággal, a másodikat pedig könnyed, előkeiő technikájának precizitásával. Nagy hatással volt a közönségre Mozart verőfényes, szép Rondo-ja és Hubay magyarosan fordulatos Csárdajelenete. Reményi Ferenc diszkrét simulékony kisérő volt. Budapesti és felsőmagyarországi szerep'ése után a kőszegiek lelkesen ünnepelték Farkú Mártát, Hubay Jenő büszkeségét. A Kőszeg és Vidéke igy ir: Farkas Mtrta hangverseny*. Nagy és előkelő közönség előtt tartotta meg Farkas Márta hegedümü vésznő e hó 15-én hangversenyét az ev leánygimnáziumban. Sokan emlékeztek még so« kát Ígérő játékára a békeidőből, amikor még mint serdülő leányka és Hubay Jenő tanítványa lépett itt fel. Mégis, mostani fellépése valóságos szenzációként hatott, annyira kiforrott művészi felfogása és egyben technikája is A műsor igen változatosan és úgy volt összeállítva, hogy a klasszikusoktól kezdve a mai korig minden stilus képviselve volt. Az első szám Händel G moll szonátája volt, melyet a művésznő nemes egyszerűséggel, mély megértéssel adott elő Ries G dur suitejéből ae adagiot oly bensőséggel, hatalmas tónussal és megkapó zengzetességgel adta elő, hogy a közönség zajos tapsban tört ki. Nagy hatást váltott ki a suite 3. tétele is, a Perpetuum mobile, melyet a művésznő szédületes tempóban adott elő; nem győzték csodálni tökéletes spiccatoját és kézcsukló-technikáját Pugnani Preludium és Allegro-jának lendületes és energikus előadásával» Tschajkowsky Serenade melancoliquejának borongós hangulatával, Mozart Rondo-jának finomságaival és könnyedségeivel, Chopin es dur nocturne-jénelr poézisével és a Huberman által E mollb* transzponált valcer eleganciájával folyvást növelte a hatást, úgy hogy midőn Hubay 5. Csárdajelenetével befejezte a műsort, a közönség lelkes tetszése szűnni egyáltalán nem akart és a művésznő kénytelen volt a már teljes két órát tartó hangversenyt két ráadással megtoldani. Sokan még akkor is ülve, maradtak és egyre esak kitapsolták ». fiatal művésznőt. — Hogy a leánygim-, názium és a bencésfőgimnázium nővén- , dékeinek is alkalmuk legyen meghallgatni, Farkas Márta Arató igazgató felkeresésére másnap egy zártkörű matiné keretében ismét fellépett és egf merőben más műsor előadásával nemcsak a fiatalság lelkes tapsát váltotta ki, hanem azon felnőttekét is, kik a növendékek hozzátartozói címén ismét eljöttek művészetét élvezni. Az egyik növendék üdvözlő beszéd kíséretében gyönyörű csokrot nyújtott át a művésznőnek, kit távozásakor a sorfalban felálló leányok harsogó éljenekkel és „a közeli viszontlátásra !“ kiáltásokkal becs Kutattak Ezzel az egész közönség Óhaját fejezték ki, akiknek az ilye«
