Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)
1925-11-28 / 143. szám
1925 ^november 88. Komáromi Lapok 5. oldal. BA.TOPAX A MÉREGMENTES IRTÓSZER, s Eredmény garantálva t Kapható gyógyszertárakban és drogériákban üvegenként lé Ki ért - Szállítások vidékre postán naponta. Főraktár: Kovéch Tihamér gyógy- \ szertájában, Komárom, Klapha-tér. — Oh, én jó Uram! Az éleiben f sok nagyszerű cél vagyon, melyért ; érdemes élni Ezek mindazok a jócselekedetek, melyekkel embertársainknak boldog órát szerzünk. De ez az életünk a másoké, önmagunknak csak egyeilenegy szépséges pillanat jutott osztályrészül, \ melyért érdemes volt születni. Ez a ' szerelem. Az első. Legelőször. Egy- j szer, csak egyetlenegyszer. A király rászólt: — Folytasd! — Lehelletszerü gyöngédséggel j Jön a szerelem és mindent legázoló '■ erővé viharosodik . . . Megláljálok i egymást. Elmentek egymás mellett. Egymásra kell qondolnotok. Erdőn- ; mezön. Négy fa! közölt. Könyv mel- \ lett és munka közben. A családi tűzhelynél Az anva karjai közötL j Szebbek közt is. Egyedül és száz- j ezrek tömegében . . . — Másodszor találkoztok. Egyik í is, másik is hátranéz. Egyszerűen kellett. Beköltöztök egymás leikébe, j Nem beszéltetek össze, de találko- í zik pillanlástok. Megállfok. Súgva \ beszéltek egymással. Ezer és ezer í milliószor elmondták ugyanezt egy- i másnak szegény elfeledett szürkék és százszor idézett poéták. És mé- j qis — igy méa soha, — a mások. : Kezet föglok. Oh, annak a puha kis kéznek legelső érintése ... Mi ahhoz képest minden későbbi ölelés } gyönyörűsége! Semmi. Ilyen lehetett j a legelső napsugár cirógatása, mely f a feremléskor belesütöit a fekete ‘ chaoszba... A hova odaért, meleg < érintésétől kinyílt az eddig sohasem í látott bimbó, a földnek legelső, \ egyetlen, önzetlen ajándéka . . . A bolond kipirult. A király bána- j tosan hallgatott. — Király, le erről ünnepi eljegy- ; zésed pillanatában nem tudsz sem- j mit. Ugy látszik, csak az opereltek- j ben van ilyen jussuk a királyfiak- 1 nak ... Te szegény jogtalan! Azt j nélkülözöd, a mihez minden a leg- ! utolsó alattvalódnak is vagyon joga. t hogyha fiafal ... A te szerelmed í államszerződés. Választásodat nem az a csodaszép, az a kényszerű első találkozás diktálja, hanem elnémult Ősök gőgje és beszédes tanácsadók íurfangja. A te első vallomásod diplomatáid körmönfont szóáradata. Első csókod az udvari etikett eseménye . . . Oknyomozó történetírók búvárkodásának alapja ... Te végtelenül szegény, jogtalan ember! Az udvarosok elborzadtak és odakiáltották vádjaikat: — Ez az ember közönséges halandók sorsára akar sülyesztenil — Zárasd el! Izgat rangszerü házasságod ellent — Izgat az ország boldogsága elleni A bolond gúnyosan vágott közbe: — Csak a te boldogságodról nem esik egy árva sző sem. Hahaha! Mi a rangszerü házasság? Az, hogy ismered arád családfáját a történelemből ... Egyik ükapja. Nagy Alfonz, olyan kegyetlen volt, hogy karóba huzattá, ki nem tetszett neki A másik ükapja, a „Jő Fülöp,“ egypár ezer ártatlan embert égetett el, hogy Istennek kedves munkát végezzen, mint ö hitte ... — a „Bus Károly“ — nos, mit is müveit az? - melankólíkus volt. Szegény elő halott... A negyedik, a „Szép Lajos“ - azzal a hajporos parókával — kikapós vala, hogy hites királyi párja pirosra sirla kél szép szemét miatta . . . Uram király, jó ezt tudni? Nem, ezerszerte jobb kitárni karodat, szivedre ölelni a leány, k'nek csak apjáig, anyjáig ér a családfája, kiről csak azt tudod: Szép vagy I Angyal vagy! Szeretlek Enyém vagy. Az idegen nagykövet simán meghajolt, de arcán meglátszott, hogy a jegygyűrű helyeit hadüzenetet fog küldeni ... A király visszavonult dolgozó szobájába és készült a háborúra, mert „örök barátság“ jeléül nem jegyezte el a szomszéd fejedelem leányát . . . A palotákon és a viskókon lobo gók lengedeztek. Pompásan hullámzott a szellőben a zászlók élénk színe a mélységesen kék égen. A déli napfény csillogtatta a katonák fegyvereit, mikor dalolva, zöld levéllei sapkáik és sisakjaik mellett, ütemes dobogással vonultak el a királyi palota előtt. A zene harcias Indulókat muzsikált. A nép ujjongott és a katonák felé tolakodott; a rendőrök csak nehezen bírták visszatartani összefogózoit kezeikkel a boldog tömeget, hogy a katonák közé ne bomoljon és meg ne ölelgesse őket. Egy-egy legény a sorból csókot { hányl valakinek a tömegben, a másik ugrándozott a zene daliamára és nagyokat rikkantoit. Hazajött a győzedelmes hadsereg. Mielőlt átlépték a főváros halárát a vezérek parádéba öltöztették. A sebesülteket és nyomorékokat elrejtették a kórházak. A tépett lobogókat, az összetört ágyukat és szekereket künt hagyták a csöndes falvak szérűiben. A fiatal király künl állott palotája erkélyén, dicsőséges tábornokai és bölcs tanácsosai között és örült a győzelemnek és a békekötésnek, mely naggyá és gazdaggá tette or- j szagát. Egyik udvarosa Nagy Sándorhoz, i a másik Nagy Károlyhoz, a többiek \ Napóleonhoz hasonlították. Az egyik \ ősz államférfiu örömkönnyes sze- i mekkel tekintett fiatal királyára és igy szólott: — Salve Caesar I Lábaidnál he- j vernek a szomszédaid Győztél. Most megmutatjuk, hogyan kell a győzelemmel élni, méltón a modern kulin- * ra dicsőségéhez, A leigázoít föld népének főkolomposai elmeneküllek. Az ellenség vére elfolyt A rebellisek nemzedéke elszéledelt. Aki ellened j emelte fegyverét, ma gyönge, mint a hervadó palánta, néma, miként a j sir. Mi telepszünk a pusztulás tájé- ' kaira, felépítjük a kultúrát és a le- j perzselt falvak helyére odaküldjük I a mi népünket, hogy sokasodjék, ; gazdagodjék és viráqozzék. Egy évtized behegeszt minden sebei, hogy még a forradások sem látsza- j nak. Egy évtized múlva nem fog 1 meglátszani a forradás, a régi halár, j A modern háború nem lalárjárás, hanem gyógyulási folyamat, az erők átoltása, az egészséges fejlődés 1 megalapozása... A királyfi diadalmasan nézett végig ■ az ujjongó tömegen, a köréje sereg- \ lett fényes gyülekezeten, azután újra ; meg újra a végefogyhalallan katonai t meneten, mely ugy huzódoll végig j a fővároson, mint a lüktető vérára- f dat a szivén, erőt hozva, piros életet • és piros reménységeket A bolond- j hoz fordult: — Nos, ma talán te sem gáncsos- \ kodol ? — Éljenek a tatároki — kiáltotta • az udvari bolond. Az ünneplők között vészesen mo- * rajlott végig a felháborodás zúgása. ; A király arcát is pár pillanatra elön- } lőtte a vér, de azután nyugodtan j szólt a fejedelem: — Hallgassuk meg a bolondot, j Parancsolom! j — Bizony — kezdé emez száraz j hangon — azt mondtam, éljenek a ! tatárok. Megmagyarázom. Volt egy- : szer valahol egy király. Meghódított akkora országot, mely mellett a tiéd csak valami kurta nemes uradalma. Akiket meghódított, mást hittek, mint ö. Beszédjüket sem értette. A fajtájuk nem az 6 vérsége voll... És ö közibük ment és mondta nekik: adj' isten, jó napot, testvérek. Higyjetek, a mit akartok, mert kinek-kinek üdvössége a leikében lakozik, nem pedig a papjánál. Beszéljetek, ahogy akartok, mert legékesebben mindegyiknek az édes anyja beszéli. Boldoguljatok és erősödjetek: én segíteni foglak benneteket. Küldjétek el hozzám okos és tanult embereiteket, hadd tanulok tőlük 1 Legyen áldott, a ki szeretni tud!... Ez a fejedelem töübre becsülte a megmentéit vércseppet, mint a golkondai bányák legnagyobb gyémántcseppjét.. . Bebizonyította, mert nem félt egyedül kétszáz mérföldet nyargalni váltott paripákon leigázotl ellenségei között, hogy megmentse egy hervadó leányasszony életét. Holott nem is ösmérte a leányasszonyt. Nem is lőttek feléje egy árva nyilat sem azok, kiket épen legyőzött... ezért mondom, éljenek a tatárok! Mindenki meg volt győződve, hogy az udvari bolond egészen megzavarodott a fényes látványtól. Az ország nagyjai sajnálkozva mosolyogtak a szegény ügyefogyott tudatlanságán. Csak a király kérdezte komolyan : — Melyik szomszédom őse vala ez a legendás király ? — Nem ott éli, hol a nap nyugszik, hanem olt, a hol hajnalodík. Nem nevelték szent papok avagy nagytudományu választottak, hanem a puszták párducai közölt nőtt fel. Nem szü eleit selyembölcsőben, hanem földönfutónak magzatja volt. Még csak az a szerencse sem érte, hogy hallott volna annak a gyönyörű szép betlehemi csillagnak feljöltéről... Tatár volt az istenadta! Dzsingiszkhán ivadéka, Timurlán unokája. MikorEurópában boszorkányok alatt lobogtak a máglyák, — a tatár — turkomán Akbár 200 mérföldet lovagolt, hogy eloltson egy máglyát, melyen a messze Hindosztánban egy özvegynek kellel! volna az ő ura után halnia ... Király 1 a te tankönyveidben nem olvastam róla ... Éljenek a tatárok! A nádorispán előre lépett és emelt hangon szóla keserű szavakkal: — Királyom 1 Hűségemet kipróbáltad. Érzem felelősségemet. Csukasd le ezt az ünneprontót, kit csak az ellenség csempészheteit tiszta, dicső udvarunkba ... Az udvari bolond gúnyosan nézett végig az országnagyokon és intett, hogy nyissanak neki utat. Ä nádorispán megörült: — Hagyjátok futni e szent őrültet. Megszabadulunk ez emberi formába rejtett veszedelemtől és legalább nem kell mai olajágas ünnepünkön a megtorló igazság öklével reá sújtanunk ! Az udvari bolond meghajolt a király felé és büszkén távozotl. A fejedelem szomorúan nézett utána, de nem mert szólni hozzá, meri, meghallotta a tömeg zúgását. Hirtelen megállolt a katonák ütemes lépése és a zene ugy hangzott, harsogott, mint a vihar, mely átsüvit a sziklák résein. A király kedvetlenül vonult vissza dolgozó szobájába. Nem tudott többé örülni a győzelem töviskoszorujának. Mikor belépett a terembe, ott ftít a küszöbön a botond és zokogott. — Mit siratsz, ember? Kérdé a király. A bolond felugrott Fölcsillant két cseresznyefekete szeme és forró kezével megérintene a király kezét. — Hah! - először szólítasz nevemen. Embernek neveztél. Ez az én igazi nevemen. Kitaláltad és ezért még egy igazságot mondok Neked. Siratom a győzőket. Menj, menj, — fuss a legyőzőitek közé. Hints Biztos^ sycr•*/ GnyJiö Képeslapok nagy választékban kaphatók Spitzer Sándor könyv- és papirkoreskedésébcn Komárom, Nádor- u. 29. \ személyi és teher antomobtlokat traktorokat alkatrészeket ■zállit aatork. képviselő ÖSR-ra nemzetközi kereskedelmi t. ár áttolóvá, SUtáatk-n. 1. u Tritont SS-S8. virágot az első sírra, mely valamelyik elesett ellenséged csontjait takarja. Simogasd meg az első özvegyet, kivel ott találkozol. Vedd karodra szeretettel az első árvát, kit az üszkök közül emelsz ki. Hívd haza a bujdosókat és add nekik vissza hazájukat Adj kenyeret azoknak, kiknek kezéből kieseit ez a legnagyobb kincs. Mondd nekik: beszéljelek ékes nyelveteken. Mondd nekik: gazdálkodjatok a magatok ortáján reménységgel. Mondd neik: testvéretek vagyok és hiszek nektek. — És nagy leszel, mint Akbár, a talár — és országod bevehetetlenebb 1 észen mint a Himalaya jégerődei. A király lehorgasztotta fejét és szomorúan válaszolt: — Megértem igazságodat, de nem követhetem, mert országomban forronganak, kik éhezének a szomszéd buzakalászának áldására. Forronganak, akik nevemben győztek és elüzenek engemet. A bolond kiegyenesedeit. Összeráncolta homlokát. — Akkor fölösleges vagyok Hallgass a többi udvari bolondodra, kik nem viselik e jelet. S a mellére mutatóit, hol aranyosan csillogott a kihimezett „B“ betű — De add ki béremet 1 A király tollat ragadott. — Kívánj annyi vert aranyat, a mennyi elfér kincstáraimban. Válaszd koronám bármelyik klenódiumát, mely méltó hozzád Szemeld ki birodalmamban a legromekebb kastélyt és uradalmat. A tiéd A bolond lázasan súgta akiiálvnak: — Adj egy darab földet, melyért még Kain nem ütötte agyon AbelL Adj egy talpalatnyi földet, melyen a vetést sohasem perzselte irigység aszálya, a vér mérges harmatja, a könnyek Izzó zápora Adj egy talpalatnyi földet, hol ember lehetek istenesen, becsületesen, igazságosan — a nélkül, hogy bolondnak Ítélnének 1 A király hanyatt dőlt karosszékében és fejét rázta. — Ezt a jutalmat nem tudom kiutalni, bármilyen hatalmas vagyok. A bolond közelebb lépett. Bánatosan megszorította a király kezét és búcsúzott: — Tudtam, hogy nagyon szegény vagy ahhoz, hogy engemet kifizethess. Azért tehát, amit mondtam, bérül elviszem cserébe nyugalmadat. Mert annak, aki megismerő az Igazságot, e földön nem lehet többé nyugodt lelkiismerete . -. — És szomorúan, lehajtott fejje» ment a szőnyeges folyosón, a siko* márványlépcsőkön, a park fehérlö kavicsösvényén. S eltűnt írni rátér mélyen leszállított árúk áruházában KOMÁROM, NÁDOR- UTCA 25. (az »Otthon« kávéházzal izemben) OLCSÓBBAK BRITEK SZŐRME BOÁK ágysziníén az összes raktáron levő úri- és női divat szövött é& kötöttáru cikkek
