Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)

1925-11-28 / 143. szám

1925 ^november 88. Komáromi Lapok 5. oldal. BA.TOPAX A MÉREGMENTES IRTÓSZER, s Eredmény garantálva t Kapható gyógyszertárakban és drogériák­­ban üvegenként lé Ki ért - Szállítások vidékre postán naponta. Főraktár: Kovéch Tihamér gyógy- \ szertájában, Komárom, Klapha-tér. — Oh, én jó Uram! Az éleiben f sok nagyszerű cél vagyon, melyért ; érdemes élni Ezek mindazok a jócselekedetek, melyekkel ember­társainknak boldog órát szerzünk. De ez az életünk a másoké, ön­magunknak csak egyeilenegy szép­séges pillanat jutott osztályrészül, \ melyért érdemes volt születni. Ez a ' szerelem. Az első. Legelőször. Egy- j szer, csak egyetlenegyszer. A király rászólt: — Folytasd! — Lehelletszerü gyöngédséggel j Jön a szerelem és mindent legázoló '■ erővé viharosodik . . . Megláljálok i egymást. Elmentek egymás mellett. Egymásra kell qondolnotok. Erdőn- ; mezön. Négy fa! közölt. Könyv mel- \ lett és munka közben. A családi tűzhelynél Az anva karjai közötL j Szebbek közt is. Egyedül és száz- j ezrek tömegében . . . — Másodszor találkoztok. Egyik í is, másik is hátranéz. Egyszerűen kellett. Beköltöztök egymás leikébe, j Nem beszéltetek össze, de találko- í zik pillanlástok. Megállfok. Súgva \ beszéltek egymással. Ezer és ezer í milliószor elmondták ugyanezt egy- i másnak szegény elfeledett szürkék és százszor idézett poéták. És mé- j qis — igy méa soha, — a mások. : Kezet föglok. Oh, annak a puha kis kéznek legelső érintése ... Mi ah­hoz képest minden későbbi ölelés } gyönyörűsége! Semmi. Ilyen lehetett j a legelső napsugár cirógatása, mely f a feremléskor belesütöit a fekete ‘ chaoszba... A hova odaért, meleg < érintésétől kinyílt az eddig sohasem í látott bimbó, a földnek legelső, \ egyetlen, önzetlen ajándéka . . . A bolond kipirult. A király bána- j tosan hallgatott. — Király, le erről ünnepi eljegy- ; zésed pillanatában nem tudsz sem- j mit. Ugy látszik, csak az opereltek- j ben van ilyen jussuk a királyfiak- 1 nak ... Te szegény jogtalan! Azt j nélkülözöd, a mihez minden a leg- ! utolsó alattvalódnak is vagyon joga. t hogyha fiafal ... A te szerelmed í államszerződés. Választásodat nem az a csodaszép, az a kényszerű első találkozás diktálja, hanem elnémult Ősök gőgje és beszédes tanácsadók íurfangja. A te első vallomásod diplomatáid körmönfont szóáradata. Első csókod az udvari etikett eseménye . . . Oknyomozó történet­írók búvárkodásának alapja ... Te végtelenül szegény, jogtalan ember! Az udvarosok elborzadtak és oda­kiáltották vádjaikat: — Ez az ember közönséges ha­landók sorsára akar sülyesztenil — Zárasd el! Izgat rangszerü házasságod ellent — Izgat az ország boldogsága elleni A bolond gúnyosan vágott közbe: — Csak a te boldogságodról nem esik egy árva sző sem. Hahaha! Mi a rangszerü házasság? Az, hogy ismered arád családfáját a történe­lemből ... Egyik ükapja. Nagy Alfonz, olyan kegyetlen volt, hogy karóba huzattá, ki nem tetszett neki A má­sik ükapja, a „Jő Fülöp,“ egypár ezer ártatlan embert égetett el, hogy Istennek kedves munkát végezzen, mint ö hitte ... — a „Bus Károly“ — nos, mit is müveit az? - me­­lankólíkus volt. Szegény elő halott... A negyedik, a „Szép Lajos“ - azzal a hajporos parókával — kikapós vala, hogy hites királyi párja pirosra sirla kél szép szemét miatta . . . Uram király, jó ezt tudni? Nem, ezerszerte jobb kitárni karodat, szivedre ölelni a leány, k'nek csak apjáig, anyjáig ér a családfája, kiről csak azt tudod: Szép vagy I Angyal vagy! Szeretlek Enyém vagy. Az idegen nagykövet simán meg­hajolt, de arcán meglátszott, hogy a jegygyűrű helyeit hadüzenetet fog küldeni ... A király visszavonult dolgozó szobájába és készült a háborúra, mert „örök barátság“ jeléül nem jegyezte el a szomszéd fejedelem leányát . . . A palotákon és a viskókon lobo gók lengedeztek. Pompásan hullám­zott a szellőben a zászlók élénk színe a mélységesen kék égen. A déli napfény csillogtatta a katonák fegyvereit, mikor dalolva, zöld levél­lei sapkáik és sisakjaik mellett, üte­mes dobogással vonultak el a királyi palota előtt. A zene harcias Induló­kat muzsikált. A nép ujjongott és a katonák felé tolakodott; a rendőrök csak nehezen bírták visszatartani összefogózoit kezeikkel a boldog tömeget, hogy a katonák közé ne bomoljon és meg ne ölelgesse őket. Egy-egy legény a sorból csókot { hányl valakinek a tömegben, a másik ugrándozott a zene daliamára és nagyokat rikkantoit. Hazajött a győzedelmes hadsereg. Mielőlt átlépték a főváros halárát a vezérek parádéba öltöztették. A se­besülteket és nyomorékokat elrej­tették a kórházak. A tépett lobogó­kat, az összetört ágyukat és szeke­reket künt hagyták a csöndes falvak szérűiben. A fiatal király künl állott palotája erkélyén, dicsőséges tábornokai és bölcs tanácsosai között és örült a győzelemnek és a békekötésnek, mely naggyá és gazdaggá tette or- j szagát. Egyik udvarosa Nagy Sándorhoz, i a másik Nagy Károlyhoz, a többiek \ Napóleonhoz hasonlították. Az egyik \ ősz államférfiu örömkönnyes sze- i mekkel tekintett fiatal királyára és igy szólott: — Salve Caesar I Lábaidnál he- j vernek a szomszédaid Győztél. Most megmutatjuk, hogyan kell a győze­lemmel élni, méltón a modern kulin- * ra dicsőségéhez, A leigázoít föld népének főkolomposai elmeneküllek. Az ellenség vére elfolyt A rebellisek nemzedéke elszéledelt. Aki ellened j emelte fegyverét, ma gyönge, mint a hervadó palánta, néma, miként a j sir. Mi telepszünk a pusztulás tájé- ' kaira, felépítjük a kultúrát és a le- j perzselt falvak helyére odaküldjük I a mi népünket, hogy sokasodjék, ; gazdagodjék és viráqozzék. Egy évtized behegeszt minden sebei, hogy még a forradások sem látsza- j nak. Egy évtized múlva nem fog 1 meglátszani a forradás, a régi halár, j A modern háború nem lalárjárás, hanem gyógyulási folyamat, az erők átoltása, az egészséges fejlődés 1 megalapozása... A királyfi diadalmasan nézett végig ■ az ujjongó tömegen, a köréje sereg- \ lett fényes gyülekezeten, azután újra ; meg újra a végefogyhalallan katonai t meneten, mely ugy huzódoll végig j a fővároson, mint a lüktető vérára- f dat a szivén, erőt hozva, piros életet • és piros reménységeket A bolond- j hoz fordult: — Nos, ma talán te sem gáncsos- \ kodol ? — Éljenek a tatároki — kiáltotta • az udvari bolond. Az ünneplők között vészesen mo- * rajlott végig a felháborodás zúgása. ; A király arcát is pár pillanatra elön- } lőtte a vér, de azután nyugodtan j szólt a fejedelem: — Hallgassuk meg a bolondot, j Parancsolom! j — Bizony — kezdé emez száraz j hangon — azt mondtam, éljenek a ! tatárok. Megmagyarázom. Volt egy- : szer valahol egy király. Meghódított akkora országot, mely mellett a tiéd csak valami kurta nemes uradalma. Akiket meghódított, mást hittek, mint ö. Beszédjüket sem értette. A fajtá­juk nem az 6 vérsége voll... És ö közibük ment és mondta nekik: adj' isten, jó napot, testvérek. Higyjetek, a mit akartok, mert kinek-kinek üd­vössége a leikében lakozik, nem pedig a papjánál. Beszéljetek, ahogy akartok, mert legékesebben mind­egyiknek az édes anyja beszéli. Bol­doguljatok és erősödjetek: én segí­teni foglak benneteket. Küldjétek el hozzám okos és tanult embereiteket, hadd tanulok tőlük 1 Legyen áldott, a ki szeretni tud!... Ez a fejedelem töübre becsülte a megmentéit vér­­cseppet, mint a golkondai bányák legnagyobb gyémántcseppjét.. . Be­bizonyította, mert nem félt egyedül kétszáz mérföldet nyargalni váltott paripákon leigázotl ellenségei között, hogy megmentse egy hervadó leány­­asszony életét. Holott nem is ös­­mérte a leányasszonyt. Nem is lőttek feléje egy árva nyilat sem azok, kiket épen legyőzött... ezért mon­dom, éljenek a tatárok! Mindenki meg volt győződve, hogy az udvari bolond egészen megza­varodott a fényes látványtól. Az or­szág nagyjai sajnálkozva mosolyog­tak a szegény ügyefogyott tudatlan­ságán. Csak a király kérdezte ko­molyan : — Melyik szomszédom őse vala ez a legendás király ? — Nem ott éli, hol a nap nyug­szik, hanem olt, a hol hajnalodík. Nem nevelték szent papok avagy nagytudományu választottak, hanem a puszták párducai közölt nőtt fel. Nem szü eleit selyembölcsőben, ha­nem földönfutónak magzatja volt. Még csak az a szerencse sem érte, hogy hallott volna annak a gyönyörű szép betlehemi csillagnak feljölté­­ről... Tatár volt az istenadta! Dzsin­­giszkhán ivadéka, Timurlán unokája. MikorEurópában boszorkányok alatt lobogtak a máglyák, — a tatár — turkomán Akbár 200 mérföldet lova­golt, hogy eloltson egy máglyát, melyen a messze Hindosztánban egy özvegynek kellel! volna az ő ura után halnia ... Király 1 a te tan­könyveidben nem olvastam róla ... Éljenek a tatárok! A nádorispán előre lépett és emelt hangon szóla keserű szavakkal: — Királyom 1 Hűségemet kipró­báltad. Érzem felelősségemet. Csu­­kasd le ezt az ünneprontót, kit csak az ellenség csempészheteit tiszta, dicső udvarunkba ... Az udvari bolond gúnyosan nézett végig az országnagyokon és intett, hogy nyissanak neki utat. Ä nádorispán megörült: — Hagyjátok futni e szent őrültet. Megszabadulunk ez emberi formába rejtett veszedelemtől és legalább nem kell mai olajágas ünnepünkön a megtorló igazság öklével reá súj­tanunk ! Az udvari bolond meghajolt a király felé és büszkén távozotl. A fejedelem szomorúan nézett utána, de nem mert szólni hozzá, meri, meghallotta a tömeg zúgását. Hirtelen megállolt a katonák ütemes lépése és a zene ugy hangzott, harsogott, mint a vihar, mely átsüvit a sziklák résein. A király kedvetlenül vonult vissza dolgozó szobájába. Nem tudott többé örülni a győzelem töviskoszorujának. Mikor belépett a terembe, ott ftít a küszöbön a botond és zokogott. — Mit siratsz, ember? Kérdé a király. A bolond felugrott Fölcsillant két cseresznyefekete szeme és forró kezével megérintene a király kezét. — Hah! - először szólítasz ne­vemen. Embernek neveztél. Ez az én igazi nevemen. Kitaláltad és ezért még egy igazságot mondok Neked. Siratom a győzőket. Menj, menj, — fuss a legyőzőitek közé. Hints Biztos^ sycr•*/ GnyJiö Képeslapok nagy választékban kaphatók Spitzer Sándor könyv- és papirkoreskedésé­­bcn Komárom, Nádor- u. 29. \ személyi és teher antomobtlokat traktorokat alkatrészeket ■zállit aatork. képviselő ÖSR-ra nemzetközi kereskedelmi t. ár áttolóvá, SUtáatk-n. 1. u Tritont SS-S8. virágot az első sírra, mely vala­melyik elesett ellenséged csontjait takarja. Simogasd meg az első özvegyet, kivel ott találkozol. Vedd karodra szeretettel az első árvát, kit az üszkök közül emelsz ki. Hívd haza a bujdosókat és add nekik vissza hazájukat Adj kenyeret azok­nak, kiknek kezéből kieseit ez a legnagyobb kincs. Mondd nekik: beszéljelek ékes nyelveteken. Mondd nekik: gazdálkodjatok a magatok ortáján reménységgel. Mondd ne­­ik: testvéretek vagyok és hiszek nektek. — És nagy leszel, mint Akbár, a talár — és országod be­­vehetetlenebb 1 észen mint a Himalaya jégerődei. A király lehorgasztotta fejét és szomorúan válaszolt: — Megértem igazságodat, de nem követhetem, mert országomban for­­ronganak, kik éhezének a szomszéd buzakalászának áldására. Forron­­ganak, akik nevemben győztek és elüzenek engemet. A bolond kiegyenesedeit. Össze­ráncolta homlokát. — Akkor fölösleges vagyok Hall­gass a többi udvari bolondodra, kik nem viselik e jelet. S a mellére mu­tatóit, hol aranyosan csillogott a kihimezett „B“ betű — De add ki béremet 1 A király tollat ragadott. — Kívánj annyi vert aranyat, a mennyi elfér kincstáraimban. Vá­laszd koronám bármelyik klenódiu­­mát, mely méltó hozzád Szemeld ki birodalmamban a legromekebb kastélyt és uradalmat. A tiéd A bolond lázasan súgta akiiálv­­nak: — Adj egy darab földet, melyért még Kain nem ütötte agyon AbelL Adj egy talpalatnyi földet, melyen a vetést sohasem perzselte irigység aszálya, a vér mérges harmatja, a könnyek Izzó zápora Adj egy tal­palatnyi földet, hol ember lehetek istenesen, becsületesen, igazságo­san — a nélkül, hogy bolondnak Ítélnének 1 A király hanyatt dőlt karosszéké­ben és fejét rázta. — Ezt a jutalmat nem tudom ki­utalni, bármilyen hatalmas vagyok. A bolond közelebb lépett. Bána­tosan megszorította a király kezét és búcsúzott: — Tudtam, hogy nagyon szegény vagy ahhoz, hogy engemet kifizet­hess. Azért tehát, amit mondtam, bérül elviszem cserébe nyugalma­dat. Mert annak, aki megismerő az Igazságot, e földön nem lehet többé nyugodt lelkiismerete . -. — És szomorúan, lehajtott fejje» ment a szőnyeges folyosón, a siko* márványlépcsőkön, a park fehérlö kavicsösvényén. S eltűnt írni rátér mélyen leszállított árúk áruházában KOMÁROM, NÁDOR- UTCA 25. (az »Otthon« kávéházzal izemben) OLCSÓBBAK BRITEK SZŐRME BOÁK ágysziníén az összes raktáron levő úri- és női divat szövött é& kötöttáru cikkek

Next

/
Oldalképek
Tartalom