Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)

1925-11-28 / 143. szám

1925. loveraber iS. Komaromi Lapok 3. oítíal. ELISMERT legolcsóbb bevásárlási forrás „ELBERT* ‘ divatáruháza ILomárom, Nádor-utca 19, Koronabankkal szemben* Az idény reklámcikkei: Férfi kutyabőr keztyii téti béléssel 40*—, női és férfi trikókeztyü 850, női harisnya hátul varrott 10 férfi Jöttét ing 30"—, Z phir ing 2 gallérral 30•—, férfi svetter 35—45, bokavédő 25—35, női kabát, jó minőség 120•—, / tucat la férfi zsebkendő 36 K. Dús raktár szőrme boa női és férfi mellény, szőrme­­disz, csipke, vattelin, Vulkán koffer, ernyő stb. Gyermekkocsi gyári raktár 75 Kc-tól feljebb. Beámra méterre, köbökre mérik, akik aapraforgó politikájukat ma/yar po­litikának merészelik nevezni, akik Itt reálpo itikusok, s ha a hídon túl­mennek, akkor műkönnyeiket ont­ják a szomorú itteni magyar sors lelőtt. Szent-Ivány reálpolitikája nem s megalázkodóknak akar piedesztált nyújtani, a magyar reálpolitika szá­mol a helyzettel, de nem felejti el a magyarságnak az uj ál amalakulat keretei között sem nemzeti múltját. Mi megszoktuk, ho/y testvérte en sépe vagyunk rajunknak, de a naüy csapások, sorspróbáltatások idején, ha összefogunk, a hamis barátok, £lnok fegyvertárak né kül is meg­alapozhatjuk a magyar sorsot a ma­gyar iparos és kereskedő sorsát. Magyar iparos. Magyarországon esebszlonk állampolgárokat toboroznak* Felszóli'ják a magyar állami tisztviselő­ket, hogy állásukról 15 nap alatt mond­janak le — Itt pedig megfosztják a magyar tisztviselőket csehszlovák állam polgárságuktól Komárom, — nov 27. Szinte hihetetlenül hangzó hirt közöl velünk egy olvasónk', amely magyar­­országi lapoíibin is megjelent. Ez arról szól, hogy a szlovenszkói teljhatalmú minisztérium megbízásából a budapesti cseh konzulátus felszólítja az ott élő államhivdauiokotcat, hogy amennyiben meg akarják tartani csehszlovák állam­polgárságukat, 15 nap alatt mondjanak le állami tisztviselői állásukról. Ezzel szemben itt Csehszlovákiában a kormány hatóságai köz udomás sze­rint a legnagyobb nehézségeket támaszt­ják az itt állami hivatalokban még mű ködő néhány magyír tisztviselőnek és bírónak állampolgársága körül. Jókay Lajos komáromi születésű já­rásbíróság! irodafőtisd, aki ez idő sza rint a tatai járásbíróságnál van alkal­mazva, az alábbi levelet kapta a buda­pesti csehszlovák konzulátustól: Tekintetes Jókai Lajos járásbirósági irodafő iszt urna« Tata, gaitatják M így «Írországon, magyar állam polgároknak. Bezzeg szűkmarkúak ide­haza, ahol a magyarság tízezreit fosz­tották meg jogos állampolgárságuktól ezen állam teiületén. A csehszlovák állampolgárságra nem a magyarországi, hanem a csehszlovákiai magyaroknak van szükségük, akik itt ezerszámra vesztették el e miatt kenyerüket, mint tisztviselők, tanárok, tanítók, iparosok, pereskedők, rokkantak, hadiözvegyek és munkások. Ezeken kell segítenie a telj hatalmúnak nevezeti minisztériumnak és nem a magyar állami tisztviselőkön, £ kik mar alkalmazásuk folytán se le­helnek csehszlovák állampolgárok. Hem kínál vezérli Hot hogyha a kitűnőnek ismert ALFA MENTHOL- SÓSBORSZESZT naponként használja. MINDEN Nő ikorkülönbség nélkül kötelezve van arcát bacilus infektiók elten védeni. Ennek folytán minden praktikus nő vegye a legjobb­nak elismert ALPA MENTHOL SÓSBORSZESZT. Ezen törv. védett név kezeskedik a felülmúlhatatlan minőségrőlés ezért lett a n ő k n e k kedvenc háziszere. Mindenütt Kaptató. Ära 550 He. *88-7. I Mir Mi biiii szia. A szlovenszkói teljhatalmú mi­nisztérium 43641/^5 számú rende­leté folytan felnivatik, hogy magyar államnál viselt tisztségéről a jelen felszólítástól számított 15 napon belől köszöntőn le, mivel ellenttező ese ben a fenti minis/.terium az 1879 évi L t. c 30 § érteimében fog eljárni és szemeiyere nézve a csehszlovák állampolgárság elvesz­tését fogja kimondani. A jelen fel­hívás veteíe u án a fenti hnárna­­pig szíveskedjen válaszolni, A kö­vet helyett: Lankai dr. s. k. Jókay Lajos, aki itt, Komáromban született és az édes atyja városi alkal­mazott volt, a komáromi törvényszéken kezdte hivataloakodasát és onnét karúit Tatara a járásbírósághoz, 16 éve szol­gálja a magyar államot, ahol a törvé­nyek sokkai világosabbak, mert kimond­ják, hogy állami alkalmtzott csak ma­gyar állampolgár lehet. Ezt a csehszlo­vák konzulátusnak is tudnia kellene és akkor megkímélhetné magát a fölösleges fáradozástól, hogy ilyen naivul együgyű felhívásokat intézzen állami tiszt vise lökhöz. A felhívás egy szóval sem említi azt, hogy ha ez a Jókay Lajos lemondana hivataláról, alkalmazná-e öt a csehszlo­vák kormány vagy fizetné- e a nyugdiját 7 Nagyszerű ez a bőkezűség, amellyel a csehszlovák állampolgárságot kiszól­Az ezeregy nem keleti mese, hanem Hodísa-pdrt szavazat. — A madariak nem büszkék erre a kabala számra. Madar község Mátyus vidéknek egy csendes magyar faluja, amely eddig büszkén vallotta magát gerinces ma­­gyárnak és különösen büszkék voltak arra, hogy Mátyás király hires soly- i márjai és madarászai Madáron laktak és a falu neve is a madár szóból ered. A madarakkal való szoros kapcsolat dacára, büszke volt a falu arra, hogy náluk nincsenek jó madarak A kormánytámogató pártok élelmes kortesei azonban felrázták a csendes falut és azt mondták, hogy a falunak eddigi nevezetessége, büszkesége, hogy ott gerinces magyarok laknak s hogy ott egy jó madár sincs, s hogy őseik Mátyás király világhíres madarászai voltak, az mind Hekuba ahhoz a ne­vezetességhez képest, amit ők hoznak a magyarság legnagyobb barátjától, Hodzsa apánktól, aki igaz, hogy Bud­­weisban azt kürtölte világgá, hogy tiz év múlva nem lesz magyar kérdés Csehszlovákiában, azon egyszerű okból, mert akkorra nem is lesz magyar itt az ő birtokreformja révén, igaz, hogy ezt mondta, de azért ő nagyon szered a magyarokat, hiszen csak szeretetből akarja a magyarságot tiz év alatt ki­törölni az itt élő nemzetek sorából, mert úgyis nehéz a magyarság élete, hát ettől a nehéz-élet súlyos gondjaitól akarja őket megszabadítani. Szóval Hddzsa apánk kortesei nem mentek Madarra üres kézzel. Vittek a tarsolyukba ígéretet, nem a földosz­tásról, mert abban már nem igen akar hinni a nép, mondván, hogy 6 év alatt igen sok földet kioszthatott volna Hodzsa apánk a magyarok között, de hát ezt 6 kegyelmessége éppen nem cselekedte meg. És a hat év alatt a földigérgetésből egyszerűen igéretföldje lett, ami nagyon szép bibliai kitétel, de azon se vetni, se aratni nem lehet. A földigérgetést ugyanis Hodzsa apó a i magyarok és a csehszlovákok között | olyan formán osztotta meg, hogy a I föld jutott a csehszlovák testvéreknek, I az Ígéret pedig teljes egészében, meg­­■ csonkitatianul megmaradt a magyarok­­í nak, amiből szintén nehezen lehet | megélni | Szóval a Madáron kiszállt és az ott | élő Hodzsa korteseknek tehát uj naasz- I lagot, uj gebulát kellett a nép közölt * elszórni Újat Ígértek: vásárjogot Ma­­; darnak. A kormány hivatalos szócsövei > ugyancsak főzték a madariak&t: a vá­­j sárjoggal emelkedik a falu tekintélye, ! böcsülete, forgalma, gazdagsága. Nem j kell az állatokat, a malackát, a tehe­­necskét, a borjucskát, a csibét, a to­jást messzire behajtani, bevinni, ide I helybe jönnek a vevők, óriási forgalom í lesz Madáron és Madáron lesz a világ l közepe. Arról persze hallgattak, hogy Madar ; kissé távol esik a vasúttól és a világ­­forgalomtól és nagyon sovány kis vá­­sárocska lesz az a madari vásár és legfeljebb az ismert vásári csalók, ezek a jó madarak csinálnak jó üzleteket az eddig jóm-dármentes Madáron. Erről bölcsen hallgattak a vásárjogot Ígérgetők és arról is, hogy a visárjog megérkezése előtt már egy nagy vásárt kell csapniok a jó madariaknak: a lelkek vásárát, ei kell adni a lelkűket, a meg­győződésüket, hiszen eddig ugyancsak verték a mellüket, hogy gerinces ma­gyarok és a magyar pártok mellett ki­tartanak. Hogy a vásárjog ígérgetése sikerült és hogy az önmagukat gerinces ma­gyaroknak tartó madariak behódoltak Hodzsa apónak, azt bizonyítja az, hogy a hivatalos jelentés ezeregy Hodzsa parti szavazatot mutatott ki Madar, a régi, ősmagyar községben, amely ed­dig a magyarság jogaiért küzdő pár­toknál, mint tántoríthatatlan, megalku­vást nem ismerő, gerinces ellenzéki magyar községnek volt elkönyvelve. Amilyen nagy szomorúságot okozott ez a csalódás a magyar pártoknál, annál nagyobb volt az öröm Izraelben, már t. i. Hodzsa apóék berkeiben. A magyarság érdekeiért sohasem küzdő magyar nyelvű Hodzsa lapok dicshim- j nuszt zengenek a madariakról. A já­rási főnök Madar községet áltitja a többi községi jegyzők elé: az a derék község jegyzőstül, bíróstul, elöljáróstul, I mondja a járási főnök, azoktól tanul jatok és amíg a mad tri jegyző, a biró, elöljáróság, tanítóság kegyes váíívere- < getést kap a járási főnödtől, addig a többi községek vezetői hosszú orrai jönnek ki a járásfőnöki dorgatóriumból. ! Szóval Madarra a Hodzsa-párt ke- \ gyének sagarai mosolyognak (E suga- | rak ugyanis nem kerülnek pénzbe.) de ' a madariak kezdik magukat nem jól ' érezni. Mégis csak szebb dolog fele- jj melt fővel, nyílt szembenézéssel gerin- j ces magyarnak, ellenzékinek lenni, mint ; a régi elveket szegreakasztó, kormány- j pártinak Szeretnék hát visszacsinálni j a dolgot és most persze mindegyiknek könnyű azt állítani, hogy ő bizony nem szavazott Hódosára. Most az egész falu, pár hivatalos embert leszámítva mind Hodzsa ellen szavazna, ha próba sza- | vazást rendeznének és az 1001 szava- 1 zat leolvadna nagyon csekélyre Az | 1001 mesék kabala száma nem kabala szám Madarnak és nagyon Szeretnének azon változtatni, mert azt nagyon so­kalják, de hát már ezen se a szava­záskor, se most nem lehet segíteni. A mesék és a csodák világa elmúlt, sőt még a hírhedt statisztikai vissza­élések kora is amikor a tintának nem­csak a színe, hanem a száma is meg változott és amikor a ceruzával beirt adatokat könnyű volt tintával átírni, ezek a szép idők elmúltak és a ma­dariak csak viseljék a pálfordulásoknak minden örömét és keserűségét. Csallóközi. j Az udvari bolond. Irta: fankovics Marcel. Hol volt, hol nem volt... Valahol mostanában történt. Csakhogy annyi uj ország támadott a régiek mellett hogy elfelejtettem az ország nevét, ahol történt. Tehát ebben az épen elfelejtett { nevű országban okos király lépett I a trónra és jót akart. | Elhivatta magához tanácsosait és j így szólott hozzájuk: — Nagy államférhak, derék jó emberek, adjalok tanácsot, miképen ismerhetem meg az igazságot? A miniszterek nagyon összerez­zentek, összenéztek és alázatos mo­sollyal válaszolták; — Urunk, királyunk 1 Az igazsá­got mi mondjuk meg neked. I A királyfi fölkacagott. — Hogyan tudnátok ti ezf csele­kedni, mikor most legelső kérdé­semre sem feleltetek igazságot. Nem igaz, hogy ti nekem igazságo­kat mondtok Államférfiak nem ér­tenek ehhez. Egyik azért nem, mert gyáva a hatalmasabbik előtt. A má­sik azért nem, mert önző és remeg saját hatalmáért. Félti veszendő ke­gyemet A harmadik azért nem, mert aggódik népszerűségéért vagy hiú. Annyira megszokta a miniszteri frakkot, hogy hozzánőtt. Ragaszko­dik hozzá, még ha égett is, mint a Dejanira-palást A legnagyobb baj, hogy legtöbben már megszokásból is eltakarjátok szavaitokkal a való­ságot, mert így tanultátok bölcsnek és ügyesnek és a szokás nagyobb erő, mint az elme vagy a szív. Mondjátok meg az igazság jobb kútforrását J A tanácsosok sértődve néztek össze. Mindegyik a másikat tartotta gyávának, önzőnek, hiúnak vagy megszokásból füllentönek. Majd egyérlelmüleg szólották: — El sem tudjuk fedni az igaz­ságot. mert hiszen itt van a sajtó ' A királyfi jóízűen nevetett. — A néhai Gutenberg, ki csak bibliákat nyomott, beszélhetett volna igy ... Mióta lapok léteznek, meg­szűnt az igazság. Először is ti ki­adtok valami félhivatalos lapot és csak azt adjátok be nekem. Abban az van, amit én akarok, helyeseb­ben, amit ti akartok Nekem íratjá­tok. Ha más lapot akarok látni, in­kább elkoboztatjátok Hogyha meg elém adlok mindent, eltévedek az útvesztőben, mert a mit egyik lap­ban szentnek olvasok, a másikban gyalázatosnak találom Hol vagyon az aranyközépűt ? Ha meg rátalálok erre az arany középútra, érzem, hogy — miként a szenlirás irja, se hideg, se meleg, tehát elvetendő... Emberek, jobbat! A miniszterek még sértődötteb­ben mondták: — Urunk, királyunk! Akkor nem marad más hátra : olts álruhát és menj a nép közé. mint a mese ki­rályai tették. Többet fogsz hallani mint a mennyit kívántát... — Hű embereim, ma már nehéz dolog Mátyás királyt játszani Az ő korában még nem voltak detektívek, kik vigyáztak rá. De ti utánam kül­­denétek őrszemeiteket, hogy bajom ne essék És előttem járnának ken­gyelfutóitok, kik megsúgnák min­denkinek, hogy jövök Mindenki uj ruhába, ünneplőbe öltöztetné lelkét is és legott megint csak Potemkin­­falak között bolyonganék . .. A tanácsosok zavarodottan néztek az aranyozott bárok mennyezetre, meg a síkosra csiszolt parkettre. Gondolataikban nem volt — tovább. A király gondolkozott. Senki sem mert lélekzeni. Hallatszott, amint a várpalota ablakához hozzáütődik a zümmögő légy. — Nos, ha nem tudtok tanácsot adni, adok én magamnak Úgy lát­szik, csak a bolondok mondanak igazat Tartok magamnak én is ud­vari bolondot, mint őseim a közép­korban. Teremtsetek elő olyan okos embert, ki elég bolond ahhoz, hogy nekem mindig igazat mondjon Hir­dessetek pályázatot, doboltassátok ki a falvakban és a jelentkezőket vezessétek nyomban elém. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom