Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)

1925-11-24 / 141. szám

H^yvea&iaiodik évfolyam« 141. száa, Kedd« IBIS. november 84« OMAROMI LAPOK POLITIKÁI LAP. ElCfixetéii ár csehszlovák értékben: Helyben é* vidékre postai szétküldéssel: Egész évre 80 K, félévre 40 K, negyedévi« 20 K. - Külföldön 160 K6> Egyes ssám ára i 80 flllé ű ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BÁRÁNYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség éa kiadóhivatal. Nádor-n. 88., Megjelenik hetenkint háromszor: kedden, csütörtökön és szombatos. Kosár után kosár. Komárom, — nov. 23. Egy hete választottunk. A ko­alíció lapjai és a kormánykörök természetesen a centralizmus ki­taposott utain képzelik el a kor­mányzást, tehát a koalíciót sze­retnék ismét nyélbeütni. A koalició azonban — előreláthatólag — ki­sebbség lesz, tehát azt olyan pár­tokból kellene összeállítani, amelyek képviselői létszámot is jelentenek, hogy többség legyen belőle. Már abba is belenyug03znak, hogy a katolikus cseh néppárt is benne maradjon a koalícióban, pedig a bősz nemzeti szocialisták ugyan­csak erősen tuszkolták őket ki felé még szeptemberben is. Most e melleit szemet vetettek a szlovák néppártra, mely a cseh néppárttal együtt a köztársaság legnagyobb pártja lenne. Kosarat kaptak tőle. A néppárt nem akar miniszteri tárcákat, hanem autonómiát. ÁUam­­ellenesl ÁÜamellenes! —halljuk a prágai kórust Szlovenszkó szlovákjai felé is. Mert mi már régen azok vagyunk Prága szemében. Kacsintgatnak a kommunisták felé is. Negyven mandátum, derék párt, jó hasznát vehetné ennek egy szociáldemokrata koalició. Ezek a kommunista emberek goromba em­berek: kijelentik, hogy csak mun­kás- és parasztkormányt alakítanak, szociáldemokratákból felcseperc dett kapitalistákkal nem hajlandók egye­sülni. Igazuk is van: ha kormányra lépnének, gyorsan lejárnák magu­kat a bennük még bízó tömegek előtt. Innen is kosár. A németek felé lehetne még csak orientálódni. Ennél pedig kellemet­lenebb el nem képzelhető telivér cseh nacionalistának. Inkább még egyszer választanak. Pedig a koalició már engedményekre is hajlandó volna kínjában. Feláldozza a leg­ideálisabb demokratikus intézményt — a petykát. Adna valamely vér­szegény kulturális autonómiát is a szlovákoknak, talán hajlandó lenne visszahívni a gyorsfőző tanfolya­mokon végzett tanárait és tanítóit is, akikkel megajándékozta a szlo­vák kultúrát. Nekünk még egye­lőre nem hajlandó semmire. Majd hajlandó lesz. Mert Szlo­venszkó kormányzása csődbe jutott. Ez igy nem folytatható tovább Itt nincs szükség csehdemokráciára, hanem demokráciára. Mi nem a demokráciától, hanem a csehde­­demokráciától félünk, mert az az Összes javakat, a haladás vívmá­nyait ma a cseh nemzet javára sajátítja ki, holott a köztársaság demokráciájáról van szó mindenütt & (örvényekben; de ez a gyakor­latban egészen másképpen van Nézzünk körül az állami hivata­lokban, csendőrségen, pénzügyőr­ségen, rendőrségen; egy pillanat meggyőz bennünket ártól, hogy a demokrácia, a nép uralma hogyan fest. A szlovák és magyar nép uralmát sehogy sem tudjuk felfe­dezni. A koalíció nagy kínnal mégis megszületik, de hosszas vajúdásnak halál lesz a vége. Nem lesz hosszú életű e földön, mert nem tisztelte apját és anyját, a népet és annak kívánságait. = Az uj kormány teegaiakuSása. Mi­helyt a II. és III. skrutiniumot lebo­nyolították, azonnal megkezdik az uj kormány összeállítását. Ez nem fog olyan egyszerűen menni, noha az ille­tékes tényezők már eddig is állandó tárgyalásokat folytatlak a kormány meg­alakítására nézve. Az uj kormányban, prágai hirek szerint, résztvesznek az agráriusok (4), a cseh néppárt (3), a cseh nemzeti szocialisták és szociálde­mokraták (3-3), nemzeti demokraták és iparospártiak (1—1), összesen 15 miniszteri tárcával. A régi miniszterek közül nem lesznek a kormányban: Mar­­kovics iskolaügyi miniszter' aki nem kapott mandátumot és ezért visszavo­nul a politikától, Maiypetr belügymi­niszter, aki a képviselőház elnöke lenne, Kállay József dr. teljhatalmú miniszter, Becska pénzügyminiszter és Novacsek. Persze ez még nem egész bizonyos, noha ezek utódaiban is megállapodtak. Mindazonáltal Prágában remélik, hogy a kormány már e héten meg fog ala­kulni. = Hány mandátumot eredményezett az első skrutlníum? A sok lapközle­­ménnyel szemben hivatalosan megálla­pítják, hogy az első skrutiniumban 184 képviselői mandátumot töltöttek be, a szenátusi választások pedig 91 mandá­tumot eredményezlek. Az elosztás sze­rint a minket érdeklő pártokra nézve az eredmény a következő: 4. sz. lista az országos kereszfényszocialista párt kapóit eddig 1 mandátumot, s maradt 70420 szavazata; a 27 es lista magyar nemzeti párt—német gazdaszövetség 17 mandátum s maradt 141,908 szavazata. A szenátusi választásoknál a 4 es sz. lista 1 mandátum, maradékszavazat 38474; a 27. sz. listának 7 mandátum, maradék 203126 szavazat. A pártok a H. és III. skiuliniumban még több mandátumhoz fognak jutni úgy a kép viselőházban, mint a szenátusban. = Szovjetoroszország elismerésének kérdése a választások ismert eredménye következtében nagyban foglalkoztatja azokat a politikusokat, akik az uj kor­mányalakításánál közreműködnek. Tény az, hogy a szocialista pártok Szovjet- Oroszország elismerését kívánják, ellen­ben a számban felére fogyott cseh nemzeti demokraták programszerűen foglalnak állást az elismerés ellen, s végrehajtó bizottságuk hivatalosan is kinyilatkoztatta, hogy a demokrata párt nem léphet be olyan kormányba, amely­nek Szovjetoroszország de jure elisme­rése programjában van. A Ceske Slovo, amely pedig igen közel áll Benes kül­ügyminiszterhez, azt írja, hogy ebben a kérdésben a választók nagy tömegei szavazatukkal fordultak a nemzed de­mokraták ellen és a nyilatkozatra hi­vatkozva, azt Írja a lap, hogy ezek után nem lehet a demokrata párttal egy kormányban működni, — ami gyengéd kitessékelést is jelenthet Viszont a lap egy sanda tekintetet vet a majdnem egy millió szavazatot nyert kommu­nisták felé és belpolidkailag is nagyon fontosnak tartja Oroszország elismeré­sét. Ezzel egyszerűen főltúvja a kom­munistákat, hogy lépjenek be a koali cióba. Azonban a kommunisták esti lapja hamarosan megadía rá a választ, azt írván, hogy a kommunisták nem léphetnek be olyan kormányba, amely ben polgári pártok is képviselve vannak. = A Lelley párt feloszlása. A nyu­­gatszlovenszkói keresztényszocialista párt vezetősége ülést tartott Pozsony­ban, amelyen elhatározták, hogy a pártot feloszlatják. Lelley és vezérkara a „Népakarat“ utolsó számában bú­csúzik megfogyatkozott híveik ől és be­jelentik, hogy a politikai élettől vissza­vonulnak. így a Népakarat, mint a párt németnyelvű orgánuma megszűnt s állilóan mint szakközlöny fog az új­ság újra feltámadni, ha ugyan erre Lelieyék részére, kik teljesen elját­szották kisded játékukat, alkalom adó­dik a politikai életben. A politikai rö­vidlátás és fenhéjázás csúfosan meg­­boszulta magát Lelley pártján, amely néhány hónapi dicstelen szereplés után megérdemelt sorsára jutott s a ma­gyarság nem fogja elfelejfeni, hogy sorainak megbontására találkozott egy kisded csoport, amely minden pártha­tározat ellenére saját egyéni érdekek­ből olyan útra fordult, mely csak a bukáshoz vezethetett. A feloszlás okául azt hozzák föl, hogy Lelley nem kapott mandátumot. Rossz üzlet a háború. Lengyelország „szanálási kancellár­ját“ eltemette a visszavonhatatlanul le felé zuhanó zloty. Hiába kapott a győz­tes Lengyelország óriási területeket, viruló ipari centrumokat, nem tudja tartani a frontot. És ezen nem segít semmi; nem segit a mesterséges elzár­kózás, a vámtarifa folytonos emelése, a legaprólékosabb terv szerint kidolgo­zott „újjáépítő" program. A gazdasági iskolázatlanság, a fegyelmezetlen poli­tika mclohként emészti föl mindazt, amit az ország kitermel és a Németország­gal megkezdett vámháboru mind mé­lyebbre taszitja a lengyelek pénzét, le­felé a lejtőn. A lengyel nemzeti bank minden erőlködése hiábavaló, mert ki­tűnik, hogy semmiféle pénzt mestersé­gesen „tartani“ nem lehet és hogy a legnagyobb kereteknek is össze kell esni akkor, ha nincsenek meg a ter­melésnek önmagától adódó egészséges előfeltételei. A győztes Lengyelország mostani sorsa megmutatja, hogy mégis csak rossz üzlet a háború. Franciaország is lázasan vergődik a pénzügyi válságok hálójában. Amióta kitűnt, hogy a boche mégsem fizet meg mindent, a frank érdekéken való min den kapkodás szélmalom-harcnak bi­zonyult. A zuhanó frank elsöpörte Cail­­lauxt és az ország jelenleg a kör négy­szögesítésének problémájával foglalko­zik: azzal, hogyan lehet az inflációt elkerülni, amikor elkerülhetetlen. Kör­mönfont hivatalos adóügyi tervek me­rülnek föl, amelyek ellen az egyes érintett osztályok a maguk pártállása és érdekeltsége szerint nyílt- vagy ak­namunkát folytatnak. A vagyonadó ré­métől fázik a francia polgárság, de érzi, hogy az egyéb adók mellett ennek a hurokja is mind szorosabbra húzódik a nyakán. A legújabb pedig az, hogy Vincent d’Auriol, a francia szocialisták vezére, javaslatot terjeszt a francia ka mara elé, mely meg akarja akadályozni a francia tőkének külföldre való me­nekülését, úgyhogy a francia bankokat a Nemzeiek Szövetsége utján nemzet­közi ellenőrzés alá akarja vétetni. Mert a francia tőke bizony menekül a francia franktól, amely már a lira színvonalára 8ülyedt. Aki ismeri a francia büszkeséget és mérlegelni tudja, mit jelent, hogy elhangozhatik egy indítvány, amely idegen ellenőrzést akar ültetni a fran­cia közgazdaságba, egyik legerősebb tényezője nyakára, tisztában iehet azzal, mire jutott a győztes francia nemzet. A francia csatakiáltás ma országszerte az, hogy „nem szabad inflációt csi­nálni“, a szocialista képviselő indít­ványa pedig azt mutatja, hogy Francia­­ország már nyakig benne van az in­flációban, mert hiszen a tőke csak onnan menekül, ahol az infláció már megmételyezte a levegőt. És ez ellen nincs védekezés, mert azt, amit az ön­fenntartási ösztön diktál, feltartóztat"*' nem lehet. A tőke ellen sehol nem le­het sorompókat emelni, mert áicsuszik minden sorompó alatt, de megmarad nyugodtan ott, ahol nem félti lába alatt a taajt. Franciaország esete is azt mu­talja, amit Lengyelországé: mégis csak rossz üzlet a háború. Iliffläi Mliüll 1925. nov. 22. A dunaradványi ref. keresztyén tem­plom felavatása nagy ünnepség kereté­ben folyt le. Még szombaton megérke­zett Balogh Elemér püspök, valamint Galambos László íanácsbiró, esperesi meghatalmazott és ntje, továbbá Czlke János tanyi lelkész, akiket nagy ová­cióval fogadott a hetényi állomáson a rád vány i és hetényi hi vek serege. A faluban diadalkaput készítettek a tudós püspök tiszteletére s odaérkezve, fehér­­ruhas lányok köszöntötték a vendége­ket, virággal halmozván el hintóikat. Vasárnap, f. hó 22-én, óriási néptömeg gyűlt össze az uj templom elé. Balogh Elemér püspök végezte a templom­­megnyitás és átadás szertartását, Hatal­mas beszédben mutatván rá az uj tem­plomban megmutatott isteni kegyelemre. Erre bevonultak a hivek az Urnák uj házába. De oly sokan jöttek el a kör­­nyésről is, hogy külön istemiszteletett is kellett tartani az iskolában, ahol Ga­lambos Zoltán komáromi lelkész hir­dette a buzgó lelkeknek az Isten igé­jét. De még ide se fértek be mind akik kirekedtek a templomból. Az uj templomban Galambos László réthei lelkész tartotta az ünnepi beszé­det. Hatalmas beszédben mutatott rá az uj templomban megnyilvánult áldozatos hitére a radvanyi hiveknek. Majd Cse­­kes Bála helybeli lelkész ismertette a templomépités történetét s az adako­zást. Erre egy keresztelő következett. egy __ Végül pedig Czike János lelkész szép beszéde után és vtzetése mellett ki­­osziatott az Úrvacsora. Úgy a megjelent vendégek, mint a hivek is lelki örvendezéssel ünnepelték meg a templomavatást, mert nagyobb lett szivükben a Krisztus és mélyebb lett hitükben az Isién kegyelmébe ve­tett bizalom. Puritán, egyszerű volt az ünnepség, de a lelkiekben mégis szi­porkázó fényű és megáldottat! gazdag. A lelkészlakon végbement diszebéd alatt tartalmas, magas szárnyalásu fel­köszöntők hangzottak el. A fenti illusz­tris vendégeken kívül ott volt még az ógyallai járási főnök nejével, a vágbaL parti visszabályozási társulat igazgatója és mások. Az uj templom egyszerű, de Ízléses úgynevezett „református stílusban“ van építve. Az aranyai kielégítik a modern esztheii kai iziést. Belső berendezése, szószéke igen kellemes benyomást, kel­tő. Fehér falain a hivek leikének tisztasága fénylik. Égfelé mutató arany­­csillaga a nagy Istent dicséri Kisérje áldás, meghallgatás, lelki ébredés uj harangjainak szavát, az uj szószékén elmondott Ige-magyarázást!

Next

/
Oldalképek
Tartalom