Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)
1925-11-14 / 137. szám
1925. november 14. Komáromi Lapok 7. oldal. LÉMÉIiftlÉ Szégyen a futás, de hasznos, — mondják Kaiserék. — A magyar nép mindenütt a kormány támogató konkordtások ellen farául. Pozsony, november 10. Valamikor régen, amikor Hidasküriört is úgy tud'ák, hogy Lelleiék a magyarság {jgyének önzetlen apostol-i és úgy tudták, hogy az egész Kaiser-féle társaság a keresztény erkölcs szigorú alapjain á!i, Hidaskürt derék magyar f népe is mindig szívesen látta őket, örömmel meghallgatta szavukat és tel jes bizalommal követte az általuk kép viselt pártot. Most azonban, amikor már a falvakban is közismertté vált az, hogy a pártbontó társaság a kormány céljait szolgálja, amikor pld. mindenütt tudnak arról, hogy a galántai nácseinik a közigazgatás ” hivatalos apparátusával a Csánkiék mellett Leileiéknek toboroz szavazókat, a hidaskürtiek is útilaput kötöttek „Leilei apánk“ hadnagyainak és őrmestereinek talpa alá. Miután Leileiék népgyüiései mindenütt a nyilvánosság teljes kizárásával, csúfos kudarccal folytak le, Hidaskürtön vasárnap Kaiser, Varga és társai csak egy szükkörü korcsmái értekezlettel akartak operálni. A Szüllő Gáza mögött egy emberként álló faluba a konkordiás „képviselőjelöltek“ csak egy kis önbátoritás után merészeltek bejönni. Különösen bátor volt Varga elvtárs, akinél a borközi állapot előre haladóit stádiumát a legjobb akarattal sem lehetett letagadni. A kiváló társaság első útja természetesen a korcsma volt, ahol a toborozást azonnal italok rendelésével kezdték meg. Az agitációt a szesz hatása alatt Varga kezdte meg, aki harsány hangon a leghevesebb meggyőződéssel ordítozta a jelenlevő gazdák felé: — Éjen a kormány! Éljen a kormánypárt 1 A hallgatóság nevetve állapíthatta meg Varga őszínteségi rohamának láttára, hogy mégis csak borban van az igazság. Amikor az elfogyasztott szeszek hatása következtében a hangulat már a tetőpontra hágott, Kaiser Gyula megragadta a kedvezőnek vélt alkalmat és beszélni kezdett. A hidaskürti gazdák azonban a szónoklatra nem voltak kiváncsiak és éles tiltakozással tudomására hozták Kaisernek, hogy a kormány ágenseit nem hajlandók meghallgatni. A nagy zaj miatt és tekintettel a fenyegető helyzetre Kaiser kénytelen volt az értekezlettel felhagyni és tanácsosnak látta a helyszínről a legsürgősebben eltávozni. A kereket oldott alvezér beszeszelt társai a kudarccal úgy látszik nem voltak megelégedve és Varga vezetése alatt átmentek a fogyasztási szövetkezet kocsmájába. Itt azonban oly meleg fogadtatásban részesültek, hogy a nép dühe elől a lehető leggyorsabban menekülniük kellett. Az irhájukat mentő Leilei fiukat a falun végig sárra! dobálták meg s a hidaskürtiek általános derültségére a társaság futva hagyta el a község határát. Ilyen gyors sikereik vannak a ma- j gyár falvakban a kormány legújabb barátainak. Aki tudni akarja hol lehet a legnagyobb választékban olcsóért Ízléses és jó minőségű Női és lányka kabátot vásárolni, keresse fel Kertész J. Jenő üzletét 2 KOMÁROM, itádoi-ulca 25. um az Otthon kávéházzal szemben. Mindenféle szőrme boák, szövött, kötött, rövid áru és uridivat cikkek szintén igen nagy választékban és olcsón kaphatók. H ídagyar nemzeti Párt ujobb gyűlései Hómban. A Magyar Nemzeti Párt diadalmas terjeszkedése és népszerűsége naprólnapra nő az Ipoly mentén. Amely községben megjelennek a páti kiküldött szónokai, egy csapásra meghódítják a népet, mert minden magyar ember érzi, hogy fajával szemben való kötelessége ? ennek az eszmének a megvalósitását ' elősegíteni. Az utóbbi napokban Visken, Gyerken, Ipolykesriben, Ipolybalogon, Kőváron, Apáíujfaluban, Kőkesziben, Lufcatiényén, Dacsókesziben tartottak népgyüléseket, amely gyűlések beszédes bizonyitékai annak, hogy a Magyar Nemzeti Párt milyen mély gyökereket vert az Ipoly völgy magyar népének szivében. Ezekben a községekben Salkovszky Jenő dr. és Hegedűs Balázs, mig a többi községekben, még pedig Alsó és Felsőszemerében, Szetén, Lomón, Közép- és Feísőturon a Magyar Nemzeti párt fáradhatatlan két harcosa Csákváry Sándor és Löcsy József ipolyszakállosi lakosok tartottak hatásos beszédeket, amely beszédekben mindenütt a hallgatóság elé tárták a magyarság rém geteg panaszát és sérelmét,' rámutattak az egyedül helyes uíra, amelyen haladva, a magyarság sikeresen szembeszállhat az őt támadó ellenségekkel. Ugyancsak a napokban tartottak népgyűléseket Párkányban és környékén. Párkányban Szekér Gyula városbiró megnyitó beszéde frenetikus hatást váltott ki a lelkes hallgatóságban. Kemény, magyaros, őszinte szavai meghódították még az ingadozókat is. Ezután Baig Áipád garamkövesdi kisgazda, a párt képviselő jelöltje tartóit hatásos beszédet: minden szava, minden mondata hirdette a magyar igazságot. Majd Salkovszky Jenő dr. ügyvéd képviselő jelöli tartott magas nívójú beszédet. A magyar nemzeti érzés ápolását, a fajszeretet fejlesztését állította követendő példaként a hallgatóság elé. A következő szónok Hegedűs Balázs a Nemzeti Párt ipolysági osztályiiikára fejtegette a magyarság sérelmeit és rá mutatott az eddigi politikai irány helytelen voltára. A szálkái gyűlésen a helyi elnök talpraesett beszéde a hallgatóságban lelkes viszhangra talált. Kiemelendő még a Kőkesziben tartott gyűlés is, ahol a résztvevők nagyszámukkal és őszinte lelkesedésükkel tettek hitvallást tántoríthatatlan magyarságukról. A párt a 27«es sz. listával választ. II nevelés viliiaiii. Lord Percy etöadása. — A nevelés a nemzetközi megértés szolgálatában. — A legjobb ut erre a helyes nemzeti nevelés. — A történelemtanítás fontossága. — A nemzetek nem „keretek a nemzetközi prolelárhadseregben“, nem is „tagoka népszövetségben", hanem élő testek. Az eastbunei egyházi kongresszus kapcsán a londoni Tanügyi Társulat tartott igen érdekes és tanulságos ülést, melynek a napirendre tűzött közoktatási kérdéseken kivüi az a körülmény adott különös fontoságot, hogy azon lord Eustaca Percy, az angol közoktatásügyi miniszter is megjelent és a „nevelés villágproblémája“ címmel nagyszabású előadást tartott, mely úgy magasszinvonalu szemléletével, mint nagyon figyelemreméltó gondolataival méltán tarthat számot nemcsak a szakkörök, de az egész művelt világ érdeklődésére. Lord Percy kiemelte, hogy nagy gonddal tanuimányozgatják és vizsgálják azt a problémát, miképpen lehetne a nemzeti nevelést módszereket a béke és a nemzetközi megértés ügyének szolgálatába állítani. Azt ajánlották nekünk — úgymond — hogy vizsgáljuk át tankönyveinket,iskoláink tanterveiből töröljük ki mindazt, ami a nemzeti büszkeséget és önbizalmat fejlesztheti és a katonai és politikai történelem helyett a közgazdaságtant tanítsuk az ifjúságnak stb. Bár a javaslatok közt nem egy igen egészséges gondolat van, teljes értékű igazságként még sem lehet azokat elfogadnunk, mert ez az irányzat végső céljaiban és szélsőséges törekvéseiben igen könnyen elhomályosítja azt, ami mindenkor a nevelés alapvető elve és főcélja keli, hogy legyen. Minden nevelés főcélja az, hogy az embereket a társas cgyüitiát fagyaimé hez hozzászoktassa, és beléjük oltsa a köz szolgálatával szemben a folytonos kötelességtudást. Ezt a fegyelmet, ezt a kötelességtudást, e2t a folytonos kötelésságteljesitést pedig abban a légkörben kell megtanulni, amelyikben a társas együtlát kapcsolatai a legbensöbb és a legszorosabb, s ahol a szolgálat a legtöbb, legnagyobb és legfolytonosabb munkát kívánja meg, azaz a család és a nemzet kötelékében. Ezért (mellőzve e pillanatban minden vallási kérdést) a szülök tekintélye és az ál lamiekintélye kell, hogy legyen minden nevelés és oktatás alapköve. A „nemzetközi testvériség“ igen kényelmes jelszó, mert a hétköznapi embertől a mindennapi életben nem kíván —• és nem is kívánhat — állandó és önfeláldozó muukát, megelégszik egy szónoklat elmondásával, vagy egy fellengző nyílt levéllel valamelyik napilap hasábjain. Ennek a jelszónak ennek a tannak akár egy remete is eleget tehet, a nélkül, hogy celláját el keljen hagynia. Az emberiség iránti szeretetét igen könnyen bizonnyithaija valaki úgy is, hogy gyűlöli szomszédját; az egyenes jellemű polgár számára azonban nincs tér a kötelességteljesitésének megkerülésére A társas együttlét igényei a családban és a nemzetben állandóan és sürgetően jelentkeznek s az önfeláldozás kötelesség marad egész a végsőkig. A nevelés mindenütt nemcsak arra törekszik, hogy az emberek minél több ismeretet szerezzenek, de arra is, hogy a szerzett ismereteket kellőképpen rendezzék, hogy gondolkodásukat a tényeknek és eszméknek a lehető legszélesebb skáláján foglalkoztassa azért, hogy gyakorolják a különbőztetési képességüket és fejlesszék arány érzéküket, Az a nevelő tehát, amelyik arra törekszik, hogy a tényeknek és eszméknek ebből a minél szélesebbkörü skálájából egyes, neki nemtetszőket kiküszöböljön, ezzel az állítólagos szűrő és tisztitó munkájával igen könnyen meredek lejtőre kerül. Az ilyen reformerek végzetesen könnyen válnak propagandistákká és mig kiselejteznek bizonyos „fölösleges“ eszméket és tényeket a skálából, ugyanakkor észrevétlnnüi propagandát csinálnak másoknak s egyoldalasa megterhelik velük a lelkeket. Sehol sam könnyebb ez mint a történelemnél, Ez a tudomány-önmagában véve valamnnyi között a legerősebb humanizáló befolyást képes gyakorolni, tulajdonképpen valóságos iskolája az együttérzésnek és a megértésnek, ám szétdarabolva kivonatos szemelvényekre és ellentétes szakaszokra, vagy összeszoritva az egyetemes történelem tömör vázlatává, inkább szűk átkörü előítéletek megerősitője és az önelégöltség előmozdítója lett' A múlt század nagyra növelte a gazdasági determinizmus tanát. Ez az a priori tan nem állja ki a történelem kritikáját. A történelem azt bizonyítja, hogy a gazdasági indítékoknak nincs kizárólagos befolyásuk az emberi elhatározásokra; a hatalomvágy, kalandorvágy, a vallási tényezők legalább is olyan szerepet játszottak a történelmi változásokban, mint a gazdaságiak. Mégis ezt a kizárólagos alakjában a történelemmel ellenkező tant használják fel és állítják oda, mint olyan mintát, melyhez kell szabni a történelmet, Ennek igazolására pidig ismét magát a történelmet hozzák fel, feldarabolva persze és kiselejtezve úgy, amint az nekik megfelelőnek látszik. Más tanok elméleti iskoláinak viszont, más minták tetszenek s hasonló módszerrel kényelmesen meggyőzik magukat, hogy pl. önrendelkezés és szabadság egyjeleníőségü kifejezések, hogy a demokráciák mindig békés természetűek és hogy a nemzetközi versengések csak diplomáciai cselszövések eredményei. Ezek a minták sokkai veszedelmesebbek volnának, mint amilyenek ma a mi régi iskolakönyveink, melyeket kiküszöbölni szeretnének azok, akik készek akár a történelem lelkiismrretien meghamisítására is azért, hogy azt a gondolatok változó divatjához alkalmazhassák. A történelem tanításának csak akkor van érteimé, ha az embert képessé teszi arra, hogy mindent jól tudva, semmit el nem hallgatva, bírálva rosszakat és csodálva isteniíés nélkül, az emberi szenvedélyek és az emberi nemesielküség történetén keresztül megtalálja a saját útját. A nemzetközi megértéshez vezető legjobb ut maga a helyes nemzeti nevelés. A nemzetközi meg nem értést semmi sem mozdíthatja elő jobban, mint a vizenyős hazafiság s a vizenyős történelemtanítás. Bizonyíthatja ezt az a nemzetközi és fajok közötti egyetértés, mely a nemzetek angol társaságában valósult meg. Ez az egész azon fordult meg, hogy a uemzetekben él a közös történelem. Az angolok, sajnos, nagyon hajlanak arra, hogy régi hibájukat uj erényekként öltöztessék fel. Mi mindig igen könnyűnek találtuk idegen népekkel szemben a jóakarat gesztusát, éppen azért, mert sohasem tettünk valami nagy erőfeszítést abban az irányban, hogy őket egyénileg megismerjük. Sokszor panaszkodtak e miatt a kontinensen levő barátaink, de nem fognak kevésbé panaszkodni, ha intellektuális lustaságunkat uj, nagyhangú címekkel díszítjük. Ma nem a diplomaták, hanem a „progresszivek“ akarnak úgy elbánni a nemzetekkel, mint a sakktábla parasztjaival. A nemzetek nem „keretek a nemzetközi proletárhadseregben“, nem is csupán csak „tagok a népszövetségben“. Élő emberi testek azok, melyeket ékesen megkülönböztetett a származás; amelyek gyakran csak későn merültek fel a nemzetiségiért vivott szenvedelmes küzdelmek | tengeréből; s amelyeket a könyörtelen j történelem edzett meg századokon ke) resztül; élőtestek, melyek átöröklik sajátos ambíciójukat s ezekkel formálják nyelvüket. Az idegen népek érzik, hogy mi határozottan nem törődünk rémé* nyeikkel éé aggodalmaikkal; hogg mi félremagyarázzuk múltjuk szenvedéseinek és nagy teljesítményeinek történetét, s hogy mi akárcsak az „Amint tetszik * (ets yon like it) hercege csak annyira érdeklődünk irántuk, hogy makacs balszerencséjüket a lehető legnyu' godtabb és legkellemesebb slylusban fordítsuk le. Minden nemzetet a tudományos tehetség, a civilizált érzületek, az emberi aspirációk legkisebb közös nevezőjére hozni még nem jelenti azt, hogy megértettük őket. A nemzetközi megértés épp úgy, mint az egyes emberek közötti barátság csak a valóságok légkörében nőhet és az idegen nemzetek legelső, legfőbb realitásait, az ő nehéz küzdelmekkel, közös összetartással kivívott politikai egységük és történelmük, mely azzá tette őket, amik. [Ilikor jönnek a tatárok ? kérdezgetik nagy kíváncsisággal az emberek egymástól. így hivíák fel a mi figyelmünket is rájuk. Azokról a tatárokról a tatárokról van szó t. i. akik békés emberek és kedveskedni fognak nekünk november 22 én vasárnap a Kulíurpalotában egy operett előadásával. Uiánna érdeklődtünk hát a „Tatárjárás“-nak. Egy próba közben, a rendezővel folyik a beszélgetés. A színpadon élénk élet van. Lázasan siet, pakol mindenki, a zenekar hangol, mintha a bemutató előadás mindjárt megkezdődnék. Engem nem lep meg a gárda ezen ideges készülődése. 4—5 évvel ezelőtt a János vitézre, a Debrecenbe kéne menni cimü és a többi színdarabokra is igy készüiíek ezek a fiuk. Ezzel a nagy igyekezettel, örömtől csillogó szemekkel. Akkor is nagy feladat megoldására vállalkoztak, mint
