Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)
1925-10-17 / 125. szám
5. ofdaL 1925. október 17. Komáromi Lapok Eltartások kezdőt* hétköznap este i 17 és 'It iratot TISZTí PftVILLOM EJéadások kezdete I vasár* és Snnepnap! li'IA'IJöW Szombat és vasárnap, október 17. és 18-án, Ki sl Ibii nős? Universaisiáger 1 Nagy bűnügyi dráma. Főszerepben : Norman Kerry — 1914. klet a prátcrfcen o. slágerfilm hóditó katonatisztje és Clairc Windsor. Hétfő és kedd, október 19 és 20-án. Hazugság1 és Szenvedély Gyönyörű kiállitásos szerelmi regény Főszerepben: Barbara la Marr & Coaway TearJe. vált Óriósi akadályokat kel’ett elgör di'fniör. Jókai édesanyja semmiképen sem akart beleegyezni a házasságba. Petőfi szintén ellenezte. De Jókai nem eneedeit. Követve szive sugallatát, meg esküdött szive választottjával, nem törődve az anyai átokkal és kitagadással. Nem csalódott, mikor szive szavának engedelmeskedem, mert olyan éleftársat kapott, ski vele volt jóban, rosszban, Különösen tanúbizonyságot tett hitvesi hűsegéről és szerelmiről akkor, amikor Jókai szerencsecsillaga a hazáéval egvítff leáldozóban volt. Mer», sajnos, a márciusi mámort kö* ve»*e a szomorú kijózanodás. A márciusi törvényeket a király csak a kény 8~ernek enged ve szentesiteké s amikor biztosnak érezte a lábai alatt a talajt a bécsi udvar, megkezdte áskálód-sait a msgvar függetlenség ellen. Felbujtotta ellenünk a nemzetiségeket Veszélyben volt a haza Minden oldalról ellenséges fegvverek szegződ ek a magyar mell elten. Kossu'h elmondta a nevezetes jut. 11 iki beszédét, amelyben 200 000 ujnneot és 42 millió forintot kért a nemzet védelmére. Az országgyűlés tapfai mint egy ember kiáltották: „Megadjuk*. A kormány mindent elkövetett, hogy a nemzetiségeket kibékítse és a bécsi udvarral megegyezzen, de minden fáradozása hajótörést szenveded s ezért lemondott. A király az ujonchad felállítására hozott törvényt nem szentesítette. Kossuth ezért útra kelt, hogy önkéntes csapatokat tobo rozson Kossuthot elkísérte Jókai Mór is Jókai azt a megbizást kapta Kossu'htól, hogy menlevelet vigyen Rózsa Sándornak, a h^ramiavezétnek, aki ezért hajlandó volt 150 legényével résztvenni a szabadságharcban. Érdekesen Írja le ő maga Rózsa Sándorral való találkozását. Rózsa Sándor megbízottja elkalauzolta őt egy tiszai füzes szigetre, ahol átvette egy zsivány. ez átadta egy másik zsiványnak, aki végre elvezette őt Rózsa Sándorhoz. Jókai egy szép beszéd kíséretében, ecsetelve az ő jövendő magasz tos hivatását, átnyújtotta a zsiványok királyának a menlevelet, de ez. csak pipáját sz.ivta, ásitozott és azt kérdezte, kitől kapja ő majd a kapitányi lénungot. Jókai ezen küldetését befejezvén, Pest felé tartott, ahol már nagy események történtek. A király Jellasics horvát bánt, a magyarság esküdt ellenségét, akit az önkéntes honvédek már Pákozdnál megvertek, nevezte ki az ország teljhatalmú biztosává és az országgyűlést feloszlatta. Erre a magyar országgyűlés árulóknak mondotta mindazokat, akik Jellasicsnak engedelmesbednek s vele szemben az ország védelmét a honvédelmi bizottságra s ennek vezetését és igy az ország kormányzását is Kossuth Lajosra bizta. Ezzel Magyarország szakított az udvarral s megkezdte jogos önvédelmi harcát. Az osztrák seregek vezére, Windisch- Grätz herceg, miután a bécsi forradalmat leverte és Bécset visszafoglalta, Magyarország ellen indutt. Eleinte sikerrel járt. Perczelt Mórnál megverte 8 igy nyitva állott előtte az ut Pe3t felé. Kossuth, hogy az állam pénze é3 a szent korona az ellenség kezébe ne kerülhessen, az országgyűléssel együtt Debrecenbe menekült. Windisch-Gräiz négy nap múlva bevonult Pestre (Folyt kör) £gg uj magyar költő. (Uj csillog Hint fel a magyar kultúra igén — Kincses Komáromból való, de kilétét nem árulja el. — Az olvasóink talán kitalál fák, hogy ki ö?) Mindig örülünk, ha szőkébb hazánk ős Komárom városának szülöttjéről valami szépet Írhatunk, ha földink szép pályafutást futott meg, ha sikereket ért el, szóval, ha büszkén hirdethetjük, hogy ő is itt született, ő is innét kerüli ki a nagy világba a hires emberek sorába. Ilyen'hasonló eset előtt állunk. Sőt egy igazán nem mindennapi esetről számolhatunk be, Egy komáromi földink, úgy az élete derekán, minden próbálgatás nélkül, egyszerre mint Minerva Zeus fejéből pattant M és meghódította a magyar kultúra világát, eredeti, zamatos, magyaros verseivel. De nem árulja el kilétét. Az ismeretlenség homályában akar maradni, csak annyit tudunk róla, hogy kincses Komárom adta ezt az uj irodalmi kincset a magyar Géniusznak Olvasóinkra bizsuk, hogy igyekezzenek kifürkészni kilétét. A dolog megkönnyítésére leközöljük egy budapesti napilapnak róla irt cikkét és pár költeményét. A cink igy hangzik: A múltkoriban egy jó barátom kis köteg gépírásos verset hozol' hozzám azzal, hogy olvassam el s m adjak véleményt róluk. Kissé unott mosollyal vettem át a csomót s megkérdeztem: ki irta? — Majd, majd, azután, csak előbb olvassam el Addig ne beszéljünk róla. — Jó, mondok, elolvasom. — Nipok teltek, napok múltak, a versköteg ott hallgatott, várt csendben asztalomon, Egy magányos estén aztán mégis elővettem, hogy lapozgassak benne, És lapozga'tam. Eleinte csak ugv, fétárbócra eresztett figyelemmel. Aztán egyszerre csak feltámadt érdeklődésem szele, mind jobban kidagadtak a viiortavásznak, remegve feszültek az árbócköiőlek és röpült a hajó! Éjfélig elolvastam mind, némelyiket kétszer-háromszor is. Volt olyan is, amelyiket éjfélre már könyv nélkül is tudtam. S mikor nagysokára eloltottam villanyos lámpámat, még akkor is, sokáig suttogtak fülembe a strófák. Reggelre kelve, újra elolvastam őket. Mert a reggel, az éber, józan reggel a kritikus ideje. Nos, ugyanaz a hatás. És azóta is valahányszor előveszem, ugyanaz a hatás Nincs kétségem benne: egy uj, erős lírai tehetség, uj csillag tűnt fel a magyar égen. Egy magányos bolygó. Érzik ugyan rajta, hogy sokat felszívott magába a nagy magyar zseninek: Adynak a fényéből, de Adynak a hatása Iegföilebb csak annyi, hogy öntudatositotta. magára eszméltette, lírai megnyilatkozásra hajtotta. Éppúgy, mint Adyt a francia szimbólisták. Csak hatásról tehet beszélni, utánzásról szó sincs. Ahhoz sokkal egészebb ember, sokkal eredetibb egyéniség az uj versek Írója, semhogy utánzó lehessen. Csak a lélek, az ősi magyar lélek közös bennük; és ennek a léleknek a mai zűrzavaros, hühós, vásári élet jelenségeire reagáló állandó hangulata. A gőgös magyar urak késői, megfáradt sarjadéka nem találja helyét a mai világban, a szabad verseny törtető tülekedései közben s valami csöndes, de békéden rezignációval félreáll. Adyban a rezignációt elég gyakran forradalmas nyugtalanság váltotta fel. Ez a fórradalmiság az uj költőből még teljesen hiányzik. És hiányzik a zseniális, merész, sőt vakmerész szökellés is, mit oly nehezen tudott megszokni. Adyban az úgynevezett „népnemzeti“ költői iskolán : Petőfin, Aranyon nevelődött magyar értelmiség ízlése s amiért oly sokan bélyegezték a XX. század legnagyobb költői zsenijét érthetetlennek. Nos, az uj költőben nincsen semmi „érthetetlenség“, szimbolikája egyszerű s épp oly egyszerű költői kifejezésmódja is. — Az élet legnagyobb problémái foglalkoztatják, — épp ezért is egyetemes haiásu — de a problémák nem izgatják, nem háborgatják: megoldotta ókét; — éppen ezért olyan fölényes, de egyben megnyugtató hatású. S éppen ezért olyan egyszerű. A békés harmónia kifejezésmódja is szükségképpen ha montkus, kompükálatlan. Lírája a legzártabb körű, egyéni lira. Minthogy azonban egyéniségében nincs semmi különcködés, ezért legzártabb érzéseit a magunkénak érezzük Igen sok mai magyar fog benne önmagára találni. Nyelve, stílusa gyökeresen magyar, képei tiszták, kifejezései nem keresettek de ösztönös művészi gonddal válogatottak, pregnánsak. Egy egy szavává; mondaiokai fejez ki és sohasem sután, mindig köliőileg. Egyénisége rendkívül vonzó. Tarsaságaban úgy érezzük magunkat, mintha egy régi meghitt, rég nem látott baráttal üldögélnénk egymás mellett esöndes, őszi délután, mikor a fakón már sárgulni kezdenek a levelek, de a napsugár még mosolyog s arcunkon érezzük langyos melegét. Nagyon nagyon jóseső érzés verseit olvasni. Ez a nagy jó érzés elfeledteti velünk, hogy a verselés némely kezdetlegességét észrevegyük. Apió S/epők ezek egy kedves arcon, egy komoly, csöndes mosolyu férfi arcán, melyen a bánat mély barázdákat szántott s melyből két őszinte baráti szem néz szemünkbe. Ki törődnék a széplökkel? Talán még jól is állanak neki Ugy-e, csak természetes, hogy ezek után türelmében kíváncsisággá! vártam, hogy meg udj m; r icsoda ez az ember ? Aki uj hangot szólaltatott meg a magyar poézisban Alig győztem bevárni barátomat, ki a verseket hozta. Mikor e‘jött, kérdésekkel ostromoltam. S megtudtam a következőket: Az uj ember csakugyan az, aminek a versei mutatják. Magyar ur, a magyar dzsentri sokat szidott, sósat gúnyolt törzsének, fájának egyik gallyáról hajtott levél. Telve fajtájának minden erényével és fogyatkozásával. A „pusztuló dzsentriből ered; látja, érzi a pusztulást, a sok tehetetlenségei, a sorstalan sorsot s innen arcan a rezignált mosoly. Nem fél a minden bokorból kandikáló haláltól, sőt komázik vele, mert nem becsüli túl az életet, csak szereti. Ebben teljesen Ady tani ványa. Tudja Ő is a nagy titkot, hogy: „élet-halál nagy rokonok “ Csak két év óta versel, pedig már az élet utjának közepe táján jár. Eddig csak vadászott, kártyázott s a nőket szerette, mint a „többiek“. Most, pár év óta tört ki belőle a lira. Hol lappangott eddig ? Ott, ahol a többi látens magyar energia Valahogy úgy volt ő is, mint az egyszerű ká vinista legátus, akitől azt kérdezte a papkisasszony tud-e zongorázni s azt felelte rá: lehet, de még nem próbálom. Nohát most megpróbálta s megmutatta, hogy ugyan tud. Micsoda furcsa világ, milyen furcsa emberek. Prágai sonka, naponként friss wirstii, finom felvágottak, — Sajtok: Trappista, Roquefort, Mignon stb.f szardíniák és mindennemű különlegességek legjobban és legolcsóbban a K Mesárn »gekereskedésbeu vásárolhatók, Komárom Klapka-tér (Városháza mellett. — Kereskedők és vendéglősök részére en-gros áraki 417 személyi és teher automobilokat traktorokat alkatrészeket szállít autoriz. képviselő CSR-ra Mntközi kereskedelmi t. Bratislava, Stefánik-n. 1. az Telelőn 26 —26. Neve ? — Azt nem árulja el. — Miért ?- Csak. Rőstel lené, hogy piacra vigye nem becsüli a verseit, nem kereti őket, nem büszke rájuk? Tudia Isten. Lehet, hogy igen, de úgy kellett kicsikarni ókét a kezéből. Meghökkentem. Miez? Nobilitás? Élhetetlenség? Szemérem? Úri gőg? Vagy kicsinyesség, a művészet nemkomolyan vevése? Igen, talán mindegyik* bői egy gyüszünyivel. De egészen bizonyos: van e furcsa tartózkodásban valami atavisztikus vonás is A régi magyar toros, poharas asztaloknál igrici daloltak s pengették a hurt, üt apáinn meg laktanak és ittanak, meg szép menyecskét öielfenek vala; hogy vállalkozhassék a késő unoka az igric- SZ%epIe?i Nem ^dúlnának meg erre az ősök zörgő csontjaikkal behorpadt sirdombjaik alatt ? j y Ndgy régi példák jártak eszemben. Berszenyi, a kemenesaljai kis nemrs, akinek asztalfiókjából valósággal úgy kellett elrabolnia a később nagy hírre jutott poémákat Kis János tisztelendő ín1!3?' £z. ,egy*ori szalontö> nótárius, büszke hajdúk ivadéka, akiből nem maradt reánk egye.len szerelmes vers se. Pedig csak ő is volt szerelmes I „De miikor eloníé a képek boldog mámora, egy mukkját se hallá a kandi hold.“ — S Tisza István, e másik tipikus magyar ur éppé szerelmes tanakodását dicsérte benne, - S hogy hirtelenében egy másik nagy poétái említsek, ott van Szinyei Meise, a festő, a magyar föld egyik legnagyobb lírikusa. Mikor első í!!S2?e c •*” ,-thon ,mmel-ámmal foga . k, S/inyei harminc évig tudott ü m a sárosi kúriában s még csak ke* ** v.e.*,e a palettáját. Nem volt fontos neki, hogy muíogassa magát, mások is gyönyörködjenek. így történik aztán, hogy egy csomó látens energia kibontatlan * a magyar faj művészi erői csak néha vetnek nagyobb Jobbot. ‘ Ismerhetnénk és találhatnánk, persze, más okokat is. Fölpanaszolhatnánk a magyar közönségnek művészi dolgok iránt tanúsított közömbösségét ij Ez !fi/ngh5na,aVÍ8ztikus Vünás- Csokonai „Az is bolond, aki poéta lesz Magyar-D*hát ezut<al most ne beszeljünk erről. Küiönben is, az utóbbi évtizedekben a közöny jege mimha h^ndAne.^l8tÖr.ni’ roP '§ni Mind többen és többen kezdenek a költészet, a művészet iránt érdeklődni Vannak már, akik mohó füllel figyelnek föl minden uj hangra, művészi megnyilatkozásra. Erre a fogékony, müvészetszerető közönségre gondoltam, mikor elhatároz| fa"1’ h°gy az UJ* magyar költőt bemuj 15fa"?' . f cikkem után következőleg : kis, lazán kötött bokrétát találnak önök ; a? köMŐ verseiből. Krem: olvassák I e‘ szerető figyelemmel s Ítéljenek ma- i gf - Legyen a közönség a biró. A kö’ zöü?ég .‘‘élete bizonyosan rá fogja eszmélteim az uj költőt, micsoda művészi . kincseket hozott magával tarsolyában i kincses Komáromból. Mert odivaló. Achcrontinus. I Az uj magyar költő verseiből. Vásár után. | Ballagok fáradtan, megvolt a vásár * Viszem a batyumat hazafelé. ’ • Gőgösen raktam ki reggel a porba, Csüggedten tömtem meg esteleié. ’ Csudasz ’p portékám nem nézte senki ! Magamban állottam várva, sután. Drágára mondtam vón, reggel ha kérdik Krajcárért kínáltam ebéd után. Hiába, nem kellett. Üres a zsebem. Eey ital örömre se mehetek. Nem futja békére, nem futja hitre, Lehetnék király és — nem lehetek. Szekerek zörögnek, fújnak a lovak, Ga dajuk kiabál mámorosán. Poros az országút, viszem a bugyrom S a súlyát érezera százszorosán.
