Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)
1925-10-17 / 125. szám
1925. október Í7. Komáromi Lapok 3. oldal. ELISMERT legolcsóbb bevásárlási IfwrrAs „ELBERT“ divatáruháza Komárom, Nádor-utca 19, Koronabankkal szemben. Az idény reklámcikkei: Fé'fi kutyabő' keztyü téti béléssel 40’—, női és férfi trikókeztyű 850, női harisnya hátul varrott 10 —, férfi Jäger ing 30*—, Zephir ing 2 gallérral 30'—, férfi svetter 35—45, bokavédő 25—35, női kabát, jó minőség 120 —, 1 tucat la férfi zsebkendő 36 K. Dús raktár szőrme boa női és férfi mellény, szőrmedisz, csipke, vattelin, Vulkán koffer, ernyő stb. Gyermekkocsi gyári raktár 75 Ké-tól feljebb. 470 el szembfn Az ötödik osztályba ti tanuló jeientkezeti, akik hözfli 19 ment át a felvétel« vizsgákon. A leg szomorúbb az e edmény az unitárius kollégiumban Itt a tavalyi 260 nővén dékkd szemben ez évben 157 tanuló iratkozott be. A mu'tévi érettségi ért d tnénye* annyira megfélemlítettek a diá kokat, hogy az ötödik osztályba való felvételi vizsga letételére a mu>t tanév* ben végzett tanulóknak mind n iskolában átlag csupán ötven százaléka jelentkezett. « A bukaresti hadügyminis/t^ u n utasította a kisenevi h jdt> ros g .i, nogy a tatarbunari láz- dok pőrém k largydiásat siettesse. A hadügyminiszter e>rendeii, hogy a kih^llga ásókat fogják rövidebbre, a tanukhallgatásokat szorítsák szűke bb keretek közé, úgyszintén a vádis vedbeszédeket is korlátozzak A tárgyalás idejét n^pi kilenc Órára ho zszabbitják meg, hogy a pör tárgyalását november 9 éig be lehessen fejezni, íme a román igazságszolgáltatás a maga mesztelenségében. Énhez igazán nem kell kommentár. e A hatóságok a Marosvásárhelyen megjelenő Világ cimü lépőt betiltó ták ét a kizáróan magámutajdont képező előfizetők névjegyzékét elkobozták. A lep újból való megjelenését csak az esetben engediK mee, ha a szerkesztő ségben állandó rendőri ellenőrzés foglalhat helyet. Marosvásárhely nem esik a hadizóna területére s ezért az ott megjelenő lapokat az alkotmányban j biztosított minden szabadság megillet, A hatóságok eljárása tehát a hitalommal való su yos visszaélés. * Az utóbbi időben egyre gyakrabbakká válnak az olyan esetek, hogy a vonatokon egyes utasokat bántalmaztak Ezernek az eseteknek rendesen antiiszemi a jellegük volt. Erre mutat az Aliim vasutak vezérigazgatójának az üzietveze'őségéhez intézett körrendeleté, amelyben a többi között a követ kezóket mondja: Az állambiztossdgi rendőrséghez egyre több jelentés érse| zik arról, hogy a vonatokon az utaso- S kit molesztál iák és k tűnt, hogy egyes állomások főnökei a cselekedetekkel szemben teljesen passzív magatartást tanúsítanak, annyira, hogy ez már a bünrészességgel határos. — Az üzletvezetösígek utasítsák a vasúti személyzetet, hogy a vonatokon előforduló rendzavarásokról hnadéktalanul tegyenek jelentést, az állomásfőnökségek pedig az oda kirendelt csendőrök segítségével akadályozzanak meg minden tetlegességet vagy rend zavarást és működjenek közre a rend zavarók kinyomozása és letarióztatása érdekében Azokat, akik a rendeletnek ellenszegülnek, vagy a rendzavaróknak jóakaratu támogatást nyújtanak, szigo ruan meg fogják büntetni. Az állomásfőnökök ilyen értelemben utasítsák a vasúti alkalmazottakat. * Piaira Neamtz városában az elmúlt napok egyik éjszakáján a zsinagóga ablakait beverték. Az eset a városban élénk vitatkozásokra adott alkalmat. A , város piacán egy ilyen vitatkozásból véres verekedés támadt. Egy vitatkozó keresztény csoport szóváltást elegyedett egy zsidó csoporttal, amiből valóságos ütközet támadt, amelynek során egy diákot oly súlyosan megsebesi ettek, hogy kórházba kellett szállítani. A további zavargások megakadályozására szigorú intézkedéseket tettek. « A belügyminisztériumban a közigazgatási reform végrehajtásával kapcsolatban elkészült a megyék uj beosztásának terveze e. Az uj beosztás szerint az eddigi hetvenhat helyett Romániának hetvenegy megyéje lesz. Több megye, különösen az erdélyi részen, uj nevet fefcp. Besztercenas/ód nevét Naszódra í rövidítik, Kolozs (Cocojna) megye nevét Kolozsvár (Cui) megyére változtatják át, Aisófehermegye Fehér, Szolnokdobokamegye Szamos (Somesi), Tordaatanyosmegye Totda, Matostordamegye Maros (Mures) elnevezést kap, míg j Krassószörénymegyéből két megye ala- jj kul: Krassó Lúgos székhellyel és Sző- j rény (beverin)O avica székhellyel. E. yes 1 megyék uj székhelyet kapnak. Fehér- | megye székhelye Nígyenyed helyett { Gyulafehérvár lesz, Ktsküküílőmegye j székhelyét Dicsőszentmártonból Balázs \ Llvára helyezik át Szatmármegye szék- í helye pedig Nagykároly helyeit Nagy- \ bánya lesz. \ * A jassyi föllebbvifeli bíróság igen érdekes pör tárgyalását kezdte meg. A román állam a versaillesi szerződés alapján már régebben elrendelte Schönburg-Waldenburg herceg Bacumegyében levő vagyonának lefoglalását és likvidálását Az erdőkből, petróleumtelepesből, malmokból, szőlőkből stb. á‘ló vagyon érteke közel 500 millió lei. W ed Zsófia hercegnő, a volt albán fejtdel m felesége, aki testvére Scíiönb.;rg- Wildenburg hercegnek és közeli rokona az elhunyt Erzsébet román királynőnek, a határozat ellen kifogásokat jelentett be. Azt bizonyította, hogy az elkobzott vagyon felerészben az ő tulajdona s ezért kérte a likvidálás alól való mentesítést, annyival is inkább, mert a hercegnő nem legyőzött állam alattvalója Schönburg herceg is kifogásukat jelentett be, különösen a vagyon felérékteiése körül elkövetett szabálytalanságok címén. A pört eiső-Munkások, Állami- és Magántisztviselőknek valamint a Tanítóságnak és tanulóknak, akik életüket nagyobb részt zárt helyiségben töltik és gyakran kifáradnak, gyakran szükségük van elpesbedt, valamint túlerőiteteti idegeik felfrissítésére. A halántékok, nyakszirt és a homlok bedörzsölésére a járatos emberek az olcsó és kitünően bevált ALPA % menthol- sósborszeszt használják. Egy kísérlet azonnal meggyőz ennek hatásáról és ezért ne hiányozzék sem íróasztalról, sem müasztalró) egy üveg valódi „Alpa“ menthoí y.ósborszesz. 5-50 l'-P fokon a bacausi törvényszék tárgyalta, amely igazat adott a hét cet nek és megsemmisitete a pénzügyminisztérium határozatát. A pénzügyminisztérium viszont fellebbezést jelentett be és így került az ügy a jassyi föliebbvited bíróság elé, amely a napokban hirdeti ki határozatát. Ei»! a fáMoiia. (Ünneplőbe öltöző hirdetőoszlopok„ A tiU ok elrejtői — Kortesek hanggyakorlatai. — Jelölések.) A komáromi utcák házait tatarozzák, uj üzletek nyílnak, s előrelátó szimattal a választások kívánatos eredményeire a legutóbbi napi kban már a hirdetőosxlopoknak és tábláknak gondozói is fúrnak, faragnak, tisztogatnak, mázolnak, ünneplő köntösbe öltöztetik a választási harc egyik fontos küzdőterét Ez az üzleti szimat megbízható forrás, amelyből a nyomdafesték üdítő, illatos Egyébként kötelességük a város sző löit serény tilalomban tartani, a szokványos mívesekre felügyelni, hogy a szőlők derekasan épüljenek. Szüretkor aekik kellett bort foglalni s borokat vásárolni, Vigyázniok kellett, hogy szüretkor borszöktetés ne történjék s hogy a tilalmasok föl legyenek csávázva. Mivel egyik hatóság sem engedte meg, hogy idegen bort csempésszenek a városba, a borbirák dolga volt a borcsempészők ssemmel való tartása. Akit rajtacsiptek, a hordós bora fenekét kivágatták. A zilahi a kraszn&i, a tordai, a kolozsvári stb. borbirák utasításai mind előírják, hogy az idegen borok a város közönséges piacán kivágattassanak. Csak kevés városunk adta ki azt az okosabb végesést, hogy a borbirák az ilyen borokat a városi tanács javára foglalják le. A legtöbb helyen a hordómérés is a borbirák dolga volt. Még a főurak nit is rendesen ők végezték ezt. Esterházy Mária például 1868 ban meghagyta az udvarbirájának, hogy a hordók mérésére esküdt borbirákat tartson. Né melyik városunkban külön hites hordómérőket (mensuratores doliorun et potabiliumj tartottak, akik akófával mérték a hordókat. A bordó mérésnél emelő pohárra, fazékra, gyertyára, csepegésre és seprűre 5—6 iccét mindig leszámítottak. Az emelő pohár természetesen ez úgynevezett bibále, vagyis a borravaló volt Kissa városa 1687-ben eltiltotta az emelő poharat s kimon dotta, hogy „bortiszt uraimék annyi iccéről adjanak számot, az mennyit az hordó tart, és foglal magában s várják bibáléjukat az nemes tanácstól". A debreceni borbiráknak 1645 évi utasítása kimondotta, hogy a pincékben lévő borok töltelékjét is a borbirák kezelik. A borseprü eladása is az ö dolguk. Ugyanez a város 1571-ben elrendelte, hogy a borbirák csak 3—4 tanácsos jelenlétében vásárolhatnak bort. Általános szokás volt nálunk, hogy mikoron a város csapja folyt, senkinek sem volt szabad másutt bort inni vagy venni. A borbiráknak kellett az ilyesmire is őrködniök. Ugyancsak ők vigyáztak a cégér nélküli korcsmákra. A pusztákon és egyebütt rejtőzködő kurtakorcsmák különösen sok kárt okozván, ezeknek a látogatása ti!a;mas volt. A csaprugó rideg legények, futó betyárok, akik nem dolgoznak, de folyton isznak, sürn látogatói voltak a kurtakorcsmáknak. A csikósok is itt itták meg a lóáldomást; a tyukiábjuhászok meg a gulyások itt indítgatták a vendégséget, melynek rendesen az tett a vége, hogy a bevert fejeket boros kenyérrel borogatták. A kurtakorcsmákban a bormárés tilos volt. Szentes városa Írja például: „valaki kurlacsapszék árulásban tapasztaltaiig jószága elvétetik s lilalomrontá* sért megpálcáztatik. Aki ilyen csapszékben iszik, az is fizesse meg a kárt és megcsapassék“. Aki valahol vakbort árult, 40 frt büntetést fizetett s aki ilyen bort ivott, 12 frt birságon maradott. (1647.) A XVI században kezd nálunk terjedni az úgynevezett égett bor. A XVII században aztán mód nélkül növekszik a különféle pálinka főzés. Az egykorú Írások gurulyka, kogyi, goseika, tót pálinka stb. néven nevezgetik. Mivel ez italok elterjedése a bormérést csökkentette, a pálinka főzőkre nagy volt a harag. Ezek — írja Kolozsvár tanácsa — Isten bosszúságára vannak, hogy az emberek inkább tobzódhassanak és részegeskedhessenek. Némelyik város tehát megtiltotta a pálinkafőzést. Akadtak azonban olyan városok is, amelyek maguk építettek pálinkafőzőt s maguk mérették ki ax égettbort. E városok aztán külön égettborbirót alkalmaztak, akinek u ;yanaz volt a kötelessége, mint a borbirónak, csak hogy ő bor helyett pálinkát kóstolgatott. Mondanunk sem kell, hogy a borbiráknak alantosaik is voltak Az ő botjuk alá tartoztak mindenütt a csapiárok, akik a szorosan vett kimérést végezték. Akár a város bora járt, akár a szabad bormérés ideje volt, hites csapiárok működtek mindenütt. A kolozsvári (1560. évi) rendtartás mondja: a csapiárok a bíró hire nélkül egy csepp bort sem árulhatnak. Aki a bíró tudta nélkül korcsmába, a csaplárságból kicsapalik s kalickába tétetik. Ha a csapiár egyiknek a borát alázza s a másikét dicséri, 1 frt bírságot fizet. Ha hibát tesz a korcsmálásban, a kárt ő fizeti. Minden csapiár tartozik öreg kupát (egy pinteset), mértéket, tölcsért stb. tartani. A boron ivóknak semmiféle ételt nem adhat. A debreceni 1745 végzés szerint a csapiár maga méri a hordót. Csuprot, fát, gyertyát a borbiró vegyen neki. A csapszéken levő töltelék a csapiár gondja. A csapiár heti fizetése 1 frt 25 kr. A kassai (1683) rendtartás úgy szól, hogy a csapiárok minden szombaton a pikf ziseket felhozzák és a bortiszt uraimék jelenlétében az elkelt bor árát beszolgáltatják. A bibále nem jár nekik. Meg kell említenünk, hogy szabad borméréskor is minden borgazda részére a városi magisztrátus adott hites esaplárt. Debrecen város levéltára meg őrizte a csapiárok esküjét. Ebben a többi közt ezeket is olvashatjuk: „Mi, az tiszteletei tanácstól választott borbirák az csaplárságnak tisztire téged állattunk 1 . . . abban az csaplárságnak tisztiben az te teljes erőd és tehetséged szerint hi ven, igazán eljársz mind az városnak, mind boradó embereknek igaz lész, igaz pinttel, iccével, meszelylyel és kántüával mérsz. Az bort olyan tisztán adod ki, az mint te kezedben adjuk. Az mit az város borából megiszol, azt megfizeted és az város perselyében béteszed." Ügy látszik, hogy a csapiárok e bölcs regulákat nem mindég tartották meg Kassa tanácsa írja például: „Nagy panasszal halija az község, hogy az bortisztek csaplárosi maguk hasznát keresvén, igaz iccével nem mérnek s úgy fizetnek maguknak, ahogy kedvük tartja." A csapiárok mentségére meg kell említenünk, hogy a mértékek gyakran változtak. Ha például az Isten a bornak bő áldását adta, akkor a városok a bevett szokás szerint kimondották, hogy az icce megnagyobbittatik, örültek is ilyenkor a borivók! A csaplárokon kívül a borbirák botja alá tartoztak a korcsolyások, akik a hordókat a pincébe bocsátották vagy onnét felvonták, továbbá a hites borfeitöltők, aztán a borkötők, vagyis a ’ kádárságbeli emberek. A borbirák gondja volt, hogy a borkötők az alföldi fára (t. i. hordóra) ne hat, hanem 18 abroncsot üssenek s azó-hordókat idejében fölbarkázzák és megkössék. Úgy a korcsolyásokra, mint a borfeltöltőkre állandó volt a panasz a „nagy boritalnak miatta". Ebben a vétekben gyakran a borbirák is leiedzettek s ilyenkor a tisztükről is megfeledkeztek. Ezért mondták ki rájuk: a maga hivatalát tunyán követő borbiró a tunyasága miatt történt kárt köteles megfizetni. Borbiráknak és alantasaiknak nem vehetjük rossz néven, hogy a borszivó szivárványt gyakorlatossággal bocsátgatták a más hordójába. Hiszen oly csekély fizetésük volt, hogy abból meg nem élhettek. Szegeden 1724-ben például a borbiróknak fejenként évi 30 frt volt a fizetésük, holott a hóhérnak ugyanitt ötször akkora volt a járandósága. _____
