Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)
1925-10-03 / 119. szám
6. oldal. Komáromi Lapok 1925. október 3. — A 112 évet asszony tizenkét «Qst koronáié. Bibliai kort ért el a somogymegyei Kaposfűreden özvegy Madarász Györ^yné, aki szombaton 112 éves korában hunyt el. Madarászná, amikor Magyarország a forintról a lcoronaszámitásra tért át, a kezéhez futott első 12 darab ezüstkoronát azzal tette félre, hogy ebből az öszezegből rendezzék a temetését. Az öreg asszony az ezüst koronákat mindhalálig megőrizte és a kapós- j füredi temetésrendező vállalat kegye- { létből elfogadta a ma már csekély \ értékű összeget és „béke áron“ szép j temetést rendezett az öreg matro- j sának. — Szereucsétienség. Prohászka Fe- | rencz somorjai asztalos mestert óriási : csapással látogatta meg a jó Isten, j mert szept. 24 én Nándor fiát az üzem- ! ben lévő somorjai malom gépszíja ma- i Jáva! ragadta és teljesen szétroncsolta, j l munkások előadása szerint, több - mint három percig vitte magával a szij, ; ami percenként 150-et fordul. A sze- > gény szerencsétlen fiú már régebben j dolgozott a malomban mint asztalos malomszerelő. A helyszínen azonnal < megjelent hatósági közegek jegyző- j könyvet vettek fel, akik meg fogják j állapítani, hogy kit terhel a felelőség. j — Sürgés fe'hivas a vasutasokhoz j és a volt továbbszolgáló katonai altisztekhez, kik a „Szlovenszkói és Ru szinszkói Közalkalmazottak Jogvédő Egyesületének“ tagjai. Tagjainktól rendkívül sok levél érkezik, hogy vájjon felszólításuk esetén kérjék e a 286/924 számú törvény alapján nyugdij<utatá ; sukat, s addig is, amig mindenkinek \ külön-külön is válaszolhatunk, ez utón j adjuk meg a választ rövidesen. Tekintve, hogy miután az erre vonatkozó határidő f. év március 31-ével lejárt, i ezen törvény aiapján előnyt úgy sem r érhetnének el, már pedig nehogy í valamilyen egyéb előnytől elessenek, í önként nyugdíjaztatásukat ne kérjék, j Különösen ne Kérjék ezt vasutas tag- ■ jaink, akik még nem szolgálták ki a j szlovenszka upravára vonatkozó hat évet, amely időpont kezdetét az igazgatóság annak idején tudatta velük, j mert ez esetben a szlovenszka upravát \ annak teljes egészében elveszítenék, \ miután saját maguk kérték a hat év \ letelte előtt nyugdíjaztatásukat. Ha pe- j dig tagjaink nyugdíj okmányt kapná- } nak kézhez, úgy az ezen okmányban is feltüntetett lejárati határidőn belül 1 (14 nap) minden esetben ez ellen pa- \ naszt adjanak be, vagyis nyugdijazá- ; sukat fellebbezzék meg. A volt tovább- t szolgáló katonai altiszt tagjainkkal pe- ! dig tudatjuk, hogy a nemzetvédelmi i minisztérium a végkielégítésük iránti | kérvényük beadásának határidejét meghosszabbította 1925 okíóber hó 15 ig, 5 úgy hogy ezen ideig az illető csapat- l testüknél igényüket feltétlenül jelentsék l be. A fen i lépések megörtént-; eg>ut- 1 ta! egyesületünk központi titkárságával ] íz (Bratislava, Búzapiac 2.) közlendő. ; Vezetőség — Tűz Dun3fct».-Hahulysn, p4ntekre j virradó éjjel Dunaszerdahely álomba» J szendergő népét harangzúgás ébresztette fel. Négy óra tájban kigyúladt Kubik György kovács és bognár egyik meliéképülete. A tűz áfharapodzott a lakóházra is úgy, hogy Kubik házán kivül a tőszomszédságban levő Allgeier Ferencz által lakott ház is leégett. A csakhamar megjelent tűzoltóság lokalizálta a tűzet. Művészet Mi)isler léimfiséie. (Külföldön jobban ismerik, mint otthon. — Igen sok külföldi tanítványa van, — Mit mond Ferrari Albertina Hubayról, volt mesteréről?) Ki ne emlékeznék arra a tüneményes sikerre, amelyet a magyar hegedű-király, Hubay Jenő két éve Komáromban aratott a kulíurpalofában megtartott hangversenyén ? Azóta nem lehet eleget Írni a nagy mesterről, amely ne érdekelné közönségünket. Érdekes azaz interjuv, amelyet egyik újságíró kollégánk folytatott Ferrari Albertina olasz hegedűművésznővel, akt mint tudjuk szerdán, október 7-én este 8 órai kezdettel nagy hangversenyt tart Komáromban, a kultúrpalotában. Hubaynak igen sok külföldi tanítványa volt és van és akikre igazán büszke a nagymester. Ezek közzé a kiválasztottak közé tartozik Ferrari Albertina is aki igen sok kedves és uj dolgot mondott a volt tanítómesteréről, Hubayról. Kollégánk úgy írja le az érdekes beszélgetést a nagy olasz művésznővel, Ferrarival: Minden póz nélkül, a müveit olasz nőket annyira jellemző kedvességgel fogadott bennünket. Egyszerű fekete ruha volt rajta. Nincs is más ruhája. Albertina Ferrari gyászol. Az urát gyászolja, Brúnó Ferrarit, az előkelő olasz színházi igazgatót. Brúnó Ferrari kiváló ember volt. Albertina Ferrari Hubay Jenő tanítványa volt, Hubay ra gyón szereti és gyakran hívja magához. Egyszer is a múlt esztendőben, Hnbay mosód kastélyába volt férjével hivatalos. Boldogan szálltak fel Triesztben a gyorsra. Még alig voltak kéthetes házasok... Bruno Ferrari Grác előtt hirtelen rosszul lelt és az utat csak Bécsig birta ki. Ott egy nap alatt vérhasi:an meghalt. És Albertina Ferrari az imádott férj hamvedrével tért vissza Triesztbe. Azután 11 hónapig hallgatott a hegndű. A nagy bánat nyomai még most I is látszanak a bájos, a tipikus olasz j arcon. Különösen fátyolos, nagy fe- \ kete szemeiben. Ferarri Albertina } arcát a lélek finomsága, a művészet j igazi, ritka keze telte bájossá. Ránc > nem képződik rajta, ha beszél, ha j mosolyog, de színe sokszor váltó- \ zik. Szemei is gyakran változnak, j Néha sötétzöldek, mint a bus Adria, l néha feketék, mint a gyász. Csak \ egy maradandó bennük — a ragyo- I gás. Szépitőszert nem használ/ Al- : beríina Ferrarinak elég a viz és a j szappan. Frizurája a római hölgyek ’ egyszerű, de mégis annyira kifejező hajdivatjára emlékeztet. Alakja nem nagy, de finom. Majd- 1 nem törékeny. Társalgása közvetlen. Olyan, mint egy ártatlan lányé, aki még nem tudja, hogy szép. Kü- \ lönben rendkívül éiénk, eleven és \ figyelmes. — Hangja, mint a legtöbb művelt olaszé, dallamos és kellemes. Ez még német beszédén is észrevehető. És — ő is, mim a legtöbb igazi nagyság, sohasem érez- j jeli kiválóságát. Először Hubay Jenőről beszélt nagy-nagy szeretettel és melegség- j gei, — Miért megyek Pestre? Mert j Hubay ott él. Hubayt Olaszország- j ban jobban ismerik, mint Magyarországon. Nem találtam nála jobb, ; kitünőbb meslerf. És boldog vagyok, hogy öí választottam. Különben most 1 is 6 olasz tanítványa van Hubaynak. j Sőt elárulom, hogy amerikai, német- \ országi, angliai és franciaországi \ tanítványai is vannak állandóan, mert Hubay nagy neve ismert London- í ban, Párisban és Newyorkban. — 1920-1 an jötlem Hubayhoz és \ nála maradtam 1923 ig. Nagyon sze- j rét engemet, de én is őt Azután j hazamentem Triesztbe. Pár pillanat szünet következett. A j kifejezésteljes arc kissé elsápadt, a | nagy szemekben a csillogás kissé elhomályosodni!... Arra gondolt, akit elvesztett. Azután ismét Hubayról beszélt: — Nem találok szavakat nagyságára és jóságára. Benne megszerettem a magyarokat. Amely nemzetnek Hubayja van, az csak nagy lehet... Még szerencsétlenségében is. Budapestbe is szerelmes vagyok. És szeretem a magyar városokat Is. És a magyar tapsokat is. Tudja miért? Mert a magyar tapsban mindig van egy kis szív, egy kis lélek. — Zárában születtem és négy éves voitam. mikor Triesztbe költöztünk. Hogyan tanultam meg muzsikálni ? Ha én azt tudnám ? Csak arra emlékszem, hogy 5—6 éves koromban kezembe vettem minden hangszert és mind igen könnyűnek találtam. A hegedű húrjait 6 éfes koromban pengettem meg először és attól kezdve pengetem mindig... Igen, azóta pengeti a húrokat ez a világhírű hegedűművész és úgy pengeti a húrokat, hogy még álmunkban is halljuk Azóta pengeti a húrokat, úgy hogy a müértő behunyja a szemelt, hogy mindjobban átadhassa lelkét a varázslatos hangoknak. Behunyja szemeit a hallgatóság és úgy érzi, mintha a meleg húrokon sok kis angyal játszana. Az arckép. Beléptek az elegánsan buforozott szobába. Az asszony felnyitotta az ablakot s beáradt rajta az üde, tavaszi levegő. Végig járták a szobákat, melynek mindegyike a legnagyobb kényelemmel volt berendezve. Utolsó volt a hálószoba. Az asszony egész testén remegés futott végig, aztán kinyitotta az ajtót. Az ajtóval szemben egy fénykép függött a falon ébenfa foglalatban, mely egy ötven év körüli szomorú arcú férfit ábrázolt. — Ez volt a férjem — mondta az asszony csendesen. — A férfi önkénytelenül is végig nézett a viruló fiatal asszonyon s összehasonlítást lett kettőjük között. — Ugy-e csodálkozik rajta, hogy ilyen öreg embernek lettem a felesége ? — kérdezte az asszony nagy sötét szemeit a férfira függesztve. Magam sem tudom miként történt. Elkábitott a fény, a pompa s felesége lettem. Hiszen szegény voltam, tehát nagy szerencse volt rám nézve, ha ez a dúsgazdag nábob feleségül vett. Tudom, hogy lelkiismeretlenül cselekedtem, amikor a halálos ágyán megesküdtem vele abban a reményben, hogy úgyis meghal nemsokára. Ez a gondolat nem hagy nyugodni, hogy visszaéltem egy embernek a jóságával. Belátom, önző voltam, de most már nem lehet rajta segiíeni. S most ilt e sok drágaság, a bútorok, a palota, értékpapírjai, mind ... mind az enyémek, de nem tudok örülni neki, mert mindig ott lebeg szemeim előli az a szenvedő arc, melyről le lehel olvasni az élethez való ragaszkodást. S mit adtam neki cserébe? Semmit ! Öt napig voliam melletle s csak a kezemet csókolta. Óh, hogy szeretett volna még élni s én hogy örültem halálának. Féltem tőle. Szinte undorral töltött el hideg, remegő kezének érintése . ,. Meghalt, eltemették s most enyém minden. Minden ... csak egy hiányzik, a nyugodt, boldog élet. óh mit nem adnék azért, ha meg nem történtté tudnám tenni a múlt eseményeit. Nem ... nem tudok itt élni -.. megfojtana ez a levegő. Szívesebben laknék egy nádfödeies kis kunyhóban, ahol két kezem munkájával keresem kenyeremet, mint itten, A pénze sem kell. Égeti a kezemet. Úgy érzem, mintha nem igazságos utón jutottam volna hozzá. Nem fogadhatok el tőle semmit. Osszák ki a szegények közt, hisz annyi nyomorult árva, annyi szerencsétlen íeremfés él ilt e földön. Szívesen megválók mindentől, csak a lelki nyugalmat szerezhessem vissza. Elhallgatott s mély sóhaj tört föl a kebléből. Arcáról lassan peregtek le a könnyek, melyeket kicsi, finom zsebkendőjével igyekezett fölszántani, aztán folytatta: — Szeretek valakit mély, őszinte szerelemmel s azt hittem pénzemmel megvásárolhatom szerelmét, de már másként gondolkodom. Rettenetes volna az a tudat, hogy megtűr maga mellett csak azért, mert kényelmes életet biztositoltam neki, mini ahogy borzasztó leheteti annak a szegény, beteg embernek tudni azt hogy vagyonáért lettem a felesége s hogy csak tűrtem csókjait. Ismét csend állott be. A férfi úgy érezte, hogy ez az asszony minden vagyon nélkül is érdemes arra, hogy szeressék. Eddig nem igen foglalkozott vele. Tisztelte, becsülte, de csak jó barátja voit és semmi más. Most azonban egészen mást érez iránta. Valami édes melegség járta át egész lényét a közelében. Hogy is lehetett hogy nem fedezte fel előbb ezt a kincset 7 Most már úgyis késő, mert azt hinné, hogy a vagyonáért veszi el Ránézett az asszonyra, kinek szeméből földöntúli fény ragyogott feléje, Felugrott. Nem akart hinni szemeinek. Hiszen ez az asszony öf szereti... Nem tudta maga sem, hogy mit cselekszik, a következő pillanatban karjaiban tartotta s egy hosszú csókban olvadt össze ajkuk ... A nehéz függönyök között bevetődön az arcképre egy jálszi napsugár, melyről lassan mintha letörlődött volna a szomorú vonás s a férj képe kiengesztelődve, csendesen mosolygott.., Jeta. A szerkesztésért a főszerkesztő a elelős. Lapkiadó: Spitzer Béla. Nyomatott Spitzer Sándor kőuyTnyomdájában Komárom. Hirdetéisek. liloiiliW Irta: FUlöp Zsigmond. Megjelent és kapható: a Komáromi Lapok kiadóhivatalában a kiadónál: Spitzer Sándor k ö ny vk e re skedésében, Komárom, Nádor-u. 29. Ára: 2 korona. A BATA-fiók komáromi ja vi dó műhelyébe képesített cipészmester és cipész-segédek 748 felvétetnek. Színházi Elet (már szerdán) kapható és megrendelhető (te i efon ^ utján is) a || iPiTZEMmimriu Hitűi. HÍDH-B1U 29. S2ÍSI. IELEF18S2M: 81. t Iskolák és a Tanítóság figyelmébe! Van szerencsém értesíteni, hogy raktáron tartom az öszszes állami nyomda (Státne) iskolai nyomtatványait, melyeket eredeti árban szállítok. SPITZER SÁNDOR könyv- és papirkereskedése Komárom, Nádor-utca 29. sz. WWW
