Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)

1925-10-03 / 119. szám

L oldal. Komáromi Lapos 1925. október 3. ELISMERT legolcsóbb bevásárlási forrós ,, ELBE RT“ divatáruháza Komárom, Nádor-utca 19, Koronabankkal ssemüen. Az idény reklámcikkei: Férfi kutyabőr keztyü téli béléssel 40'—, női és férfi trikókeztyü 850, női harisnya hátul varrott 10 —, férfi Jäger ing 30'—, Zephir ing 2 gallérral 30—, férfi svetter 35—45, bokavédő 25—35, női kabát, jó minőség 120'—, 1 tucat la. férfi zsebkendő 36 K. Dús raktár szőrme boa, női és férfi mellény, szőrme­­disz, csipke, vattelin, Vulkán koffer, ernyő stb. Gyermekkocsi gyári raktár 75 Kc-tól feljebb. 480 lalmai az érdekek hálózatszerű kö­telékeivel fűzték egybe sorsukat, fokozatosan alakul át oly állammá, amelyben a hatalom birtokosai a középkor legsötétebb borzalmait varázsolták vissza. Ha időnkint egy borzalmas merénylet, mint a leg­utóbbi szófiai tömeggyilkosság is, a kommunisták művének bizonyul, ha egyes alkalomszerű tudósítások néha pillanatnyilag átvilágítanak azon a homályon, amelybe Szovjet­­oroszországot a kommün hatalma sai Európa többi országa elől ta­karják, elöltünk áll a vörös vesze­delem teljes félelmetességében. De az ily események még korántsem alkalmasak arra, hogy a világ egyik legnagyobb népfajának sorsáról csak valamennyire is világos képet nyerjünk. Németország azonban, mint amely államnak területi és po­litikai helyzeténél fogva is legna­gyobb szüksége van arra, hogy tisztán lássa, mi lösténik abban az országban, amelynek szervezete egyesekre oly csodálatos vonzó­erővel bir — megfelelő jelentősé­get tulajdonit annak, hogy Orosz­ország közállapotai tárgyilagos meg­világításban közismertté váljanak. Ez irányban nagy segítséget nyújt az a nagyszámú, hatalmas lapvál­lalat, amely uqyancsak céljául tűzte ki, hogy olvasóközönségét az ösz­­szességet és tagjait is oly közelről érinlő kérdésről teljes megbízható­sággal tájékoztassa. Ennek a törek­vésnek köszönhetik a nyugati álla­mok, hogy a világ első kommunista államáról és alattvalóinak sorsáról beható, részletes jelentéseit 'láttak napvilágot. A tájékozatlanok azon­ban nem is sejtik, hogy az orosz viszonyok tanulmányozása veszé­lyesebb feladat, mint az őserdők rejtelmeinek felkutatása. Mert az 1917. évben kitört fórra,dúlom még­görcsös vágyban megmarkolva a kely­het, rámeredt az idegenre, mintha az Ítélet szavát várná. — Legyen az öné 300 forintért, — szólt az idegen nagylelkűen. A szikrázó fény mégegyszer ki­lövell a drágakövekből és piros reflexe az idegen arcára világitott. Szinte úgy tetszett mintha piros su­garakat szórna a tekintete. — De, szabadkozott a plébános. Ám az idegen lefogta a kezét, be­csomagolta a kelyhet és a kezébe nyomta. Aztán megindultak újra az éjszakában. Kivilágitott csarnokok, virágoskertek mellett vezetett el az ütjük, s rég elfelejtett álom markolta meg az öreg pap szivét. Ott táncol az élet . . . aranyat oszt és szerelmet. Suttogó parkok mélyén az ifiuság forró, szerelmes hitvallása ... És ott ég a dicsőség lángoszlopa erős, nagy, bátor életek betetőzéseképpen. Az öreg pap szivébe markolt újra valami, Kifosztottnak, megalázottnak érezte magát és maga sem tudta miért. A püspöki rezidencia ki volt világítva. — A hatalom is szép — gondolta az öreg plébános. — A himév! — és gőgösen magához szorította a Tömöri érsek kelyhét. Egy mulatóból hangos kurjongatás hallatszott. Illetlenül viháncoló nők siettek ki az ajtaján. A plébános társa megfordult utánuk Neki úgy tetszett, mintha azok visszafordul­nának, Egy kakas kukorékolt valahol. Vagy csak képzelődött? Egyszerre bizonyos naiv nyíltsággal, a nyilvá­nosság előtt vívta meg kisebb-na­­gyobb ütközeteit, addig a titkolód­zás, az eszközök és célok palásto­lása, az egyes rendelkezések eltit­kolása az évek során oly mértékre kapott, hogy a viszonyok áttekinté­sét nem csupán megnehezítették, hanem a kíváncsiskodók tudásvá­gyukért a szovjet tömlöceiben már sokszor keservesen megszenvedtek. Ezek figyelembevétele mellett kel­lően tudjuk értékelni annak a vál­lalkozásnak jelentőségét, amelyet a Frankfurter Zeitung valósitól! meg az elmúlt évben azzal, hogy egyik orosz családból származó munka­társát, Popoff Györgyöt hosszabb időre a szovjetbirodalomba küldte a viszonyok alapos tanulmányozása céljából Hogy e tanulmányok alap­ján készült két terjedelmes köíet mennyire hű képét nyújtja a mai orosz birodalom közállapotainak, azt legjobban bizonyítja az a tény, hogy a tudósitől, midőn újabb ada­tok végett Moszkvába utazott, a közbiztosság legfőbb szerve, a cseka letartóztatta és csupán jó sze­rencséje, meg az erélyes diplomá­ciai közbenjárás mentette meg at­tól, hogy életét a Jegestenger part­ján valamely internáíó-fáborban fe jezze be. A szovjetrendszer föaiakjai. A mennyire a más oldalról is szerzett értesülések alapján meg le­het állapítani, Popoff munkái nem esnek túlzásba akkor, amidőn a szovjetrendszer gyakorlati követ­kezményeit és a nyomukban beál­lott általános helyzetet ismerteti. így fentartás nélkül elismeri, hogy azok a vezetők, mint például Lenin, Trockij, Csicserin, akik a kommu­nista forradalom első napjaitól kezdve a hatalmat szervezni és annyi akadályon keresztül terveik elérésére állandó működésben tar­tani képesek voltak, a zsenialitás kétségtelen tulajdonságaival bírnak. Bizonyítékokat kapunk arra, hogy a világ és kultúra rombolásnak ezek az előharcosai oly ritka munkabí­rással, szónoki készséggel rendel­keznek, magukat a legkülönbözőbb helyzetekben oly ügyesen feltalál­ják, hogy a rendkívüli képességek tőlük el nem vitathatók. Az a töké­letes tájékozottság, amelyet a dikta­túra vezérei az egész világon meg­jelenő, repülőgépen naponta kézbe­sített újságokból és minden nyelvű egyéb sajtótermékből szereznek, módot nyújt elszigeteltségük ellenére is figyelemmel lehessenek az álla­mok sorában bekövetkezett és Oroszországot csak valamennyire is érintő változásokra. Éles vonások­ban elevenednek meg előttünk a sokszor emlegetett nevek birtokosai a maguk túlzó, elszánt, exaltált egyé­niségükben. Csicserin, aki átalussza a napot, mig éjjel 14—15 órát egy­folytában dolgozik, a külügyi nép­biztosság referenseit, az ügyes-bajos embereket a hajnali órákban fogadja. Trockij, aki számtalan elfoglaltság közepette vidéki nyaralójából telefo­non diktálja Moszkvában levő tit­kárja tollába hatalmas munkáját a modern irodalom újabb irányairól. Radek, aki a világért sem engedné ] meg, hogy az őt meglátogató ripor­tert ne a népbiztosság automobilján fuvaroztassa vissza lakására, de másnap elfogatja és forradalmi tör­vényszék elé állíttatja — mind oly egyének, akiknek maguktartásában a normálist messze meghaladó ki lengések észlelhetők. Talán a vezetők e rendkívüli lelki konstituciójának nyo­mait viseli magán az egész szovjetbe­rendezkedés is. A tanácsköztársaság vezérei számára nincs lehetetlenség; legalább is annyiból, hogy mindenre vállalkoznak. Néhány perc és már nyomdában a rendelet, amely egy­szersmind az egyetlen intézkedés is valamely terv megvalósítására. E tervek azután csakhamar feledésbe mennek és ezzel minden rendben van. Ily állapotok mellett valóban az igéretföldje a mai Oroszország. Nem csupán, mert azok, akik magukat a világ proletárjai közé sorozzák, ezek­ben az állapotokban látják ideáljaik megvalósulását, hanem inkább azért, mert sehol annyi beváltatlan Ígéret a vezetők szájáról el nem hangzik, mint e kommunista minta-államban. A bolsevizmus lényege. Egy állandósult forradalom képét mutatja ez a szerencsétlen ország, amely­ben a hatalom birtokosainak a kü­eszébe jutott a vonata. Sietve el­búcsúzott az idegentől. Attól félt, hogy hátha az még meggondolja az üzletet. De az olyan hirtelen tűnt el, mintha a föld nyelte volna magába. Hajnal után otthon volt. Az ágyába lopódzott cipőtlenül, hogy föl ne keltse az alvó testvérét Reggel ma­gasan állott már a nap, mikor föléb­redt. Megdörzsölte a szemét és eszébe jutott a Tömöri érsek kelyhe. Öreg testvére mosolyogva hozta be a csomagot és együtt bontották löl. De mi történt? Istenem, mi tör­tént ?! ... A plébános halálsápadtan meredt a csomagra és homlokát ki­verte a hideg veríték ... A kehely melynek drágakövei olyan megvesz­­legetően szikráztak az esti fényben, most fénytelenül, hidegen meredt rá! . . . A drágakövek helyén hamis utánzat és kavics vigyorgott 1 Az aranya bádog. Értéktelen utánzat, színpadi diszlet I Az öreg pap meg­­tántorodott. Most már világosan állt előtte az éjszaka és tudta, hogy az idegen nem lehetett más, mint maga a Gonosz, aki megirigyelte a lelke békéjét és a hiúságának eey kis csücskéből kiforgatta azt a sarkaiból. Mélységes bünbánat szállta meg! Tudta, hogy most már eltemetheti az álmát örökre. Egy jámbor élet ra­gyogó álmát egyetlen bűnös éjszaka kisértése . ,. Kivü!ről hangokat hal­lott. A testvére kiment és nemsokára egy csomaggal tért vissza. Küldönc­cel jött. Levél is volt mellékelve a csomaghoz. Az öreg pap föltette az okulárét és elolvasta a levelet: „Főtisztelendő Atyám 1 Tegnap itt­­jártakor leejtette nálam a noteszét és ebből megtudtam, hogy Főtiszte­lendő Ur B, plébánosa, azé a köz­ségé, ahol egyszer az én jó anyámat talán éppen Főtisztelendő ur, — ke­resztelte. Tegnap egy kehelyre al­kudott nálam, de nem tudtunk meg­egyezni. Ma én kérem, fogadja el tőlem ezt a kelyhet, mint a fiúi ke­gyelet ajándékát. . . Isten áldása le­gyen a kis falun ..." — A lap ki­esett az öreg pap kezéből. És a reg geli fényben a kibontott csomagból fölragyogott a töviskoronás, kehely, gyönyörűen, meghatóan. És a két kehely most úgy állt ott egymás mel­lett, mint az igazság és a hamisság ... Kint a fákon trilláztak a madarak és a nyitott ablakon beszállt a rezeda és menta illata. Az öreg pap térdre­­borult és összekulcsolt kezére las­san aláperegtek a könyek a szemé­ből, miközben halk fohászban moz­dult meg az ajaka.: „Köszönöm Neked, Uram, hogy rám adtad a kisértést... és hogy kivetted a szi­vemből a kétely utolsó szikráját... Megmutattad, hogy hamis drágakő és értéktelen csillogás a világ hiú­sága ... És egy van, aki mindenek­­fölött való: a béke édessége Teben­­ned . . ." HÍRADÓ kapható és házhoz szállításra MEGRENDELHETŐ a SPITZE R-féle könyvesboltban lönböző romboló irányzatok érvé­nyesülését folytonos kompromisszu­mokkal kell kivédenie, bár a folyto­nosan felszínre jutó ellentéteket igy sem sikerül eltakarniok. Ha pusztán ezeket a jelenségeket vennők figyelembe, akkor a szovjet­rendszer lélektanát hamarosan ki lehetne tanulni. Néhány abnormális, túlzó, félreértett elméleiekkel lultö­­mött egyéniség, akik a viszonyok soha nem várt alakulása folytán ha­talomhoz jutván, az emberek millióin, mint a kísérleti állatokon kipróbál­ják, hogy festenek exotikus eszméik a gyakorlatban. Ha azonban a bol­sevizmus eszközeit, az uralmon le­vők politikai módszereit is szem­ügyre vesszük, akkor már nem jó­hiszemű különcködőket, hanem a kultúra veszedelmes, ravasz ellenségeit, milliók nyomorának szándékos előidé­zőit kell látnunk azokban, akiknek hazug jelszavakkal, az évszázados elnyomatás által józan Ítélőképessé­güktől megfosztott embertömeget félrevezetni sikerült. Az orosz bol­­sevizmust minden lépésében az őszintetlenség, az ámítás és elvete­­medettség jellemzi. Száma nincsen azoknak a példáknak, amelyek rá­világítanak erre a rendszerre, amely­nek urai büszkén hirdetik, hogy őket a kapitalista társadalomnak a becsü­let, tisztesség és szavahihetőség elavult fogalmai nem kötik. Pedig hazugság az az állalában hirdetett tétel is már, hogy a kommunisták békés, barátságos szándékkal vették át az uralmat s csak a szovjet el­lenségeinek mozgolódása kénysze­­ritette őket, hogy az erőszak terére lépjenek. Hiszen ki ne tudná, hogy a kommün fő p'ogiampontja a polgári elem kiirtása s igy erőszak nélkül csak akkor lehetnének el, ha a bur­zsoáziában volna annyi udvariasság, hogy az első jeladásra öngyilkos­ságot követne el. A kormányzó ta­kácsnak minden egyes rendeletében hemzsegnek a hazugságok. Vagy tiz rendelet törölte el a halálbünte­tést és feloszlatta a mindenki által rettegett csekát; eközben naponta tucatszámra végzik ki az ellenforra­dalmárokat és a cseka a legkülön­bözőbb álnevek alatt dühöng tovább. A külügyi népbiztos nem mulasztja el, hogy minden meghiúsult közele­dési kísérlet után hatalmas beszéd­ben ne hirdesse, hogy Szovjetorosz­­ország nem hajlandó semmiféle kapitalista állammal szerződést köt­ni, nehogy az utóbbi által inficiál­­tassék. Csicserin ez a külügyi nép­biztos, aki külföldi utjain, mint ki­fogástalan, frakkos diplomata óhajt bemutatkozni Oroszországban azon­ban el van tiltva, hogy róla oly fény­képet közöljenek, amelyben nem a í szovjethez tartozók rövid bekecsé­ben és csizmájában van ábrázolva. A szovjetrendszer a nép, a prole­tariátus uralmát jelenti, nem pedig néhány vérszomjas szörnyeteg zsar­­nokoskodását. Ezt a problémát úgy oldották meg, hogy a tanácsköztár­saság elnökének megtettek egy tök­­kelütö’t, együgyü parasztembert Kalinint, akinek azonban fogalma sincs, hogy | körülötte mi történik, akinek éppen oly kevés szava van az állanaügyek-

Next

/
Oldalképek
Tartalom