Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)
1925-10-03 / 119. szám
L oldal. Komáromi Lapos 1925. október 3. ELISMERT legolcsóbb bevásárlási forrós ,, ELBE RT“ divatáruháza Komárom, Nádor-utca 19, Koronabankkal ssemüen. Az idény reklámcikkei: Férfi kutyabőr keztyü téli béléssel 40'—, női és férfi trikókeztyü 850, női harisnya hátul varrott 10 —, férfi Jäger ing 30'—, Zephir ing 2 gallérral 30—, férfi svetter 35—45, bokavédő 25—35, női kabát, jó minőség 120'—, 1 tucat la. férfi zsebkendő 36 K. Dús raktár szőrme boa, női és férfi mellény, szőrmedisz, csipke, vattelin, Vulkán koffer, ernyő stb. Gyermekkocsi gyári raktár 75 Kc-tól feljebb. 480 lalmai az érdekek hálózatszerű kötelékeivel fűzték egybe sorsukat, fokozatosan alakul át oly állammá, amelyben a hatalom birtokosai a középkor legsötétebb borzalmait varázsolták vissza. Ha időnkint egy borzalmas merénylet, mint a legutóbbi szófiai tömeggyilkosság is, a kommunisták művének bizonyul, ha egyes alkalomszerű tudósítások néha pillanatnyilag átvilágítanak azon a homályon, amelybe Szovjetoroszországot a kommün hatalma sai Európa többi országa elől takarják, elöltünk áll a vörös veszedelem teljes félelmetességében. De az ily események még korántsem alkalmasak arra, hogy a világ egyik legnagyobb népfajának sorsáról csak valamennyire is világos képet nyerjünk. Németország azonban, mint amely államnak területi és politikai helyzeténél fogva is legnagyobb szüksége van arra, hogy tisztán lássa, mi lösténik abban az országban, amelynek szervezete egyesekre oly csodálatos vonzóerővel bir — megfelelő jelentőséget tulajdonit annak, hogy Oroszország közállapotai tárgyilagos megvilágításban közismertté váljanak. Ez irányban nagy segítséget nyújt az a nagyszámú, hatalmas lapvállalat, amely uqyancsak céljául tűzte ki, hogy olvasóközönségét az öszszességet és tagjait is oly közelről érinlő kérdésről teljes megbízhatósággal tájékoztassa. Ennek a törekvésnek köszönhetik a nyugati államok, hogy a világ első kommunista államáról és alattvalóinak sorsáról beható, részletes jelentéseit 'láttak napvilágot. A tájékozatlanok azonban nem is sejtik, hogy az orosz viszonyok tanulmányozása veszélyesebb feladat, mint az őserdők rejtelmeinek felkutatása. Mert az 1917. évben kitört fórra,dúlom méggörcsös vágyban megmarkolva a kelyhet, rámeredt az idegenre, mintha az Ítélet szavát várná. — Legyen az öné 300 forintért, — szólt az idegen nagylelkűen. A szikrázó fény mégegyszer kilövell a drágakövekből és piros reflexe az idegen arcára világitott. Szinte úgy tetszett mintha piros sugarakat szórna a tekintete. — De, szabadkozott a plébános. Ám az idegen lefogta a kezét, becsomagolta a kelyhet és a kezébe nyomta. Aztán megindultak újra az éjszakában. Kivilágitott csarnokok, virágoskertek mellett vezetett el az ütjük, s rég elfelejtett álom markolta meg az öreg pap szivét. Ott táncol az élet . . . aranyat oszt és szerelmet. Suttogó parkok mélyén az ifiuság forró, szerelmes hitvallása ... És ott ég a dicsőség lángoszlopa erős, nagy, bátor életek betetőzéseképpen. Az öreg pap szivébe markolt újra valami, Kifosztottnak, megalázottnak érezte magát és maga sem tudta miért. A püspöki rezidencia ki volt világítva. — A hatalom is szép — gondolta az öreg plébános. — A himév! — és gőgösen magához szorította a Tömöri érsek kelyhét. Egy mulatóból hangos kurjongatás hallatszott. Illetlenül viháncoló nők siettek ki az ajtaján. A plébános társa megfordult utánuk Neki úgy tetszett, mintha azok visszafordulnának, Egy kakas kukorékolt valahol. Vagy csak képzelődött? Egyszerre bizonyos naiv nyíltsággal, a nyilvánosság előtt vívta meg kisebb-nagyobb ütközeteit, addig a titkolódzás, az eszközök és célok palástolása, az egyes rendelkezések eltitkolása az évek során oly mértékre kapott, hogy a viszonyok áttekintését nem csupán megnehezítették, hanem a kíváncsiskodók tudásvágyukért a szovjet tömlöceiben már sokszor keservesen megszenvedtek. Ezek figyelembevétele mellett kellően tudjuk értékelni annak a vállalkozásnak jelentőségét, amelyet a Frankfurter Zeitung valósitól! meg az elmúlt évben azzal, hogy egyik orosz családból származó munkatársát, Popoff Györgyöt hosszabb időre a szovjetbirodalomba küldte a viszonyok alapos tanulmányozása céljából Hogy e tanulmányok alapján készült két terjedelmes köíet mennyire hű képét nyújtja a mai orosz birodalom közállapotainak, azt legjobban bizonyítja az a tény, hogy a tudósitől, midőn újabb adatok végett Moszkvába utazott, a közbiztosság legfőbb szerve, a cseka letartóztatta és csupán jó szerencséje, meg az erélyes diplomáciai közbenjárás mentette meg attól, hogy életét a Jegestenger partján valamely internáíó-fáborban fe jezze be. A szovjetrendszer föaiakjai. A mennyire a más oldalról is szerzett értesülések alapján meg lehet állapítani, Popoff munkái nem esnek túlzásba akkor, amidőn a szovjetrendszer gyakorlati következményeit és a nyomukban beállott általános helyzetet ismerteti. így fentartás nélkül elismeri, hogy azok a vezetők, mint például Lenin, Trockij, Csicserin, akik a kommunista forradalom első napjaitól kezdve a hatalmat szervezni és annyi akadályon keresztül terveik elérésére állandó működésben tartani képesek voltak, a zsenialitás kétségtelen tulajdonságaival bírnak. Bizonyítékokat kapunk arra, hogy a világ és kultúra rombolásnak ezek az előharcosai oly ritka munkabírással, szónoki készséggel rendelkeznek, magukat a legkülönbözőbb helyzetekben oly ügyesen feltalálják, hogy a rendkívüli képességek tőlük el nem vitathatók. Az a tökéletes tájékozottság, amelyet a diktatúra vezérei az egész világon megjelenő, repülőgépen naponta kézbesített újságokból és minden nyelvű egyéb sajtótermékből szereznek, módot nyújt elszigeteltségük ellenére is figyelemmel lehessenek az államok sorában bekövetkezett és Oroszországot csak valamennyire is érintő változásokra. Éles vonásokban elevenednek meg előttünk a sokszor emlegetett nevek birtokosai a maguk túlzó, elszánt, exaltált egyéniségükben. Csicserin, aki átalussza a napot, mig éjjel 14—15 órát egyfolytában dolgozik, a külügyi népbiztosság referenseit, az ügyes-bajos embereket a hajnali órákban fogadja. Trockij, aki számtalan elfoglaltság közepette vidéki nyaralójából telefonon diktálja Moszkvában levő titkárja tollába hatalmas munkáját a modern irodalom újabb irányairól. Radek, aki a világért sem engedné ] meg, hogy az őt meglátogató riportert ne a népbiztosság automobilján fuvaroztassa vissza lakására, de másnap elfogatja és forradalmi törvényszék elé állíttatja — mind oly egyének, akiknek maguktartásában a normálist messze meghaladó ki lengések észlelhetők. Talán a vezetők e rendkívüli lelki konstituciójának nyomait viseli magán az egész szovjetberendezkedés is. A tanácsköztársaság vezérei számára nincs lehetetlenség; legalább is annyiból, hogy mindenre vállalkoznak. Néhány perc és már nyomdában a rendelet, amely egyszersmind az egyetlen intézkedés is valamely terv megvalósítására. E tervek azután csakhamar feledésbe mennek és ezzel minden rendben van. Ily állapotok mellett valóban az igéretföldje a mai Oroszország. Nem csupán, mert azok, akik magukat a világ proletárjai közé sorozzák, ezekben az állapotokban látják ideáljaik megvalósulását, hanem inkább azért, mert sehol annyi beváltatlan Ígéret a vezetők szájáról el nem hangzik, mint e kommunista minta-államban. A bolsevizmus lényege. Egy állandósult forradalom képét mutatja ez a szerencsétlen ország, amelyben a hatalom birtokosainak a küeszébe jutott a vonata. Sietve elbúcsúzott az idegentől. Attól félt, hogy hátha az még meggondolja az üzletet. De az olyan hirtelen tűnt el, mintha a föld nyelte volna magába. Hajnal után otthon volt. Az ágyába lopódzott cipőtlenül, hogy föl ne keltse az alvó testvérét Reggel magasan állott már a nap, mikor fölébredt. Megdörzsölte a szemét és eszébe jutott a Tömöri érsek kelyhe. Öreg testvére mosolyogva hozta be a csomagot és együtt bontották löl. De mi történt? Istenem, mi történt ?! ... A plébános halálsápadtan meredt a csomagra és homlokát kiverte a hideg veríték ... A kehely melynek drágakövei olyan megveszlegetően szikráztak az esti fényben, most fénytelenül, hidegen meredt rá! . . . A drágakövek helyén hamis utánzat és kavics vigyorgott 1 Az aranya bádog. Értéktelen utánzat, színpadi diszlet I Az öreg pap megtántorodott. Most már világosan állt előtte az éjszaka és tudta, hogy az idegen nem lehetett más, mint maga a Gonosz, aki megirigyelte a lelke békéjét és a hiúságának eey kis csücskéből kiforgatta azt a sarkaiból. Mélységes bünbánat szállta meg! Tudta, hogy most már eltemetheti az álmát örökre. Egy jámbor élet ragyogó álmát egyetlen bűnös éjszaka kisértése . ,. Kivü!ről hangokat hallott. A testvére kiment és nemsokára egy csomaggal tért vissza. Küldönccel jött. Levél is volt mellékelve a csomaghoz. Az öreg pap föltette az okulárét és elolvasta a levelet: „Főtisztelendő Atyám 1 Tegnap ittjártakor leejtette nálam a noteszét és ebből megtudtam, hogy Főtisztelendő Ur B, plébánosa, azé a községé, ahol egyszer az én jó anyámat talán éppen Főtisztelendő ur, — keresztelte. Tegnap egy kehelyre alkudott nálam, de nem tudtunk megegyezni. Ma én kérem, fogadja el tőlem ezt a kelyhet, mint a fiúi kegyelet ajándékát. . . Isten áldása legyen a kis falun ..." — A lap kiesett az öreg pap kezéből. És a reg geli fényben a kibontott csomagból fölragyogott a töviskoronás, kehely, gyönyörűen, meghatóan. És a két kehely most úgy állt ott egymás mellett, mint az igazság és a hamisság ... Kint a fákon trilláztak a madarak és a nyitott ablakon beszállt a rezeda és menta illata. Az öreg pap térdreborult és összekulcsolt kezére lassan aláperegtek a könyek a szeméből, miközben halk fohászban mozdult meg az ajaka.: „Köszönöm Neked, Uram, hogy rám adtad a kisértést... és hogy kivetted a szivemből a kétely utolsó szikráját... Megmutattad, hogy hamis drágakő és értéktelen csillogás a világ hiúsága ... És egy van, aki mindenekfölött való: a béke édessége Tebenned . . ." HÍRADÓ kapható és házhoz szállításra MEGRENDELHETŐ a SPITZE R-féle könyvesboltban lönböző romboló irányzatok érvényesülését folytonos kompromisszumokkal kell kivédenie, bár a folytonosan felszínre jutó ellentéteket igy sem sikerül eltakarniok. Ha pusztán ezeket a jelenségeket vennők figyelembe, akkor a szovjetrendszer lélektanát hamarosan ki lehetne tanulni. Néhány abnormális, túlzó, félreértett elméleiekkel lultömött egyéniség, akik a viszonyok soha nem várt alakulása folytán hatalomhoz jutván, az emberek millióin, mint a kísérleti állatokon kipróbálják, hogy festenek exotikus eszméik a gyakorlatban. Ha azonban a bolsevizmus eszközeit, az uralmon levők politikai módszereit is szemügyre vesszük, akkor már nem jóhiszemű különcködőket, hanem a kultúra veszedelmes, ravasz ellenségeit, milliók nyomorának szándékos előidézőit kell látnunk azokban, akiknek hazug jelszavakkal, az évszázados elnyomatás által józan Ítélőképességüktől megfosztott embertömeget félrevezetni sikerült. Az orosz bolsevizmust minden lépésében az őszintetlenség, az ámítás és elvetemedettség jellemzi. Száma nincsen azoknak a példáknak, amelyek rávilágítanak erre a rendszerre, amelynek urai büszkén hirdetik, hogy őket a kapitalista társadalomnak a becsület, tisztesség és szavahihetőség elavult fogalmai nem kötik. Pedig hazugság az az állalában hirdetett tétel is már, hogy a kommunisták békés, barátságos szándékkal vették át az uralmat s csak a szovjet ellenségeinek mozgolódása kényszeritette őket, hogy az erőszak terére lépjenek. Hiszen ki ne tudná, hogy a kommün fő p'ogiampontja a polgári elem kiirtása s igy erőszak nélkül csak akkor lehetnének el, ha a burzsoáziában volna annyi udvariasság, hogy az első jeladásra öngyilkosságot követne el. A kormányzó takácsnak minden egyes rendeletében hemzsegnek a hazugságok. Vagy tiz rendelet törölte el a halálbüntetést és feloszlatta a mindenki által rettegett csekát; eközben naponta tucatszámra végzik ki az ellenforradalmárokat és a cseka a legkülönbözőbb álnevek alatt dühöng tovább. A külügyi népbiztos nem mulasztja el, hogy minden meghiúsult közeledési kísérlet után hatalmas beszédben ne hirdesse, hogy Szovjetoroszország nem hajlandó semmiféle kapitalista állammal szerződést kötni, nehogy az utóbbi által inficiáltassék. Csicserin ez a külügyi népbiztos, aki külföldi utjain, mint kifogástalan, frakkos diplomata óhajt bemutatkozni Oroszországban azonban el van tiltva, hogy róla oly fényképet közöljenek, amelyben nem a í szovjethez tartozók rövid bekecsében és csizmájában van ábrázolva. A szovjetrendszer a nép, a proletariátus uralmát jelenti, nem pedig néhány vérszomjas szörnyeteg zsarnokoskodását. Ezt a problémát úgy oldották meg, hogy a tanácsköztársaság elnökének megtettek egy tökkelütö’t, együgyü parasztembert Kalinint, akinek azonban fogalma sincs, hogy | körülötte mi történik, akinek éppen oly kevés szava van az állanaügyek-
