Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)

1925-09-24 / 115. szám

Í925. szeptember 24.

Komáromi Lapok

3. oldal.

Munkát! Időt! Pénzt!

takarít laeg, ha ruháját a kiváló

,POLIO

mossa.

MINDEN ÜZLETBEN KAPHATÓ,

2

téUenüí szükséges volna a hasonló helyzetben ievö német pártoknak ezen ügyben való megkeresése és ez akciónak velük együtt való közös megindítása.

A csehszlovák állam az imperium átvétele uün behajtotta az összes régi magyar és osztrák adóhátralékokat, te hát olyan összegeket, amelyet Ausztriát és Magyarországot illeliék volna meg és ameíy azon közönség adófiiléreiből folytak be jogtalanul és minden ellenérték nélkül, a csehszlovák állam pénztárába, mellyel szemben az uralmon levő pártok és az azok által hozott törvények sem méltányosságot, sem igazságot nem gyakoroltak.

Szioveaszkón és Ruszinszkóban az Imperium átvételekor fennálló egyenes adóhátralékokat 50 - 60 millió aranyko rónára, tehát mondjuk közel 400 millió csehkoronára becsülhetjük. Ezen összeg, amelyhez a csehszlovák állam minden ellenérték nélkül juiott és melynek kétségkívül többszörösét teszik ki a történelmi országokban ugyanilyen címen btfolyt adók, teljesen elegendő volna a hadikölcsönkérdés igazságos rendezéséhez, hogy az államnak erre bármiféle más bevételi forrásról kellene gondoskodnia.

Az albizottság elhatározta, hogy a kezdeményezést a magáévá teszi és a többi ellenzéki párttal karöltve azon lesz, hogy ezt a megvalósulás útjára terelje. (ESŐ.)

P fl kontárkérdés.

A kisipar védekezése a kontárok ellen.

*<• Ivánfy Géza találóan Jellemezte a „Komáromi Lapok" f. hó 12. számában irt az ipari és kereskedelmi kontárkodást vázoló cikkében azt a szobát, amelyben két ember van bezárva és az élethez szükséges oxigént közösen fogyasztják, vigyázva arra, hogy abból egyiknek se jusson több, mint a másiknak. Eddig ez az élet rendje szerint rendben is volna, de ma már nem így áll a dolog.

Ma már a kontárkérdés az összes iparágakban annyira elfajult, hogy a megélhetéshez szükséges munka oxigéntől a kontárok, a képesitett mestereket a legdrasztikusabb ezközökkel távoiitják el, úgyszólván a kontárkodás husángjával lebunkózzák.

A kontárok fegyverei a képesített mesterekkel szemben, az aránytalanul olcsóbbb vállalkozás, a kritikán aluli munka, a képesitett mesterek gyalázása, munkásaiknak a betegség élyzöbe be nem jelentése, baleseti járulék meg- nem fizetése, adóbevalláskor bizonyítása annak, hogy neki az egész évben semmi munkája nem volt, ennéfogve forgalmi adót sem fizet, az összes városi és állami terhek alól kjmeneküi s erre rá még a hatóság által „szociális“ pártolásban részesülnek. S az iparosság bármerre jár, bármerre széttekint, mindenütt van munka, erősen dolgoznak a kontárok.

Ezzel szemben a képesitett mesterek siralmas, sanyarú életet élnek. Eltekintve attól, hoay a mesteiek egyrésze munkanélkül lézeng az utcán, kénytelen iparát szüneteltetni, neki magának és családjának a napi megélhetést előteremtendő, — amikor tud, — napszámi munkába megy, földet ás, követ talicskáz és ugyanakkor a kontárok száz számra bitó rolják az ö mesterségét, sőt az ilyen kontárok, dacára annak hogy nincs semmiféle iparengedélyük, s hogy összetorlódott munkáikat lebonyolíthassák, tanoncokat tartanak, szóval vígan élnek.

Az államnak, a városnak, hogy

magát fenntarthassa, pénzre, adóra van szüksége s az természetes is, de fináncaink nem mennek a kontárokhoz az adóért, hanem elmennek az iparosokhoz. Fizessétek meg az adót, mely ennyi, meg ennyi, mert elárvereztetek! Sőt már olyan hangot is hallottam, hogy ha nem fizetsz, elveszem az iparengedélyedet. Nagyszerű, gondoltam magamban, iparengedélyemmel úgyis csak földet ások, követtalicská-ok, ha elveszik, biztosan odaadják azt egy kontárnak, megszabadulok az adó fizetéstől.

Az adót, a balesetbiztosítási járulékokat évi nagy általány összegekben állapítják meg. Ezeknek a hivataloknak egészen mindegy, hogy azt 1000 vagy 2000 ember fizeti-e meg, a fontos az, hogy meg legyen fizetve. De nem mindegy az az iparos szempontjából, mert ha van 600 képesített iparos és 1000 kontár, az egyenlő teherviselés alapján 1600 embernek kellene ezt az adót fizetni, s ma, úgy áll a dolog, hogy az 1000 kontár nem fizet semmi adót az 1600 emberre való adót pedig a 600 iparos fizeti s ezeknek is háromnegyed része földet ás, követ talicskáz.

A képesitett mesterek ezideig még hiába védekeztek a kontárok e romboló munkája ellen, mert arra a hatóságtól támogatást nem kaptak és nem volt, aki a törvényes rendelkezéseknek érvényt szerezzen. Ki-ki magának volt bírája és ebből következik, hogy ma már a kántorok száma messze túlnőtt a képesítéssel bíró iparosság száma felett.

Dicséretre méltó dolgot követ el az, aki megszorult embertársán segít és üdvös dolog a szociális intézmény is, azonban ezeket a múlt időben is úgy gyakorolták, hogy az által egy harmadik személy ne károsodjon meg.

Reméljük, hogy a hivatalok az iparosok által szorongatott kontároknak, kik oda fordulnak tanácsért és védeemért, bátorítást nem adnak a további kontárkodásra, mert tudjuk, hogy az uj ipartörvény ezt szigorúan bünteti. A törvényt mindenki számára egyformán készitették és azt nem szabad egy egész társadalmi osztály megkárosítására félremagyarázni, annál kevésbé nem, mert a már egészen tönkretett iparosság követeli, hogy a kontárkodás az összes iparágakban a törvény rendelkezései szerint üldöztessék, mert az iparosság romlását, elszegényedését kizárólag a kontárkodás elfajulásának tulajdonítja.

Ajánlatos volna, ha a Járási hivatal a közönséget is figyelmeztetné az uj ípartörvény rendelkezéseire, mert az iparosság megmásíthatatlan elhatározása, hogy minden tudomására jutott kontárkodást feljelent és itt nemcsak a kontárt, hanem annak megbízóját, esetleg azon iparost is, aki a kontárt ipargazolványával fedezi, a törvény rendelkezései szerint meg kellene büntetni.

Broczky István,

kőm. és ácsmester.

személyi és teher automobilokat

traktorokat

alkatrészeket

szállít

autóm, képviselő CSR-r&

üsmzetkSzi keiMiinit.

Jratlslava, Stefánlli-u. 1. as Tsieion 88-28.

A Legényegylet Diumerdaiieiyen

— A „Nótás Kapitány “ nagy sikere. —

A Komáromban 15 előadást megért Nótás Kapitány hire eljutott messze földre és mind hangosabb a vágy, hogy a kath. Legényegylet e pompás előadását minél több helyen láthassák.

F. hó 20-án, vasárnap Dunaszerdahelyen mutatta be a Legényegylet nagyszerű együttese a Nótás kapitányt zsúfolt ház előtt. A rengeteg taps és folytonos újrázás, az állandó derültség, majd egy-egy drámai részletnél a közönség lélekzetvisszafojtó figyelme mindennél szebb elismerése a rendező ügyességének s a szereplők kitűnő teljesítményének.

Komárom közönsége a 15 előadás után megfelelően tudja értékelni a darab szépségeit és kedvenceinek művészi készségét. Azért e helyen inkább leszögezzük azt a megállapítást, hogy a magyar közönség mindenhol tud lelkesedni az igazi magyar kultúráért és el keli ismernie mindenkinek, hogy a Legényegylet kis csapata ezúttal valóságos kulturmiszsziól végzett Dunaszerdahelyen. Pedig Dunaszerdahelynek van lelkes ifjúsága, kész minden művészi, nemes munkára s így letagadhatatlan a siker nagy értéke. Az a szívélyesség, amellyel a kis csapatot fogadták és környezték, megérdemli, hogy megörökítve legyen a Nótás Kapitány diadalutjának krónikájában.

Komárom büszke lehet gyermekeire, akik a magyar műveltség szolgálatában uj babért szereznek Jókai városának. Az a város, amely valamikor a szabadság védelmében a legtovább tartotta magát a fegyveres elnyomás ellen, most is rendelkezik lelkes ifjú gárdával a kultúra s a magyar Géniusz szolgálatában, (bd.)

A magyar trónkövetelők

(Ki lesz a magyar király ?)

Tulajdonképpen nem igen lehet sző magyar trónkövetelőkről, legfeljebb árról lehet szó, hogy kik aspirálnak a magyar trónra. Persze elsősorban IV. Károly fia, Otto.

A Habsburg ellenes áramlat azonban hallani sem akar Oltóról, először mert gyermek, másodszor mert Habsburg.

Lady Drummond, a Daily Express legügyesebb riporlernője, nemrégi- i bén két hetet töltött Budapesten és néhány nappal ezelőtt jelent meg az első szenzációs cikke Magyarországról. A cikk természetesen a trónkérdéssd foglalkozik, mert ez a téma érdekli a legjobban az angolokat. „Egy gyermek Magyarország királya" dm alatt megállapítja Lady Drummond, hogy az Apponyi és Andrássy vezetése alatt álló legitimista Oltó-párt rendkívül tekintélyes és hogy a gyermek Ottónak legtöbb kilátása van arra, hogy Magyarország trónjára kerüljön. A monarchista vezérek azonban megakarják vám!, hogy a király gyermek betöltse 16-ik esztendejét és csak azután fogják keresztülvinni tervüket.

A cikk ezután foglalkozik a magyar trón többi várományosával. Frigyes főherceget első helyen említi, ezek között megjegyzi azonban róla, hogy noha a kommunizmus bukása után jóidéig pártja volt, ma kevés kilátása van a trónra. Sokkal újszerűbb és meglepőbb az angol riporlernö híradása, mely szerint Széchenyi László gróf, Vanderbilt Gladis férje, aki jelenleg newyorki nagykövet, szintén a komoly aspiránsok közé számítana. Megemlíti még Lady Drummond Ferenc Ferdinánd legidősebb fiát is, aki jelenleg Bécsben folytatja tanulmányait és hasonlóképen igényi tart a trónra.

Az angol olvasóközönség azért kiséri nagy figyelemmel Lady Drummond Magyarországról szóló híradásait, mert az utóbbi időben sok szó esett arról, hogy az angol királyi család tagjai szívesen fogadnák a lengyel vagy a magvar koronát, ha azt felajánlanák nekik. A lengyel arisztokraták tudvalevőleg Györgyöt, a yorkl herceg második fiát kandidálták a lengyel trónra, ez a terv azonban nehezen lesz megvalósítható.

Az angol hercegeknek a magyar trónra való kilátásai azonban csodálatosképpen sokkal kedvezőbb színekben tűnnek fel. Az angol királyi család Teck herceg révén rokonságban van a Rédey grófokkal, Legörömestebb a közel hatvanéves cambridgei herceget ültetnék a magyar trónra, aki Magyarországot igen jól ismeri, mert 1904-től 1909-ig katonai attasé volt a bécsi nagykövetségen Őt nemcsak az angol arisztokrácia látná szívesen a magyar trónon, hanem csaknem az egész angol közvélemény nagy rokonszenvvel fogadja ezt a kombinációt. Természetesen az angoloknál ez nem nemzeti szimpátiából, hanem tiszlán gazdasági érdekből történik, mert Magyarország ezáltal szoros gazdasági összeköttetésbe lépne Angliával, ami az ott egyre tartó gazdasági krízist kedvezően befolyásolhatná.

Amit a tudósító Frigyes aspirációjáról mond, az merőben téves, mert nem Frigyesről, hanem fiáról Al* bériről van szó, aki a magyaróvár) gazdasági akadémiát nem rég vé gezte el.

(Az angol riporlernőt, ágy lálszik az már kevésbé érdekli, hogy a magyarok mitszólnának az angol származású királyhoz. Mert talán kettőn áll a vásár!)

I te a gymÉÉIi?

Ne nevelj több urat, több kisasszonyt!

A világfelfordulás különösen megnehezítette a szülői gondokat is. Mi lesz a gyermekemből ? — ez a kérdés máskor is súlyos, nehéz kérdés volt de még nehezebb most, amikor a diplomás pálya bizonytalan és diplomás emberek állásnélküt nyomorognak.

Az alábbi sorok nyújtsanak erőt, abnutatást a csüggedőknek.

A székelyudvarhelyi véndiákok találkozóján sokfelől gyülekeztek öszsze és azon Benedek Elek olvasott fel varázsos szavú visszaemlékezést. Ez a visszaemlékezés gyönyörű jövendőbenézéssé is változott, mikor az irófejedelemségbe emelkedett véndiák a szeretett régi iskola új hivatását szivéből jövő tíz kéréssel elsorolta. Ebben a tíz kérésben közéleti program is van, amit jó tudni mindenütt, ahol a magyarnyelvű nép jövendő nemzedékének a sorsáért gondolkodnak, küzdenek s jó cselekvések módjait keresik.

Ügy kell tenni, ahogyan az országok mesemondója kérte az öreg iskoláját a megifjodás örök nevelésre. Tíz kérés volt ez a lelki édesanya iránti tiszteletből, de tlzparancs - egész népéletünk számára. Hallgassuk meg, tanuljuk meg, tegyük életszabállyá mindegyiket iskolákon belül is és életünk folyton folyó nagy iskolájában is, ezt tartsák szem előtt az apák, anyák és nevetők. íme, Így hangzik a tízparancsos tíz kérés az édesanyaként élő áldást osztó mindenek iskolájához:

Édes jó anyánk engedd, hogy ez ünnepi pillanatban, mielőtt utolszor borulnánk kebledre mintájára a tíz parancsolatnak, tíz kérést intézünk Tehozzád.

t. Ne nevelj több urat és több kisasszonyt, ó édes jó anyánk, egyszerűen: nevelj embert, egész embert, akinek könnyű a tolt s a kasza, a varrógép nem nehéz.

II. Neveld belé gyermekeidbe: nem elég szavalni, hogy nem az iskolának, de az életnek tanuljunk, meg is kell tölteni tartalommal a bölcs latin mondást: legyen a holt betűkből élő valóság.

III. Neveld bele gyermekeidbe, hogy nem diploma fontos, hanem a széleskörű, alapos tudás és a nagy lelkimüveltség, a tisztességes munka szeretete. Aki ezzel felszerelte magát, mindig s minden körülmények között megtalálja a maga kenyerét.

IV. Neveld belé gyermekeidbe, de jól beléneveld, hogy vérükké váljon: nem szégyen a munka, a feketére sült kéz s a feltört tenyér. Hogy kéznek feketesége, tenyérnek feltört-