Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)

1925-09-12 / 110. szám

8. oldal. Komáromi Lapok 1925. szeptember 12. olda fel, sem a humor egy szikrája, sem az Istenbe vetett hitnek legalább 1 parányi morzsája, mint eqyébkénf tapasztaljuk Aranynál. Mintha nem [s verófénves őszi napon született volna, amikor a „tiszta kék magas­an daruszó tévelyeg" A költő lelkének valóságos talánya, melyet megfejteni nem tudunk. ____Kiss Péter Pál A Református irodalmi Társaság alakuló ülése. Losonc, szeptember P. Az egyetemes református egyház és a szlovenszkói és ruszinszkói összma­­gyarsag kuiturélete szempontjából egy­aránt nagy jelentőségű esemény szín­helye volt hétfőn délután a losonci református egyház tanácsterme. Az egyetemes zsinat határozata és az egyházalkotmány rendelkezése értei­mében a Református Irodalmi Tár­saság tartotta alakuló ülését. Az alap­vetés munkáját befejező ülésen rész't­­vettek úgy a konvent által megválasz­tott alapító tagok, mint a másnap ülésező konvent tagjainak nagy része. A társaságot megalakító választott tagok névsora a kővetkező: Pálóczi- Cz.nke István Balogh Elemér, Bertók Béla, Peter Mihály, Sörös Béla, Peleskey Sándor, dr. Kovách Béla, Iszak Imre, Kovy Árpád, dr. Erdélyi Pál, dr. Kenes­­sey Kálmán, S. Szabó Zsigmond, dr Kersék Janos, Boross Kálmán, dr Poíchv István, dr Magda Sándor, dr. Gaál Gyula, Patay Karoly, dr Szilassy Béla, Idranyi Barna. Az alakuló ülést mint ideiglenes elnök Pálóczy-Czinke István püspök nyitotta meg. A Református Irodalmi Társaság megalakulásának egyhangú kimondás« után a 20 választott tag megejtette három esztendőre az első tisztikar meg­választását. A kiküldött három tagú jelölő bizottság jelölése alapján egy­hangúan megválasztották elnöknek dr. KerSeic jánosf, a kiváló szióvenszltöi költőt, ügyvezető alelnöknek Sörös Bélát, alelnöknek Peleskey Sándort, titkárnak dr. Kenessey Kálmánt, jegy zőnek dr. Magda Sándort és pénztáros­nak Idrányi Barnát. Kersék János meleg szavak kíséreté­ben foglalta el az elnöki széket meg­köszönvén a személyében összpontosult bizalmat. Majd fölkérésére Sörös Béla ügyvezető aielnök előterjesztette a tár­saság működésének célkitüző program­ját. A széles perspektiváju hatalmas program többek között kiterjed a köz­ponti sajtó- és védőiroda fölállítására, evangéliumi iratoknak, tudományos és irodalmi műveknek kiadására, egyház­­megyei és paróchiális könyvtáraknak létesítésére, a theologiai szakképzés ki­­mélyitésére, egyháztörténeti múzeumnak és levéltárnak létesítésére, egyesületek nőegyletek ünnepélyeinek, vallásos esté­lyeinek anyaggal és előadókkal való ellátására, stb.-re. A célkitüző pro gramot Boross Kálmán indítványára ki­egészítették az egyháztőrténelmi anyag gyűjtésével és feldolgozásával. Több értékes hozzászólás után a programszerű munka megkezdésére a társaság négy albizottságot alakított Az egyes bizottságok munkáját mint elnökök Sörös Béla, Peleskey Sándor, Péter Mihály és dr. Kenessey Kálmán fogják vezetni. Az évi tagsági dijat úgy a választott, mint a csatlakozó tagok részére 20 ko­ronában állapították meg. Majd a napi­rend utolsó pontja, a tagajánlás követ­kezett. A választott tagok részéről ér­kezett ajánlások alapján a társaság uj tagoknak egyhangúan a következőket választotta meg: dr. Baksay Dezső, Nagy Sándor, Oláh Péter, Lengyel József, Lukách Géza, Miskolczy Endre, Bu .y Márton, Gáspár János, Törzsök István, Zajdó László. Tornallyay Zoltán, Holló Géza, Fülöp Zsigmond, dr. Baranyay József, Tóth Kálmán, Osvald Kálmán, dr. Szíjj Ferenc, Zsemlye Lajos, Galam­bos Zoltán, Végh ístván, Szabó Béla, Bácsy Gyula, Szutor Jenő, R. Vozáry Aladár, dr. Tárczy Aladár, Komáromy Lajos, Fodor Béla, Salamon Ferenc, dr. Gömöry Elek, dr. Ilyefalvy Vitéz Aladár, Böszörményi Sándor és Horkay Lajos. Az alakuló ülés egyik határozata ér­telmében a központi sajtó- és védő iroda Losoncon, Soros Béla vezetése alatt már a közel jövőben megkezdi működését. Művészet. Komáromi festők sikere Mindig örömmel ragadjuk meg a tollal, ha földjeink sikeréről, elis­meréséről irhalunk. A jelen esetben is hasonló örömmel rögzítjük meg az alábbi íudósilást, melyet egy elő­kelő napilap közöl s amelyben a komáromi feslök jászapáti sikeréről olvashatunk. A tudósítás így szól: Napsütötte jászkun vidék. Ala­­csonyhomloku, hófehérre meszelt, zsúp- és nádfedeles házak, arasznyi kertek, melyek mögül muskátlis ablakok nevetnek ki az utcára. Pi­ros pozsgás arcú, nagycsizmás jász­kunok lakják e vidéket. Inkább ala­csony emberek, arcukon nyugodt értelem, szemeikben virtuskodó ősi tűz. Asszonyaik rengő ringó derekú szépséges, vidám menyecskék. Ide s plántálta néhány derék magyar em­­í bér azokat a lehetséges rnüvész­­ifjakat, kik ecsettel és mintázófával szolgálják a magyarságot. A jász­apáti müvésztelep művészei az ez évi nyári kiállításon kifejezésre jut­tatták a föld szivének sugallatát és j ezen, a már negyedik évben tartolt ; nyári kiálliláson kiemeltek maguk > közül néhány igazán hittel ihletett ] i fiatal művészt. 1 Vágó Pál, a Jászapáiin élő híres ( ‘ festőművész szeretelének kö j í szőni a Jászapáti Müvésztelep léle- j zését. Ez a kedves, csupasziv mü- ! | vész, a maga örökifjuságával és j tiszta művészi lángolásával ezer és \ i ezer akadály ellen megmaradt a j köréje sereglelt fiatal művészek lel- l kesifőjének. Vágó Pál festőművész- \ szel karöltve Szemén Béla főjegy- \ í zőé és több lelkes jászapáti müba- « : rálé az érdem. A fiatal művészek I l ezidei nyári munkájuk eredményét j ; az erre a célra megfelelő elemi j , iskola világos falain^ állították ki. j 1 A kiállítást Vágó Pál festőművész j : vasárnap délelőtt nyitotta meg. A \ \ megnyitás úgy történt, hogy Pali I bácsi a két elsőnek érkezett, kiál­­; litást látogató urileánykát aranyos « jókedvvel arcon csókolta, j A kiváló mester egyik nagy fest­­j ményének vázlata ott pompázik az < egyik terem közepén. A párisi világ­­j kiálliláson ezért a munkájáért a ' I francia becsületrenddel tüntették ki. j ! A gyönyörű vázlat részlete a Magyar j í huszárság lörténete cimü, több kép- f j böl álló kompozíciójának, az iltlévö j í kép a vörössipkás huszárok lovas- j attakját ábrázolja. Ezt a termet leg- ' kedvesebb három tanítványának: Basilides Barnának, Korda Bélának j és Chiovini Ferenc festőművészek­nek képei tölti ki, Mindhárman ígé­rettel, jövővel biztató művészek | Chiovini Ferenc rapszodikus, halal- i más lendületi képei megkapóak. | Elakadás cimü képén a szekér bele­lj ragadt a ragacsos magyar sárba, 3 talán ez a magyar nemtörődömség szekérmarasztaló sara, mert a há­­mot szakító, prüszkölve ágaskodó lovaknak hiába segít a megfeszülő emberi karok izma Uc,y ez a képe, mint a többi csupa dinamika, szin J és élet. Vonalvezeiése is a művész rapszodikus, de harmóniát kereső leikéből szövődik. A Cséplés cimü képe, Tűz, Vásár és a Hordás a ■ legszebbek. A bailadázó Korda Béla „Boro- j nálás“ cimü, valamint a „Rakodás" ; képe szép, de különösen megkapó I az epikai erejű paszíózus „Fehér lovas“ hangulata épe. „Álmos halála“ három képből álló trilógia. Álmos halálával a magyar mitológia is te­­meíódik s a magyar mondavilág siri ködbe borul. Korda mélyből fakadó meglálása megnyugtatóan rögződik vásznain, magában hordja a föld éltető melegéi s Chiovinivel ők a barna magyar föld ihletett szerel­mesei. Kordának feltűnőek még vázlatszerü grafikai munkái, melyek között egy elfekvő, elterülő ló rajzát- j kell kiemelni. Basilides Barna „Kis Hugómnak j köszönöm, tartson meg jónak és j igaznak" dedikálással nyújtja képeit, j mert Jászapáü adta meg a művész- j nek azt a léleknyugalmat, melyet i önemésztő, öntépő sóvárgásban már ! régen keresett. Megdöbbentően le- 1 nyűgöző erejűek, lélekbemarkolóak a képei, az ifjúság magakereső láza ég színeiben, vonalaiban. A mély­ségből született: „Életlátásaim bus ciklusából" cimü képsorozata, a mindent abszlraháló, mélységből néző szem meglátása. „Jaurius le­ánya" a feltámadást glorifikálja; széláradó örömben élő alakjai kö­zölt Krisztus maga a fönségesség és a jóság. Töryónykezés, Varsányid! Komáromig (Nagy himnusz-per a komáromi tör­vényszéken. — A honivarsányi himnusz éneklők a törvény előtt. — Tíz vádlott — Először a szlovák himnuszt énekel­ték el, aztán a magyait. — A bírásáé felmentette őket) Érdekes ügyet tárgyalt tegnap a komáromi törvényszék. Ez év feb- í ruárjában történt az eset. Honlvar­­sány községben. A ref. iskolában egyik vasárnap este vallásos estélyt tartottak a református hívek, amelyre azonban a katholikusok is el szok­tak menni. Amig a lelkész és a ta­nító megérkezett, a megjeleni öre­gek és ifjak, férfiak és nők vegye- • sen, hogy az időt valamivel eltölt- ■ sék el kezdtek énekelni. Kezdetben j egyházi, vallásos dalokat énekeltek, niajd a szlovák himnuszt kezdték el. Kezdetben szlovákul énekelték i ezt, de mivel ez nehezen ment j nékik, mert magyar anyanyelvűek, j áttértek a magyar szövegű szlovák : himnuszra. Szóval a leglojálisabban viselkedtek, amikor hirtelen egy- ! szerre többen el kezdték énekelni j a magyar himnuszt. Éppen az utol só sorokat énekelték, amikor be j nyitott a tanító és azt mondta nekik, hogy nem szabad énekelni a ma­gyar himnuszt. Mivel már az ulol- i só sornál voltak, a figyelmeztetést nem lehetett figyelembe venni, hát ] szépen befejezték az éneket, A be- ; idézett 10 vádlott egyöntetűen azt í vallotta, hogy fogalmuk sem volt, j hogy az előttük ártalmatlannak lát­szó szövegű és dallamú magyar himnusz eléneklésével valami bűnt követnek el, hogy ezzel még a bí­róságnak is dolgot adnak és hogy ezért az előttük lényegtelen dolog- . ért ilyen nagy munkaidőben éppen j 10 embert citálnak be Hontvarsány- , ból Komáromba Ha tudták volna, ; nem énekelték volna el. A tíz vád- < lőtt közül csak kettő volt férfi, a s többi leány és asszony. A legfiata- j labb 15 éves leány volt, Tuba Ag- » nes, aki őszintén bevallotta, hogy | ő nem is énekelhette a magyar \ himnuszt, mert mióta ő iskolába jár, már nem a magyar, hanem a szlo­vák himnuszt tanítják és igy ő már nem is tudja a magyar Himnuszt, Érdekes, hogy a vádlottak között volt Lipták Andrásné szül. Závoczky Má­ria asszony is, akinek anyanyeíve j szlovák és idegen kiejtéssel beszéii a magyar nyelvet. A többi vádlottak is: Osvald Árpád, Komodi Sándor, Kósa Erzsébet, Takácsi Róza, Honti István­ná, Tuba Jánosné, Tuba Eszter, Bari Julianna és a már fent nevezetlek mind elismerték, hogy előbb a szlo­vák és cseh himnuszt énekelték és csak azután a magyart. A kihallga­tott tanuk közül Takács Gyula 30 éves honlvarsányi lanitó szintén ha­sonló értelemben vallolt, hogy a ma­gyar himnusz éneklése közben be­szólt az éneklőkhöz, hogy azt nem szabad énekelni. Erre egy asszonyi hang — nem tudja kicsoda — azt kérdezte; miért nem szabad éne­kelni ? Erre ő eltávozott az iskolából Érdekes, hogy a többi kihallgatott tanuk jó részt katholikusok voltak, akiknek a vallomásából a? tűnik ki, hogy Hontvarsányon a felekezetek közti békesség a legszebb példáját lehet látni, mert a katholikusok is szívesen elmennek a református vallásos estékre. A fent ismertetett ügy tárgyalása 1925. szeptember 10-én délelőtt folyt le a komáromi törvényszéknél dr. Soös Imre tanácselnök elnöklete alatt levő büntető tanács elölt. Az ügyész: dr. Molnár Jenő, a vádlottak és a tanuk kihallgatása után fenn­tartotta vádját s kérte a vádlottak megbüntetését. Schreyer Arnold dr. a kiskorúak védője szép beszédben kérte a bíróságot, hogy a közbéke háboritása vétségével vádolt vádlotta­kat mentse fel a vád alól. Hivatkozik a pozsonyi ítélőtábla egy ítéletére, amelyben kimondja, hogy a nemzeti énekek énekelhetők, ha azok szö­vege nem tartalmaz izgatást, A védő itt felolvasta Kölcsey Ferenc Him­nuszának első versszakát, amelyből konstalálja, hogy abban semmi sértő, izgató nincs, se a csehszlovák nép, se a csehszlovák köztársaság ellen, És annak szövege semmi tekintet­ben nem ütközik a büntető törvény­­könyvbe A szövegben egy sző sincs államról, hazáról, nemzetről, csak a magyar népről szól. Kölcsey Him­nusza nem eshelik semmi tekintet­ben kifogás alá, hisz azt száz évvel ez­előtt irta Kölcsey, zenéjét pedig 1840- ben szerezte Erkel Ferenc, amikor a cseh és a szlovák nép és a magyar nemzet közötti ellenségeskedésről szó sem leheled. A vádlottak annál kevésbé követhettek el izgatást a cseh, vagy szlevák nép ellen, hiszen előzőleg a szlovák himnuszt és pe­dig kezdetben szlovákul énekelték el. Ha pedig izgatni akartak volna, akkor bizonyára nem énekelték vol­na el a szlovák néphimnuszl. A bíróság a vádlottak közül hár­mat, akik nem ismerték el, hogy a Himnuszt énekelték, bizonyítékok hiánya miatt felmentette, a hét vád­lottra is felmentő Ítéletet hozott, mert a szándékoltság tényét nem leheteti bebizonyiíotlnak látni, hiszen a vádlottak beismerték, hogy nem tudták, hogy a magyar Himnusz éneklése titos. A szándékoltság ellen szól az elkövetett cselekmény helye és ideje és az a körülmény, hogy előbb a szlovák Himnuszt énekelték el. A felmentő ítéletbe az ügyész nem nyugodott meg, hanem feleb­­bezett. Nport, (o) Clubközi t nnisyeraeny. A KFC, Tennis Szakosztálya vasárnap folyó hó 13 án saját pályáin vendégül látja a Tennisovy kronzek odbocky Lazu ős dusfojniclva v Komarne (Cseh­szlovák Tisztikar Tennis Köre) játé­kosait clubközi revansmérközésre. A verseny reggel 8 órakor kezdődik a Gazda-utcai sporltelepen. Szerk. üzenetek. Harmat. Legnagyobb sajnálatunkra a kéz­iratot nem őriztük meg, s nem küldhetjük vissza. K. 1, Időben megérkezett és elintézzük. 2. Jutalomra biztosan számit az illető, hát nem szabad csalódásnak kitenni. 8. Éppen 3 hó­napja kapta az utolsó számot. 4. Tessék úgy elintézni a dolgot. A fecskék. A rímei nagyon rosszak. Halálos vágyak. Egy nagyon ismert költe­mény rosszul sikerült reminiszcenciája. A szerkesztésért a főszerkesztő a elölő*. Lapkiadó: Spitzer Béla. Nyomatott Spitzer Sándor könyvnyomdájában Komárom. IVyilttéi*. E rovatban közlöttekért nem vállal felelős­séget sem a szerkesztőség, sem a kiadóhivatal, Nyilatkozat. Ezen az utón jelentem ki, hogy fiam, Szabó Gyula asztaloa adósságaiért semmiféle szavatossá­got nem vállalok és azokat kifizetni nem fogom. Komárom, 1925 szeptember 4. Szabó Ferenc ácsmester 690 (Komárom, Gazda-u. 81) ELADÓ. Ebédlőberendezésbóí eladd I nagy diófa kredenc, f égi diófa sarok kredenc már­­ványlappal, 12 személyes asztal, 12 bőrrel bevont szék, Cim a kiadóhivatalban*

Next

/
Oldalképek
Tartalom