Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)
1925-08-22 / 101. szám
L 1925. augusztus 22. Komáromi Lapok 3. oldal. Pengő tisztikardok, természeti és földrajzi pehek terrorizálták gyávává, spisszé Komáromot. Karaktere a cseh impérium alatt sem változott. Ha lehet, még magyarabbá és még katolikusabbá vált, mint amilyen volt, de ez a két attitűd sohasem lépi túl a platonizmus határait. Nem asztalravágós, nem hétvenkedő kedvű a komáromi ember. A kávéházba nem jár, csak a zsidaja, abból is csak a viiágjárt, aki már volt Pesten vagy Prágában. (Ejnye, Steiner ur, már megint antiszemitáskodik 1 ?) A többi otthon él, a lezárt kapuk, lezsaluzott ablakok mögött. A komáromi kapukon ritka a csengő: kopogtatással jelzi a levélhordó, ha néhanapján levelet hoz. Vendég nem igen érkezik. Nincs társasélet, mindenki magának él, igénytelenül, fantáziátlanul, Két alkalom, ahol mégis találkoznak: az istentisztelet és a temetés. Zsúfoltak a templomok és a legkevésbé nevezetes végtisztesség is tekintélyes tömegeket ver össze. A színház, a magyar szinház, ha néha engedélyt kap vendégszereplésre, harmadnap összepakol és továbbáll. A komáromi nyárspolgár megveti a mai színházat, ahogy annak idején megvetette Dérynét. (Mennyi ferdítés ebben a pár sorban. Hogy a komáromiak nem kapnak levelet? Kérdezze csak meg Zsolt ur azt a 15 komáromi levélhordót, majd felvilágosítják önt, jól értésükét. Ami a házba való behuzódást illeti s a csengő hiányt és a kapukon való kopogtatást, itt már megint az Elátkozott család és az Aranyember korába kalandozott vissza Zsolt ur! Amit a komáromi szinpártolásról ir, hát az a leglelkiismeretlenebb ferdítés és ráfogás. Persze a ió! értesült Zsolt ur nem tudja, hogy pl. tavaly Földessy Sándor délsziovenszkói színtársulata összesen 4 hónapig, Faragó pozsonykassai színtársulata összesen 2 hónapig tartott itt szezont a legnagyobb pártolás mellett a kulturpaiotában. Ez az ön jól értesültsége, Steiner ur ! Persze azt is bölcsen elhallgatja, hogy még sötétebb szinben tüntethesse fel szülővárosát, hogy a Jókai Egyesületnek, a Dalegyesületnek, a Legényegyletnek, a Ref. Ifjúsági Egyletnek, a különböző énekkaroknak, iparos Körnek és a többi egyleteknek, az iskoláknak jól szervezett, kitűnő erőkből álló műkedvelő gárdája és zenekara van, amelyek a legsűrűbben tartanak szinielőadásokat vagy a saját színpadukon, vagy a kultúrpalota dísztermének színpadán. A komáromiak sohase jártak olyan szívesen színházba, mint most.) Majd igy folytatja Zsolt ur: Amióta elszakadt, élete minden változatában sorvad, satnyul. Kulturális mozgalma egyetlen dilettáns hetilapra alig volt valami eredményük. Egy-két emberi megbotoztak, vagy elzárlak, a többi pedig vígan táncolt. Hiába prédikálták a jó prédikátorok: „addig táncolátok, ugrálátok, ti táncos magyarok, dicsőségét országtoknak jaj elhullattátok.“ Annyit használt az ilyen intés és dorgálás, [mint a halott ember fülébe való éneklés. Maguk a prédikátorok (a mennydördörgés tiai!) is elismerték, hogy még azok is táncolnak, „az kiknek fél-lábuk a Cháron csolnakjában vagy a koporsóban vagyon.“ Méltán mondta tehát szerintük az ördög a táncosokra: „ezek az én pokolra való kecskéim, akiket én ugráltatok.“ A törvényhatóságok ugyan mindent megtettek a zene, ének és a tánc korlátozása dolgában, de azért mindenfelé hangzott a „három a tánc“ meg a sok heje-huja. A tilalommal édeskeveset törődtek. Aki módját ejlhelte, vigadott, vendéges(edett, táncolt, tombolt s mint aki cs a gimnáziumi önképzőkörre zsugorodik. (Zsolt ur által aposztrofált dilettáns hc.i’ap persze mi volnánk. Zsolt ur elLl. dte, hogy ilyen komáromi dilettáns lapban kezdte a szárnyait próbálgatni és igen sokszor szerényen kopngtatott be a szerkesztőségbe. S a dilettáns komáromi sajtó tette lehetővé, hogy első verskötete megjelenhessen és vevőkre is találjon. Ez a dilettáns sajtó nyúlt Zsolt ur hóna alá, s ennek köszönheti, hogy repülni kezdhetett a Parnasszus felé. Hát legalább is nagyfokú hálátlanság csak úgy félvállról beszélni az első irodalmi támogatójáról. Lám Zilahy Lajos, aki szintén Komáromban kezdte irói pályálya futását, amikor a Süt a nap című darabja olyan fényes sikert aratott a budapesti Nemzeti Színházban és az egész magyar sajtó ünnepelte, a leadott interjuvban szeretettel és hálával emlékezett meg a komáromi sajtóról és a szerkesztőről, aki első buzditója volt. Zzolt ur azt Írja, hogy Komárom összes kulturélete a gimnáziumi önképzőkörben zsugorodik össze. Oh a kis feledékeny. Hát már elfeledte a Jókai Egyesületet és a kultúrpalotát? Pedig az egyesülettel többször tárgyalt, hogy szeretne felolvasást tartani a kuliurpalotában. Mivel ezek a tárgyalások nem vezettek eredményre, talán ezért neheztel Komáromra és ezért nem emliti fel a Jókai Közművelődési és Muzeum Egyesületet és a kultúrpalotát, amelynek pedig két napig élvezte a vendégszeretetét, amikor a télen Jókai adatok gyűjtése céljából Rab Gusztáv kollégájával Komáromban járt. A Jókai Egyesületen kívül igen sok egylete van Komáromnak Zsolt ur, ahol ápolják szeretettel és eredményesen a magyar kultúrát. Ezt nem lehet letagadni, hiába erőlködik Zsolt Steiner Béla.) De nézzük, mit is ir tovább Zsolt 3é3a: Politikai életébe a naiv és terméketlen „insich“ kuruckodás melié beplántálták az antiszemitizmust. Csak egy hid választja el Magyarországtól s a hídon szinte szabad a közlekedés. Az iparos-korifeusok, ha egy kicsit könnyíteni akarnak magukon, átmennek Magyar-Komáromba — és szidják a zsidókat. Nem a cseheket. A. zsidókat. Ez az egyetlen rizikómentes indulat: sem itt, sem odaát nem történhetik belőle baj. A kis hetilap is antiszemita szinezetű, pesti értelemben fajvédő. A zsidók úgy félnek tőle, mintha bármelyik percben a nyakukra hozhatná Héjjas Ivánt. (Szóval mégis kibújt a szeg a zsákból. Steiner Zsolt Béla, aki szégyelte zsidó vallását és kitért belőle s ezzel igen nagy antiszemita érzéseiről tett jói végezte dolgát két fülre aludt. Beszterczebánya városa 1550-től fogva sok-sok rendeletben korlátozta a táncot és a muzsikát. Körmöcz tizennégy napi börtönnel büntette, aki esti kilenc óra után táncolt vagy muzsikált. Ugyanezen város tanácsa 1602-ben és 1618-ban kimondotta, hogy mindenkit el kell fogni, akit táncban megcsípnek. Szólt pediglen ez a rendelet a muzsikára is. Túróczmegye 1638-ban egész évre betiltotta a táncot. Szepesmegye 1634- ben ugyanezt tette. Liptómegye 1678- ban teljesen (absolute) eltiltotta lakóit a tánctól. Maros-szék conslitutioi közt (1610—1718.) olvassuk: „valakik lakodalom vagy inkább menyegző nem lévén vasárnap és sátoros ünnepek első napján dombolnak, táncolnak 12 frt-tal bűntetteinek.“ Borsód megye 1683-ban a következő végzést hozta: „Akár lakodalmakban, akár privatim az hegedültetésektől s táncolásoktól az Afapitási év 1903« Telefon 136« A nagyérdemű építtető közönségnek és építőmestereknek ajánlom elsőrendű minőségű garantált salétrommentes fali téglám at. A tégla Komáromban ai építés színhelyére, vidékre pedig Komáromi Téglagyár állomáson waggonba rakva szállittatik. Tisztelettel Messinger Béla 581 téglagyáros. tanúbizonyságot, mégis megkorhojja Komáromot és a mi kis lapunkat, hogy állítólag antiszemitáskodik. Hát csak önnek szabad antiszemitáskodni Zsolt (Steiner) Béla ur? De ön iszonyúan téved. Azért senkise megy át a túlsó oldalra, hogy szidja a zsidókat. A hídon való átkelés nera olyan nagy gyönyörűség és nem olyan könnnyü, hogy egy kis szitkozódásért átmenjen valaki, mert ha már valakinek nincs egyéb dolga és gondja, mint a zsidókat szidni, hát azt ideát is megteheti, nem kell hozzá útlevél, vizűm, dovolenka, prokáz, jelentkezés, motozás. De persze Zsolt ur ezt azért irta meg, mert a sorok között akart egyet rúgni a mostani hazáján, Magyarországon, hogy odaát egyebet se tesznek, mint a zsidót szidják. Ön a sorok között hirdeti Steiner Zsolt ur azt, amit itt az emigráns lapok állandóan üvöiíenek Magyarországról Bár ön nemrég egy nagyon rokonszenvező irlerjuvot irt a magyarságot, Magyarországot állandóan gyaiázó emigránsok védszenijéről, Károlyi Mihálynéról, még se merem feltenni önről, hogy lelki rokonság van az emigránsok és ön között. Ha pedig igen, miért marad azon a földön, boruljanak egymás kebelére. Hogy a mi lapunk antiszemita, ez az állítás igazán a hét legjobb vicce. Hiszen a laptulajdonos is zsidóvallásu. Legutóbb a Hasomér zsidó cserkészek zászlóavató ünnepélyéről hetekkel előre minden számban jelent meg reklamirozó cikk. Komárom állítólagos antiszernitaságát legjobban megvilágítja szintén a Hasomér ünnepély, amelyen valláskülömbség nélkül vettek részt a komáromiak. Keressen Steiner ur olyan komáromi zsidót, aki fél a K> L.-tól, mint antiszemita laptól). Aztán igy folytatja: Senki se vessen azért követ rájuk: Kínlódnak, pusztulnak, süliének az uj ország szélén. emberek magokat megtartóztassák, mert az ki az hegedűst hozatja s aszerint az hegedűs is erősen pálcákkal verettetntk mg- Az táncolok is megcsapatíatnak. így remélhetjük Istenünknek hozzánk kegyelemmel, szabadítással megtérésit, ha mi is külső magunkviselésével penitentiatartásunkat contestáljuk,“ Komárom városa is sok bölcs végezésí hozott a táncolok ellen De mint maga a városi tanács irta volt: „az kemény statútumok ellenére is mindenfelé tapasztaltatik, mely szerint még az alsóbb renden lévő asszonyi népek is Isten ő szent fölségének nagy teljes boszankodására tilalmatos üdöben is táncokat járnak“ . . . „Mindezeknek okáért — írja a tanács — tovább és utoljára keményen parancsoltatik mindeneknek, hogy ennekutánna tiltott időben táncolni avagy szökdécselve és kurjongatva ugrándozni ne merészeljenek; mert ha rajta tapasztaltatnak, infallibiliter minden irgal-Aki teheti becsomagol és elköltözik. Vagy a Dunán túlra, vagy beljebb, a felső vidékre. A kis rendtiernek, aki a város zömét tette, lassanként elfogyott a pénze és a házát most kénytelen elkótyavetyélni valami beszivárgott tót ügyvédnek, cseh beamternek. Az ügyvéd áttette székhelyét Érsekújvárra, Nyitrára, Pozsonyba, mert Komáromtól elvették a törvényszéket. Még a régi, szabad királyi címert is leszedték a városházából: nagyközség lett régóta nem megyeközpont, a ív crai zsupán egyik jelentéktelen helysége. Az iparosokat kitelepítették a városháza zöldasztalától: most az ipartestületben szónokolnak, hadakoznak, kuglidnak és söröznek Rendes ember innen már békében is elmenekült. Komáromi ember fia, ha ügyvéd, vagy orvos lett, nem telepedett le odahaza. Mindig idegenből jöttek ide a fiskálisok és a fogorvosok. Mert az orvosok túlnyomó többsége fogász: sok a rossz fog Komáromban, a vízzel van valami bal Szerte az országban találkozhatni komáromi inteilektuellekkel, akik évtizedek óta nem voltak otthon. Aki elment innen, nem vágyik vissza. Jókai sem volt otthon vagy harminc évig és amikor végre hazament, megbuktatták a gyertyamártók, a mézeskalácsosok a paszomántosok és a csizmaziák a választáson. (Zsolt ur itt is levizsgázott a jól értesüléséről. A törvényszéket még nem vitték el Komáromból. Eddig a 100—200 éves múltat húzta rá a mai Komáromi», most meg a jövő rémeivel ijesztget bennünket. Minek az ördögöt a faira festeni ? Még egy ügyvéd se költözött se Nyitrára, se Újvárra. Aztán tessék vigyázni az uj földrajzi beosztásra ínstáliom alásan : Komáromot nem Nyitra, hanem Pozsony megyéhez csatolták. A víz miatt Csallóközben ugyan «ok helyen gyorsan romlik a fog, ez igazde Zsolt urnák tudnia kellene, hogy a másság nélkül a setét aresfomba fognak az arra vigyázok által vezetetni és az piarcon toties quolies tizenkét pálcával keményen megcsapattatnak, deliem úgy mint eddig, hanem jobban és igazabban1“ (1745). Hiábavaló fenyegetés volt ez is. A tánc a tobzódásnak elválhatatlan társa lévén, a vigan lakás és a jókedv tombolásra, táncolásra ösztökélte az embereket. Esztergom vármegye 1755-ben — ki tudja hányadszor — teljesen betiltván a zenélést és a táncolást, maga is bevallja, hogy hallatlan módon terjed és grasszál a tánc és a vigan lakás!.. Csak tarlózás az, amit eddig szóltunk a tánctiltó rendeletekről. Százával maradtak ránk az eféle oégezések. Bizonyos dolog, hogy egykoron sok fürge táncosunk farát veregették a tánc miatt, de az is bizonyos, hogy nem a törvényhatóságok diadalmaskodtak, hanem a tánc. Bécsi Bútor Leszállított árban kapható jelenleg Komárom legnagyobb, legrégibb és igy legmegbízhatóbb bútoráruházában* Nagy választék háló, ebédlő, szalon, uriszoba és bőrgarnitúrákban Spitzer Adolf *** * * r és Tsa Utódai bútoráruházában Komárom, Jókai Mór-utca 22. szám. Továbbá nagy választék saját műhelyünkben készülő scheslonok, díványok, matracok és borszékekben. Legjobb gyártmányú amerikai rendszerű rolós íróasztalok és iratszekrények. Csakis jó minőségű áru és szolid, leszállított árak. Kedvező fizetési feltételek. 589 Vidékre szakszerű csomagolás. mm
