Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)
1925-06-20 / 74. szám
2. oldal. Komáromi Lapok 1925. június 20. ■ ■ T Nem keli a fővárosba menni!! II a i mikor t N $ N : POLLÁK JULISKA • sr I utódánál £ ■ Komáromban, Nádor-utca 17. sz. ? r olcsóbban beszerezhetők a leg-I £ g újabb és kényelmes gummi és r3 • s *« J3 halcsont nélküli hasfüzők és mell< a tartók orvosi rendeletre is. s Bőrkeztyűk nagy raktára l Kéze r & * tyük tisztítása és javításai Selyem r I a II és flór harisnyák nagy választékban 1 ■ 52 I ban jelenleg történik a birtokreformról szóló törvényből kifolyólag. Az ezen törvény alapján felparcellázandó birtokokat az állam jelenlegi értékűknek alig egy heted részén váltja magához. Az osztrák parlamentben dr. Hampel képviselő interpellált ez ügyben és felszólitotta a kormányt, hogy védje meg az osztrák alattvalókat a népjogellenes megkárosítás ellen. = Angol hang Ausztria csatlakozásáért. A londoni „Observer“ feltűnést keltő cikkben foglalkozik Ausztria csatlakozásának kérdésével és egyebek között a következőket írja: Az európai politikusok a balgák paradicsomában laknak, ha azt hiszik, hogy az angol demokrácia harcba bocsá koznék azért, hogy a német fajt elválassza egymástól. Anglia sohasem fog küzdeni a németek és osztrákok egyesülése ellen, mert a fajok jogának egyenlősége nélkül Európában sem béke, sem igazságosság nem lehet. Franciaország, Lengyelország és a kis ántánt nem érnek el eredményt, ha Ausztria egyesülését Németországgal meg akarják akadályozni. II Dioníásliiztosi pénztár nem tel-A szociáldemokrata Párt állásfoglalása az Országos Pénztár ellen. Komárom, jim. 19 Nemrégiben volt alkalmunk közölni az Ipartestület állásfoglalását az Országos Munkásbiztositó Hivatal ellen, amelyet elszámolásra hivott fel azokról a százezrekről, amelyeket a munkások egészségén és gyógyításán megtakarít, illetve ettől a céltól elvon. Most legújabban a komáromi magyar szociáldemokrata párt hozott ebben az ügyben határozatot és élesen foglalt állást az Országos Pénztárral szemben. Fontos-Árnyak. Irta Feleki Sándor. Minden bokron, minden faágon Ezer bimbó, ezer virág S szivemen mégis észrevétlen Valami rág. Bokron, virágon itt is, ott is Ezer bimbó, virág megett Látok egy ott felejtett őszi Falevelet. Egy rejtett, fonnyadó levélre Szemem mindenhol ráakad, Hol más virágokat talál csak S zöld ágakat. . . Zene ha szól, pohár ha csendül, Fény, szin és nóta közepett, Csak azt érzem: valahol sírnak Bús könnyeket. Dalolás közt, mulatozás közt Nem hallok én meg semmi mást, Csak szenvedők szivébe folytott Sóhajtozást. Mások bús ősszel is találnak Fényt, napsugarat szerteszét S én tavaszkor is érzem ősznek Fagyos szelét. Mi az, hogy én, mikor a földnek Tavasz-pompája újra nyit, Ott érzem lelkemen a múlás Jégujjait ? _____ Ideális emberpár. Irta: Vértessy Gyula. Ha az ember beszélni hallotta Csupor Gáspár urat a feleségéről, hát elfogta a sárga irigység ekkora boldogig hallatára. nak tartjuk ezt az állásfoglalást, mert ez a munkások, tehát a közvetlen érdekelt felek álláspontját rögzíti meg. A szociáldemokrata párt előrebocsátja, hogy a munkásbiztositó csak akkor felehet meg hivatásának, ha annak irányítása a közvetlen érdekelt tényezők a munkásság és a munkaadók kezében van. Az Országos Hivatal hit év óta igyekezik egyenruházni ezt az intézményt és a minisztérium által kinevezett vezetőséget is szélnek eresztette. Kormánybiztosok kerültek a munkáspénztárak élére, akiknek kezében ez a szociális intézmény elveszti szociális jellegét, ez ellen általában elégedetlenséget kelt a munkásság körében és az intézmény arról a színvonalról is, me lyen a háború alatt volt, teljesen lecsúszik és lezüllik. A párt határozata ezt konkrét tényekkel igazolja. A munkás, aki a betegsegélyző járulék felét fizeti, nem kapja meg a joggal várt és a törvény szociális intencióinak megfelelő ellenszolgáltatást. Különösen a mezőgazdasági munkás tagokra vonatkozik ez, akik sem orvost, sem gyógy szett nem kaphatnak, mivel a családfő négy hétig egyfolytában sohasem dolgozik és igy a pénztárnak sohasem lehet folytatólagosan tagja. Így a pénztár ma megtagadja ezektől a szegény, szerencsétlen emberektől az orvost, gyógyszert, feleségeiktől a szülési segélyt, szóval a munkásbiztositási dijakat munkaadó és munkás hiába fizeti. Az ipari munkás is messze esett az 1907 XIX. törvény áldásaitól, amelyet a magyar rezsim alatt szabadon élvezett. A munkás ma nem kap szanatóriumi és fürdősegélyt, nem mintha arra nem szorulna reá, hanem azért, mert spórolnak rajta. Még a háború nehéz viszonyai közt is elküldte a pénztár beteg tagjait fürdőkre. Ma nem küld egyet sem, ez valami láthatatlan legeslegfelsőbb orvosi tanács jogköre. így például Komáromból tüdőbajos munkást nem utalnak a szanatóriumba, ahol a gyógyulás feltételei jobban adva vannak, hanem kezelik a nedves és a betegségtől fertőzött, külvárosi penészes és gombás szobákban, ahol azután sohasem gyógyul meg é3 családját is fertőzi. És az Országos Pénztár ezek után azt hiszi, hogy Komáromban nincsen tbc. beteg, aki szanatóriumi kezelést igényelne. így mennek tönkre a munkások százai ebben a gyilkos betegségben. Fogászati ellátást csak 3—5 év óta fizető tagok igényelhetnek, holott a régi időben az a munkás is kezeltethette fogait, aki egy hét óta volt tagja a munkásbiztositónak. Nagyszerű szociális érzékére vall az Országos Pénztár szocialista vezetőségének a munkás családtagok segélyezése, akik aak a családfő 4 heti tagsága után kaphatnak orvost, gyógyszert és táppénz segélyt, holott ilyen megszorítást a magyar tör vény nem ismer; ez már az Országos Hivatal szociális vívmányai sorába tartozik. Fényes szociális izü intézkedése a betegállománynak úgynevezett felülvizsgálata, amellyel a pozsonyi egyetem kevéssé elfoglalt orvostanárainak nyújt bőséges mellékkeresetett. Ezek az úriemberek maguk elé rendelik a betegeket és az a marsrutájuk, hogy azokat munkaképeseknek nyilvánítsák. Hogy egy krónikus betegség szimptómáit nem ismerik fel az első pillantásra, ez egész közönséges dolog. De hát ezek a vicinális egyetemi tanár urak honnan ismerik a betegség egész lefolyását? Hogyan alkothatnak maguknak képet a kórról, melyen a beteg átment vagy át fog menni, két perces vizsgálat után? Veszedelmesen hasonlít ez a rokkantak és Munkát! Időt! Pénzt! takarít meg, ha ruháját a kiváló 9 .POLIO mossa. MINDEN ÜZLETBEN KAPHATÓ. 2 Csupor Gazsi barátom, a prózai Csupor név ellenére, festő volt. Üres óráiban festő; különben pedig számtiszt; vagy mondjuk, üres óráiban számtiszt, különben pedig festő. Felesége ő nagysága pedig a költészetet űzte, a gazdasszonykodás mellett, mellékfoglalkozásként. De ha az ember hitelt adhatott Csupor ur áradozó dicséreteinek, mikor Csuporné asszonyról volt szó, hát akkor a derék asszonyság csodaszámba mehetett. — 0, az én nőm, maga a megtestesült mintafeleség! Szendeség, szellem, jóság és báj csodálatos vegyüléke! Az Úristen a legjobb kedvében teremtette. Angyal, valóságos angyal! Csupa arany és kékség! Correggio megirigyelhetné azt a képemet, amelyiken őt olyannak tudnám lefesteni, amilyen valójában .. . Hát még a lelke ? Ilyen tiszta, nemes ivelésü lélek nincs több! Áldott teremtés ! Örömöm, boldogságom, gyönyörűségem ! O, a drága, édes, jó! Csuporné őnagysága pedig Csupor úrról áradozott hasonlóképpen: — Az én drága uram a legjobb, legderekabb ember a világon. A leggyöngédebb, legnemesebb lelkű ideálista. Csupa eszményiség, csupa érzés. Még a hivatal se tudta megőrölni lelke nemes tulajdonságait. Ha én egyszer le tudnám őt irni olyannak, amilyen, az lenne az én legszebb költeményem... És szemeik úgynevezett „magasztos elragadtatás tüzében“ ragyogtak, mig egymásról zengték a dicséreteket. Ilyen égi boldogságban élt ez a nemes emberpárt Legalább is ilyenben kellett élniök, ha igaz volt az, amit egymásról beszéltek. S még egyet csodáltam e csodás pár boldogságában. A müvészházasságok átka rendesen az szokott lenni, hogy a müvészházasfelek irigykednek egymás babéraira s egymás tehetségét nem nagyon ismergetik el. De Csuporéknál e tekintetben se volt hiba. Sőt, bár más nem igen emlegette se a festő, se a költő mivoltukat, ők, ha egymásról beszéltek, mindig hozzátették: — Férjem, a festő. — Nőm, a ki költészettel foglalkozik. És ádáz szorgalommal festettek és költöttek, élve a mellett, legalább a mi hitünk szerint, a legidillikusabb családi életet. A mi különben a boldog pár festészeti és költészeti ténykedését illeti, hát őnagyságának egy verse valamikor egy ócska divatlapban csakugyan napvilágot látott s a vers berámázva ott függ Gáspár ur „műteremének kinevezett szobácskájábán; viszont őnagysága Íróasztala felett ott függ egy lehetetlen tónusokban megfestett indián kacika, a ki állitólag ő nagysága lenne. — Az uram egy ihletett pillanatának szüleménye. Akkor ilyen voltam . . . Valahányszor Csuporék nekem is eldicsekedtek a boldogságukkal, úgy próbáltam megérteni ezt a nagy boldogságot, hogy ez a két ember, a kit a kutya se tart különben se festőnek, se írónak, egymást annak tartja. S ez a kölcsönös hit teszi az életüket olyan boldoggá. No hiszen, gyönyörű kölcsönös hit volt! .. . Hanem tartsunk sort az eseményekben. Közeledett a boldog pár házassági évfordulója s hogy, hogy nem eszükbe jutott, hogy ezt a nem tudom hányadik évfordulót meg fogják ünnepelni. Többek között engem is meghívtak. — Tulajdonképpen csak neked, mint Telefon 615/4. Alapítva 1872. b|i Sérvben szenvedik, tg. Sérvkötők minden kivitelben rugók nélkül is, valamint haskötők operációk után, lógó hasnál, méret szerint vagy pedig orvosi rendeletre a leggondosabb kivitelben készülnek. Gummiharisnyák, hygienikus gummiáruk a legjobb minőségben, további >Zello< Punkt 21. orralakitó azonnal gzállitbatók. Mindennemű betegápolási cikkek raktára. Hettb Hermann utúdja. kötszerén Brünn, Johannesg. 7. 2 hadiözvegyek úgynevezett szociális felülvizsgálására, ahol az orvosi felületesség és lelkiismeretlenség gyönyörű példáival találkozhatunk. Ámde ezek az egyetemi tanár urak autókon utaznak és szép ezreseket vesznek fel ezért a komoly, de orvosi szempontból igen csekély értékű munkáért a munkások és munkaadóktól íizetelt betegsegélyző járulékokból. A fő célja betegállomány minél erősebb lecsökentése. Drága gyógyszert rendelni nem szabad. Az orvosok nyílt és titkos utasításokkal dolgoznak, hogy csak olcsó gyógyszereket rendeljenek Specialitások természetesen kizárva. Ezeket az Országos Hivatal retaxátora irgalmatlanul kitürüli. Természetesen azért, hogy az egyetemi tanár urak kirándulásait jól meg lehessen fizetni a munkásság zsebéből. jogosan kérdi az Ipartestület és a szoc á demokra a párt is, mi lesz az igy összegyűjtött milliókkal? Hova fordítja az Országos Hivatal a munkásokon megtakarított milliókat? Mikor számol el róla és kinek? Hány szanatóriumot épített a munkások részére? Hol vannak az üdülő telepei? Fürdői? Megáiiapitja a szociáldemokrata párt azt, hogy az Országos Hivatal egy tekintetben folytat lázas tevékenységet: a pénztárak régi alkalmazottainak elbocsátása és nyomorba taszítása körül. Ezeket mind kiszórja a hivatalokból. A magyar szociáldemokrata párt ezt nem állapítja meg, de mi megállapíthatjuk, hogy azért, mert ezek az alkalmazottak, akik úgy a munkásság, mint a munkaadók bizalmát élvezték, magyarok. Természetesen a nyugdijat — hiába fizették be a nyugdijilletményeket éveken át — megtagadja tőlük az Országos Pénztár, melynek vezeiősége szociálistákból áll; de nincs szive megtagadni a pénztárak élére helyezett kormánybiztosok évi 30—50000 K tiszteletdijait. Elhelyezi és gondosan berakja a pénztárakba a nacionalista petéket, ahol azok kikelnek és fejlődnek. iróembernek, neked lesz érzéked a mi „csöndes, de mély“ ünnepünk iránt. Meg fogod látni, te megrögzött agglegény, hogy a házasságban van még poézis. S csakugyan, a „csöndes, de mély ünnep“ poétikusan indult. Gáspár ur megreszkirozott két cserép primulát is az ünnepi asztalra, melyre azutan felkerültek sorba a költő-háziasszony remekei: a kozmás töltött káposzta, az ehetetlenül kemény ló- vagy marhasült és a szalonnás tésztáju almás-pite. Enni tehát nem valami nagyon lehetett, ellenben a háziakban lehetett gyönyörködni. Gáspár ur ugyanis és becses neje menyasszonyi és vőlegényi díszben fogadták a vendégeket: — Azt a ruhát vettük fel — selypítette őnagysága, — a melyikben esküdtünk. — Az ő költői lelkében fogant meg ez eszme, mondja Gáspár ur, ábrándos tekintetet vetve nejére, a kinek poirohos termetén kissé komikusán állt a húsz és egynéhány év előtti menyaszszonyi ruha. . . Ebéd után, mintha a többi vendégnek éppen csak be akarták volna mutatni boldogságuk tablóját, mikor menni akartak, nem igen tartóztatták őket; de engem Gáspár nem engedett. Egy kicsit fel is öntött a garatra, hát kvaterkázgatní akart tovább. — Maradj kérlek! A szivem kivánja a jelenlétedet. No, ha a»szive kívánta a jelenlétemet, hát maradtam. S ekkor, egyszerre csak, csodák csodája, mi történt. A boldog férjből ott, becses neje színe előtt kitört az őszinteség: — Pajtás, úgy nézz rám, hogy én vagyok a legboldogtalanabb ember.
