Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)

1925-05-21 / 61. szám

1925, májas 21. Komáromi Lapok 8. oldal. Tisztelettel értesítem a nagy­érdemű közönséget, hogy dunaparti vendéglőm kerthelyiségét megnyitottam. Elsőrendű hűsítő italok, Pilseni ősforrás (12°) sör, valamint valódi ffajbopok (ltk.121) lesznek kiszolgálva. — Zóna pörkölt, savanvu tüdő, félpár virstli 1 pohä' sörrel délelőtt és este 3 Kő ért kapható. Kitűnő ételek leszállított árban. — Ebéd menü: leves, sült, tészta (tészta helyett sajt vagy fekete) 10 Kő. Vidékiek találkozó helye! Százalékrendszer megszűnt. Kényelmes szállodai szobák! — Bar hel y iség II órától nyitva. — A m. tiszteit közönség «« . l-én és 16-án teljesen uj műsor számok. 369 párifogását kérem zlOrVaXll lStVcUl tergom város képviseletében Brenner Ferenc főjegyző, László Ferenc tanács­nok, a komáromi helyőrségi tisztikar 16 tagú küldöttsége Nemestóthi Szabó Bála huszárezredes, állomásparancsnok vezetése alatt, a pénzügyigazgatóság, államrendőrség, vámhivatal, iskolák egyházak, ipariestület képviselői és az ipiros, kereskedő világ számos tagja, sőt még monostori gazdák is vettek részt a társas vacsorán. Az első felköszöntőt dr Huszár Ala­dár főispán mondotta a kormányzóra, a másodikat Palkovich alispán a város közönségére, Nemestóthi Szabó Béla huszár ezredes, dr. Szabó Kálmán tiszti ügyész, Szenczy Mihály ipartestületi elnök Alapy Gáspár polgármestert és a vezetése alá került tisztviselőket éltet­ték, míg Alapy Gáspár polgármester a főispánra, dr. Tóth Zsigmond tanács­nok alispánra és a vendegekre, Jánossy Károly pénzügyigazgató a katonaság képviselőire, dr. Csukás István főjegyző a képviselőtestület uj tagjaira és dr. Győry Elemér püspöki titkár Klebers­berg gróf közoktatásügyi miniszterre, a város képviselőjére mondott felkö szöntőt. A hangulat kitűnő és emelkedett volt s a társaság a hajnali órákig maradt együtt. SORSJEGYEKET 388 mindenki csak GASPIERIK & TÁRSA bankházában, a csszl. osztálysorsjáték főelárusitó helyén vásárol, Bratislava, Városház-u- Telefonok 1920 és 2366 Képviselők kedvező feltételek mellett felvétetnek. 11 Legényegylet mm. Éplése. Vásárin p, május 17-én délelőtt tar­totta meg a Kaih. Legényegylet rendes évi közgyűlését szép látogatottság mel­lett. A közgyűlést dr. Májét Imre egye süteti elnök nyitotta meg s vezette végig. Mt gkapó, tőle megszokott gör­dülékeny s mély gondolám beszédben nyitotta meg a közgyűlést. Mélyére te­kintett az egyesületi elet értelmének s nagyon fontosnak tartja, hogy különö­sen a mai minden szépei felforgató, régi, értékes hagyományainkat sárba tipró, az ember kezéből a kenyeret ki­tépő áramlattal szemben az iparos if­júság szervezett sorban erősödve védje a kenyerét testi és lelki tekintetben. Védje a lelki kenyerét, őrizze az ősök­től reánk maradt hagyományokat, a hitet, a vallást, mely egyedül képes az ember lelkét a kielégülés, a szív tiszta vágyának, a keresztény szeretet nyúj­totta békének fellelésére vezérelni s egyedül alkalmas arra, hogy a mai ne­héz viszonyok melleit a testi kenyér nehéz megkeresésére acélozza az er­nyedt izmokat. Ha a szórakozás mellett, mint eddig is a hit, a vallás, az er­kölcs ápolása mellett kitart az ifjúság, akkor a munkája nem lesz elenyésző vergődés, hanem gyümölcsöző ered­ményű dús munkálkodás. Lelkes éljen­zéssel köszönte meg a közgyűlés az elnök keresetlen szavait. Majd az elnök szeretettel üdvözölte s további kitar­tásra kérte fel Király József II. elnököt, ki az elnök szavai után tartotta meg az egyesület múlt évi működéséről szóló beszámolóját. Az egyesületet egy méhcsaládhoz hasonlítja beszédében, mely családnak tagjai gyűjtik a mézet és töltik meg sz üres sejteket. De ha már a mézgyüjtést be is ft jtzték, akkor sem pihennek, hanem éber szemmel őrködnek, hogy a darazsak, a míhmo lyok, herék ki ne rabolják oly sok fá­radságos munka gyümölcsét. Az egylet sejtjei Kolping jelsza'ai: Vallás és erény; — Egyezség, szereUt; — Vi­dámság, tréfa; — Munka és szorga­lom Mindegyik sejtet megtöltötte tel kés munkájával az egylet ifjúsága. Ennek elbírálására felhívja az egylet pártoló tagjait és az egész város társadalmát, kik előtt a mai napon nyitott kaptár az egyesület. A közönség tudja hogy az ifjúság tanujelét adta ősei vallásához való ragaszkodásának, az ünnepélyes templomi felvonulások, harangszentelé­sen való részvétel, rendezés, közös szt. gyónások, lelkigyakorlatok által. Közös összejöveteleivel, egymás biztatásával erősítette az egyesületi eszmét s a tiszta, puritán mulatságaival (az elmúlt évben 6) példaképül szolgálhat. A kuliura zászlaját felülmulhatatlanul magasan lengette nagysikerű szinielőadásaival (5 Mézeskalács, 2 Debrecen, 6 Ndni, 12 Nótdskapitdny s több műsoros est. karácsony est, családi összejövetel, Jókai est). Ha kitart ez utón az ifjúság, akkor biztos, hogy megáldja Isten a tisztes ipart. A beszámoló u!án a pénztáros be­számolója következett, majd a jövő évi költségvetés megtárgyalása, melynek megtörténte után a tisz’ újításra került a sor. Az alelnöki lisztre a közgyűlés Zimkay Antalt választja nagy szótöbb­séggel, kit az elnök meleg szavakkal üdvözöl a közgyűlés pedig lelkesen megéljenez. Praschek Rezső pénztáros lemondása folytán a pénztárosi tiszt­ségre Balogh Miklóst, dékánokká: Pa­­taky József és Kaubek Károlyt, választ­mányi tagokká;. Ivánfy Géza, Lohnet József, Prágai Mikios és Prohászka Józsefet; ruhaiárosotká: Baogh Kál­mán-^ Krizsdn Károlyt; rendező bi­zottsági tagoknak Ipovitz János is Méry L.tvánt; tekerendezőnek Prúgay Miklós és Horváth Vincit választotta meg a közgyűlés. A pénztárvizsgáló bízott ságba Vmcze Alajost kérte fel. Majd a részvény sorsolás során újabb húsz részvényt soisolt ki, melyek számát legközelebb közzéteszi és beváltja a Legényegylet A tárgysorozat után Király J II elnök a 30 tves évforduló ünne­pélyének tervét ismertette, melynek főbb mozzanatai: Május 30 án vendegek érkezése és fogadása; Pünkötd va ár­­rup d. e. Vv9 órakor fe vonulás a Szt. András templomba, a vidéki és h?'y beli egyesületek zászlóikkal és a kö­zönség ; 11 órakor ünnepi közgyűlés. 1 órakor társas ebéd, ese 8 órakor: a Simonyl Óbester c. történeti vígjáték ünnepi előadása R. Moly Margit fellép­tével s a legkiválóbb szereposztásban, utána tánc reggelig Más tárgy nem lévén, elnök az ülést bezárta. — Az ünnepi közgyűlés s a jubileumi ünnep­ségről bővebben a legközelebbi szá­munkban. —k. ittál Is a női Irta: dr. Hajdú Lukács (Folytatás.) Milyen rajongással kitéri Jókai dia­dalról diadalra ezt a sereget. Az egész nemzet ott van már a zászlók alatt. Meghódolt a Tisza vidéke, feltámadt Erdély, fegyverben a székelység, a Du nántúl is a libertásos zászlók lobognak. Az idegen csak aít a darab földet bírja meg, amit fegyvereseivel megszállva tart, ott is csak a földet, a sziveket nem. övé a kerített városok sánca, a lakósok már nem. És Ocskay László tetteiről is csodákat mesél. A tűz fejedelme, | Rákóczi villáma. Úgy jár az országban, mint az égi villám, ma itt csap le, hol­nap amott. A tegnap bevett vár romjai még füstölög, ő már a másiknak a falát döngeti. Dandárja úgy nő, mint az ára­dat. Elmondja a hires szooiolányi dia­dalt, Morvaország, Bécs megrohanását. Minden lapján meglátszik Jókai rajongó tisztelete a nagyságos fejedelem Rákóczi Ferenc személye iránt. A magyar tör­ténelem egyik legeszményibb alakja. Senki akkora áldozatot nem hozott hazájáért, mint ő. A bécsi udvar úgy akarja eltántorítani, hogy elküldi hozzá fiatal feleségét, kivel évek óta nem telálkozott. Ocskay kiséri a fejedelem­asszonyt. Rákóczi nehéz harcot viv önmagával. Szerelme, hazaszeretete küz­­ködnek. Erdély trónjáról nem modhat le, mert Erdély különállása a magyar alkotmány biztositéka. Többet kínálnak neki Erdély birtokánál, de ő nem a koronák szerzéséért fogott fegyvert, hanem a magyar alkotmány helyreállí­tásáért. Itt hagyta 1200000 hold birto­kát és elment, hogy meghaljon Rodos­tóban keserves száműzetésben. Elmondja Jókai a kurucok nagy áldo­zatait Száz és száz kilométer hosszú­ságban a Duna-Tisza közén és a Tiszán­túl elköltözött a lakosság, felégette falvait, ott hagyta szülőfaluját és tél idején ment a nyomor országutján csak azért, hogy a labanc sereg ne tudjon előrehaladni. De a felkelés mégis iehanyatlik. Sok oka volt annak. A török kiűzése, a fel­szabadító hadjárat 20 évig tartott. Ez­alatt is kimerült, elpusztult az ország. XIV. Lajos Unod után nem támogatta Rákóczit. A kuruc katona portyázásra, lovas csetepatékra kiváló volt, de a nagy ütközetek sorra mind elvesztek. Jókai leírja a nagyszombati, pudmerici, trencséni csatát. Ekkor pártolt el Ocskay a kuruc ügytől. „Labanc már Ocskay, sok vitéz hadnagyi átkozva siratják az ő labancságát“ A véget nem lehet fel­tartóztatni. Halálos nehéz köd mindent busán beföd, dobos már dobolhat, Rá­kóczi unszohat: Rajta, rajta, rajta, a tábor, a tábor lehajtja fejét a majtényi páston. Szegény kuruc tábor. Amerre tenger zug, amerre a szél jár, ott nyug­szik meg immár Rákóczi Rodostóban. A szatmári békére következő száza­dot a nemzeti sülyedés, elfajulás korá­nak nevezik. S valóban szomorú idő­szak volt. Főnemeseink nagyrésze az udvar szolgálatába állt és politikai jo­gait arra használta fel, hogy a nemzeti fejlődést megakadályozza. Idegenben éltek Bécs akkor világváros volt és a francia szellem, divat uralkodott. Itt vittek fényes házat főuraink. (Kárpáthy Abellino és társai.) A köznemesség pedig elparlagiasodott. Látóköre szűk volt, tudomány, irodalom nem érdekelte, a nyelve is latin volt. A megyei élet volt a legtágabb kör, melyben mozgott, de itt sem talált egyebet személyes és osztályérdeknél. Nem volt vágya idegen országot látni, nem szerette elhagyni a faluját. Itt volt igazán ur. Hozzá volt szokva a parancsoláshoz Egyénisége korlátokat nem ismerve fejlődött. Még a legtisztább jellemek, a legnemesebb szivek is durvák, tele vannak szeszéllyel. Mennél csekélyebb valakinek a mű­veltsége, annál kevésbbé lehet idealista, annál nagyobb uralomra jut az osztály­érdek. Végül is a hazafiasság egyér­telmű lett a nemesi kiváltságok védel­mével (Grünwald Béla). Jókai megraj­zolja mind a két típust: Kárpáthy Abellino az idegenben elfajzott főur első házat tartott Párisban, szeretői a leghíresebb táncosnők és énekesnők. Egyptomban, Maroccoban utazik, elszök­tek a bey legszebb háremhölgyét, Máltában van villája, ülőhelyében elvesz­tett félmillió frankot, anélkül, hogy egy vonás megváltoznék az arcán. Kárpáthy János meg palotát tart a kutyáinak, velük egy asztalnál eszik, háremet tart parasztlányokból, betyárok társaságában reggelig táncol s akkor meg összevesziti a társaságot, hogy vér folyik. Gondoljunk csak a rozzant csárdái mulatságra. Ezt a nemességet hazafiatlansággal szokták vádolni. De igazságtalanul. Vannak korszakok, melyekben nem is sejtik az emberek, hogy más intézmé­nyek lehessenek, mint a meglevők. De aztán akadtak, akik a nemzetet tévedéséről felvilágosították. Épen a főnemességből és a köznemességből kerültek ki. Költők voltak és politiku­sok. A Bessenyeiek, Kazinczyak, Kor­­naiak, Katonák, Széchenyiek és a Wesselényiek a „Kárpáthy Zoltánok". Őket rajzolja Jókai a Mégis mozog a föld és Kárpáthy Zoltán c. regényeiben. Jenőy Kálmán alakját legalább 10 költő életéből rajzolta meg. ők az uj magyar élet prófétái, akik korholják népük bűneit, önismeretre tanítják, szebb jö­vővel biztatják és szeretik szerencsétlen fajukat a szivük vérével. Küzdenek a a magyar fővárosért, hogy otthon tart­sanak minden magyar embert. Küzde­nek a jobbágyság felszabadításáért. Széchenyi úgy kiált fel: Mi a 19. szá­zadban pirulás nélkül merünk beszélni de misera plebe contribuente és a kül­föld türelmét csak annak köszönhetjük, hogy az csak kis felekezetre gondol, nem tudja, hogy 900000-ről van szó, ki hűséges jobbágy és mily hü. Jó katona és milyen jó. Minden terhek türelmes viselője, a magyarság fenntartója, re­ménye, záloga. Kizárják őket az alkot­mány sáncaiból. Pedig ez Magyarország halála lesz. Küzdenek a magyar nyelvért, a nemzeti műveltségért és a gazdasági boldogulásért. Velük vannak a nemzet napszámosai is, a színészek, a magyar nyelv papjai és papnői. Osztályrészük a költőkkel együt a nyomorral való küzdés és mikor a szív a keservben megszakad, a halál után a babérkoszorú. Folyt. köv. Üdvöt nyerünk... Üdvöt nyerünk egyszer Es csalódunk máskor, Kik ma átölelnek, Elfelednek százszor. Múló tündérálom A leány szerelme, Öleld meg őt egyszer, Mielőtt feledne, Míg el nem feledne. öleld meg őt egyszer, Csókold meg őt százszor, S jussál az eszébe Rózsahervadáskor, Midőn régi csókon Fog majd elmerengni S hervadt ősz fejére Nem borul már senki, Nem csókolja senki. Rózsaharmat a csók, Tengerből kélt pára, Egy perc boldog élet, Májushajnal bája. Mégis sok sok csókot, Bár csupán egy percnyi Egy egész életben Sem lehet feledni, — Nem lehet feledni. Ko. Ko.

Next

/
Oldalképek
Tartalom