Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)
1925-04-18 / 47. szám
1925. április 18. »Komáromi Lapok« S. oldal. Nótáskapitány Vili.- szór a Legényegyletben április 19»én este 8 órakor. A versaillesi szerződés is erre a sorsra fog kerülni. Franciaország kapálózni fog ellene, de végre sem tehet mást, mint enged Európa érdekének, amely a német nemzet gazdasági talpraállásához fűződik. Sem Lengyelország, sem Csehszlovákia s a franciák által protegált államok nem tehetnek ez ellen semmit, mert ezt nem ezeknek a kis államoknak az érzelmi politikája, hanem a világgazdaság nézőpontjából fogják megítélni, A.mi a többi szerződést illeti, ma még senki sem beszél a saint-germaini és a trianoni szerződések revíziójáról, bár ezek is annyira összefüggnek Európa sorsával, mint a német békeszerződés. Két életképtelen állam Európa kellős közepén, igen nagy tehertétele a békés konszolidációnak és Európa közgazdaságának. Ausztria import állam, mely képtelen termeléséből a szükségleteit fedezni, tulajdonképpen állandó szanálásra szorul. Magyarország pedig mezőgazdasági állam, amelynek termelési fölöslege van, de gyáripara nincsen és éppen ezért külkereskedelmi mérlege állandó passzivitást mutat. Hozzá még szomszédai merev elzárkózottságával és ellenséges indulatával is kell állandóan küzdenie, amelyek lépten nyomon nehézséget támasztanak boldogulása elé. A gravitációs elmélet szerint is Ausztriá nak Németországhoz kell csatlakoznia, bárhogyan fázzanak is ettől a gondolattól a franciák és Csehszlovákiában Benesék. Ezt semmiféle diplomácia feltartóztatni nem képes, mert ez a folyamat a népek természetes életösztönéből ered. Magyarországnak szintén vissza kell adni az élet feltételeit, mert megfosztva szenétől, vasától, fájától, ipari területétől, a labilis értékű mezőgazdaságra támaszkodnia nem lehet. A békeszerződések revíziója, tehát olyan folyamat, amely lassan, de biztosan halad előre. Két évvel ezelőtt még azt mondta a nagyantant, hogy a versaillesi szerződés dogma, mely változhatatlan. Ma Anglia kijelenti, hogy az tévedés és a hibákat helyre kell hozni. Azonban a saint-germaini és trianoni szerződések éppen olyan tévedések. Csak a mi állampolgári kérdésünkre utalunk. Ezt Trianon se akarhatta így, ahogyan a gőgös albizottság intézi. Idővel a legnagyobb viharok is kitombolják magukat és beáll a szélcsönd. Ezt az időt várjuk mi is türelemmel. Nem hiúság vezérli Önt, hogyha a kitűnőnek ismert ALPA MENTHOL-SÓSBORSZESZT naponként használja. MINDEN NŐ korkülönbség nélkül kötelezve van arcát bacillus-infektiók ellen védeni. Ennek folytán minden praktikus nő vegye a legjobbnak elismert ALPA MENTHOL-SÓSBORSZESZT. Ezen törv. védett név kezeskedik a felülmúlhatatlan minőségről és ezért lett a nőknek kedvenc házi3zere. Mindenütt kapható. Ára 5.50 Ke n 39 , F i iéi Kőim gazdasági ömlőé Komárom, — április 17. A trianoni béke által kettészakított városnak mindkét fele, Komárom Újváros és a régi Komárom sajnosán sínyli egymásrautaltságának megsemmisítését és ennek óriási hátrányait. A hid lezárásával megszűnt a kölcsönös forgalom és Komárom hat év óta panaszolja ezt anélkül, hogy a cseh hatóságok bármily csekély érdeklődést tanúsítottak volna iránta, nem is beszélve a megértésről, amely kötelessége volna a kormánynak azzal a várossal szemben, ahol a gazdasági helyzet feltartózhatatlanul siet a végpusztulás felé. Ipartestület, Kereskedők Testületé, városi képviselőtestület mind felemelték szavukat ezeknek az állapotoknak a megszüntetése végett. Hasztalan. A kormány csak akkor tanúsít érdeklődést eziránt a halálraítélt város iránt, ha adóztatásról és ujoncozásról van szó, de ha közönségének valamely életbevágó kívánsága van, akkor begombolkozik. Maga a két város, balparti és jobbparti, a gazdasági összefüggéseknek egész sorozatát mutatja. Közös a vízvezetékük, a gázvilágitás is közös volt jó darabig, mig a jobbparii város a villamos világításra át nem tért. De érdekelve vannak a közmüvekben is, az egységes város lovassági laktanyája a jobbparton épült, mig közkórháza, tanintézetei, vízvezetéke, gázmüve a balpaiton. A városi vagyon likvidálásán kivü! elszámolási viszony is van a két város között a közélelmezésből és a hatéves vízszolgáltatásból folyólag, amelyek felől a két város vezetőségének tárgyalásokat kellene folytatnia. A régi város vezetősége már egy milliós számlát állított össze, amelyet az újvárosnak kellene megfizetnie. Erről tárgyalniok kellene, mert a számításokat csak közösen megállapított kulcs alapján lehet megejteni. Tárgyalni azonban csak levélben — a külügyminiszter utján — vagy talán a hadügyminiszter engedélyével repülőgépen vagy léghajón volna lehetséges, mert a cseh hatóságok a jobbparti város vezetőségének nem adnak átkelési engedélyt, ami természetesen a magyar hatóságokat is arra indítja, hogy az itteni város vezetőségét nem eresztik át a túlsó oldalra. Az a jellemző még erre a helyzetre, hogy a prágai belügyminiszter felhatalmazta a régi város vezetőségét a közvetlen tárgyalásokra, a jobbparti újváros vezetőségének is régen megvan erre az engedélye. Alantas hatóságok játszadoznak a két város életbevágó ügyeivel és űzik kisded, nekik jóleső játékaikat, a két város közönségét pedig negligálják. Azt hisszük, hogy állami hatóságoknak az a feladata, hogy a fel— Iván szerelmes beléd! Előkelő, gazdag, szép állása van; javakorbeli, még mindig imponáló szép, daliás férfi. Más leány boldog lenne, ha csak ránézne és megnyalná mind a tiz ujját utána. — Nohát, én nem nyalom meg egy ujjamat se! Szeretem Ivánt, de nem úgy, hogy a felesége legyek. És ő se úgy szeret. Csak úgy bánik velem, mint valami éretlen tacskóval. Eszeágában sincs elvenni! S ha lenne is? Én Hadadyt szeretem. Ezt a gyáva, élhetetlen embert, a ki nem mer elvenni, mert fél, hogy nem bir eltartani. Pedig ha, mikor a mama kiadta az útját, elém állt volna bátran s azt mondta volna: ha szeretsz, velem jössz s ha egy falat kenyéren élünk is, ha koldusok leszünk is, de boldogok leszünk —szó nélkül követtem volna. De nem mondta, mert gyáva volt! A férfi mind gyáva! Az a hires Iván is, a párbajhős, az is gyáva! Ha szeret: vegyen el! Legalább bosszút állok azon a gyáva nyomorulton, a kit — de akkor már könynyekbe tört a leány elkeseredése — még most is, még ij»y is, úgy, de úgy szeretek. Egy szép nap azután, mikor Iván is efféle hangulatban találta a leányt, az odavágta neki: — Maga szeret engem ? Ugyan ? Ha szeretne, feleségül kérne. Ugy-e, megijedt, tisztelt Iván ur? No, ne féljen, nem kényszerítem az oltár elé. Becsülettel visszavonulhat. Szégyen a futás, de hasznos. . . Komoróczy boldogan kiáltott fel: — Hát szeret ? A feleségem lesz ? Hiszen én imádom, mióta ismerem; de nem mertem szólni a szerelmemről. A legboldogabb emberré tesz... És Gizikét irigyelte mindenki. Az esküvő napján zsúfolásig tele volt a József-utcai Jézus Szent Szive-templom; mikor egy pöspök tette a Giziké remegő kezét az Iván erős kezébe. Meg kell adni, hogy összeillő pár volt. Csak a mennyaszony volt kissé halvány. Valószinüleg a boldogságtól — jegyezték meg nagy bölcsen a nénikék. Persze, azt nem sejtette senki, a boldog vőlegény legkevésbé, hogy a menyasszony még az esküvő reggelén is térdenállva kérte az apját, hogy menjen el a vőlegényéhez és mondja meg neki, hogy nem akar a felesége lenni, mert nem szereti s csak bosszúból Ígérte oda neki a kezét. Persze az öregnek volt annyi esze, hogy nem ment Komoróczyhoz, a leányának pedig csak annyit mondott: — Más leány is volt úgy, hogy az esküvő után szerette meg az urát. . . Esküvő után elutaztak Komoróczy birtokára, egy szép kis kastélyba, a Dunántúlra. De a szegény fiatal asszony szerelmes férje eiső forró csókja után azt érezte, hogy legjobb lenne az ura levorverével főbepuffantani magát. S mig a férje csókolta, ölelte, ő lehunyt szemmel mindig azt a másikat képzelte maga elé; azt a gyáva, nyavalyás, gyámoltalan legényt ennek a daliás, erős, szép férfinak a helyére. Alig várta, hogy eljöjjön a keserű mézes hónap vége és hazamenjenek Pestre. Örült vágyat érzett, hogy találkozzék Haladyval. De a költő ur nem mutatkozott. Végre is ő irt neki — Látni alfarom! Ha valaha szeretett: felkeres . . . A költő ur egy tárcában válaszolt. A tárca cime volt: „ Az angyal hullatja a szárnyát * Az volt benne elmondva, hogy a leány nem akart a szegény költőhöz férjhez menni, mert gazdag ur kellett neki férjül, de szeretőnek kellene a költő. Csakhogy abból nem eszik! Csak legyen, ami lenni akart: állataszszony az állatférfi mellett . ,. Elég figyelmesen még el is küldte a tárcát az asszonynak. Irt is mellé pár sort: — Semmi kedvem egy szívtelen, üres lekü nőért még össze is kaszaboltatni, vagy agyonlövetni magam. A mi regényünknek, aszszonyom vége . . . És Iván ur, mikor este a kaszinóból hazajött, csodát látott. Kis felesége, aki eddig jóformán csak hagyta magát csókolni, de még egy csókját se adta vissza, eléje szaladt, átölelte s melegen, forrón csókolta: — Csak most szeretlek igazán . . . S azutén elmondta az egészet az urának. A lapot is odaadta s a levelet is. — Megtudsz bocsátani? — Kis bolondom! Én csak most vagyok igazán boldog . . . TESTVÉREK KOMÁROM, Nádor-ucca. Úri női divat cikkek, mindennemű kötött és szövöttáruk legolcsóbb bevásárlási forrása. (1 kiltumaloti mellt) Szabókellékek nagy választékban!