Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)

1925-01-06 / 3. szám

1935. jaatiár 6. .Komáromi Lapofr“ 3. oldal. Az idei J. E. SZ. O. bál — vagy: Marslakók bálja a kultúr­palotában. A nagy piros csillag, amely a határtalan ég rubintos lámpásaként már sok sok millió év óta tündököl, az ember érdeklődését már évszázadok óta foglalkoztatja. Az ég őrtüzei közt a legnépszerűbb a hold, legnagyobb rek­­lámtáblával dolgozik -és jó vetítő lámpája van. Aztán mindjárt jön a Mars. Kiváncsi — kokett teremtés; időről-időre belenéz az embe:ek kár­tyájába. Augusztus 23 án volt ismét egyszer olyan közel, hegy akiknek valami restelni va­lójuk volt, bizony elbújtak. A bátrabbak pedig éjszakákat töltöttek, hogy a hangtalan nagy vendégnek lássák Mpiruit arcát. Sőt Komárom­ban akadtak olyanok is, akik a Nádor uccában nagyon távol érezték magukat és halálmegve­téssel eléje mentek a Duna partjáig. Ilyen volt többek közt egynéhány JESZO tag is, akik aztán folómetrikai úton és fantáziájuk jól fel­szerelt távcsöveivel igen érdekes megfigyeli se­­ket tettek. Egész biztos megállapítást nyert, hogy magas intelligenciájú antropomorf lények lakják a jó szomszéd bolygót. Megtudtuk, hogy régóta érdeklődnek a föld lakói iránt, és ha tudmk átkelési igazolványt szerezni, még a farsang alatt eljönnének egyszer egy kis dáridóra. Mi sem természetesebb mint, hogy a J. E. SZ. 0. mindent elkövetett, hogy lehetővé tegye ezt a világszenzációt. Dec. 26-án kapták az utolsó fényjeleket a J. E. SZ. 0. astrologusai. Ezeket az üzeneteket is és a koiábbiakat, sőt a Paint Gray i jeleket összevetve a következő, hátborzongatóan óriási, ami esetlenül cseílő-botló, tudatlan és véges eszünkkel alig felfogható nagyjelentő­ségű hirt kaptuk: „Szervusztokti búval bélelt korcsok, gondokkal köiüfpántoll tökéletlenségek, (jobban kezdtünk figyelni, mert látszott, hogy nekünk, a földi embernek szóit) — ötvenöt millió kilométernyi útra holnap indulunk (ez dec. 26-án volt) és január 31-én nálatok le­szünk; a Kultúrpalotában várjatok, Mars-albér­lők.“ Ennyi volt; sem több, sem kevesebb. A többi már csak éles elmék kombinációja — számítása volt. Hogy a komáromi kultúrpalotát gondolták az világos, mert az ötvenöt millió kitornéter pont a#kulturpaIota nagytermének a küszöbe a Mars — jó kedv — nevű csatorná­jától számítva. Továbbá jan. 31-én van a JESzO idei bálja, tehát az is világos, hogy azon akar­nak részt venni. Igazán megható. Biztos lesznek kétkedők, tudom. Lesznek, kik azt mondják: humbug, nem lehet az igaz, ha igaz volna, Ógyallán is tudnának róla ; csak úgy mondják, stb. Hát erre csak annyit: Ha tudunk hinni abban, hogy most tél van, dacára a 10° melegnek, ha elhisszük, hogy a honpolgárság valamikor rendezve lesz, hogy a kifli mostanában jó, hogy van felebaráti sze­retet, hogy a pubifrizura minden nőnek jól áll, egyáltalában ha hinni tudunk abban, hogy ami van az jól van, hát kérem, akkor azt is el lehet hinni, hogy Marslakók lesznek a JESzO. bálján jan 31-én. A. A. Hosszuszárű glace és selyem keztyü fellép és fekete, legyező, estélyi sál, hajdiszek — dús vá­lasztékban ELBERT divatápuhá­­zában a Koronabankkal szemben. Fásításunk és a méhészet. — Ajánljuk a tér parancsnokságnak is. — A fásítás úgy közegészségügyi, mint köz­­gazdasági nézőpontból megszívlelendő és fon­tos teendője a közhatóságnak. Közegészségügyi szempontból különösen sűrűbben lakott he­lyeken, mert a fa egyik biztosítéka a jó leve­gőnek s ezzel az egészségnek Közgazdasági szempontból pedig ott, ahol a lakosság, vagy ennek egy része a fa virágzatából, terméséből, vagy anyagából hasznot kiván húzni azzal, hogy igen gyakran elkallódó értéket mentsen meg, mint a méhtenyésziésnél a virágokban rejlő nektár (méz) egybegyűjtése által, mellyel a közvagyon osodást is szolgálja. De a fásítás kellő felkarolása tömeges ültetés, ligetek, séta­­helyek fásítása révén javíthat a vidék klimati­kus viszoayain is, mert a fásitott hely nem szenved annyit a zordon szelektől s a sűrűbb harmatképződést elősegítve, a nyári hőség el­len is enyhet, védelmet nyújt. Ily helyeken a lecsapódás gyakoribb s a szárazság elviselhe­tőbb. Ezen kívül a befásitott terek, utak, utcák megnyugtató jelleget, vonzó külsőt adnak s lelkivilágunkat is kellemesen érintik. Városunknak mind polgári, mind katonai hatósága elismerésre méltó módon méltatta ezen szempontokat a muliban, amit utcáink, közutaink és köztereink befásitásával élénken igazolt. Ezen okszerű és évről-évre megújuló fa­ültetés, melynél a fentebb érintett célszerűségi tekintetek mindig kellő figyelemben részesültek, tette lehetővé azt, hogy városunkban meg vol­tak a kedvező feltételei a méhtenyésztésnek, mert a nagymennyiségben ültetett akác s egyéb mézelőfa megadták mindazon lehetőséget, me­lyek méhészeti szempontból szükségesek vol­tak. Komárom városa tisztán a két felsorolt tényező, a polgári és katonai hatóságok jó­­akaratu támogatásával megvetette alapját egy virágzó és sokak által űzött, ethikai és anyagi tekintetben számot tevő gazdasági mellékfog­lalkozásnak: a méhtenyésztésnek. A városban termelt kiváló méztermekek közismertté váltak. Az élénk méhészeti élet, az itt alakult méhész­egylet tevékenysége révén országos hírűvé lett. Bizonysága ennek az 1891. évi helyi iparos és gazdasági kiállítás keretében való méhészeti és élőméh-kiállitás, valamint a közel három év­tizeden át a bel- és külföldön tartott ilyen kiállításokon való részvétele, ahonnan a leg­nagyobb elismerésekkel és a legszebb kitünte­tésekkel tért haza. Bizonyára sokan vannak még köztünk, akik visszaemlékeznek az egye­sületnek a vármegye területén tartott méhészeti vándorgyűléseire, melyek az okszerű méhészet terjesztését és fejlesztését célzó munkásságán kívül kedves és nagyon látogatott találkozói voltak a társadalom minden rétegének nemcsak a város és vármegye, de az ország egész te­rületéről. Az egyesületi életet később megbénította a háború, a méhészkedést pedig szinte lehetet­lenné tette a háború után bekövetkezett féktelen fapusztítás. A mézelőfák, főleg az ákácok ez­reinek megsemmisülésével bekövetkezett a méh­­állomány fogyása, a méhtenyésztés visszafejlő­dése, mert az ma már a befektetett tőke és a reáforditett munka ellenértékét évről-évre ke­­vésbbé adja meg. A méhészek, hogy a teljes leromlásnak elejét vegyék, még 1918-ban me­morandummal fordultak a városi tanácshoz, hogy a romboló dühnek áldozatul esett fákat uj ültetéssel pótolja. A tanácsban a jóakarat nem is hiányzott, mert összehívta a gazdasági bizoítságot és szakértők bevonásával megilla pitotta a szükséges famennyiséget s megjelölte az útvonalakat, tereket, melyek első sorban mézelőfákkal lesznek beültetendők. Ha ez a szép terv keresztül vitelett volna, ma már újból fele volna a város a tavasz folyamán akácfavirág­gal, akácfavirágok édes illatával. Ámde a be­következett változások a város vezetésében s a beállott pénzügyi nehézségek megakasztották ennek kivitelét. Végre a múlt év tavasza meg­hozta a várva-várt fásilás újabb megkezdését, sajnos a fenti határozat a méhészet teljes fi­gyelmen kívül hagyásával, a méhészek kérel­mének teljes mellőzésével. Szomorú szívvel láttuk, hogy egyesien mézelő fa sem lett ültetve, hanem a közgazdasági szempontból is teljesen értéktelen tömérdek gömbakác került az utakra, a közterekre. 1 Erre aztán a méhészek is elmondhatták, hogy adtál Uram esőt, de nincs köszönet benne. A gömbakác a méhészekre amily értéktelen, annak ily nagy tömegekben való ültetése cél­talan is. Beszerzése sokba kerül, ápolása, fenn­tartása költséges, fája gazdaságilag haszontalan; csupán díszfa, amiből elég lett volna az elülte­tett mennyiségnek egy hányada, annyi amehnyi, a Klapkatér befásitásához szükséges volt. Pedig a hatóságnak az a szerve, aki ezt beszerzésre ajánlott, a ültetését irányította, jelen volt a fenn­­tebb érintett értekezleten, melyben a méhésze­ket képviselő szakértő kérelme egyhangúan el­fogadtatott. Mennyivel kevesebbe kerül és hasz­nosabb lett volna, ha a kiirtott és sok esetben nem is a közönség, hanem felelőtlen hatósági közegek oktalan beavatkozása folytán kiirtott (Tolnai-u.) közönséges ákácok helyébe újból ezek lettek volna ültetve. A közönséges ákác amily olcsó, igénytelen, époly kiváló haszonfa, a méhtenyésztőkre pedig elsőrendű mézelőfa. Mindenesetre nagy mérvű tájékozatlanságnak tudható be, hogy ez nem igy történt. Elvégre a közpénzen eszközölt kiadásoknál a köz érdeke mellett a szépet, a hasznossal egybekapcsolni lehetett volna. A megtörténtet most már meg nem vál­toztathatják, de egy kis jóakarattal — s hogy ez a város vezetőségében megvan, aziránt nincs kétségünk — helyrehozhatjuk. Sok betásitásra váró utca, sok terület van még városunkban, ahol a mulasztás pótolható. Ilyen a Kossutk­­tér kápolnamögötti része, hol park volna ké­pezhető; a Kertész-utca, melynek a tavaszi botlás által csuffátett juharfái helyett újak til­­tetendők; a tisztviselő-telep mögött elvonuló országút, a Dunarakpart sínylődő platánjai, a Szekér-, Tó-, Viz-utca, Temető-sor melletti ut»k, a Kúria, Nádorvonalsor s egyéb egykor befá­sitott, de most, a fák kipusziitása folytán si­váran ránk meredő területen várja egykori üde­­ségének visszaállítását. A közönséges akácfákon kívül ültethető volna a város talajviszonyainak megfelő, méze­­lési szempontból is elsőrendő alább megjelölt néhány díszfa : 1. A Nagylevelü hars (Tilia europea). Sorfának alkalmas; a kislevelű hórs városunkban nem diszlik. 2. A bálványfa (Ailanthus glandusola). Sorfának slkalmas, ki­válóan szereli talajunkat. 3. A lepényfa (Gle­­ditschina triacanlhos). Sorfának alkalmas, ki­válóan diszlik. 4. A japán akác (Sophora ja­ponic») hasonlóan igen szép sorfadísznek. 5. A koelrentheria panikulata Parkba helyenkint, gyönyörű virágzata heteken át nyílik. ’ Figye­lembe nem jöhet a platán, melyből a Dunarak­­parton sínylődik még néhány darab s amely közegészségügyi szempontból is káros, mert virágzata a légzőszerveket izgatja, de nálunk nem is diszlik. Mézelési szempontból értéktelen a vadgesztenye, melyből különben is igen sok van. Értéktelen a szil, mely a nádorutcán kelle­ténél nagyobb számban van. A juharféléket már a méhek is felkeresik, de oktalan és szükség­nélküli botolásukkal fel kellene hagyni. Városunk méhészete egyedül a mézelőfák megtartásán és szaporításán fordul meg, mert itt a kisbirtokosok által miveit határ szóba sem jöhet. A kisbirtokos repcét, esparzettet (baltacim) nem termel. Nagybirtok pedig ahol e bőven mézelő takarmánynövények kultivál­­tatnak, a mi határunkban nincs. Nincs okunk kételkedni benne, hogy vá­rosunk ezidőszerinti vezetősége is szociális megértéssel veszi a pusztuló méhészet meg­mentése érdekében most elhangzott szavainkat s már most elrendeli, hogy a még meglevő csekély akácultetvényünk a legnagyobb véde­lemben részesüljön; a tavaszi fásításnál pedig utasítja közegeit, különösen a gazdasági hiva­talt s kertészetet, hogy az új ültetésnél különös figyelemmel legyen az ákácok szaporítására, valamint az itt elősorolt mézelőfák ültetésére. Ha ezt megteszi, amit bizton hiszünk, hogy megteszi, senkinek kárt nem okoz, de a sokak által és sokszor nagy áldozattal űzött méhészet újabb talpraállitásával hálára kötelezi mindazokat, akik már-már felhagytak a re­ménnyel, hogy a mezőgazdaság költészete: a méhészet itt tovább is űzhető legyen. E sorokat a katonai kincstárnak is szives figyelmébe ajánljuk. Az ő hatáskörébe tartozik a sétatér karbantartása, a kereskedelmi kikötő létesítése folytán pusztává tett dunaparti területek vala­mint a Nádor-vonal sor és igen sok kincstári

Next

/
Oldalképek
Tartalom