Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)

1925-03-28 / 38. szám

6. oldal. »Komáromi Lapok» 1925. március 28 Eltadásofc kezdete hétköznap este V is 1:9 órakor MODERN MOZI KOMÁROM TISZTI PAVILLON Előadások kezdető I vasár- és ünnepnap lo.2,M,ti,!M Szombat március 28-án mozi szünet! Vasárnap és hétfőn, március 29. és 30-an Harold Lloyd o Könnyekig kacagtató filmgroteszk újdonság egy orvos életéből. HAROLD LLOYD mint orvos! Minden idők legsikerültebb vigjátéka. lett kézbesítve, kötelesek a sorozáshoz megje­lenni a kifüggesztett hirdetmény alapján. A sorozás, valamint a védtörvényben előirt kötelezettségek nem teljesítése nem védhetők ezen hirdetmény vagy törvény nem ismerésé­vel. Aki ezen kötelezettségnek nem tesz eleget, egy évi fogházzal és 3000 koronáig terjedő pénzbüntetéssel büntettetik. Aki azon tudattal hagyja el a Csehszlo­vák köztársaság területét, hogy a sorozási kö­telezettség teljesítése eiől meneküljön, avagy a köztársaság határán kívül ugyanazon szándék­kal tartózkodik azon idő alatt, mig állítási kö­telezettségének eleget tehetne, bűntett elköve­tése miatt egy évig terjedő elzárással büntette­tik. A szabadságvesztés büntetése mellett még 10000 Ke ig terjedhető pénzbüntetéssel is sújt­ható. Blues és Tango verseny less, 28-án Komineknél a Vigadóban. . A várfeladás után. Irta: Kőrös Imre. (Egy hadifogoly élményei.) Csendes megilletődéssel olvastam Fülöp Zsigmond volt parancsnokom visszaemlékezését Przeraysl várának átadásáról; igazán kedvesen és élethűen irta le a hires, büszke vár tragé­diájának e kis részét, úgyszólván egy jele­netét, mely a mi szemeink előtt folyt le. Vissza tükrözi a leírás még az ő embereinek lelkiállapotát is, amint álltunk ott a várnak egy külső fokán az utolsó, szép, tavaszi, első reggelen. Valami csodálatos érzés szállja meg a gondol­kodni tudó katonának szivét ha tudja, ha érzi, hogy most ő egy világtörténelmi dráma köz­pontjában áll, e drámának színjátszója és elbu­kása, eleste bizonyos. Mert tényleg azt hittük, hogy részünkre a 8 hónapi szenvedés után vagy jön a hősi halál, vagy a szomorú rabság. Nyugodtan álltunk a fedezékben, megírtuk búcsú leveleinket, tótul megcímezve, hogy valami irgalmas orosz összeszedi majd holttestünk mellől s tábori postára teszi, hogy olvashassák el itthon mégegyszer sorainkat hátra maradt Kedveseink, hogy atyjuk a hazáért bátran halt meg, utolsó gondolatuk is a haza és ő hozzájuk szállt. A letűnt zavaros idők ködös homályából, i hosszas hadifogságból, lassanként kezdenek lmosódni a szenvedésteljes napok, az átélt :galmak, melyek akkor mint testünkön, lelkűn­kön átfutó erős villamos áramok meg-meg áztak minket úgy, hogy sokat kigyógyitott •yomorbajából, sokat megszabadított testének slesleges súlyától, sokat pedig halálos be­­;ggé tett. Tíz év után már azok az emlékek lesznek irtósabbak lelkűnkben, melyekre minden /omoruságok között is kellemesen emlékezünk ssza. Hogyne mentünk volna szomorúan, innyezve Nagy-Oroszországba mikor abban : időben úgy hozzá kapaszkodott szivünk az les anyaföldhöz, mint a jó szőlőtőke gyökerei, íogy elnyúlnak a forgatott talajban. Jóformán i nem is tudtuk, hogy milyen is lesz az a idifogság. Hiába vigasztalt egy volt zsoké is bajtársunk, aki Európát bejárta: „Ne féljen nitó úr, olyan országba megyünk, a hol egy rónát nem bírunk egy ebédre elkölteni, ^an olcsóság van.“ Annyit tudtunk, hogy mikor kirohanás­kor néha-néha néhány száz orosz esett hadi­fogságba, ők vig kedvvel masíroztak be Prze­­myslbe, azt mondták nekünk, hogy rájuk nézve már vége a háborúnak. Pedig dehogy lett vége! Mikor Przemysl elesett, őket, mint pihent embereket, mindjárt vitték a Kárpátokba. Azt is láttuk, hogy az orosz hadifoglyok­kal rendkívül előkelőén bánt a várparancsnok. Az orosz tisztek csaknem szabadon sétáltak a városban, éppen egy altiszt kisérte őket tisztes távolban; sőt egy orosz hadnagy, aki igen hősiesen védte a hadállását kirohanásunkkor, Kuzmanek engedelmével kardosán járt a vá­rosban. Az orosz legénységgel való bánásmód­ról csak annyit, ho^y mi csak kenyérkét kaptunk naponta, későbben pedig 2 napig egy falatot sem. Ilyenkor 2—3 deka kemény evi­­bakkal, reggel egy kis keserű kávéval, délben egy kis adag lópörkölttel kellett beérnünk, kenyérszállitónk ilyenkor nagy titokban azt mondta, hogy azért nem lesz kenyér, hogy takarékoskodni kell, mert jönnek majd a fel­mentő csapatok, azoknak is kell. Olyan naivak és hiszékenyek voltunk, hogy elhittük ezt a mesét, mert jól esett lelkűnknek hinni azt is, hogy hátha csakugyan jönnek. Bár tudhattuk volna, hogy akkor már kenyeret is hoznak magukkal. Mikor mi igy koplalgattunk, ugyan­akkor az orosz hadifoglyok megkapták na­ponta a fél kenyerüket, délben a rendes marha­hús levest, fagyasztott főtt hússal, melyből néha nekünk is jutott, igen jónak bizonyult a sok lóhus után, mely kevés fűszerrel és kevés zsírral, igen silány volt. Láttam néha, Przemysl szép utcáin járva, amint az orosz" hadifoglyok kis kocsikon vigan húzták a pékektől a maguk számára a jó puha és oly kívánatos katona­kenyeret, mikor találkoztunk, piros pozsgás képpel néztek reánk és tréfából nyerítettek, rúgtak hátra, mint a lovak, ezzel akarták tud­tunkra adni, hogy ők ugyan most lovak, de a lóhusevők mi vagyunk. Mosolyogtunk az oro­szok ártatlan humorán. Soha sem gondoltuk, hogy nekünk orosz fogságban ilyen jó dolgunk lesz. Úgy képzeltük, hogy be leszünk ott bör­­tönözve, vagy ólombányákba visznek és kan­­csukával fognak hajtani a munkára a kozákok és nem lesz szabadulás, mig ki nem cserélnek orosz hadifoglyokkal a háború végén ; s ezen föltevéseinkben nem is sokat csalódtunk, mert ha a kancsuka el is maradt, de több bajtárs elpusztult hadifogságban, mint a fronton, mert isteni csoda volt kibírni Turkesztán forró, Szibéria vad hideg és Múrmán félsziget gyil­kos levegőjét. Mikor a várat feladtuk, átvettek bennün­ket az oroszok, az éhség azonnal megszűnt. Pár napja még 20 koronás aranyat ért egy katona kenyér, 14 koronát egy bádog konzerv; most leesett az ára hirtelen 1 koronára a ke­nyérnek, 30—40 fillérre a konzervnek. A cukor, a rejtett élelmi szerek előkerültek a przemysl-i spekulánsok titkos raktárából, mert spekulán­sok, pénzéhesek mindig voltak az utolsó percig. Most piacra dobták hirtelen áruikat olcsón, mert tudták, hogy holnap már senkinek sem kell. Az oroszok mngszállták magazinjainkat, volt abba még sok olyan dolog, ami már az utolsó percben osztásra nem kerülhetett: cukor, szalámi, sajt, borok, pálinka. L#k maguk nem mertek hozzá nyúlni, fél­tek talán, hogy meg' van mérgezve, hanem rész­letekben beengedték a mi embereinket, a kié­hezett katonákat. Azt a tumultust, azt a kap-Szabadoktatási előadás a Kultarpalcta emeleti szinháztermében 1925. mápc. 29-én, vasárnap délután 6 árai kezdettel Mezey János dr. főorvos. A tuberkulózis és az ellene való : védekezés : címen tart előadást. Ezenkívül a kisérő műsor. Évadzáró beszédet tart: dr. Bognár Cecil egyetemi na. tanár. Belépődíj nincs, csak kiadásai fedezésére kér minden látogatótól tet­szés szerinti, önkéntes ado­mányokat a Jókai Egyesület. zsiságot leírni már igazán nem lehet, amire képes a kiéhezett katona. Egyik felkapott egy láda cukrot a fejére s vitte a tömeg közt ki­felé, de mire felért a nagy tolongásban a körül­­levők kiszedték belőle mind. Üres lett a ládája, földhöz vágta, ment vissza újabb zsákmányért. A másik bort szeretett volna inni a hordóból, de eszköze nem volt hozzá, beütötte a fenekét, folyt sebesen kifelé a jó bor, akinek kéznél volt a kulacsa, sajkája, tele merítette, itta és ismét merített belőle, mig végre kifolyt mind és megitta a főid. A harmadik egy lada kon­­zervet cipelt, vitte, szakadt róla a viz, a drága, soha nem remélt zsákmány alatt; másnap 20 fillérért lehetett kapni eleget belőle. Kenyeret hoztak be az oroszok bőséggel, adták olcsón, nagyon kedves volt nekik az osztrák-magyar bankó. Neki is estek embereink az evésnek, ettek hatszor is napjában. Sokszor figyelmez­tettem embereinket, hogy keveset egyenek, mert a mi elgyengült gyomrunk nem bírja meg a sok ételt. Tele volt a mi szállásunk a malom­padlás mindenféle eleséggel, összevettük, ösz­­szegyüjtöttük mindazt, amit csak maradék pén­zünkön kaphattunk. Ejfél tájban nagy jajgatásra ébredünk fel. Mi baj van ? Egy szlovák testvérünk, Mokrin bácsi 9 konzervet evett meg nagy éhségében egyszerre. Olcsón jutott hozzá, megette mind. Elvittük hórházba, reggelre kiszenvedett, mert jóllakott utoljára nagyon. Volt olyan is, aki addig evett a jó fehérkenyérből, mig meg nem halt. Legszomorubb percünk volt, amikor egy­­\ koir parancsnokaink eljöttek hozzánk búcsúzni, mert a tiszteket elkülönítették tőlünk. Köny­­• nyezve szorítottunk velük kezet mégegyszer és utoljára. Minket pedig 1000-rés turnusok- i ben szállítottak négy nap múlva Oroszország felé, hogy sok százezren soha se lássák viszont övéiket. Kominek tánciskolájában szomba­ton tánevissya lesz. i ~--------------------------- ' 1 "----1-----------—■ Előadások, mulatságok. I Március 29. Este. Beregi Oszkár vendégszereplése Julius Caesár, Rómeó és Julia, Faust és Hamlet cimü drámákkal a FöldesBy színtársulattal a kultúrpalotában. I Március 29. D. u. IX. Kath. est a Legényegyletben. Április 4. Cziczka Angela zongoraművész és zene­szerző önálló hangversenye a kulturp.-ban. \ Április 13. D. u. »Náni« Vl. szor. Este »Nótáskapitányc Vll.-szer a Legény­< , egyletben. [ Április 19. Este »Nótáskapitány« VIIL-szor a Legény-S egyletben. Júniusul Gyermekdélután a kultúrpalotában. — HÚSVÉTI képeslapok I nagy választékban olcsó ára­­; kórt kapható Spitzer S&ndor I könyvkereskedesében Nádor- I utca 29._____________________________ 28-án nagy táncverseny lesz Komi­­■ nek tánciskolájában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom