Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)
1925-03-19 / 34. szám
4. oktal. »Komárom; Lapoké 1933, m&Kias 19. a kultúrpalotában. Újdonság! Újdonság! Tatra-Radio Társaság előadása a Kultúrpalotában f. hó 22-én vasárnap este 8 órai kezdettel. Bemutatja Wien, Milano, ZG- rich, Róma stb. európai városok hangversenyeit. m Belépődíj: ülőhely 10 Ke. állóhely 5 Ke Jegyelővétel: Spitzer-fela könyvesboltban adózó polgárságának minden rétege képviselve van. Az egyre súlyosbodó életviszonyok az adóieszállitasokat tennék indokolttá, nemhogy a bevallást és becslést sokszoros összegű adóval sújtják a teherbíró képesség nagyon is túllépésével az adózó polgárokat. Igazságos elbírálást kérnek. Az elmondott beszédre a pénzügyigazgató nevében Milch Dezső bizottsági tag válaszolt. A pénztígyigazgf'tő nejében igyekezett megnyugtatni a "küldöttséget, hogy úgy az elnökséget, mint a bizottság minden egyes tagját az igazság érzése és tudata hatja át. A megnyugtató válaszra a küldöttség eltávozott és most mindenki érthető kíváncsisággal, érdeklődéssel kiséri a tárgyalásokat. Jókai és Komárom* Irta: Dr. Alapy Gyula. (Folytatás.) A kötél áztatva jó című kis komáromi rajzában egy komáromi anekdotát mond el a kapatos városi hajdúról, aki feleségével boros fővel összektiiömbözik és szóra szó után meg akarja verni, amiért neki ellentmondani merészeit. De jókor érkezik meg a harangozó, aki a helyzetet felismerve, azt az ügyes tanácsot adja a házsarios férjnek, hogy az asszony fel se veszi, ha kötéllel veri meg, lerázza a bőréről. Meg kell azt éreznie is, árért azt ajánlja, hogy a kötelet áztassa be sósvizbe, igy lészen annak igazi foganatja. Szót is fogad a gazda és beáztatják a kötelet, közben lefektetik az elázott embert és ez alatt kialussza mámorát. El is felejtené a dolgot véglegesen, ha a harangozó másnap meg nem jelennék az egzekucióra: itt vagyok, segítek megvetni az asszonyt, de a hajdú méltatlankodva utasítja el magától, hogy 6 csak egy ujjal is akarta volna bántani valaha az ő jóságos élete párját, akinél kü ömb és jóravaióbb fehérnép nem is terme t a világon sem. íme a rajz közvetlenségében, az éleiből kimarkolt és való alakjaival a költő művész humorának prizmáin, keresztül teljes fényével vetít ki egy je'enett a nép életéből, amely igazságával és elevenségével maga a legkitűnőbb realizmus. A kan*járó lélek cimü kis komáromi történetben rgy elkényeztetett leány alakját festi, aki addig-addig kényeskedik és válogat kérőiben, mig vénecske lesz és otthon marad irmagnak. Ha egyetlen leány is, mégsem akarják, sem ő sem szülei. Szégyen ide szégyen oda, megkapja a leányt egyik régestégen kikosarazott udvarlója és kérője, epy komáromi szekeresgazda. De a menyeC'ke csak njm tud megszokni uj környezetében, mindig haza szaladgál az anyjához, aki ép úgy becázgeti, babusgatja, mint leánykorában Végre ferjemuram is megsokalja a dolgot és mérgesen reácsördit, de nem bántja meg jobban az asszonyt. Erre az úgy elszalad tőle, hogy vissza se ak r menni. Végre a férj is beleun a dologba és kifakad, hogy ő nem az anyósát vette el és elválik az elkényeztetett asszonytól, habár a vagyona rámegyen is A jellemzés itt hfi-éges segítőtársa a költőnek és egészen máskent hatnak reánk ezek a vér és húsból való, egészséges emberek a maguk eredeti aépi eszükjárásával, mint a tökéletesen vívó, úszó kaucsukemberek, akik ideáljaikat a Dunába esett tömeg közül a Duna fenekén kiválasztják és kimentik, akik tiz nyelvet beszélnek és egy hallásra egész verseket tanulnak meg kivü'ről, s akikről megérezzük, hogy egyszerűn csak romantikus köntösbe öltöztetett meseaUkok, de testük-lelkűk csak levegő. Szívesen tér vissza novelláiban, emlékezéseiben és rajzaiban a szabadságharc idejéhez, bár három regényében (Politikai divatok, Tengerszemű högy, A mi lengyelünk) hosszabban időz a komáromi napoknál. Nem volt ugyan közvetlen tanúja a város ostromának, de értesülései voltak róla övéitől és a szülőváros még évek hosszú során keresztül viselte az ostrom és még inkább a tűzvész nyomait, kettős tornyu szép temploma csaknem tizenkét éven át romokban állott. A Komárom cimü rajzban szintén Komárom balsorsán kesereg, hogyan pusztította el azt a tűzvész és az ostromnak reá hulló bombái. Majd Guyon Rikárd regényes megérkezését írja le, ki a Vágón keresztül egyenesen az égő városba jött és személyes bátorságával ' az égő, a gránáttól felgyújtott református temp| lom oltására sietet és arra nemcsak a jó példá- i jával, de erélyes parancsával is kényszeríti a ; tömeget. Sokkal valószínűtlenebb ennél Guyonró! i irt további emlékezése, aki a város polgárait ■ és katonatisztjeit meghívta magához ebédre, ; de ehhez a Dunára néző bástya tetején teritte! tett. Azután fenn, a sánc tetején a zenekart is megszólaltatta, hogy igy magára vonja az ostromlók figyelmét és azoknak ágyu-tüzét provokálja, hogy közvetlen tapasztalatból figyelhesse meg az ellenséges tüzérség munkájának értékét Ezt komoly parancsnok, bármilyen hazardőr lett légyen is, polgári személyekkel meg nem tehette. Mihelyt a történeti valóságtól eltávolodik, már el is hagyja azt a biztos talapzatot, amelyen az emlékezésnek nyugodnia kell. A szabadságharc romantikájából való Az elesett neje cimü elbeszélése, mely egy kémnőről szól, aki Görgeynek, de szinleg a császári seregeknek is tett szolgálatokat, hogy elesett férjét megboszulja. Ez a Komárom mellett vívott csatában teljesedik be, ahol Görgey és ezen császári őrnagy párbajt vívnak, mely Görgeynek ismert fejsebével végződik, de a császári tiszt halva marad a csatatéren. Pénz elrepül. A komáromi gazdag korcsmárosró! szóló anekdota melyet egyízben már „A pénz betegségei" cimü elbeszélésében is feldolgozott a költő. Ez a korcsmáros roppant vagyonra tett szert a napóleoni háborúk alatt. Annyi pénze volt, hogy azt sem tudta, mit csináljon vele. A bankót a kávéházban fidibusznak használta. A tudatlan embert azután barátai beugratták, hogy pénzét úgy számlálhatja meg legjobban, ha azt a Duna írellett rostával kiszeleli. A bmkót elviszi belőle a szél és az ezüst- s aranypénz ottmarad. A félkegvelmü ember igy is cselekedett és kií ment a Dunapartra pénzt szelelni. A széltől j kihordott bankókat, a járókelők szedték össze, i az ezüstöt-aranyat zsákokba merték föl. Ez az ember, mint koldus halt meg. ___ (Folyt kör.) Nem kell a fővárosba menni!! POLLÁK JULISKA atótffoáí Komáromban, Nádor-u. 17. sz. olcsóbban beszerezhetők a legújabb és kényelmes gummi és halcsontnélküli hasfüzők és melltartók — orvosi rendeletre is. — BőrkeztySk nagy raktárai — Keztyűk tisztítása és javítása I — Selyem és flór—harisnyák nagy választékban! — 52 MEINL GYE A KÁVÉ BEHOZATAL TEA BEHOZATAL KAKAÓ, CSOKOLÁDÉ KOMÁROM, Nádor-utca 3. Jövedelemadó' tárgyalások. I. Alábbiakban közöljük az 1924. évi jövedelemadó tárgyalások sorrendjét. Az adójáva«latok f hó 8 tói kezdődőleg a városházán közszemlére ki vannak függesztve. A felek által vallomásukban bejelentett 8 a törvény rendelkezései szerint megengedett levonható tertiek már a javaslat készítésénél figyelembe lettek véve, azonban az adó megállapításánál csakis azon esetben maradnak ténylegesen levonva, ha azok valódiságát a fél a tárgyaláson hiteles iratokkal igazolja A kérdéses terhek az 1916 évi 127.000 sz. végrehajtási utasítás 13. § ának utolsó bekezdése szerint a felebbezés során már nem vonhatók le, épen azért a felek saját érdekükben legkésőbb a tárgyalás során igazolják azokat Á tárgyalások reggel 8 órakor kezdődnek s a lehetőséghez képest d. u. 2 ig be lesznek fejezve. . A tárgyalási terem a pénzügyigazgatósági épü- 1 let emelet 6 sz. szobája. Az 1925 március 21-én tárgyalandó adózók névsora. Herman János szatócs, Himlauer Lipót ruhakereskedő, Hirsch Adolf mázoló, Hittrich Viktor órás, Hodossy István pék, Hof- i baoer Andor bútorkereskedő, Hofbauer Jakab i szatócs, Hoffmann Simon gépkereskedő, Hollaky Andrásné háztulajdonos, Hulczer Gyula borbély, Holczer Vilmos szatócs, Holota Ferenc szatócs, i Hónigschábel Mihályné szatócs, özv. Horváth Béláné vendéglős, Horváth Erazmus szabó, i Horváth Ferencz mészáros és hentes, Horváth j Ferenc szabó, Horváth István vendéglős Horváth János szabó, Horváth József pék, Horváth Horváth Lajos szabó Horváth Zrígmond, bádogos, Hradil Ferenc kertész, HruSítska Anna kávéház túl. Hudec Katerina korcsmáros, Horky Rudolf in§?. u nákupni tabáku, Ilkó Mihály fehérnemű tisztitó, Ipovitz Endre vaskereskedő, Ipovitz Jenő vas kereskedő, Ipovitz József vaskereskedő. özv, Ipovitz József né magánzó, Ivanics Pál csizmadia, Ivánffy Géza tejkereskedő, Ivanov Nikolaj kertész, Izmossy Gyula gépkeresk. Jády Jánosné gyű nölcsker, jskobaíts József ügvnök, Jancsó Sándor szabó, Jankulár I György cipész, jankulár Lajos cipész, özv. Járattá Jánosné trafikos, Jasztrapszky Pál csizmadia. Jedii£<a Mór nőiszabó, Jedlin mendei malomfuiajdonos, Joachim Lajos pék, Juhász István cserepes, Juhász Ján hentes, Juriga An, tál kéményseprő, Jurkovics Mária szatócs. (Folyt, kör.) UMm Mimúki — Egy hadifogoly élményei. — Irta: Hideghéty Nándor. Lehet, hogy találkozik olvasóink között [ olyan, aki e címet olvasna, idegesen keresi a i báli értesitők rovatát s legfeljebb boszankodik j azon, hogy még mindig ckad valaki, aki ilyen | ócskaságokkal untatja a közönséget. Egy másik talán fordít egyet az űjságlapon és egy csöndes mosollyal azokra a kettős keresztekre gondol, amelyeket a mi orosz foglyaink készítettek itt. Aki azonban elgondolja hogy mit jelent egy óriási országra nézve, amelynek saját ipara még gyermekkorát élte és ipari szükségletét fáieg bevitelből fedezte, ha a kü földtől évekig el van zárva, saját ipara pedig a halállal vivődik, az áldoz néhány percnyi figyelmet jelen közleménynek is Háború előtti egyik legnagyobb iparí szál*
