Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)

1925-03-17 / 33. szám

4. aWtó. »Komáromi Lápok< 1923. márciaá 17. sósborszesz. Mindenütt kapható. itogy a felesleges vérontás nem vezet cáré /elhatározza, hogy a várost átadja tisztessé­­es feltételek alatt. A tisztek kardjukkal vonul­tatnák el a sorkatonaság á nélkül. És a ka­­;naság felsorakozik érré a szomorú aktusra. tisztek a diadalmas zászlókat szétmetélik, és „ stflkörf rejtegetve viszik el magukkal, hogy ne jusson az ellenség fezére. Lippayék Tata felé veszik útjukat, Neg­­rbtin pedig Érsekújvárnak, hogy eljussanak a yágmenti Lippay birtokba. Tatán azonban már íz osztrák beczirkerek ütöttek tanyát és a kar­dosán, katonatiszti egyenruhában feszelgő Lip­­payt ezért a kihágásért elzárásra Ítélik. Végre tiok viszontagság közt eljutnak a családi bir­tokra, Lipovára. Negrotin, a mi lengyelünk itt is a talpára <sik és aki eddig is megőrizte a háborús bo­nyodalmak közt Natália vagyonát, mint L'ppay jószágigazgatója megsokszorozza a birtok jöve­delmét. De hasztalan. Az állhatatlan, csélcsap és gyöngj jellemű Lippay egyre csúszik a lej­tón lefelé és megcsalja a hűséges, önfeláldozó hitvest, sőt azt meg is alázza. Negrotin ezt nem tudja nézni. A görbe Országnak egy szomorú részét, a „Bez chleba“ (kenyérnélkül) birtokot veszi meg árverésen és ott alapítja meg jövőjét. Itt akar eltemetkezni titkával, Natália iránt érzett reménytelen szerel­mével; a lázas munkába teszi minden energiáját és a terméketlen helyből ipari centrumot csinál egy kát év alatt. Mig Lippay egyre mélyebben csúszik a szakadék szélére, börtönbe kerül és olt árulójává lesz magyar testvéreinek. Mikor kiszabadul, egy összeesküvő golyója leteriti és kioltja jellem és akaratnélküli üres életét. Most itt volna az alkalom, Negrotin és Natália közt nincsen már akadály. De ez a há­zasság mégse jön létre és Natália Negrotin tit- , kára rájön nem veheti el, mert zsidó és val­lása tiltja a vallásbeli különbségei a házasság­ban. Negrotin öngyilkossá lesz. Ez a regény tragikus befejezése. Mellőzve a kritikai szempontokat, a mi lengyelünk alakja, az ismeretes Jókai hős, a dicséretes tulajdonságokkal felruházott lény, akinek minden sikerül és aki előtt minden ajtó kinyílik. Rokonszenves előttünk ez az ember, bár valószerűtlen alakjában szembeszökő ellen­­mondásokat találunk is. Azonban a mellékalakok: Tozsó, a ravasz görög, Katona Katka, a markotányosnö, Muj­­kos alföldi tanyai paraszt, Hruszkay tiszttartó tórülmetszett reális alkotások, akik valóban élnek és közöttünk vertek gyökeret. Komáromnak 1849 es ostroma gyönyörű korrajz és felvonul seregszemle gyanánt a di­csőséges pár hónap mü den szerepviselője. Ta­lálkozunk Klapkával, Eszterházy Pállal, Mack ezredessel, Th 4y Zsigmond várerődépitési igaz­gatóval, Holiänderrel, Klapka bizalmasával, a vidám Beöthy Lacival és Fiiebeisz Istvánnal, a Komáromi Lapok pocakos szerkesztőjével. A város lüktető élete átmegy a néma csendbe, mikor a postagalambok és a hirvivők megerősítik a katasztrófák szomorú valóságait. S a kisvárosi dimenziók eltűntek, mintha a vá­rosnak nem is tízezer lakosa lenne, hanem tízszer annyi. Egy köztársaság van itten el­zárva a világtól, amely remél és bízik minden rossz hir ellenére is, mert ott áll előtte a pa­rancsnok, akinek rábízhatja magát hősi kard­jára. A költő túlzásai nem is lepnek meg: el­­hisszük, mert a meggyőződés és a szülőföld szeretete megadta ezeket az adatokat, amelye­ket Jókai még igazolni is igyekszik s azt, hogy azok igenis bizonyításra szorulnak. Lelkes ér­zései kirobbannak a költő szivéből, amikor ezeket írja ,a szülővárosáról: — „Óh te dicsőséges, óh te siralmatos Komárom városa! A kerek földnek nincs olyan városa, mely annyit szenvedett, annyit áldozott volna a ha­záért, egy eszméért, a népszabadságért, mint Komárom városa, együtt és egyenkint minden lakója s nemzete történetét annyi dicsőséggel halmozta volna el. Komárom városának min­den egyes lakója megérdemli, hogy városa ne­vét, mint nemzeti predikátumot viselje a neve előtt.“ Megfndútían Írjük le ezeket a sorokat, melyek alig harminc év előtt keitek. A szenve­dések mértéke nem telt be csordulásig 1849 ben és balsorsa később Szakad fe reá. a Testnek szüksége vau állandó ápolásnál legalább hetenként egyszeri bedörzí-ölésre. E re legalkaltnaSsbb a világhírű ALPA MENTHOL-SÓS BOR SZESZ. Óvakodjék mindennemű utánzatoktól és azt erélyesen utasítsa vissza, mert minden kinek joga van pénzéért a legjobbat bö vetelni és ez a valódi ALPA 39. 5 50 Ke (Folyt, kár.) Az új földesur. {Harmadszor adták a főgimnázium növendékei 1925 márc. 75 én.) Vasárnap délután harmadszor telt meg a főgimnázium díszterme ünneplő közönséggel. Utoljára adták az Uj földesurat Sokan voltak a nézők között, akik már egyszer látták a da­rabot, de újból eljöttek. Mindez azt mutatja, hogy a komáromi közönség szívesen vette az ifjúság ünnepi ajándékát. Ez az este is a fényes siker jegyében folyt le. Meglepte a közönséget a terem szép dí­szítése is. Mindez a Jókai cserkészcsapat ér­deme. A kedves cserkészfiuk gondoskodtak a vendégek fogadásáról is. Az előadás kedves ünnepséggel kezdő­dött. A „Cigánybáró“ operarészlet előadása után, mely ma is őszinte, nagy hatást keltett, a zenekar szép virágcsokorral kedveskedett mesterének, Wirnitzer Györgynek. így köszön­ték meg a fiuk az önzetlen, lelkes fáradozást, és a sok szeretetet, melyet részéről tapasztal­tak. Igazán nagyon sokat tanultak tőle méltán tartoznak neki nagy hálával. De hálás Wirnitzer Györgynek a nagy közönség is, mely az ő ál­dozatos munkája révén igazán művészi teljesít­ményben gyönyörködhetett. Majd Pataki Maurus fg. tanár művészi vezetésével az ének és zene­kar adott elő kedves magyar dalokat a közön­ség szűnni nem akaró tapsától kisérve. Aztán felgördült a függöny, peregtek egy­másután a felvonások. A sok-sok kedves, szép jelenet nagyon meghatotta a közönséget. Moso­lyogtunk, szívből kacagtunk, majd egy időre csak könnyeink fátyolén láttuk a színpadot. Jókai költészete valóban olyan, mint a verőfé­nyes, nyári nap Még tiszta, kék az ég, bárány­felhők gomolyognak rajta. De egyszerre bebo­rul, mennydörög, villámok cikkáznak, szél süvölt, vihar dühöng. Aztán elül a zivatar, kiragyog újból az égbolt és az esőcseppek, mint drága­kövek csillognak a napsütésben, fűszálakon, virágok kelyhén. A szereplőkről megint csak csupa szépet és jót írhatunk. Mindenki a legnagyobb elis­meréssel szólt Legát József (Ankerschmidt) játékáról. Pollák Julianna (Hermin) ismét igazi drámai alakítást nyújtott. Elragadóan kedves és szeretetreméltó volt Doma Izabella (Erzsiké.) Megint sokat kacagott a közönség Fried Hermina (Miss Nathalie) és Korai Lajos (Ma­­xenpfutsch) páratlanul mulatságos jelenetein. Sedivi Etelka (Pajtayné) rendkívül kedvesen játszott. Újból meglepte a közönséget Rauscher Ferenc (Dr. Grisák) átgondolt, intelligens, fi­nom játéka. Pompás alak volt Pongrác Rudolf Straff szerepében. A közönségnek nagyon tet­szett Garamvölgyi uram magyar portája, Do­monkos Kálmán méltóságos táblabirája, Horváth Andor daliás, csupasziv Aladárja, Joó Endre élettől duzzadó alakítása, (Kampós) Szaló Endre humoros, jóizü ispánja mind elősegítették a darab sikerét; Nagyon bájosak voltak a kis Mihola Lujza, Végk Mária; Feisthammel Valéfla, íren ügyesen játszottak á kis Riszdorfer László, Sörős Jerfő, Gsongrády Béla és Sedivi Llsáló. A felvonásközökben Mihola Gyula ban­dája játszott óriási sikerrel Az ötödik felvonás után a közönség taps­vihara á lámpák elé szólította a darab rende­zőjét Égler Dózsa fog tanárt. Ott állt, a ked­ves szereplőktől körülvéve, némán, meghatot­tam Feléje áradt a nagyközönség és a szerep­lők szeretete. Ez az ünneplés igazán szívből fakadó, őszinte és igaz volt. Hiszen á sok siker mind őt illeti. A* a sok szépség mind az 6 gazdag lelkén, jó szivén sugárzott felénk, mint drága prizmán, a napsugár. Utolsót csengetnek Összecsukódik a füg­göny, lassan kialusznak a lámpák, sötétség bo­rul az üres teremre. A gimnázium kapujában utólszor tiszteleg a apróoruhás kis cserkész, künn vagyunk a hideg, szeles utcán. De nem fázunk, a sok kedves, szép benyomás, hangulat, mint puha, fehér galambszárny simogatja, me­lengeti a lelkünket. — h l. — : II lai Epéi és a iíé mapiéga. A vidék magyarsága is megmozdult, a a Jókai Egyesület e lapokban is közzétett ké­relmére és siet adományaival nemzeti kujturá­­ját támogatni. A Komáromi Lapok február 26, március 8 és 12. számaiban közölt adományokat alább részletesen nyugtatjuk. E hét folyamán különböző gyüjtőiveken a következő adományok érkeztek a Jókai Egye­sülethez : , dr. Teschler Antal orvos, az iglói magyar asztaltársaság elnöke, az iglói ünnep jövedel­méből 380 — K, Kossányi Alajosné (Komá­­romszentpéter) 236 K 50 f., Fridrik Sándorné (Szimö) 54 K, Haller Ferencné (Nemesócsa) 30 K, Vörös Vincéné (Somorja) 20 K, N. N. (Bagota) 10 K. A részletes adományok a következők: Ógyalla. Feszty Béláné, özv. Jankovich S Arisztidné, Fürst Mihály, Bacher Emil 200—200 K, Steiner Mihály 150 K, dr. Trebitsch Mór 100 K, özv. Asztalos Abáné, Gál Rezső 50 50 K, Balogh Imre, Szalva Dezső, Kaprinay János 30—30 K, Mészáros Viktor, Jurenák Imre 20—20 K. összesen 1280 K. lzsap. Hickisch Károlyné 100 K, Kalmár Vincéné, Ábrahám Antalné, Nagy Antalné, Varga Kornélné, Dezsöné, Sz. Magda 5—5 K, Varga Jánosné 4 K, Varga Vidorné 3 K, ki­sebb adományok 24 K. összesen 161 K. Ógyalla. Csányi László, Csányi Lászlóné, Horváih Mihályné 20—20 K, Csányi Gizella 10 K. összesen 70 K. Nagymegyer. Fekets Sándor, Fekets Sán­dorné 25—25 K, Ref egyház 20 K, Angyal Antal, Bugár Vince, Rácz Mihályné, Ref. Nő­egylet 10—10 K. Összesen 110 K. Érsekújvár. Dr. Szirányi Györgyné, Freund Benő 100—100 K, Farkas Sándor 50 K, dr. Bartáné, dr. Winter Móricné, dr. Godin Károlyné, dr. Turchányi Imréné, dr. Herverth Vilmosáé 30—30 K, özv. Hangos Istvánná, dr. Hangos István 20—20 K, N. N. 10. Összesen 450 K. Nemesócsa. dr. Rogrün Edéné 50 K, Szűcs János 10 K, N. N. 5—5 K. Kisebb adományok 8 K. Összesen 83 K. Búcs. Soós Károlyné 25 K, Barsi József, Kerekes Béla, Renner Józsefné 20—20 K, Nagy Andrásné, Barsi János 10—10 K, Lénárth Józsa, Kálla Izidor, Marcsa Jánosné 5—5 K, össze­sen 120 K. Csallóközaranyos. Fehér Péterné 50, Fehér Péter 25, összesen 75 K. Nemesócsa Salzer Jenő 20 K, özv. Hajdú Jánosné 15 K, Lóránd 10 K, Schwarcz, Szo­­kol Gyula, Pongrácz József 5—5 K, összesen 60 K. Ekei. Erdélyi Pál, Tuba Károly, N. N. 10—10 K, Nagy István, Bopkó Károly, Füiőp János, Hideghéthy Antal, Firmszky Károly 5—5 K, kisebb adományokból 56*10 K, ös­szesen 111 10 K. Nagykeszi. Tóth Kálmánná 20 K, Klein Rudolf, Véndégh Lajosné, Sárközy ftén, íjrár­­közy Mórné 5—5 K, kisebb adományok 23* K, összesen 63 K. Étre korcsa. Bertái Ferenené 100 K, Ber­tái Ivánná, Bartal Iván, Kucsera Ferencné, dr.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom