Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)

1925-02-28 / 26. szám

1925. február 28. • Komáromi Lapok« 7. «Ida! Köszönet. A Jókai Egyesület vezetősége ezúton mond hálás köszönetét mindazoknak, akik a február 21. és 22 én tartott Jókai ünnepélyek alkalmával városunkba oly nagy számmal ér­kezett vendégeknek magyaros vendégszeretet­tel szállást adni, valamint akik a vendégek fogadásánál megjelenni, autóikat és magán­­fogataikat rendelkezésre bocsátani szíves­kedtek. Szállásra vendéget fogadni szivesek voltak: Dr. Alapy Gyula, Balogh Géza, dr. Basi tides Barna, dr. B&rdócz József, Szt. Benedek* read, Brenner Márk, Cárok Béla, Caepy Di­niéi, C.ikós József, özv. D‘l*j Jakabné, D’Eüa Ferenc, Erdős Vilmos, Felix Ferenc, Frisd Jenő, Fütsy Kálmán, özv. Guoth Lajosné, Harmos Károly, Hittrich József, Hodossy Ká­roly, özv. Haasz Bertalanná, I$ó Endre, Já­­nossy Lajos, özv. Jókay Gézáué, dr. Kállay Endre, dr. Kalvariczky Jenő, dr. Kamrás Jó­­asef, dr. Kaíbona S.lndor, id. Koczor Gyula, dr. Konkoly Thege Balázs, Kolláuyi Miklós, Kellner Gyula, Komáromi Kaszinó, Lakatos Károly, Luka Péter, dr. Lipscher Mór, Man­dula Imre, dr. Mayer Imre, dr. Mohácsy Já­nos, dr. Molnár Jenő, Milch Dazső, NádaBdy Géza, Nagy Géza, dr. Nagy Vilmos, id. Nagy János, ifj Nagy János, Poilák Z igtnond, dr. Polony Béla, Pyber Danes, Puzsér Dassö, Kaktárszövetkezet, id. Ssehmdthiuer Lajos, dr. Selye Hugó, özv. Schisser Józsefué, özv. Soős Ferencué, Soós Károly, Szabó Dénes, Szép József, Tihanyi Vilmos, Tóth József, Tóth Zíigmond, Török András, Vásárhelyi Károly, dr. Vittkó R.zsö, dr, Weisz Miksa, Windiech Károly, Zimkay Antal és ezeken kívül még igen sokan, akik rokonaik s isme­rőseik vendéglátásáról a ezállásrendező bizott­ság igénybevétele nélkül gondoskodtak. Autókat adtak: Nádor Ernő és Tihanyi Vilmos. Magánfogatokat küldtek: Csepy Dániel, dr. Darányi Ignác uradalma, Farkas Ferenc (p. Virth) Hiasz és Mády cég, Fried Jenő, Fried Miksa, Kacz Gáspár, Komárom város, Kovács Aladár, L».uf*r Jakab, Messinger Béla, Prandtner Lipót, Pick Richárd, Rácz József, Renner Miksa, id. Schmidthíiuer Lajos, özv. Weisz L josnó stb. .áex- Qzhalixxruz’’ DESHALB DER BILLIGSTE UND ZUGLEICH DER FEINSTE TEE IM VERBRAUCH Kitáncolhatta magát mindenki az idei farsangon, amelyben se szeri se száma nem volt a sok különböző mulatság­nak. Az egyesületek társadalmi „hivatásának“ a farsang az igazi próbája és azért minden kis inci-fincí egyesület siet megragadni az alkalmat, hogy mulasson és mulattasson. Komárom, amely­ről messze földön tudják, hogy a legmulatósabb városok egyike, e tekintetben az idén sem ma­radt mögötte jóhirének, sőt talán azt lehet mondani, hogy mulatozás dolgában messze fe­lülmúlta eddigi hírességét is. De ezt nem is lehet csodálni nálunk, ahol annyi az egyesület és annyi a túltengő ambíció, amely kielégítésre tör, csak a színvonal különbözőségén lehet megállapítani, hogy tulajdonképen mennyiben szolgálják azt a célt, amit kitűztek. Egy azon­ban bizonyos : nem volt olyan mulatság, amely ne sikerült volna, még ha a rendezőségnek kellett is külön áldozatot hoznia, a jókedv és vidámság mindenütt eleven életet lüktetett a báltermekben, ahol a báltudósi!ók szerint csak a rózsaszínű hajnal vetett véget a mulatságnak... Az idei farsang a jelmez estélyek jegyé­ben folyt le. Ha volt is egynéhány komoly kultúrát szolgáló estély, a fölös számban lezaj­lott álarcosbálok domináltak az egész szezon­ban. A jelmezes és álarcos bálok nagyon nép­szerűek Azelőtt csak a jóbarátok és jó isme­rősök kockáztatták meg az ilyen mulatságokat, rendszerint bizalmas körben és ritka eset volt, hogy nyilvános jelmezestélyekben gyönyörköd­hettek volna. Ma már ez úgyszólván minden­napi dolog és még oly egyesületek is merész­kedtek ezeknek a nem épen zárdái atmosz­férát lehelő mulatságoknak tartására, amelyek magukat komoly irányú társaságoknak tartják. Mindenesetre ízlés dolga ez s talán helyesebb, mint a megtévesztő prüdéria. Úgy látszik, hogy ebben az esetben is a legfőbb az anyagi siker, mert az meg szintén bizonyos, hogy a vigalmi és forgalmi adóval aránytalanul megsulyosbitott mulatságok tisztán erkölcsi sikerével nem lehet fentartani az egyesületeket. Az álarcos bál természetesen szintén a müveit nyugat speciálitása, már századokkal azelőtt a franciák legelőkelőbb köreiben diva­tosak voltak és jellemző a mai korra, hogy milyen dúsan virágzik mostanában nálunk is. Senki sem kereshet a .farsangi mulatságok forgatagában különös etikai megnyilvánulást, ez felesleges is volna, mert hiszen ellentmon­dana a szezon fogalmának Azt azonban lehe­tetlen meg nem állapítani, hogy az álarcos bálok a dekadencia erős jelei, az erkölcsi fel­fogás lazasága, a léhaság, sőt a mai divatos táncok mellett az érzékiség leplezetlen szol­gálata, amely a mai rohanvást élni siető kornak legrikitóbb tanúsága. Az álarc titokzatossága sokakat bujtat tarka jelmezekbe, amelyek rend­szerint úgy vannak konstruálva, hogy csak az arc maradjon a titokzatosság mezében, egyéb azonban nem. Vannak, akik csak azért teszik föl az álarcot, hogy megmutathassák igazi mi­voltukat, amelyet künn az életben, a társada lom Argus szeme előtt lehetetlen volna nap világra juttatni, úgy hogy ezek tulajdonképpen igazi arcukkal mutatnak álarcot... Hogy a jelmezes esték hősei elsősorban a hölgyek, az mondani is felesleges. A nők magukat ma is rabszolgáknak tartják és erős szabadságra való törekvésük ösztönzi arra őket, hogy néhány órára kiszabaduljanak a társadalom sorvasztó béklyói közül és álarc alatt mutathassák meg eredeti valójukat. De a férfiak is szívesen követik a nőket ebben a dologban és csak igy érhető el, hogy egy-egy álarcos bálon száznál is több jelmezes vonul fel. Nem irigyeljük érte őket, mulassanak kedvük és ízlésük szerint, de azt lehetetlen szó nélkül hagynunk, hogy a sok álarcos es­tély mellett mind jobban és jobban feledésbe mennek a régi jó magyar mulatságok, amelyek­nek emléke üdítő hangulattal, szolid keretük­kel és lécekből fakadó, őszinte jókedvükkel ma már csak a hagyományok között él A magyar ember mulatsága mintha őszintébb, igazabb lett volna, amelyet nem kellett külső cicomák­kal, érzékcsiklandozó muzsikával és táncokkal izgalmak színhelyévé tenni, hanem a magyar viselet ünnepélyességével s a magyar táncok ritmikus szépségeivel varázsolták a bálterme­ket a szépasszonyok és bájos leányok igazi tündérkertjévé, amelyben szivbéli öröm volt időzni.. . Az az egy még szerencse, hogy az igazi magyar ember természete nem vette be soha­sem az üres cifraságot és nyilt lelkülete ellen­tétben állott mindenkor az őszinteséget meg­­csufoló titokzatosságok és rejtőzködések pclás­­toló mezével Ha a nyugatról behurcolt divat a nők egy részét kényszeríti is arra, hogy idomai­kat ország-világ előtt leplezetlenül mutogassák, abból még nem következik az, hogy magyar ember is elragadtassa magát az árral és beáll­jon bohócnak a bálteremben. Ez nem illik hozzá semmiképen sem, mert ma is igaz az a régi jó mondás, hogy magyar ember nem csi­nál magából majmot! Dárdái. Vilii iái jMiÉtl A Jókai kultusz külső megnyilatkozásának emelésére a komáromi Jókai Egyesület Ízléses Jókai jelvényeket hozott forgalomba abban a reményben, hogy Jókai esztendejében mindenki, aki szereti Jókai örökbecsű műveit, viselni fogja a Jókai jelvényeket, amelyek darabonként 6 K ért kaphatók a kul­túrpalotában és a Spitzer féle könyves boltban. A pénz előleges bekü'dése esetén vidékre is szívesen kiküldi a jelvényeket az egyesület, ha portóra még 3 K-t h beküldőnek. A Jókai ünnepségeket rendező egyletek, körök, kaszinók szi­ves figyelmébe ajánljuk a Jókai jelvényeket, hiszen Jókai ün­nepélyek Jókai jelvények nél­kül el sem képzelhetők. Aki Jókai jelvényt hord, az külsőleg is kifejezi kegyeletét a nagy szellemóriás emléke iránt és a Jókai Egyesület ezen nemes akcióját is segíti ezáltal. Hordjunk Jókai jelvényeket! Előadások, mulatságok. Február 28. Az Aranyember II. díszelőadása a kultúrpa­lotában. Nótáskapitány IV-sxer a Kath. Legényegy­letben. , A festőiparosek bálja a Vigadóban, i Március 1. Nótáskapitáuy V-ször s utoljára a Kath. Legényegyletben. Cigánybál a Vigadóban. Az új földesúr előadása a főgimnázium színpadán. Március 7. A Zsidó Egyházi Énekkar hangversenye és bálja a kultúrpalotában. Az új földesúr II. előadása a főgimnázium színpadán. Március 8. VII. Kath. Est a Legényegyletben. Március 14. Gyurtsy Margit operaenekesnő hangversenye Papkovách Elvira közreműködésével a kul­túrpalotában. Március iö. Az Aranyember előadása a kultúrpalotában. — A komáromi törvényszék elnökét dr. Vincze Aurélt, az igazságügy mini-zter, a kassai Ítélőtábla területére, a felügyeleti jogának gya­korlásával megbízta. Dr. Vincze Aurél hivatalos útját jövő hó első napjaibau kezdi meg. — Előadás Jókairól. A Jókai Egyesület legközelebbi szabadoktatási előadása holnap, va­sárnap lesz ötórai kezdettel a kultúrpalota eme­leti dísztermében, amikor is Biró Lucián főgim­náziumé tanar tart előadást Jókai drámái és költeményei címmel. Ez előadáson kívül Tom­­schitz Micike elszavalja Jókai Szigetvári vérta­nuk drámájának Anna keserve című hatásos részletét, Brauner Sarika pedig A lengyelek fehér asszjnya című költeményt szavalja el Jókaitól, Belépődíj nincs, csak tetszés szerinti adományok. — A osiíizközi árvízkárosultak nyomora. Hét csilizközi községei: Csiliznyárad, Szap, Medve, Baiony, Csilizradvány, Patas és Kul­csod községeket a tavalyi dunai árvizek telje­sen tönkretették. A községek lakosainak földjét ; elöntötte a viz, sem kenyérre, sem vetőmagra j való nem termett, a takarmányban is olyan * nagy szükség van, hogy a gazdák kénytelenek \ állatjaikat eladni. A nagy nyomorúsághoz járul • még a magántartozások kamatainak fizetése és I törlesztése, a vagyondézsma és más különféle \ adók. amelyeknek megfizetésére a szegény ár­vízkárosultak teljesen képtelenek. A csilizköziek érdekében Füssy Kálmán nemzetgyűlési képvi­selő ismételten eljárt a hivatalos helyen, ahol mindent megígértek, de adni eddig még sejn­' mit sem adtak. Füssy közbelépésére az árvh-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom