Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)
1925-02-28 / 26. szám
í**5. február 28. »Komáromi Lapot« 3 . oic*j. ügyében hozott sérelmes döntése ellen tiltakozik. .. A hontalanok ligájának ügye így a világ itólö fóruma elé került. Egy ujságiró kollégánk felkereste Drab Sándor szenátort, az állampolgársági és illetőségi ügyek egyik legkiválóbb szakértőjét, aki a kérdés gyakorlati oldalát rá legjobban ismeri, mert ezerszámra intézi a vitás ügyeket. Érek óta minden idejét ugyszólráu kizárólag ez a kérdés köti le, számtalan alkalommal interveniált, cikkeket, memorandumokat irt és nagy érdeme van a közvélemény helyes felvilágosítása körül. Á ligák ülésére vonatkozó nézetét a következőkben fejezte ki: — A demokrácia nem a szavakban, hanem a demokratikus töjvényaikotásban és közigaz gátasban nyugszik. Sajnos, minaluuk az a helyzet, hogy százezer és százezer ember létét és nemlétét illető kérdésben, az állampolgárság ügyében törvényhozásai k és közigazgatásunk a legszögesebb ellentétbe került a demokrácia pricipittmával. Való az, hogy az összes utódállamok között ebben a tekintetben a csehszlovák állás pont esik a legmesszebbre a jog és igazság szellemétől. Romániában is sokkal liberálisabb az államoylgári törvény és gyakorlat. Arról meg ne is beszéljünk, hogy a magyar parlament a multbaD, annak ellenére, hogy a nagybirtoknak volt a képviselete, már 1879 iki 50 törvénycikkével liberá isahbau rend-izie a kérdést rninálunk. E törvénycikk 48 § acak második bekezdése kimondja hogy mindazokat, afeik ezen törvény megalkotása előtt Magyarország területén legalább öt év óta laknak s az adózók lajstromába be vannak vezetve, minden alakiság nélkül elnyerik az állampolgárságot. — Azt, hogy a ligák kongresszusán az állampolgárság ügye szőnyegre kerül, örömmel üdvözölhetjük, mert szükség van arra, hogy a nyugateurópai demokratikus közvélemény figyelmét felhívják ennek a kérdésnek generális rendezésére. Minden alkalommal rá kell mutatni arra, hogy Középeurópában addig konszoiidacio és a lelkek békéje létre nem jöhet, mig a kisebbségek ügyét kielégítően meg nem olgják. Ezek között pedig a legnagyobb jelentőségű az állampolgárság Kérdése, mert hiszen a kisebbségek addig gyökérnélküliek, létükben megtáma dottak, mig törvényekkel s közigazgatási eljárással százezreket lehet a hontalanság állapotában taszitant. — A ligák kongresszusán persze a magyar delegációnak képviselni kel a helyes álláspontot, illetőleg fel kel fogúi a kérdés lényegét Ott memorandumot nyojtottak be, amelyben a köztársasági bíróság ominózus döntése ellen protestálnak. Mir p^dig ez a döntés csak fokozata a zűrzavart, növelte a bizonytalanségot, nagyobbitotta a hontalanok ligáját, de a hantalanság átka A nővér megijedt hevességétől, azután egy ösztönös érzés beszélni késztette. — Másnak is üres az élete. Még jobban is, — kezdte. — Nekem sem volt semmim az életben, csak munka és munka. Otthon, falun, a sok kis testvér közt, nem láttam semmit és nem láttam senkit. A házunkhoz nem jött senki, csak a civakodás tért be minden este, ha apám hazajött. S egy nap olyan volt, mint a másik, mindig, mindig teljesen egyforma. És akkor jött a faluba egy apáca és pár napot ott töltött és azt mondta: az Ég mindenki számára nyitva van, s eljöttem vele. A fiatal leány nagy, ijedt szemmel nézte a másik fiatal leányt, aki a maga történetével adta neki a legnagyobb vigasztalást. — És most boldog ? — kérdezte félénken. — Boldog... — De hát az én életemben sincs semmi... itt a betegek,... az édes Jézus ... Keresgélt, hogy mit mondjon még. Tekintete találkozott a betegével, aki fürkészőn nézett az arcába, azután hirtelen, egy spontán mozdulattal feléje nyújtotta kezét. S a két fiatal leány megértette egymást. A kápolnából most behallatszott az orgona és a litánia halk mormolása. A két fiatal leány összekulcsolta kezét, az apáca szája halkan mozgott. S Firmata nővér visszament a betegeihez, pillangó pedig behunyta szemét, s mintha halk tánczenét dúdolt volna fülébe a márciusi szél, ismét visszaálmodta magát a bálterem fényébe, a tánc imbolygó ritmusába. enólkül a döntős nélkül is kétszázezer emberre nehezedett. Ha ezt a ödntóst a Népszövetség közbenjárására meg is változtatnák és tovább menve, a Itx Dőrer törvényerőre emelkedjék, akkor is csak azok válnának állampolgárokká, akik 1906, január elsején itt laktak és >ermészetesen az 1886. éri 22. törvénycikk 10 § anak megfelelnek. A többiek, kiknek száma meg mindig százezer és százezer és akik annyira ide vannak gyökeresedre, hogy kis-akitá-uk elképzel- i hetetlen és lehet tlen, továbbra is megmaraduá ; nak a hontalanság állapotában. — A magyar delegációnak rakel helyezkedem arra az álláspontra, melyet a szloveuszkói ki-ebb ségek kezd ttől képviselnek s amely egyedül hozhat kielégítő megoldást. A magyar delegációnak minden erkölcsi jogcíme megvan ennek az álláspontnak képviselósére, mert Magyaror.-zágot betűszedőt kényszeritették a nemzetközi szerződések betartására. A nemzetközi jognak keli hogy alapelve legyen, hogy a sz-rződós mindenkit egyformán kötelezzen, kü'önt>en mindenütt m* grendüí a szerződésekbe vetett bizalom s azok tougy papirfecuikké válnak. A magyar delegtriónak arra , kellet hivatkoznia: — Csehszlovákia saint- ’ Germaiuban 1919 szeptember 10 én szerződést kötött a szövetségesekkel Ezt a szerződést igen tekintélyes urak jegyezték ala, többeki-őzt B Ifour Clemenceau, Fickón, Klotz. Franz, Pold, Tirtoni, Tardian, Kratnar és Benes nevét olvashatják rajta. A szerződés első pontjában Csehszlovákia kötelezi magát arra, hogy a 2 —8, cikkekben foglalt rendelkezéseket »alaptörvényekül ismeri el, hogy semmiféle törvény, rendelet vagy hivatalos intézkedés ezekkel szemben n-m lesz ellen mondásban vagy étieméiben s hogy ezekkel szemben semmifele törvóDy, rendelet vagy hivatalos intézkedés nem lesz hatályos. — A harmadik pontban Csehszlovákia kötelezi magát arra, hogy miidazokat, akik az államhoz csatolt területen 1918 okt. 31 én állandó lakással vagy ezen a területen illetőséggel bírtak, csehszlovák állampolgároknak ismeri el. Ez a kötelezettség világos és semmifelé kibúvót nem ad. A csehszlovák törvényhozás ezzel a nemzetközi szerződéssel ellentétbe került és ha az a szerződés nemcsak papirrougy, akkor rendelkezéseinek érvényt is kell szerezni. — A magyar delegáció, minden szervezet, mely komoiyau akarja a hontalanság állapotát megoldani, ezt az álláspontot kell, hogy képviselje. Bennünket a l<x Derer sem nyugtathat meg, tovább kell küzdeuü.ik az állampolgárság ügyének végleges megoldásáig. Ezt a kelevényt ki keli vágni Közópeurópa beteg testéből. Megalakult a kerületi Katolikus Iskolatanács Komáromban. Komárom, — febr. 26. Ma alakult meg élénk érdeklődés mellett a komáromi esperességi kerület iskolatanácsa. A megalakuláson képviseltették magukat az összes iskolaszékek, kiknek elnökei közül megjelentek dr. Majer Imre apátplébános (Komárom), Palkovich Viktor esperes, nemzetgyűlési képviselő (Guta), Marczy József esperes (Nagymegyer), Czenczik János v. esperes (Izsa), dr. Szőke Kázmér tanfelügyelő, alesperes, továbbá dr. Novinszky Gusztáv (Érsekiéi), Pór Sándor (Keszegfalva), Solymossy Dezső (Ekecs), és j Benye Ferenc (Ekel) plébánosok, Komáromból résztvett dr. Alapy Gyula egyházközségi elnök és 17 iskolaszék képviselői. A tanácskozást Palkovich Viktor nemzetgyűlési képviselő, esperes nyitotta meg, aki ecsetelte a katolikus nagybizottság határozatát a katolikusok szervezkedését illetőleg, amelyre ma a küzdelmek előestéjén nagyobb szükség van, mint valaha volt. Ismertette a katolikus iskolatanácsok szervezetét, hatáskörét és a működési körét, mire a jelenvoltak egyhangú lelkesedéssel mondták ki a megalakulást és Palkovich Viktor indítványára egyházi elnökké Marczy József nagymegyeri esperest, világi I elnökké pedig dr. Alapy Gyulát, Komárom ka- j tolikus egyházközsége elnökét választották meg, j mig a jegyzői tisztséggel Benye Ferenc ekeli i plébánost bízták meg. Marczy József nagyszabású beszéddel foglalta el az elnöki széket és a katolikus összetartás és szolidaritás szükségességét hanfoztatta, mert a szervezett tömegek nagy erőt épviselnek. Majd megvitatás alá bocsát több aktuálist kérdést: a nyelvhasználat ügyét, az egyházvagyon kérdését, a pásztorlevél ügyét, a püspökök kinevezési jogát, a tanítók és lelkészek állampolgársági ügyét, amelyekben az iskolatanács felirattal fordul a katolikus nagybizottsághoz és az apostoli administrátorhoz. Majd dr. Szőke Kázmér iskolaügyi esperes emelkedett szólásra és hangoztatta a tanács legfőbb feladatát, a katolikus tanítóság megvédését a hatalmi túlkapásokkal szemben. A tanítóság ma illetéktelen befolyások, játékszere, amelyek eltávolitják hagyományaitól és szembeállítják az egyházzal. Ilyen akció volt a személyes államosítás ügye is. Az iskolatanács tiltakozását fejezi ki a hitfelekezeti iskolák államosítása ellen, a személyes államosítással kapcsolatos minden illetéktelen befolyást is elitéi a magyar tanítóságnak. Végül ebben az ügyben a kerületi iskolatanács elfogadta a bátorkeszii iskolaszéknek javaslatát, amely a személyes államosítás ellen a legélesebben állást foglalt. Munkások, Állami- és Magántisztviselőknek valamint a Tanítóságnak és tanulóknak, akik életüket nagyobbrészt zárt helyiségben töltik és gyakran Hfár»dnak, gyakran szükségük van elpeshedt, valamint tulerőltetett idegeik felfrissítésére. A halántékok, uyakszirt és a homlok bedörzsölésére a járatos emberek az olcsó 39 és kiiürően bevált ALPA menthol-sósborsze8zt használják. Egy kísérlet azonnal meggyőz ennek hatásáról és ezért ne hiányozzék sem íróasztalról, sem műasztalról egy üveg valódi »Alpa« menthol sosborszess. Kapható mindenütt. Ára 5 50 Ke. í váiosi aikaímazattak létsziapasiíása. — Panaszos levél a tisztviselők köréből. — Vettük a következő sorokat: Tekintetes Szerkesztőség! A Komáromi Lapok csaknem minden számában olvasok híradásokat a magyar tisztviselők elbocsáj'ásáról s minden egyes cikkből kisir az elbocsájtott s kenyerétől megfosztott magyar tisztviselők iránti sajnálat s az elbocsájtó kormányhatalom elleni elkeseredés és panasz. Ugyancsak gyakran jelenik meg egy-egy cikk vagy híradás arról is, hogy Komárom városánál a tisztviselők (magától értetődik, hogy csak a magyarok) létszámát apasztani kell, mert szegény a város és sok a tisztviselő. Nem akadt még egyetlen ember sem, aki az újságban a városi magyar tisztviselőket pártfogásba vette volna s felvilágosította volna a közvéleményt, hogy a városi tisztviselők létszáma nyugdíjazás, elbocsájtás, elhalálozás, önkéntes távozás stb. áltat több mini felére redukálódott s a megmaradtaknak igen is van dolga a városházán elég s nem eszik ingyen a város kenyerét. Nekem sem szándékom, hogy mindezeket nyilvánosságra hozzam, csak egy alázatos kérésem és kérdésem volna a Tek Szerkesztőséghez: Szíveskedjék a szerkeszői üzenetekben, ha csak egy-két sorban is közölni velem, hogy mi a külftmbs^g az állami és városi magyar tisztviselők között? Mit vétett a városi magyar tisztviselő, hogy mig állami tisztviselő elbocsátásán Szlovenszkó legmagyarabb lapja, a Komáromi Lapok sajnálkozik, ugyanakkor a városi magyar tisztviselő eibocsájtását csaknem minden számában követeli ?
