Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)
1925-02-24 / 24. szám
1925. február 24 „Komaromi Lapo^* Ul V*v«w«.. sének éve. Most száz éve mintha a „ver sacrum“ üde szellője egyszerre tovaüzte volna a magyar közéletre nehezedő sötét felhőket: a magyar nemzet életének három legfontosabb nyilvánítása, a politika, a közműveltség, az irodalom egy időben, egy két hónak távolában hirtelen váratlan kivirult — az 1825 ik év ősze forró óhajokat és régi reményeket érlelt valósággá. A király, véget vetve a hosszú abszolutizmusnak, összehívta a magyar országgyűlést és ezzel megkezdődött a magyar nemzet reformkora, az a negyedszázad, mely a régi Magyarország romjain megteremtette az újat. Ugyanezen az országgyűlésen vetette meg Széchenyi István gróf á M. T. Akadémia alapját s megteremtette vele a magyar műveltség legfontosabb szervét, leghatalmasabb emelőjét. Végöl ebben az évben zendült meg Vörömarty ajkán a „merész hadi dal“ a Zalán futása, fölvervén szavával az irodalom „vak mélységét“, s uj korszakot nyitott meg a magyar költészetben. Vájjon pusztán a vaksors volt-e, a véletlen játéka, hogy ezt az 1825 iki szent évet Jókai születése nyitotta meg? Nem kell-e a nagyszerű eseményeknek ebben a sajátszerü találkozásában magasabb rendű, gyönge emberi szeműnktől észre nem vehető erők céltudatos munkáját látnunk ? így kell lenni! Az isteni gondviselés bölcsessége rendelte el,^ hogy a magyar nemzet újjászületését, ezt az új EÚayyÉXtov-t annak a nagy költőnek születése jelentse be, akinek leggyönyörűbb munkái épen ennek a negyedszázadnak eseményeit örökítik meg ragyogó képekben. Jókai születése valóban mély szimbólum: a magyarság újjászületésének szimbóluma — s ez a szimbólum még szorosabban szivünkhöz kapcsolja a lánglelkil költőt. Arra a szomorú, sötét, sivár útra, amelyen ismeretlen célunk felé haladunk, a mai magyarság pályáján egy pár fényes pont világit — s ezek között a fényes pontok között ott van és ott lesz a Jókai képzeletéből életre kelt bűvösbájos mécsvilág. A Magyar Nemzeti Múzeum részéről dr. Sikabonyi Antal ig. könyvtárőr a következő beszédet mondotta: Tisztelt ünneplő közönség! A Magyar Nemzeti Muzeum kegyeletes érzelmeit van szerencsém tolmácsolni. A Magyar Nemzeti Muzeum küszöbén fonódott egybe ama csodálatos 48-as tavasz emléke Jókai nevével. Ez az esemény Jókai életére volt döntő befolyással. A Magyar Nemzeti Múzeumból indult utolsó útjára Jókai. Ez miránk nézve volt jelentős nap, mer^ itt tűnt el előlünk örökre felejthetlen alakja. Ő már akkor régen halhatatlan volt. Ami közbül van: az a legnagyobb magyar géniusznak, Isten kegyelméből, dús aranyesője, amely megtermékenyítette örök időkre ami annyiszor letarolt magyar földünket. A Magyar Nemzeti Muzeum őrzi Jókai életének megannyi dokumentumát. Ez már az egész világra tartozik. Ezzel a hármas érzéssel köszöntőm a Magyar Nemzeti Muzeum Főigazgatójának s a Magyar Nemzeti Múzeumnak nevében az ünneplő magyar közönséget és külön is azt, ki Jókaihoz legközelebb állt. Legyen üdvöz e város, amely Jókait a világnak s ami ennél több, a magyar nemzetnek ajándékozta. A világ számára csak egyik legnagyobb költő ő: nekünk vigasztalónk, hitünk, erősségünk. Legyen üdvöz e városban a bölcső, minden kő, minden fűszál, a dal, a levegő, amely őt dajkálta, nevelte, küldötte a magyarság számára. Legyen áldott a sirhalom, amely porait rejti a drága szülőknek, kiknek köszönjük, hogy a száznál több kötetből a szív világának, a mesének, a magyar érzésnek, a biblia varázsának oly csodálatos ereje árad. így lett az a száznál több kötet a mi bibliánk, amely összeköti az elmúlt dicső világot a mai szomorú jelenünkkel. S Te nagy szellem, ©tt fenn, bocsáss meg nekünk, és bocsásd meg nekünk a nagy tüzeket, amelyeket a Te hódolatodra gyújtunk. Nekünk kell ez a fény, hogy elhomályosult egünk kárpitját bontogassa. Nekünk kell a hangos szó, hogy ne halljuk egy pillanatra, amit a sírok üzennek egymásnak. Nekünk kell az öröm tüze a szemekben, hogy egy pillanatra ne váljék szemünk könnyek kútfejévé. De ha e nagy tüzek kihunynak, az a szerény mécses, amelyet a szülő város gyújtott és gyújtottak itt azok, akik itt születtek és ide szeretettel jöttek: az a szerény Asszonyainkhoz! Szeretteink, gyermekeink és a gondterhes íerj ápolástokra van utalva. Legnagyobb szeratetüket nyeritek el, ha szükség esetén azonnal és mindig segíteni tudtok. Eit megkönnyíti egy üveg valódi MENTHOL-SÓSBORSZESZ Egy üveg ára 5'50 Ke-Mindenütt kapható. Ez egy brochurába van csomagolva, melyen a használati utasítás olvasható. Minthogy sokszor este, vagy vasárnap van rá szükség, — mikor minden zárva van — ezért vásárolja meg azonnal, hogy szükség esetén kéznél legyen. 99 f mécses még mindig lobogni, világolni fog nekünk és az egész világnak. Te pedig tovább velünk virra6ztaszálmatlan éjszakáinkon, tovább vigasztalsz gondterhes hétköznapjainkon, gyá- l molitasz lépéseinkben és mesélsz tovább mert } mesédre soha még oly szükség nem voll mint ma. Ki végigkísérted e város életét Istencsapá- ; sokon, földindulásokon keresztül, s megírtad egyik legszebb regényedben, hogy e város el- j sülyedni nem fog, ki olvasol a szivek rejteké- • ben, ki előtted nincs némaság, ki láttad egyszer már a hazát ujjászülelni s főmunkása voltál az újjászületésnek: vezess bennünket tovább, ! beszélj helyettünk, szólj érettünk. Mi követünk s megszaggatott lelkűnknek ez a fogadalma legyen koszorúnk a Te dicső emléked előtt, j mi földünknek büszkesége. A Szegedi Ferenc József Tudományos Egyetem üdvözletét dr. Csengery János rektor tolmácsolta a következőkben: A Szegedre menekült s ott vendégszerető hajlékot talált kolozsvári Feiencz József Tudományegyetem nevében hódolok a száz éves Jókai dicső szellemének. Hódolok az elbűvölő mesemondónak, nehéz idők vigasztalójának, a magyar géniusz egyik legihletetiebb megszemélyesiiőjének azon a helyen, ahol életének hajnala hasadott. S hódol általam a Ferenc József Tudományegyetem annak a ragyogó tollú, káprázatos fantáziájú Írónak, aki az Erdélynek ne- j vezett tündérország hegyeit és völgyeit bűbájos képekké szőtte, aranykorát szemünk elé vará- 1 zsolta, nagy embereit uj életre idézte. Mert a j dicsőült Jókait ma csak hódolat illeti, nem ; bírálat. Hallgasson el a livor, qui detrectat prae- [ sentia s melyből az élőnek oly fölösen kijutott, ! de mely egyúttal szintén nagyságának bizonyi- ] , téka. Hiszen adott a gondviselés, adott a ma- j gyarok Istene irodalmunknak kifogástalanabb irómfivészekef, mélyebb lélekbúvárokat, de adott-e még egyet, aki a magyar szív húrjain úgy tudott volna játszani, aki oly pazar kézzel szórta volna nemzete nagyjának, aprajának szelleme bőségszarújának kiapadhatatlan kincseit, aki annyi búba, gyászba merült szívre csepegtette volna a jóleső, földerítő vigasznak enyhítő balzsamát? E tekintetben a szó igaz értelmében providentiálisnak kell vallanunk az ö hosszú időre nyúló működését és csodával határos termékenységét. A rideg kritikus talán azt mondhatná, hogy: kevesebb több és jobb lehetett volna. Mi hálát adunk a Gondviselésnek, hogy a magyar glóbust Jókai szellemének fényével és szivének melegével hatvan esztendőn keresztül elárasztotta. Jön-e és mikor hozzá hasonló ? őt megközelítő ? amiért épen ma, buzgó imádság epedez százezrek ajakán? S ami épen most legszebb ajándéka lenne a nemzetek sorsa fölött őrködő Gondviselésnek? Hisszük, hogy jönni fog, hisszük, hogy a magyarok Istene nem hagyja vigasz nélkül senyvedni nemzetünket s a Jókai dicsőségére ma felcsapó szövétnek lángja, midőn a letűnt századok mélyébe bevilágít, egyúttal hivatva van arra, hogy a jelen sötétségét is oszlassa, derítse. Üdvözlégy dicsőült szellem, vicluri te salutant! A Debreceni Tisza István Tudomány Egyetem és a Csokonai Kör nevében dr. Papp Károly rektor mondott szép beszédet: — Jókai második városa volt Debrecen, hova életének oly sok élménye fűzte. Benyomásait több regényében és elbeszélésében dolgozta fel. Hódolattal köszönti Jókai Mórt éselhozza az Alföld üdvözletét, mely öt a Sárga rózsa klasszikus regénye megírására ihlette. Az Országos Centennárium Bizottság nevében Rexa Dezső, Pestvármegye főlevéltárnoka, a bizottság főtitkára a következő nagyhatású beszédet mondotta: Egy gyönyörű üzenetet hagyott hátra Jókai mindazok számára, akiknek szivük-leikük van. Ezt írja üzenetében: Ami bennem lélek, veletek megy, ott fog kőztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak; megtalálsz a falevélben, mikor lehull; meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik; s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani. így üzeni nekünk az örök közösséget a hervadt virágon, a lehullott falevélen, az elenyésző harangszón által. így mondja csendes, dallamos hangján, hogy most a mikor megemlékezünk Róla itt — itt áll arccal szemközt mivélünb. Itt áll most szemközt mivélünk, szülővárosának felemelő ünnepén. Látjuk a lelkét égni egymás tűzben égő szemében, látjuk őt egymás sóvár tekintetében és halljuk őt egymás keble sóhajában. Mi, az ő áhitatos bucsusai itt borulunk le varázsos szelleme előtt észsolozsmás ajkkal keressük azt, a ki nekünk millió és millió betűsor nagyszerű gondolataival egy uj, nemes, felséges világot alkotott — a szép, a jó, az igazság világát. Ez a világ megszabadít — az élet rut gyötrelmeitől — és felemel, és boldogít, és reményeket nyújt fel. Az, ki ebben nem (ud hinni, —• ne vegyen Jókai könyvet a kezébe — mert méltatlan reá... Nagy mesterünk, Rákosi Jenő, a Jókai centennárium-bizottság elnöke szive egész hevével köszönti Jókai városának ünneplő közönségét. Ha lélekben ifjonti is — testben törődött s agg kora lankasztja. Ez akasztá meg, hogy eljöjjön s maga köszöntse e lelkes közönséget. — De rám — ki erőtlen hangon szólok helyette — rám bízta, hogy mondjam el, amit ő Jókairól vall: A könyves polcon — üzeni általam — a melyen munkái sorakoznak nem egy poros könyvtárrész az, a mit látsz, hanem ahány kötet, annyi kapuval bíró tündérvilág áll rendelkezésedre. A kötetek közül akármelyiket a kezedbe veszed, rajta keresztül minden pillanatban belépsz egy-egy ily csodavilágba s járhatod tündérutjait, hegyeit, völgyeit, városait s mikor beteszed a könyvet, szived tisztább, lelked gazdagabb, elméd frissebb, mint volt azelőtt; egy csomó jóbarátra tettél szert, nemesebbek, szárnyalóbbak lettek a vágyaid, meggyarapodott benned a szeretet, és erősebb lett hited az igazságban. A vágyak röpte, szeretetünk hőfoka, az igazság szomjazása: ez a költők munkája rajtunk, ez Jókai Mór himnusza, ezt énekeljük az ő ünnepi esztendején át, ahol szeretetben, hitben és igazságban találkozunk mi magyarok. Rákosi ez ihlető szavaival köszöntőm Jókai városának ünneplő közönségét a centennárium nagybizottsága részéről. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége nevében Szegedi Maszák Elemérné a következő meleg szavakat mondotta: A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségi testvéri üdvözletét hozom “Hódolattal hajtőn meg zászlónkat Jókai emléke előtt. Jókai Arán; emberének hajói üresen úsztak le a Danán búzával, kenyérrel, élettel megrakva jöttek vissz; Kivánok nektek sok búzát, jó kenyere erős életet: Istennek áldását I
