Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)
1925-02-21 / 23. szám
1995 február 21. »Komáromi Lapok:« 7. old».. játszották, de a regényeiből álirt drámái is igen nagy hatást váltottak ki. Nem szükséges másra utalnunk, mint Az arany ember-re, amely negyven év óta állandóan műsoron van s dacára annak, hogy a nagy költő e müvének előadása a legfejlettebb színpadi technika mellett is legalább négy órát vesz igénybe, ma is zsúfolt ház gyönyörködik esetről esetre a darab elragadó szépségében. Jókai maga is nagyon szerette a szinpa dot, ahonnan az iió közvetlenebbül szólhat a közönséghez, amely előtt az aktorok fizikailag is megérzékitik a költők gondolatait, érzéseit. A színpad varázsa egész életéber. fogva tartotta a halhatatlan mesemondót és a meleg ünneplések sorozata, amely színpadi sikereihez fűződik, a költő legkedvesebb emlékeit képezte. Tizennyolc éves korában Kecskeméten megírja A zsidó fiú c. drámáját, amelyet Petőfi Sándor aásol le gyönyörű kézírással, hogy a Tudományos Akadémia 1842. évi pályázatára benyújtsa. Az első drámai mű a dicséret koszorújával kerül ki a bírálók kezei kézül, de a drámát sohasem hozták színpadra, sőt kéziratát is csak a múlt század kilencvenes évei elején emelték ki a Nemzeti Színház irattárából. Ez volt első színpadi munkája, amelyet azután az ötvenéves írói jubileuma alkalmával kiadott nemzeti diszkiadás művei sorában olvashatott a közönség. Első darabja, amelyet a Nemzeti Színházban színre hoztak, 1846 április 18 án a Két gyám c. népszínműve volt, ez a darab azonban csak egyszer került előadásra. A szabadságharcot követő szomorú időkben gyakran találkozni már Jókai, nevével a színpadon. 1850. április 14-en A földönfutó c. 3 szakaszos eredeti népszínművét adták a Nemzetiben Csallóközi írói álnév alatt, ezt a darabot azonban az akkori kritika nagyon lebirálta s ezzel a darab sorsa is eldőlt. A „Hölgyfutár“ kritikusa szerint a darab „bízvást elmaradhatott volna.** De a kritika nem kedvetlenítette el az akkor még fiatal írót, mert 1851. november 15 én ismét a Nemzeti Színház színpadán szól a közönséghez, a Holla férje c. francia tárgyú, romantikus drámában, melyet a közönség tetszéssel fogadott és a szerzőt is kitapsolta. Kétszer került színre és az előadásról a rosszmájú „Hölgyfutár“ többek között igy emlékezett meg: „Az előadás általában nagy szorgalommal ment véghez, kár, hogy a dráma tárgya nem magyar. Jókainé néhányszor kissé akadozott szerepeben, mire egy pajkos menyecske mosolyogva jegyzé meg: „jól teszi, hiszen nem kívánhatja tőlünk, nőktől senki, hogy mindég csak azt mondjuk, mit férjünk élénkbe ir“... Komoly sikere volt a Dalma c. drámának, amelynek címszerepét Jókainé Laborfalvy Róza játszotta; hat évig maradt színpadon, összesen 12-szer adták, ami az akkori viszonyok szerint már nagy elismerés volt. A darab szerepeit az akkori legkiválóbb művészek: Egressy Gábor, Tóth József, Lendvay, Szentpétery, Szigeti József adták. Következő drámája a Manlius Sinister volt, amelyet 1853. december 10-én mu attak be nagy sikerrel s amelyet többször feluji ottak, utoljára 1894 január 4 én, a költő irói jubileuma alkalmával adták. Nagy külső és sajtóbeli sikere volt 1855. december 18 án a Könyves Kálmán c. történelmi drámának, valamint az 1857. november 3 án bemutatott Dózsa György c. tragédiának is. Ez utóbbi darab tárgya a sajtóban nagy vitákat idézett elő. A darabot utoljára 1878. november 17 én adták E. Kovács Gyulával, a kiváló magyar hisszinésszel a címszerepben. Az igazi nagy színpadi siker azonban csak i960, március- 29-én következett el Jókaira. Ekkor mutatták be drámai alko ásainak egyik legsikerültebb művét, a magyar sziniirodalomaak is egyik legkiválóbb termékét: A síigctvári vértanuk c. 5 felvonásos drámáját. Tüzes aemzeti érzésével, nemes emelkedett! hangjával és tárgyának lelkesítő erejével ez a verses dráma egy csapásra meghódította a közönséget és etyan nagy hatást ért el, hogy évtizedeken ke resztül maradt a Nemzeti Színház műsorán. Eszel a klasszikus szépségű dirabbal ünnepelte a színház és az egész ország Zdnyi Miklós halálának 300 ik évfordulóját 1856. szeptember 7-én s ezzel ünnepelték Jókait is irói jubileumán. Ettől az időtől kezdve egy kis szünet áttolt be Jókai színműírói munkásságában. A szigetvári vértanuk és más történelmi drámái műsoron voltak ugyan, de uj darabbal nem szerepelt a nagy iró a színházak szinlapjain. Nagy regényírói sikerei közben csak tizenhat év múlva szólalt meg újra a színpadon. 1876 április 3 án Milton c. remek drámáját mutatták be, oly fényes sikerrel, amelynek nemcsak a közönség körében, de az egész sajtóban lelkes viszhangja támadt. 1877. március 9-én a hasonló című regényéből átirt Szép Mikhál c. színmüve került előadásra, ez a darab azonban 3 előadás után letűnt a müsorrul. 1879 április 24 én, a királyi pár nászának 25 éves évfordulóján Hős Pálffy c. darabja került egymásután kétszer ünnepi előadásra. Ragyogó és maradandó siker kisérte Jókainak Az arany ember c. gyönyörű darabját, ame yet 1884. december 3-án adtak először a Nemzeti Színház színpadán. Ez az előadás a közönség nagy lelkesedébe és a koszorús költő állandó ünnepeltetése mellett folyt le. A sajtó < osztatlan elismeréssel adózott a darabnak és a magyar nemzet akkor már legnépszerűbb költőjének, aki már az évekkel előbb megjelent ugyanazon tárgyú regényével a közönséget magival ragad a. Maga Jókai is ezt a színpadi müvét tartotta legkedvesebbnek, de a közönség is, mely négy évtizeden át mindenkor örömmel hallgatta végig a bájos romantikával átszőtt, mély hatást keltő remekművet. A bemutatón a Nemzeti Színház akkori legkiválóbb művészei játszották a darab szerepeit, köztük Nagy Imre, Jászai Mari Fáy Szeréna, Márkus Emilia, Helvey Laura, Szathmáryné, Náday Ferenc, U|házi Ede, akiknek nagy művészete méltó feladatot talált az örökbecsű mű szinrehozásában Az aranyember ma is műsoron van és szépségeiben a mai nemzedék is kivételes lelki élvezetet talál. Hasonló nagy siker nem érte ezután már a színpadon a költőt, de későbbi darabjainak előadása is mi.idig ünnepe volt annak a színháznak, amelyben bemutatták. 1885 október 9-én került először színre a Fekete g)émántok c. színműve, amelyet a Nemzetiben 11-szer adtak. 1887. szeptember 28 és 29 én a Nemzeti Színház 50 éves fennállásának ünnepén Olimpi verseny c. alkalmi darabja került színre, 1888. március 31-én szintén egy alkalmi darabja a Jószívű ember c. 1 felvonásos vigjátéka. A magyar színészet 100 éves örömünnepén szintén ünnepi darabbal a Földönjáró csillagok c. színművel szerepelt a színpadon, amelyet négyszer játszottak. 1891 ben az Aradi hősnők c. vigjátéka négy előadást ért meg. A budapesti Nemzeti Szinházon kívül más színházban is mutattak be Jókai Mórtól színpadi müvet. így 1894 ben a Fővárosi Nyári Színházban bemutatták a költőnek Gazdag szegények c. színmüvét, amely igen nagy hatást ért el és amelyet sokszor adlak vidéki színpadokon is. Ugyancsak ebben a színházban adták elő a Keresd a szivet c. drámát 1896. április 25-én, valamint a Helvila c. drámáját 1897-ben. A Vígszínházát 1896. május 1-én A Barangok c. 3 felvonásos vigjátékával nyitották meg és itt került színre 1898 március 15 én Melyiket a kilenc közül c. 1 felvonásos mókája is jelentős sikerrel. Levente c. történelmi drámáját a Magyar Hírlap 1898. évfolyamában közölte, ez a darab azonban nem került színre egy színpadon sem. Utolsó darabját a Fekete vér c. drámát, 1898. november 25 én mutatták be a Nenzeti Színházban, ez a darab azonban csak nyolc előadást ért. N<gy sikert ért el a Népszínházban és a bécsi színházakban a Cigánybáró c. operette, amelyet a Jókai regényéből vett librettóra Schnitzer zenésitett meg. A murányi hölgy c. verses vígjátékén kivül a Világszép leányok c. népszínművével és a Bolondok grófja c. bohózatával is szép sikereket ért el Jókai különböző színpadokon. Jókai gazdag irói munkásságának igen értékes részét képezik színpadi müvei, amelyek a magyar sziniirodalomban is fényesen örökítik meg halhatatlan nevét. Születésének századik évfordulóján a színházak is ünnepelnek s a legnagyobb magyar iró műveinek előadásával áldoznak ragyogó emlékének. j — Iroda i'bslymés. Mandula Imre ny. főjegyző, bankforgalmi irodáját Nádor-u. 53, szám alá helyezte át. Jókaihoz. Zivaratos éjjel, könnyben, gyászban, vérben Hajnalló reménnyel a múltat idézem. Meseszárnyu múltúnk, drága dalos madár, Epedő szerelmünk talán hozzád talál. Dicsőség erdőből hozz nekünk egy ágat, Omló könnyeinktől uj életre támad S beleássuk szivünk titkos rejtekébe, Ápoló jóságunk szárnya alatt védve. Zsendülő reményünk vetését jég verte, Lepergett álmaink színes, tarka leple. Dicsőség-erdőnket vihar még se tépte Dicsőség-erdőnkbén szent minden levélke. Drága dalos madár, meseszárnyu múltúnk, Vágyaink ormáról mély fertőbe hulltunk Dalolj dalos madár, a dal bűvös mákony, Jókai szól hozzánk: álmodik Komárom. . . Álmodik a róna . . szent mesevár épül, Feltámadt Jókai muzsikás szivébül. A rokka megállt hol ábrándjait fonta, Aranyhimes regék szállottak kibontva. Aranyhimes rege .. gyöngyvirágos álom . . Tündérek táncolnak finom szőnyeg-páston Halott avar rezzen . . éjbe máglya lebben Elfeledett bánat zokog a habokban. Íöttél regehősnek, két szemed, a méla, jrök kincskeresők lázának hajléka. Találtál itt kincset, mit más meg sem látott, Durva valóságból fejtettél gyémántot. Lelkednek gyökere a mélységet járta, Sudara felszökkent égi magasságba. Kúszó, törpe bokrok melletted kihaltak Meserózsáidon szépség volt a harmat. Most kellesz Jókai, golgotás, bus útra, Sujtoló keservtől félig holttá zúzva. Kellene a meséd: hétpecsétes ajtó, Kellene a hited: béna kéznek mankó, Melyen át kiszöknénk altatgatva kinunk, Kacagó tavaszból temetésre hívunk; Remény-rózsást vetnél hamvadó parázsra, Elbujdosott kedvünk visszamuzsikálna. Dérütött ősszel is forró szivű gyermek Magyar égen ború, borús felhőt kerget. Felettünk lebegve szivárványos hídon Cirógató szavad tűrésre tanítson. Erő az ifjúnak, békesség az aggnak, Legyünk láncszemei igaz akaratnak, Melyét kovácsoltunk könnyedzette ércből, Villámló haragból, biztató mérésből. Az elsuhant idő mégis visszatérül, Száz esztendő előtt indultál vitézül És ma újra itt vagy .. hálás unokáid Visszhangzó igédre esküsznek halálig. Harsonázó kürttel nem köszönt a néped Imás áhítatba takarjuk emléked. S amikor a lélek sötét átkot feled: Ünnepi órában beszélgetünk veled. Akar mindenkor jól aludni? Vegyen ágytollat és pelyhet .Lustig Fülöpné \bRATISLAVA, Kupelna-u. 1. , ^9^'\ToUait ugyanott hygeaikosán tlutlttatkitji./ ^
