Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)
1925-01-01 / 1. szám
1925. január 1. »Komáromi Lapok, 8. oldal. gyár értelmiség sem egy tagja épen Jókai regényeinek olvasása közben találta meg a maga Senki szigetét, ahol Noémi Jókai múzsájának vonásait viselte. A költö képzelete fölkapja egy vidéki magyar város, Rév-Komárom képét és délibábként felemeli a valóság láthatára fölé. Az eredmény, amit elért, nevezetes: ma minden müveit magyar ember kétféle Komáromot ismer; az egyik, az ősi Rév-Komárom, laposan és szerényen éT.*<í.rezik a Duna és a Vág összefolyásánál; ennek a Keményei fölött pedig, fenn a levegőben, lebeg Jófeai városa, Köd-Komárom, amely merészen és büszkén fúrja a szivárványos tornyait a költészet egébe. Hány magyar város van, amelynek háztetőin ma is ott fénylik még Jókai költészetének visszfénye. A mai Budapest házóriásai fölött, a gyári füstben, ott sejtjük Jókai fégi Pestjének halványuló, melancholikus képét és van akárhány magyai ember, aki a székely havasokat, a Balatont, a szepesi városokat, a Hortobágyot vagy a Vaskaput csak Jókai szemével tudja meglátni. Képzeletének sugalló energiája oly nagy, hogy ott, ahol a leírásban kiegyenlithetetlen ellentétbe keiül a valósággal, a köztudat olykor Jókai pártjára áll. Hogy megmaradjunk Az aranyember mellett; aldunai hajós emberek, mivel az utasok által keresett Noémi szigetét semmiképen sem tudták elhelyezni a térképen, hol az egyik, hol a másik dunai szigettől vitatták el becsületes, régi nevét, hogy elkereszteljék Senki szigetének. Térjünk vissza Köd-Kontáromba. Ez a felhőgyarmat mindenben hasonlít a duna parti anyavároshoz, a különbség iriégis annyi, hogy Jókai városának minden köve a fantázia fényében ragyog. Mert Jókai az irodalmi Midáskirály: amihez hozzányúl, az fényleni kezd. A költő szemének nagyitó lencséje is van : amire rátekint, jz megnő. A kisvárosból városi köztársaság lesz, a rác gabonakereskedőkből zsarnoki hajlamú plutokraták lesznek, a potrohos rácsos ablakon kikanaikáló polgárlányok között pedig Borgia Lukréciákat és Laurákat találhatunk. Nincs érdekesebb dolog, mint végig bolyüngani a meseváros utcáin. Itt csupa Originális ember lakik. Minden utcasarkon valami meglepetésbe botlunk bele és minden kapu alatt valami kaland leselkedik ránk. A levegő oxigéntartalma igen nagy lehet itt, mert minden élet forró és mohó lüktetésében van, minden emberi szem drágakőként ragyog, a vér muzsikál az erekben és a szenvedélyek lobogó lánggal égnek. Köd-Komáromban úgy tudnak szeretni és gyűlölni az emberek, mint sehol a világon. A hős: az aranyember. Tipikus Jókai-hős; hiszen tulajd?nképen minden igazi Jókai hős aranyember. A költő apai gyöngédsége annyi szettemi és testi erénnyel ruházza föl a szegény hajóbiztost, hogy elegendő volna egy ország megreformálásához, vagy egy birodaiom meghódításához. Ezeket a kiváló tulajdonságokat a hős titokban tartja, csak a döntés óráiban, mikor nem lehet már kertelnie, gyulladnak ki váratlanul lelkének fényszórói, csodálatba ejtvén a jókat és rémületbe a gonoszokat. A szülei szeretet szertelensége azonban gyakran vesztére van a gyermeknek, mert mig a regény mellékalakjzl csak úgy duzzadnak és ragyognak az életerőtől és az igazságtól, addig az aranyember a belső valótlanság gyógyíthatatlan kórságában senyved. A valótlan hősök a valószerü környezetben oly benyomást tesznek, mintha egy távoli, idegen és feljettebb világból tévedtek volna a földi siralomvölgybe. Jókai hősei gyakran úgy is viselkednek, mintha száműzött arkangyalok volrának. Ők nagy titkok tudói és az arcukon gyakran a melanchólia kifejezése ül, mintha honvágyat éreznének a csiüaghazájuk után. Az ember a földi élet titokzatos vendégeire gondolhatna, akikről Mózes könyve is: , ... az Istennek fijai egyesülőnek az emberek leányaival...“ Az emberek lányai közül legkiváltkép kettőt kedvel Jókai: az egyik a forró bőn megtestesítője, Az aranyemberben Athalia a neve: a másik a hűvös erényé, ezúttal Tímeának hívják. Ők élet- halál harcot fognak egymással vivni és ez az éjtszaka és a nappal örökös hadjáratának egyik ütközete lesz. A szép démon, akit a költő olykor amazonvonásokkal is szokott felruházni, végűi is elveszi méltó büntetését, de azért nyilvánvaló, hogy alakja közelebb áll Jókai szivéhez, óh, sokkal közelebb, mint a hófehér és vértelen angyalé. Jókai a jellemrajzban gyakran a mai rajzoló-mesterek módszerét követi: elhagyja a karakterfej véletlen és lényegtelen vonásait és megelégszik a jellemző részletek kidolgozásával. Az emberei igy vagy nagyon nemesek, vagy fölötte megvetésre méltók lesznek, vagy szikráznak az elmésségtől, vagy kacagtatóan ügyefogyottak, vagy félistenek, vagy egész állatok. A drasztikus módszere, melyet főleg epizódalakjainál alkalmaz, rendszerint pompásan beválik; nehány vonással egész embereket tud teremteni, embereket, akiket szívesen és tartósan fogadunk be ismerőseink körébe. ... A komáromi iszapos folyamparlon nehány vontató hajó vesztegel. Egyik csigaorru gabonaszállító neve: Szent Borbála. Ismerjük ezt a hajót, nekünk olyan kedves uszóereklyénk, mint az angoloknak Nelson admirális hajója. Szent Borbálát lovak vontatják fel a Duna csendes folyásán, de azért egy egy útjában mégis több kaland és veszedelem rohanja meg, mint a fölfedezőket, akik elsőkül járták be az afrikai Kongó folyót. Az olvasó remegő izgalommal követi majd a Szent Borbála útját, mert tudja, hogy Jókai hajója aranyat, drágaköveket és gyöngyöket szállít a gabonazsákjaiban és sejti, hogy a hajó utasait halálra keresi valami titokzatos és hatalmas ellenség. A' költő bírálói gyakran hibáztatták, hogy a meseszövésben annyira keresi a meglepőt, a rendkivülit, az izgalmat' mint ma mondanók: a szenzációt. Ez azonban nem annyira kora és közönsége ízlésének, mint inkább a tulajdon üde fabuláló kedvének tett engedménye. Mint vérbeli elbeszélő, maga is közönségként áll szemben a meséjével és gyakran boldog kritikátlansággal veti magát bele a rohanó áradatba. (Folyt, köv.) LYSOFORM a tudomány mai állása szerint a legtökéletesebb fertőtlenítő szer LYSOFORM megóvja Önt és gyermekeit minden bajtól, betegségtől LYSOFORM minden kellemetlen szagot eltüntet és hölgyeknek nélkülözhetetlen LYSOFORM esik eredeti zöld üvegben e védjeggyel valódi: jagg*» A Julis bemutatója. — Premier Komáromban. — — dec. 30. Ritka sziüházi esemény színhelye volt vasárnap, december 28 án a Jókai Egyesület kultúrpalotája, melynek újra épített, nagyvárosi igényeket is kielégítő színpadán egy pályázaton dicsérettel kitüntetett magyar népszínművet matattak be telt ház előtt. A minden színpadot megelőzően először Komáromban sziarekerüit újdonság szerzője városunk, egyik jeles szülötte, igaz és hűséges fia: Szijj Ferenc dr. ny. polgármester, a Jókai Egye ület érdemes ügyv. elnöke, ki az utóbbi években kifejlett irodalmi munkásságával úgyszólván egy csapásra belekerült a szlovenszkói magyar Írók sorába. A darabot a komáromi egyesületek legjobb műkedvelőiből szervezett gárda adta elő, akik igazán tudásuk legjavát vi'ték bele játékukba. Es a kél körülmény természetessé teszi azt, hogy a bemutató kivételes nagy érdeklődést keltett, ami hatványozott mértékben fokozódik az elsé előadás után. A mi véreinknek, a mi fiainknak hezott fényes sikert ez a bemutató, mely valóságos eseménnyé vált azáltal, hogy a premier közönsége a legmelegebb elismeréssel adózott szerzőnek és előadóknak egyaránt. A hallgatóság ünnepi hangalatban élvezte végig a| új darabot és annak minden izében precíz előadását, látszott az örömtói kipirult arcokon, hogy a bematató díszes közönsége magyar szivének miriden dobbanásával jelen van ezen a szinte ünneppé vált estélyen. A Julis előadása feledhetetlen emlékekkeltette gazdagabbá a közönséget, de feledhetetlen marad az ünnepelt szerzőnek és a derék előadó gárdának ia. A Jalis az Országos Magyar Kisgazda, Földmi vés és Kisiparospárt 1923. évben kitűzött népszínmű pályázatán első helyen dicsérettel kitüntetett falusi történet, melyet a bíráló bizottság ezenkívül megvételre és előadásra ia ajánlott. A darab tehát egy szakférfiakból álló bizottság bírálatát derekasan kiállotta és a bizottság elismerésével kezdte meg először Komáromban sikereinek sorozatát. A népszínmű értékét már megállapították a bírálók, tólük teljesen függetlenül, készséggel ismerjük el mi is, hogy Szijj Ferenc dr. ezen nj darabja igen figyelemreméltó, elismerést érd-mlö alkotás, mely a közel maliban pályadíjakat nyert magyar népszínművek között is méltán foglal helyet. Cablekménye a falusi nép életéből van merítve. A jómódúvá nőit gőgös falusi gazda nem akarja megengedni, hogy fia elvegyen egy caelédleányt, akit a városban való katonáskodása alatt ismert meg. A fainban lakó jómódn asztalosmester egyetlen leányát szánta fiának, azonban a leány nem hajlandó hozzámenni mert a fin bátyját szereti. A szegény, árva cselédleány utána megy kedvesének, de persze annak szülei elutasítják, sót becsületében is megsértik, ami a legényt annyira elkeseríti, hogy apjának akar manói, később pedig Jnlissal el akar végleg költözni a faluból. Az öreg gazda később felesége és az asztalosszomszéd biztatására beleegyezik a házasságba, annál is inkább, mert a másik fia elveszi az asztalosleányt, amire aztán szent lesz a béke. Ez a darab meséje dióhéjban. Maga a darab felépítésejó, fordulatos jelenetek váltakoznak benne és színes epizódok elevenítik meg. Tőről metszett falusi alakjaival, az egész cselekményen átvonuló kedves hangulatával és a darabba szőtt bájos Petőfi-dalokkal nagyhatást vált ki. A szerzőn k jelJemfestö és karrikirozó ereje igen előnyösen nyilvánul meg az egész művön és jól megrajzolt jeleneteivel megragadja és leköti a szemlélő minden figyelmét. Ami az előadást illeti, valóban mintaelőadás volt. R nd'Zés és szinszeiűség dolgában a legkényesebb igényeket is kielégítette, az előadás stilus», a darab kiállítása gondos figyelemre, nagy hozzáértésre áldozatkészségre vallott. A rend-zés és betanítás szakavatott, ügyes kéz munkáját dicsérte. A szereplők egytőlegyig dcséretes munkát teljesítettek és teljes mértékben rászolgáltak arra az ismételten nyílt színen is felzugó tüntetőén m leg tapsokra, amelyekkel a közönség elhalmozta őket. Fiatalságának elragadó bájával játszotta meg szerepét Zsideí M*nci (Örzsi), aki ezenfelül szívhez szóló dalaival is meleg elismerést szerzett. A címszerepben Kelemen Juliska tűnt ki átgondolt és átérzett szép játékával, nagyban hozzájárulván a sikerhez. Sebestyen Mariska (Rjstáné) nehéz szer-pét élethűen adta és igen rokonszenvessé tette a fiáért aggódó szerető édesanya alakját. Hasonlóképen csak a legjobbat mondhatják Csukás Tinikéről (Ádámné) is, aki az asztalosmesterné szerepében sikerült alakítást mutatott be. Szaday Mariska (Eszter) egy bolondos cselédleány fi-Bratislava-Pazsony, Stur-utca (Baross-ut) 61). Telefonszám 127. Elsőrangú és a legjobb aparátusokkal ellátott gyógyintézet bejárók számára. Csíkos betegségek, ideg-, tüdő-, szív-, véredény-, gyomor-, bőrbajoiz és női betegségek ellen érek óta legjobban beváltott a modern szellemmel haladó kttlönleges fizikaterapiág gyógykezelés. Zander-, Testegyenészet, Hőlég-, villanyterapia, Röngten kezelések, átvilágítások és fölvételek, Quarz (mesterséges nap) besugárzások, szénsarfürdök stb. — Vezető orvos: Fischer S. dr. — Orvosi rendelés: délelőtt 9-től 12 óráig és délután 8-től b óráig. 764 =====
