Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)

1925-02-14 / 20. szám

19?5 február 14.

Komáromi Lapok«

5. óidul.

a gondolatolvasás és gondolatközlés lizikai módjában nem hiszünk. De eszünkbe jut, hogy a párisi akadémia a tizennyoleadik század végén egy ülésénen kimondotta, hogy kövek az égből nem eshetnek a földre és aki ilyent állít, az hamisat állít. És majdnem ugyanabban a pillanatban esett a földre a legnagyobb meteorok egyike. Ezért inkább azt mosdjuk: ez idóezerint gondolathullámokat semmiféle fizikai módszerre] felderíteni nem lehet: de & drótnélküli hullámok, a levegőt keresztül-kasul járó elektromos hullámok fizikai felderítése megtanított beuBünket arra, hogy az emberi leleményesség mind kisebb meg kisebb energiákat tud felfedni, úgy mißt ahogy a mikroszkópjával mind kisebb, tárgyakat tud felismerni és megtanított hinnünk*! arra, hogy semmire sem mondjuk ki a „soha“ t.

*9

1

Egész felfrissülve

érzi magát a régismert, egyedüli minőségű

ALPA

MENT HOL-SÓSBO RSZESZ

nóhányszori használata által. Használja ezt borogatásnak daganatoknál, s annak használata után Dim sokára visszanyeri ener giáját és életkedvét.

De ne fogadjon el semmi más gyártmányt ' mert csak egyedüli valódi

ALPA

az, amelynek törvényesen védett jegye kezeskedik arról, -hogy a legjobb minden gyártmány között

Kapható mindenütt. Ára 5 50 Ke. I }

l Jókai Epil és a vidék oiapiséga.

A Komáromi Lipok múlt szombati számában felhívást közöltünk, kérve a Jókai Egyesület lelkes közönségét, hogy lépjen be tömegesen as egyesület tagjai sorába.

Örömmel jelentjük, bogy a kérésnek szép eredménye lett, mert ezen az elmúlt héteu sokan jelentkeztek tagul.a Jókai Egyesületben.

Szombathely Antal kottái földbirtokos ur, akinek boldogult édes atyja, Szombathely Győző, a Muzeum Egyesületnek hosszú időn át lelkes elnöke volt, 500 K adománnyal sietett az Egyesület eegitségére.

Áldozatkész és lelkes hölgyeink sorában is hü támogatókat talált a Jókai Egyesület, mert a kővetkező adományok érkeztek be a höl* gyek részéről:

Puskás Lvjosné (Martos) 400 K

Gálffy Gézáné (F*lsógellér) 171 „

Kürthy Istvánná (Kolta) 170 „

Kürthy Benőné (Felsögellér) 135 „

Ifj. Fehér Péterné(CsalIóközaranyos) 75 „

Gyalókay Lászlóné (Nemesócsa) 50 „

Béka Gyuláné (Hetény) 35 K

A Jókai Egyesület vezetősége tisztelettel kéri a magyarság minden tehetősebb tagját, hogy siessen a Jókai Egyesület segítségére és alapító tagul lépjen be a centennárium évében, a régebbi tagok pedig alapítványaikat 500 K összegre kiegészíteni kegyeskedjenek.

*

A részletes adományok a következők:

Kolta. Kürthy Istvánné 100 K, özv. Závody Albiuné, Oláh Gabriella 20—20 K, Oláh Ede, ár. Pethő Emil, Hauke Mária 10 K.

Komáromesehi. Jaross Istvánná 100 K, Jaross István, Jaross Andor 60—50 K.

Sárosfa. Bittó Dénesné, Bartal Ferenc, Rozsnyai Peti 100—100 K, Csiba Sándor, N. N. 60—50 K, Broics István 20 K, N. N. 10 K.

Hetény. Beke Gyuláné 15 K. Böszörményi Lénké It K, Bordán József, Borza Mórnö 6—6 K.

Komáromfüss. Germán Jánosné 20 K, Martinkovie», N. N. 10—10 K, N. N., Szalzer Mór, Masta ir Kálmánná 5—5 K. Kisebb adományok 9 K.

Csallóközaronyos. Fehér Péterné 50 K, Fehér Péter 20 K. Vörös Edéné 10 K, Vörös Dénesné 5 K, kisebb adományok 29 K.

Kamocsa. Borosa Kálmánná 20 K, özv Wölczl Józsefné 5 K.

Tany. Szigethy János 25 K, Czike Jánossá, Freund Márton, Tóth Kálmánné, Tanyi lecgyár 20—20 K ifi. Seikora Károly, N. N., Szkacsik Annus, X. Y. 10—10 K, Földas István 5 K, kisebb adományok 5 K.

Ekecs. Beké Kálmán ref. lelkész 50 K, Rácz Kálmán, Köles Gyula, Morvay Anna

20—20 K, Ricz Vince 15 K, Solymossy Dezső plébános, Lnkovics József, ifj. Csápai József, Varja L^josné, id. Csápai József. Ricz Lajos, Fleischmann Móroé, Schnitzer Ernő,László Vitái, Köles Ferdinánd, László Dániel, Beke Kálmán, Tóth Mihály, Tóth László, Tóth Imre, László Károly, Jván Károly 10—10 K. László Pál 8 K, Németh János 6 K, N. N., Lamp! Inaréné, Fél Móricné Németh Vince 5—5 K, László János asztalos 3 K.

Ogyalla. Dr. Lécárd Eodre, dr. Hajdú Gyuláue 50—50 K, dr. Kiss Jenő 30 K, Márkusa István 25 K, N. N. 10 K, Hüttner 6 K, Fächer, Rózner Gyula, Borbáth Károly, Pólyák Gyula, Lamos I, Reviczky, R*ngel Lajosné 6 — 5 K.

Apácaszakállas, O-vald Kálmán 30 K, Őllös Endre, Galambos János, Ől'ös Zsifrmondné, Juhász Miklós 20—20 K, _Ö!lös Gusztáv 10 K, özv. Bake Lajosáé, ifj. Őllös Ziigmondné, Tarcsi Lajos, Végh István, Pethee Béla, Kovács László, Pethe« Dezsőné, Nagy Alajosné, Mátis Zsigmond, ŐPős I-ttvár, ÖUős Károly 5 — 5 K. Kisebb adományok 17 K.

Megy eres. Riab Gyula 25 K, Raab Gyuláné 25 K.

Kolozsnéma. Tóth Mihályné, Jankó László, Csiba Istvánná 10—10 K, Szauer János, T-ircsi Dénes, Blazius Etelka, Esztergályos János, WalJner, Goldscbmid Miklós 5—5 K. Kisebb adományokból 19 K.

Martos A református egyház, a legelőtulajdoEOSok. fogyasztási süö vetkezet, Martos község 50—50 K, Puskás Lajos, özv. Lslkes Dazsöné, özv Bóday Aladárné, Bóday Árpád 25—25 K, Puskás Ilus, Irén, Gizi, Lelkes Juci, Mária, V*csey Kálmán, Takáfcs Olga, Breuer Dávid, N. N. 10—10 K.

Felső- és Alsógellér; Pauer Sándorné 50 K, Gállfy Géza, Gállfy Gézáné, Kürthy Banöaé, Kürthy Bjdö, 25—25 K, Zsolnai Tivadar, Osztényi Sarolta, 20—20 K, Széllé Gézáné, Király Károly, Vendégb József, Czirók Julia, Kiss László, Vendégh Vilma, F4zekas Péter, Csepy Zsigmond 10—10 K, Vandégh Béla, Fischer Mihály, EhrentahI Sándor, Füssy Lajos, Szinhart Lajosáé 5—5 K. Kisebb adomány 1 K. — A legbálásabb köszönettel nyugtatja a Jókai Egyesület elnöksége.

Komáromtól—Jaffáig.

Irta: Darida Zoltán.

(Folytatás.)

Hajónk egyforma gyorsasággal szelte a Földközi-tenger átható kékségü mély vizét és úgy látszott, csendesen fogjuk elérni az afrikai partot. Azonban a tenger közepén vihar lepett meg bennünket, mely jóval erősebb volt az Adrián átéltnél. Mindazonáltal már kevesebben estek a tengeri betegségbe, míg az egészségesen maradtak nagy része bensőségésen imádkozott.

Lehangolóan hatott rám ezen kép, mikor utitársaim fele nyög s majdnem az egész másik fele meg imádkozik. Megriadt pillantásokkal néztek maguk körűi s a magasba, ahonnan az intő jelet várták, hogy szabaduljanak lelki kínjaiktól. Ezen órák megmutatták, épugy mint a harctériek, mily piciny az emberi lélek. Mihelyt kivan szolgáltatva a természet, vagy a végzet szeszélyének, azonnal összeroppan döjfös, gőgös leikecskéje. Érzi apró voltát, tehetetlenségét a mindenségben és megtalátja mély áhítat között az Istent. Esdve, könyörögve menekül hozzá oltalomért, reszketve a nyomoru földi létér ■ mikor elmúlt a veszély, ő újra a régi törpe ember.

Napfényes, derült reggel köszöntött ránk, mikor kibontakoztak az alexandriai part magasba nyúló pálmáinak bóbitás fejei- A tenger még mindig haragoszöld hullámhegyeket ostromolt, míg be nem jutottunk a kikötő védett területére.

Ez óriási kikötő közel sem volt oly szép, mint a trieszti, de forgalma sokszorosan fölülmúlta azét. Hatalmas kiterjedésű raktár épületek futják körül, melyek nyelik, vagy ontják magukból az áruk roppant tömegét.

Már a kikötésnél az első kép megragadó volt, a parton nyüzsgő embertömeg tarka színezete. Volt közöttük angol divat szerint öltözködő, de fezt viselő müveit arab, pongyolát viselő városi és néger, fantasztikus rongyokba bujt szegény fellah és khaki ruhába bujtatott arab rendőr is.

Mihelyt lehetett, partra léptünk, előbb azonban elszedték útleveleinket, nehogy kedvet kapjunk az Egyiptomban való maradásra.

Alexandria nem is annyira a keleti világváros tipikus képét nyújtja, mint inkább a nyugat és kelet keverékének egy nemét. A legnagyobb össze-visszaságban tárja a szemlélő elé a modern élet csúcsait, visszamenve a legprimitívebb szokásokig. Nem hiába a Földközi tenger egyik gócpontja, ütőere, de olyan is. mint egy modern Ízléssel készült keleti szőnyeg.

Uccáin lüktet a nemzetközi élet színes tarkasága és szinte percek alatt váltakoznak a képek sokféleségei. Mégis valami varázsos erő által egybeolvadó folyamatként hatnak oly benyomást keltve, mint az intellektuális és a barbarizmus frigyre lépését, melyek megférnek egymás mellett a haszonért. Autón ülve, csak egy percre kell behunyni a szemet és már másvilágban vagyunk. Szinte kételkedik az ember, hogy ugyanazon városban van-e. Az élet színpada tárul elénk oly gyorsan váltakozva, hogy a nyert impressiokat pillanatok alatt anaüsálni képtelenek vagyunk.

Megtalálható benne a raffinált ízlésű európai csínnal épült palotája és a nomád beduin piszokkal betérképezett rongyos sátora ; a csilingelő villamos és az imbolygó teve; a modern technika vívmányaival fölszerelt vas gyár és a primitiv szerszámokkal dolgozó ősiparos; a modern higiénia szerint épült kórházak és a kecskéikkel együtt lakó fellah család.

Az európai negyedben többemeletes paloták, fényes hivatalok sorakoznak egymás után, jólétről regélve. A beton úttesten tüzes arabs lovak, remek hintók ragadnak tova, melyben angol lady, esetleg félvilági courtisane ül, negédesen mosolyogva, mint aki lába alatt érzi a világot. A siető tömegben föltűnnek itt-ott ödöngve az ucca népei rongyos, kopott, éhes nyomortól megviselt alakok, akiket megtiport a fekete ökör. Nagyrészük a morálból kivetkőzött alakok, akik végig csavarogják a kontinenst parazitaként élve, kalandokat keresve, alkalmakra várva, hátha rájuk mosolyog a szerencse vak szeme s meggazdagodhatnak valahol hirtelen.

Az arabvárosban meglepő az összehalmozottság. Uccai forgalma jóval nagyobb az európai városrész forgalmánál, világosabbnak tetsző, több napfény van benne. Lapostetejü házak sorakoznak egymás mellé; legtöbbje bezárt kapukkal, rácsos ablakokkal, ahol drága foglyokat őriznek: asszonyaikat.

Üzlet, üzlet hátán s majd minden negye dik- ötödik cigaretta kereskedés. Sok helyen be sem lehet lépni a boltba, csak az uccán állva lesz kiszolgálva a vevő. Mig minálunk egy füszerüzlet csupa fiók, addig ott csupa konzervdoboz; az egyébb áruk rendetlenül vannak fölhalmozva, köztük sok olyan dolog, mely nálunk delikates számban megy.'

Az alsóbb népréteg rongyos gúnyában, félig pőrén öltözött, mint nálunk a kóbor cigányok. Beszédjük az első pillanatban visszatetsző a mély torokhangu h miatt; szavaik szenvedélyesek és majdnem mindig indulatosak munka közben.

A hatalmas kereskedői raktárak előtt állandó nagy a forgalom. Sok teve látható az ily helyeken, melyek utálatosan gargalizálva hörögnek.

A zsidó negyed ghettoszerüen épült, oly benyomást keltve, mint akik féltükben tömörültek s nem törődnek azzal, hogy hol, miként és milyen helyzetben laknak. Utcái szfikek és