Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)

1925-02-07 / 17. szám

1925

február 7

——■ —

, Koro áromi Lapok •*

5. clA*l

tekintetében. Mintegy kuszán voltak Galíciából, Lengyelországból jött, kaftános, pajeszos alakok ; visszataszító külsővel, kapzsi, tolakodó jellemmel, mely már az első nap sok összetűzésre adott alkalmat. Más részük Európa különböző részéről verődött össze. Ezen csoport zömét főleg oroszok alkották és kisebb számmal volt képviselve a magyar, német, cseh, horvát, holland, dán nemzetiség. Udvarias kulturemberek benyomását keltették, de közelebbről még nem ismertem őket.

Másnap reggel valamennyien a fedélzeten tolongtunk az indulásra várva. Mintha már megkezdődött volna, de az utolsó pillanatban matrózsztrájk tört ki. Valami meg nem fizetett pótdij volt az ok, melyet a legénység ily módon akart behajtani. A kapitány, egy öreg tengeri medve, káromkodva sétált föl-alá, emberevő kedvvel. Dél felé mégis megoldották a kérdést, mely a matrózok győzelmével végződött.

így délután egy órakor indultunk. Röpke kemény vezényszavak hangzottak s pillanatok alatt megoldódtak a karvastagságu hajókötelek. Mint gépen a csavarok, álltak helyükön a matrózok, alig hangzott el a parancs, már teljesítve is volt. Apró gőzös vontatta a hatezer tonnás hajótestet a szabadabb vizre s mintegy ötven méter eltávolodás után, megindultak a hajó gépei. Susogva, zizegve habzott a viz, a hajtócsavarnáls az „Abbázia“ lassan, alig észrevehetően megindult az öböl kijárata felé. A parton fehér keszkenők lengtek, „Isten hozzádot“ integetve. Hajónk futása mind gyorsabbá vált lassan-Iassan zsugorodni kezdett Triest látképe. A közel-távolban vitorlások maradtak tova s hajónk méltóságteljesen szelte az Adria zöldes hullámait. A tenger habjain aranyos napsugár táncolt s mosolyogva tekintett ránk az azúrkék mennybolt. Mégis valamelyes elfogódást éreztem, méla bánatot, mintha elvesztettem volna valami kedves szépet, melyről nem tudtam eddig, hogy birtokom.

(Folyt, köv.)

Nem hiúság vezérli Ont,

hogyha a kitűnőnek ismert

ALFA

MENTHOL SÓSBORSZESZT naponként használja.

MINDEN JNTÖ

korkülönbség nélkül kötelezve van arcát bacillus- infektiók ellen védeni. Ennek folytán minden praktikus nő vegye a legjobbnak elismert

ALFA

MENTHOL-SÓSBORSZESZT.

Ezen törv. védett név kezeskedik a felülmúlhatatlan minőségről és ezért lett a nőknek kedvenc háziszere.

Mindenütt kapható.

Ára 5.50 Ke |

39- w

rött bajusza, megmozdul a bajusz s Omlik alóla a kacagtató, de huszárőrmesteri mivolta mellett is epyfye huszártónus. Elhül a vér még az őr- j mesterben is, mikor az ezredes látszólag szi- j goru alakja jelenik meg, ki zsörtölődik, pöröi, ) ká. .. (ó, azt nem), hogy hát mennyi az ő j baja a nyakába varrott, reábizott, huszárneve- j lésre Debrecenbe hozott osztrák hercegnővel s 1 mennyire boszantja az ablak alatt fel-felhangzó j sok orditozás (nótaszó).

„Tyühaj! Gyün a Boris.* Pacal Miska ; közhuszár választottja. Két szerető szív ugratja, haragítja egymást, mert hát „veszkődik ez amaz < után“, „azt meg a nyavalya töri emez után*. De hisz ezek epizódok, de oly ennivalőan megjátszott epizódok, hogy jóformán el is feledkezünk a darab főszerepeiről. De ime jön a csutakoló, huszáréltet Kedvelő Grete hercegnő, tiszta, szép gyermeki szív, tisztán, gyermekien dobog az Váry Tóth Pál kapitány űrért.

Szeretik egymást. De mihaszna egymáséi nem lehetnek. Haza hivja a bécsi porta, mert uralkodó lesz a hercegségben. A kapitány él hal szerelméért, szeretné az imádott szivet haza > vinni édes'fanyja mellé, ki várja a szerelmes j fia kis szösze hajú választottják, a kis bogár- i hátú kúrián. Megy is a tisztelgő csapattal fel, s tisztelegni az uralkodó elé, bízik benne, hogy í sikerül megnyerni a szeretett szivet s viheti j magával oda, hol boldog, szivárványos égbolt j vár reájuk. De nem lehet. Utána jött s nem j viheti magával, ő meg nem marad itt, mert ő I nem akar az uralkodó hercegnő bábja lenni. ? Ö az asszonyának ura akar lenni, ő a portá- ! jára akarja vinni, a kenyeret ő akarja neki adni s a gyermekét magáénak akarja vallani. Kese- j redetten válik meg a két szív egymástól. Egyik l a kaszárnya pincéjéből, a borba fojtva borzasztó j fájdalmát, összekuszált lelkiállapotában alig alig mer már régi szép emlékei kö é kalandozni, a ‘ másik a magas bécsi várból sir vissza a ma- í gyár levegőjű debreceni kaszárnyába. A közös ; szeretet össze hozza őket, Grete ott hagyja a trónt s megválik mindentől, mikor utána jönnek ijedten sírja el: „Ne bántsanak! Nem akarok hercegi koronát, nem keil a trón és az uralkodás. Boldog akarok lenni, boldog, megelégedett asszony, az Ő (kapitány) 'elesége.“

Rövid, dióhéjnál rövidebben ez a meséje, f De, hogy mily gyönyörű epizódok tevődnek össze a huszár életből, az udvari légből, hogy mily ennivaló huszár mókák, magyaros fzü tréfás jelenetek alkotják a mese színezését, azt leirni nem lehet, azt olvasni is kevés. Azt látni kell.

Hogy mily fülbemászó zenéjü énekek ékesítik, teszik élénkké, azt lefesteni, elmondani nem lehet, azt zongorán eljátszva szobánkban nem élvezhetjük eléggé, azt megjátszva kell hallanunk.

S erre hamarosan meg lesz a kedvező alkalma városunk közönségének, mert a Legényegylet legjobb szereplőivel előkészíti s hamarosan szinre is hozza a „Debrecenbe kéne menni“ szerzőjének még a „Debrecennél“ is nagyobb sikerű darabot. Az előkészületek már nagyon előrehaladottak. A bemutató előadást f hó 14 én szombaton este 8 órakor tartják. Voltunk a próbákon s az előjelekből Ítélve, azt mondhatjuk, hogy ily nagyszabású, nagyhatású s nagy reményekkel kecsegtető előadás nem volt évek óta Komáromban, mint a „Nőtás kapitány* lesz. (n.)

Egy szórakozott ur sietve rohan az utcái. Egyszerre csak elébe áll egy vidéki atyafi:

— Nem tetszik tudni, merre van a Kigyóutca?

— Hogyne tudnám — feleli a szórakozott

ur és tovább rohan. (Bayónette.)

A hegedükészitőhöz beállít egy hadi milliomosné. A hegedükészitő egy szép hegedűt mutat neki:

— Valódi Stradivárius. Igen szép régi hegedű — dicséri portékáját a kereskedő.

A hadimilliomosné megsértődötten válaszol :

— Mit gondol rólam ? Tartsa meg a régi hegedűjét. Nekem van annyi pénzem, hogy uj hegedűt vehessek magamnak. (Brummbär.)

A párisi földalatti villanyos végállomásán egy vörös nyíl alatt ez a felírás ékeskedik :

nem tud olvasni, menjen a nyíl

— Aki

irányában.

(Petit Párisién.)

II pokol halmai még ezol jónk.

Nótás kapitány.

Operett 3 felv. Irta: Farkas Imre.

„Ha én leülök írni, mindig az az első, hogy odaírom az üres papírlap szélére: Isten nevében. És mintha az Úristen végtelen kegyelme lelt volna e kis darabbal, a szegény magyarok hatalmas Istenéé*. — így ir Farkas Imre a száz előadáson át mindig nagyobb sikert elért darabjáról. Igaza van. Csak Istentől megáldott elme, Istentől vezérelt toll tud oly szép, kedves, nemes darabot megalkotni, mint a Nótás kapitány.

Várjuk a függöny felgördültét. Gyermekálmaink egész várakozásával lessük a mi gyermeki szivünkhöz nőtt huszárok életét. S jönnek egymás után, Jön a bundás Miska, ki él-hal kapitányáért, ki a remegő tisztelet hangján szól a cigánnyal is kapitányáról. Majd hirtelen beszögell a két harcsa szál, az őrmester ur pöd-Min mulat a külföld ?

Egy monoklis ur felugrik a villamosra, de abban a pillanatbari, amikor észreveszi, hogy a kocsi zsúfolva van emberekkel, le akar ugorni a lépcsőről. Egy másik ur udvariasan rászól:

— Tessék, talán lesz még egy hely.

A monoklis arrogánsán visszaszól:

— Úgy látom, a Noé bárkája már megtelt.

— Valaki még hiányzik — szólal meg a kocsiból egy hang.

— Kicsoda ? — kérdi a monoklis.

— A szamár — kiabál vissza valaki a

Noé bárkájából. (Fliegende Blätter.)

A nőmet hadsereg egyik pacifista érzelmeiről nevezetesiitábornoka, Schönaich báró — nem tévesztendő össze az osztrák magyar monarchia volt közös hadügyminiszterével — könyvet irt „Az előző háborútól a következőig* cimmel. A rendkívül érdekes könyvből vesszük az alábbi fantasztikus és figyelmet érdemlő részletet:

— A francia ultimátum május 1-én a délutáni órákban érkezett Berlinbe. A kormány egyhangúlag elhatározta, hogy éles hangja miatt válasz nélkül hagyja az ultimátumot és elrendeli a mozgósítást. A repülő elhárító őrszemeket azonnal felállították és tér-energia sugarakat fejlesztő készülékekkel látták el őket. Az őrszemek telefonösszeköttetésben állottak egymással.

Este fél 10 órakor az emsi őrség jelentette, hogy a hangfogó készülékek megállapítása szeript 8000 méter magasságban ellenséges repülők közelednek. Erre azonnal működésbe hozták az energiafejlesztő készülékeket, még pedig olyképen, hogy azok a legnagyobb hőfokot 7000—9000 méter magasságban fejlesztették. Tizenegy óra tájban az őrök mintegy nyolcezer méter magas- Ságban hat kü önböző helyen lángokat láttak fölcsapni. Egy perccel később az őrparancsnok jelentette :

— A hőfejlesztő készülék kiállotta a próbát. Hat ellenséges repülő e! van intézve!

Este 11 óra 30 perckor újabb ellenséges repülők tűntek fel a szemhatáron. A harmadik francia repülőraj tiz óra után indult útnak Verdunbó! és átrepülte a Rajnát Koblenz felett. A rajparancsnok ekkor észrevette az explodált repülőgépek által okozott tüzet, mire azonnal kiadta a parancsot a siklórepülésre. Négy francia repülőgép minden baj nélkül átrepülte az energiafejlesztő gépek zónáját és Berlin irányába repült.

A birodalmi hadügyminisztérium épületében a hadügyminiszter örömtől sugárzó arccal vette át a jentéseket, melyek szerint száz francia repülőgépet semmisítettek meg. A miniszter, aki egész éjszaka dolgozott, éppen nyugalomra akart térni, amikor egy borzalmas dörrenés hangja rázta meg az ablakokat. Izgatottan szólt a segédtisztjének : »ügy látszik, egy repülő áttörte a kordont.« Hangja elveszett az újabb hatalmas robbanások zajában. A néptelen nteák megélénkültek, szaladó emberek ijedten kiáltoztak összevissza : „Segítség !... Gázbombák a Dützowtéren. ..“ A lárma nem tartott sokáig. A hálóinges emberek egymás után estek össze és néhány kinos rángatózás után holtan terültek el a földön. A miniszter és segéd’isztje főlcsatolták a gázálarcokat. Fölhívták a rendőrigazgatóságot, amely jelentette, hogy a Potsdami téren, a királyi vár és Friedrichheim környékén gázbombák robbantak fös. A hadügyminisztérium vegyi osztályának főnöke három tisztet vett maga mellé; gázálarcot öltve, autóba ült s a veszélyeztetett helyekre robogott.

A berlini francia követ, aki előző este megkapta útlevelét, fölbontott egy lepecsételt levelet, amelyet csak a mozgósítás napján volt szabad fölbontania. A levél utasításokat tartal-A vasúti kocsiban átszól egy ur a vele ; mázott egy várható repüiőtámadás esetére, Dtaszemben ülő hölgynek: i sitották a francia követet, hogy repülőtámadás

— Nem volna szives a szemeit lehunyni, esetén azonnal üljön autóba és tüstént hagyja Nagyon fáradt vagyok, aludni szeretnék. j el Berlint. A követ a rendelkezésére álló három

(Rire.) j autóban a követség személyzetével együtt útnak

— I indult a Párisi térről. Az autó befordult a Bu-