Komáromi Lapok, 1925. január-június (46. évfolyam, 1-78. szám)
1925-02-05 / 16. szám
4. oldal. »komáromi Lapok* li?§. február 5. Megpihentünk kissé a hosszú ut után. Szemügyre vettük a helyiség festői rendetlenségét, a vakolatot lehullató falak rozzantságát és fájóan pillantottunk a szomszédos signora villájára. Majd a távolba kalandozott tekintetem. Oda látszott a sziklákon uiegtörő tajtékzó hullámok folytonosan megújuló játéka. Pihenés utáu nekiálltunk az éjszakai berendezkedésnek. A felhalmozott vaságy mennyiséget más szobába raktuk át, kisöpörtünk és egy pokróccal és szalmazsákokkal betömtük az üvegtelen ablakokat, mert a szél nagyvigan dudorászott közöttünk. Minderre azért volt szükség, mert azon : időben renováltak ott és a Chalucheim még nem volt átadva rendeltezésének. Mi csak kivételes elbírálásnál fogva kaptunk ott elhelyezést. Másnap terepszemlére indultam, mert ugyancsak kellemetlen éjszakánk volt. Á helyzet felismerése után szemtelenebb, azaz okosabb ■ lettem, nemcsak én, hanem az egész társaság. Együttesen az első emeleten rekviráltunk szobát, l az ottani rendesebb kondicióju ablakok, ajtók j és a füthétő kályba miatt. A házmester ugyan tiltakozott az áthe- j lyezkedés miatt, de az csak olaszul lett mondva j s igy nem volt muszáj megérteni. Az épületben ‘ található minden rendesebb bútor darabot j összeszedtük lakhelyünk berendezéséhez. Így sikerült is meglehetős szükség lakást teremtenünk, ahol még némi kényelmet is élveztünk. Volt aggatós ráhaszekrény, sőt egy törött hin- j taszékünk is. Persze, utóbbi csak szobadíszül j Szolgált, f A napok is meglehetősen múltak. Néha j már az ébredésnél kezdődött az élet. A lengyel ; nő citerázott, öreg utitársam meg tárogatót 1 fújt hozzá. És mindez csak neglizsébe folyt le. 1 Néha a velünk utazó, hathónapos kisbaba is j bele szólt a koncertbe s ilyenkor elnémult a j citera és tárogató, a baba egyedül hangver- ’ senyezett, szakadatlanul adta magából a vékony ; szoprán hangokat, mig a dudival be nem töm- ? ték a szájacskáját. És igy ment nap-nap után. Időm jó részét l a kikötőben töltöttem. Figyeltem a tengerparti j élet száz és száz variációját. A halász és ke- f reskedelmi élet élénkségét, az idegenek for- f pálmát, embereket, szokásokat. Végig néztem j a halcsarnok sok furcsa állatát, halakat, csiga- | kát, rákokat. Még polipot is láttam. Termé- jj szetesen nem oly nagyot, melyet Nemó kapi- j tány a Verne könyvben agyonütött, de igy j kicsibe is csúnya féreg az. Ott mégis étel j gyanánt fogyasztják, mint nálunk a béka com- j bot. A trieszti ismerőseim kóstoltattak, etettek j sok furcsa dologgal, amelyek nevét csak más- \ nap mertem megkérdezni, hogy mi is volt az \ a szalonka izü valami. De polipot még igy se ettem. Nem is kívánkozom megizlelni. Minden különösebb emotió nélkül virradt ránk a pénteki nap, az utolsó, melyet még Triesztben szándékoztunk tölteni, mivel másnap, szombaton délután hajónk útnak indult. Bevásároltuk még a szükséges dolgokat, sőt egész nap mást se tettünk. Csak a késői délután tértünk haza, csomagokkal megrakodva. Társaságunk egyik tagja azt proponálta, mivel holnap úgyis hajóra szállunk, ma meg péntek este van, menjünk a templomba. A többség elfogadta az indítványt, én meg csak nem maradhatok el a többitől, tehát én is mentem. Úgyis egy Isten van s Unéki egész biztos mindegy, hogy a hivő melyik templomba rója le iránta érzett tiszteletét. Gyülekezetünk legidősebb tagja a szükséges villamos költséget akarta elővenni, miért lasabban haladhatott utánunk. Majd hirtelen megállt, idegesen kapkodott egyik zsebétől a másikhoz, végül fölkiáltott: ellopták a tárcámat! Az első pillanatban a megdöbbent öregbácsi arcjáték komikuma hatott rám és majdnem csak elnevettem magam. De később már nagyon is tragikusnak találtam a helyzetet, mert ezen tárcával együtt elveszett mindnyájunk útlevele is. Ugyanis az öreg bácsi végezte el aznap mindnyájunk helyett a szükséges kijelentéseket, meg a bankban a pénzátváltást; Na, beütött a krach! Mindig mondták nékem, a péntek szerencsétlen nap, de én csak akkor tudtam még, azóta nem is hívom én a pénteket pénteknek, hanem erev sabesznak, vagy csütörtök NrÖ. 2. Hogy a templomba nem mentünk, mondanom is fölösleges. Mindazonáltal küldöttem éh olyan fohászt a magasba*, melyén biztos beirt szent Péter a nagy könyvbe. Hát hogy is ne, mikor ott áltara minden igazoló okmány, meg pénz nélkül, idegenben. Az első ijedtségből fölocsudva, nyulak módjára szétszaladtunk. Ki a rendőrséghez, ki a hajóstársasághoz, meg a Palesztina-hivatalba; aztán a lapkiadókba, hirdetéseket föladni, hogy , a becsületes tolvaj a pénzt tartsa meg, csak j az útleveleket és egyéb okmányokat küldje el ; a rendőrségre. Másnap már körülményesebb volt az út. Mindenütt jegyzőkünyveztek velünk, ásítottak utána, all richt-ot mondtak s mehettünk. Azaz a rendőrségen még se ment ilyen simán, mert ott majdnem csak minket tartottak gyanús elemeknek Ugylátszik, a policáj zsenik valami újabb akasztófa trükköt véltek sejteni, mert udvarias üres kifogásokkal marasztalgattak bennünket, közben meg hol egyik, hol másik élesszemű figyelgette arcvonásainkat. Valószínű keresgettek a nemzetközi körözöttek fényképalbumában, hogy nem e akadnak rá hasonmásunkra Végre mi tarthattuk szerencsénknek, hogy elengedtek és hogy ábrázatunk nem hasonlított valami jeles emberre. Hej, azonidőben, ha a körmeim közé csíphettem volna azt a kommunista elvű legényt, aki az útleveleinket elemelte, bizony nem álltam volna jót magamért, hogy meg nem úsztatom a tengerben. Azonban igy se vitte el szárazon, ha meghallgatta az ég egyik hölgytagunk kívánalmait, amely ugyancsak fűszerezve volt a mózesi vegyes áldással. A személyi kilétünk után tudakozó táviratok szét mentek, sőt mi is küldöttünk S. H. S.-es sürgönyt haza, pénz miatt. Amig a válaszok és a pénz meg nem érkeznek, addig az útlevelekre nem számíthatunk. Az eddig eltelt trieszti szép napok napsütéssel, jókedvvel voltak bearanyozva, de ezután már otthont talált nálunk a gond, a tépelődés. Munka után kellett néznünk, hogy a mindennapi élet szerény szükségleteire fedezetet szerezzünk. Sok szaladgálás után, nagy protekcióval sikerült is pár napos napszámos foglalkozást szereznünk. Vagonokat raktunk ki, nyomdagépeket, meg épületfát. A keserves, szokatlan foglalkozás vérhólyagokat tört tenyereinken, melyek fájtak, sajogtak, égtek. De ez lett volna a kisebbik baj; az elkeserítő a munkástestvérek hitványsága volt. Porcá tedescó (disznó német) nek neveztek bennünket; tűrnünk kellett a durvábbnál durvább tréfákat és tetejébe egész nap szidtak, hajtottak bennünket a munkástársaink. Le keilett nyelnünk mindent, mert szükség volt azon 25 lírára, melyet igy megkerestünk. De keservesebb kenyeret nem is ettem soha, mint akkor. Holtfáradtan vánszorogtunk esténként szállásunkra és elcsigázott testünknél csak lelkünk volt kimerültebb, keserűbb. Pár nap telt el ebben a nyomorúságban, de nekem úgy tűnt föl, évtizedek repültek tova fölöttem Ismét szegényebb lettem egy kedves illúzióval, de gazdagabb egy szomorú tapasztalattal Drága bért fizettem érte, megalázták bennem az embert. Ma már ezt se sajnálom. A sebek begyógyultak; mig a tapasztalatok alapján szociológiai nézeteim az élet kohójában kristallizálódott ki. Ezen csúcsra az élet iskolája nélkül soha föl nem jutottam volna, bármennyi tudományos mű áttanulmányozására nyilt alkalmam. Akkor megvilágosodott előttem (de a későbbi évek során is), hogy nincs internacionalismus. Legalább a nép rétege között, a valóságban ez nem létezik. Egyesek, a helyzetet fölismerni nem bíró álmodozók és a jeüemtelen politikai manővirozók hangoztathatnak utópisztikus ideákat; a nagyhangú törtetők prédikálhatnak mindenféle társadalmi izmusokról; világkongresszusokra gyűlhetnek, egységes képet mutatva az eszmény nagyságáról, de mindez sokaknál önámitás, mig a jelentékenyebb részénél világcsalás. (Folyt, köv.) Menyasszonyi kelengyék és váiiőné^u szükséglétével bizalommal forduljon a közismert Ehrenfreusíd Jenő fehérnemü készítő céghez Bratislava, Szárazvám 7, széki. (Volt Frigyék főherceg utca) 9 \ ................. ■ T Nem kell a fővárosba menni!! T E 5 tt A mikor ■*» N ■ tm POLLÁK JULISKA 0 tr flK 3 > 3 a B utódánál 3 Komáromban, Nádor-u. 11. sz. r g * X olcsóbban beszerezhetők a legújabb s és kényelmes gummi és halcsont< fl nélküli hasfüzők és melltartók * Jm <U — orvosi rendeletre is. — S rr N m Börkeztyűk nagy raktára 1 — Keztyük ff ar # tisztítása és javítása! — Selyem és fiór-B II — harisnyák nagy választékban I — íl m 52 ] i !------------------------------------------------*--------Magyar Bál. —1925. február 1 én. — Vasárnap, február lén zajlott le az idei ! farsang egyik legsikerültebb mulatsága, a Magyar Bal, me;yet az Országos M»gyar Kisgazda, FöMmives és Kisiparospárt komáromi szerve| zete rendezett a Vigadó összes helyiségeiben. Es a rendkívül kedves mulatság az idén is \ nagy közönséget vonzott a bálterembe, mely j zsúfolásig megtelt s bizony a sok táncos száj mára megint csak sziknek bizonyult a hataíj más terem. A Magyar Bálnak két évvel ezelőtt meg« j alapozott jó hírneve igazi v&rásszsai bir a magyarságra, feiedhalatlen szép emlékei fogva tartják a sziveket ős valaháuyazor felvirrad ennek az ügyesen rendezett bamak a napja, mindannyiszor összedobbannak a magyar szij vek éa nagy tömegek testvéries találkozójává 5 lösz a Vigadó. Az idei farsangban különösen ! nagyra nőtt a Magyar Bál értéke, mert az I egyre-másra rendezett kü öabözó tarka estélyek • között valóságos oázisként hatott a magyar telkekre. H&misitatlan magyar bájával, egészséges tiszta hangulatával, külsőségeiben is I magyar jellegével, mértéktartó, da őszinte, 1 szívből áradó jókedvével az idei farsangi kró• nikában is az első helyen áll s ma mar ieí szögezhetjük azt, hogy ezt a bált Komárom és i messze vidékének magyarsága elmaradhat»!,* 1 lannak tartja. A bálon párt és vallásküiöubgég nélkül j megjelent a magyarság, vidékről is sok család j kereste föl a mulatságot, melynek veadégse* í regében ott voltak Füssy Kálmán nemzetí gyűlési képviselő, Caepy Dániel, Peredi Géza ; tlr., Kamrás József dr, Szijj Ferenc dr., Kál* j lay Endre dr,, Geöbel Károly dr., ifj. Koczor Gyula, Bar fos Frigyes, Fülöp Zsi&mond, ifj. j Nsgy János, Barta Lajos dr., lyáufíy Géza, 1 Mészáros Karoly, Baranyay József dr., Luko; vies Ferenc, Nagy Miaály éa soRan mások a kül lönböző pártok és a város társadalmának vezetői | sorából. Rsndkivü! megkapó képet alkotott a j magyar nemzeti viseletben megjelent hölgyek I csoportja és a színes népviseletbe öltözött iij&k serege, akik fél 10 órakor a Rákóczi-induló tüzes hangjai mellett vonultak be a terembs és kezdték meg a mulatságot. Örömtől pirultak ki az arcok, mikor a negyven párt kitevő, nemzeti viseletben levő fiatalság végigvonult a terem közepén, régi daliás idők ragyogó álomképe elevenedett mag a szemlélők előtt. A vidám hangulat szárnyát kibontó sikerült felvonulás utáu Füssy Kálmánné diszmagyarban ifj. CsuMs Lvjos főrendezővel megkezdte a csárdást, amire a fiatalság szintén táneea kapott és egy pillanat alatt a zsúfolásig megtelt teremban a magyar szivek igaz jókedve áradt szét a teremben, hogy reggelig gyakorolja szuverén jogait a Vigadó öreg falai között. A lelkes fiatalságból megszervezett táncosgárda ugyancsak kitett magáért, mert noha igen nagy számban voltak jelen a táncos hölgyek, mégis azt meg kell állspitanunk, hogy 'lehfetGén mindén leány és fiatalasszony soka* táncolt. A mulatság rendezősége sziinóra alatt kédVés tárgyeorsjátékot rendezett értéke« és tréfás adományok kisorsolásával és emellett szépségverseny is Tolt, melynek három értékes tárgyát a legtöbb szavazatot nyert- hölgyek kapták, -ab- Milsö díj al (**CUrtí YÍr*gkosár>:*jEei*'
