Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)
1924-08-09 / 96. szám
Poprádon megtekintettük a Kárpáti Múzeum át, hol sok szép és tanulságos dolgot láttak a cserkészek, Másnap kora reggel indultunk, a Sztrzeenai völgyben Dobiinára. D. u. V2l-re értünk ide s csak 5 órakor mentünk vissza. Ez idő alatt megcsodálhattuk a jégbarlang összes gyönyörűségeit e kedvünkre korcsolyáz h&ttunk. A vezető igen barátságos volt hozzánk, úgyhogy kevés kiránduló járt olyan jól, miat mi: majdnem egy óra hosszat hagyott bennünket korcsolyázni, csúszkálni. A jégbarlang is most volt a legszebb: csupa jégvirág, csillogás volt az egész. Álmunkban sem láthatunk szebb országot, mint ez a jégbarlang. Mindegyikünk közös felkiáltása volt: nem hittem volna, hogy ez ilyen 1 Dö ennek is vége lett s a hosszú 6 órás kocsiút után megint Poprádra értüisk, ahol ismét meg kellett hálnunk. Vasárnap délelőtt értünk haza. Másnap pihentünk, összeszedtük holmijainkat s 5 én bekövetkezett & táborozás legszomorubb aktusa: a táborbontás. A szép idő csak növelte fájdalmunkat : ott kellett hagyni a fenyőillatos jó levegőt, a kristálytiszta vizű fürdőt, la kellett húznunk a -BieZo-völgyi uralmunk szimbólumát: a magasan lobogó zászlót, ledönteni a zászlórudat (íme a sors iróniája: hogy örültünk, mi- ( kor a sok büszke, sudár fenyő porba hullott előttünk s most majdnem sírtunk, mikor ugyanazt a póznává-vált fenyőt leszereltük!) M jd a sátrak is eltűntek s helyükön jó néhány ö!fa maradt egy rakáson — nem karácsonyfának (mert nekünk épp annyi örömet okozott az a fenyő, mint gyermekkorunkban), hanem tűzifának. De esen is átestünk: arra gondoltunk, hátha több esó jön s hogy milyen jó lesz ismét száras szobában lakni — és erre megvi- -jj gasztalódva raktuk föl a szekérre a sok hol- \ mit. A jó öreg kocsisunk msgvakart* füle tövit: To nrpojdt?, nem fér az mind föl. Biztattak, ae féíjon, föl krll f-nnck mindnek férnie. (Jegyzet: Itt a jelentés már nem a Tá- \ borból datálódik, hanem már az útközből!) \ Mint egy halottas menet: oiysn volt az ut j Bieio-vöígyéJől Liptószentmiklósra Itt a cseh. j szlovák turisták egyesületének hálótermében I háltunk a másnap 5 órakor elrobogott a vonat I a kalitkába zárt rigókkal, sirályokkal. Vágd a j szabadságnak: t-ddig csak egy parancsolt s as | is szelíden, most egyszerre parancsnokká tola- , kodott föl a pályafelvigyázó, bakíer, kalauz, s nekünk ez úgy valahogy nem tetszett. A mi sátrainkból kihajolni nem volt veszélyes, még kiugrani sem volt biztos halál s most agy négyszögletes szaftos vas'ádába voltunk beskatulyázva. S mikor a kocsinkra rácsirizelték, hogy Nővé Komárno, a mentőinspekcióa után akartunk kiáltani. Minden tiltakozásunk ellenére a forgalmisták (szerintünk ká-ölömmel telagrafálták a köyetk-sző állomásnak : a Gg 102—cserkészv’-gon átkapcsolandó!) így kapcsolódtunk be a komáromi állomáson ac európ i viszonyok közé s a sok kapcsolás után cäak ery kapocs maradó meg: a cserkészek egymásiránti szeretetének a kapcsa. _B. L. it24. augusztus 9. Egy komáromi fogadás. (Egy fogadás, mely a közérdeket is szolgálja. — Ki lesz a győztes ? — Adakozzunk a szegény diákok fölszerelésére. — Vissza az elfelejtett tornához!) Az embernek egyik régi szokása, hegy ha valaki ellenkezőjét állítja annak, amit ős mondanak, nyomban elhangzik ez a szó: — Fogadjunk! Ez a fogadási szokás egyes nemzeteknél valósággal mániává fejlődik, mint például az angoloknál látható ez, d különösen az amerikai angoloknál, ahol minden lehetetlen dolognál, abszurd állításnál találkozik vállalkozó szellem, aki állja a fogadást. Nálunk Komáromban is m gesik hébe-hóba egy-egy fogadás, legtöbbször lényegtelen dologért. A napokban azonban egy érdekes fogadásról volt szó, amely annyiban érdekli a nagyközönséget is, mart e fogadásból kifolyólag két közárd kü terv megvalósítása került szóba. Az első a jótékonyság terén mozog. Ugyanis a nyertes fél 1 dollárt adott át Sohár Ottó komáromi főg’mnázinmi tornatanárnak, bogy azzal egy jótanuló és jól tornászó szegény fiat segítsen. Dr. Biranyay József indítványára közad hozásból ez ősszeget növelni fogják, - hogy több szegénysorsu, jól tanuló és jól tornászó gimoázistát lehessen segélyezni. E célra szánt szives adományokat szerkesztőségünk nyilvános nyugtázás mellett készséggel átvesz és rendeltetési helyére juttat. A fogadás második közérdekű követkéz ménye, hogy a torna tastnemasitő hatása tért fog hódítani Komáromban és életrevaló moz galom indult meg, hogy az iskolából kikerült, már meglett férfiaknak mód nyujtassék aziránt, hogy a tornáezatban legalább hetenkinfc egyszer - kétszer gyakorolhassák magukat. Erre eddig nem volt alkalom, mert a komáromi sportegyesületek a tornaszerekre nem fektettek súlyt és a labdarúgás, tenniazezés, evezés, úszás sporton kívül a testápoláshoz szükséges tornaszerek beszerzésére már nem volt módja. Erre a célra legalkalmasabbak volnának a komáromi iskolák tornatermei, ahol a hétnek egy bizonyos napján a d. u., vagy az esti órákban a tornakedvelö férfiak gyakorolhatnák magukat. Úgy tudjuk, hogy a főgimnázium tornatermét a szokol egyesület használja, tehát erre már megvan a precedens, hogy nem tanulók is használhatják az iskolai tornaszereket. Erre nézve úgy halljuk, már mozgalom indult meg és mind több azon meglett férfiak száma, akik szívesen fognak a tornának áldozni, ha megfelelő tornaterem a rendelkezésükre áll. Most tehát — miután láttuk, hogy a már érintett fogadás milyen nemes eredményeket szült, azt hisszük, általános érdeklődést elégítünk ki, ha a fogadás keletkezéséről, lefolyásáról és következményeiről részletesen beszámolunk. E hó elején egy társaságban gzó esett arról, hogy mégis nagy kár az, hogy az iskola padjaiból kikerült férfiaknak már nincs módjukban a tornát tovább kultiválni, psdig agtorna az az egyetlen sport, amely a testnek mind -n részét edzi, erősiti, mig ellenben a többi sportok csak egyoldalúan erősítik a testet. Ha ellenben egy nyilvános tornateremben hetenkint csak egyszer is bem hetnének a sportkedvelők, a tornának az iskoláu kívül is sok híva támadna. A b szó’gatés 40 év körüli férfiak között folyt le, akik bizony régen kikerültek &a iskola padokból és a tornatermekből. Legtöbb szomoiuan állapította meg, hogy ö bizony már ügyetlen volna a tornaszereken, kijött egészen a gyakorlatból. A társaság két tagja, dr. Schreiber L ;jos és dr. Viskó Rezső komáromi ügyvédek azt a merész kijelentést mer-:ék megfcóckáztatni, hogy ök még otthon érzik magukat a tornaszereken, sőt Schreiber Lajos azt áliitotta, hogy a toruászásban legyőzi a nála fürgébbnek, mozgékonyabbnak, gyorsabbnak látszó Vitkót. — Fogadjunk! — hsng^oit el a felhívás a k-riagöre. A fogadás megtörtént. Sohár Otíó fögimnáziutni torsa tanár elnöklete alatt megalaknH a zsűri tanárokból, bírósági biszvisalökbői, ügyvédekből és a főgimnázium modernül fölszerel* tornatermében m egejtették a versenyt. Ar, ossz s tornaszereken végig kellett csinálni a próbákat s bár dr. Vitkó R zaö igen jó tornásznak bizonyult, de a csendesnek, lassulátszó dr, Schreiber Lajos a tornaszerek világát) n mintha kicserélődött volna, nagy fölénynyel legyőzte az összes tanszereken ellenfelét, Vitkót. A zsűri ilyen értelemben hozU m g az Ítéletet és pedig egyhangúig. A verseny fényes eredményéről I»ó Aladár rendőrkapitány az alábbi oklevelet fogalmazta meg: Tornász oklevél. Alulirt zsűri tagok egyhangúlag megállapítjuk, hogy dr. Schreiber Lsjo3 és dr. Wittkó Rízsö urak köíöfct 1924. aug. 2-án a főgimnázium torna termében, a legszigorúbb tornász&íi szabályok betartása mellett lefolyt vers ny torna alkalmával dr. Schreib r Lajos ur úgy ügyesség, mint tudás és bátorság tekintetében ellenfele felölt fényes fölényt tanúsított s igy a lefolyt verseny tornából kifolyólag ellenfale felett magasan kimagasló győzelmet aratott. Komárom, 1924. aug. 6-án. Aláírások. A győzelem örömére dr. Schreiber Lajos egy dollárt adott át Sohár Ottó tornatanár nak a fent már jelzett célra. Az összeg — mint fentebb láttak — már hatalmasan megnöveke dett és reméljük, hogy a nemes emberbarátok ________ „Komáromi Lapok * _____ 5. oldtü. szives adományai mégjobban növelni fogják. A fenti fogadás, amely kezdetben csak egy szükebb kör ügye volt, a jótékonyság, a testnevelés és % torna népszerűsítésének szent jelszavával bevonult a közérdek mezejére. A f-nti oklevelet szerdán nyújtották át a győztesnek kedves ünnepség keretében. Most pedig mindenki adakozzék a szegény iskolásgyermekek javára. A drágaság ellen. — Városi képvisalötestületi közgyűlés. — Komárom, — augusztus 8. Komárom város képviselőtestületét a városbiró váratlanul péntek délután 5 órára rendkívüli közgyűlésre hívta össze, melynek egyetlen tárgyát a drágaság elleni állásfoglalás képezte. A képviselőtestület tagjai nagy részének a közgyűlés napján kézbesítették a meghívót, amit semmiképen sem lehet törvényesnek nevezni, de a közgyűlés tagjai ezúttal nem kifogásolták a szabálytalanságot, remélve, hogy ez a nagy sürgősség miatt történt. A közgyűlés a kommunista párt javaslatát több fölssólalás után elfogadta, de a képviselőtestület ezen állásfoglalásától gyakorlati eredményt nem igen várhatnak. Csizmazia György városbiró megnyitotta a közgyűlést és kijelentette, hogy a távollétet kellő időben bejelentett ifj. Kocsor Gyula és Boldogby Gyula képviselőtestületi tagok helyébe Komáromy Lajost és Marosa József kereskedőt bekérte. Utóbbi a törvényes fogadalmat a közgyűlés színe előtt letette. Ezután rátért a közgyűlés tárgyára. A városbiró elő dta, hogy a tanácsban Alapy Gyula dr. tanácstag javaslatot tett, hogy a drágaság ellen írjon föl a város a miniszterhez, a kommunisták pedig azt indítványozták, hogy rendkívüli közgyűlésen foglaljon a képviselőtestület állást a tűrhetetlen drágaság ellen. A tanács ehhez hozzájárult és igy a rendkívüli közgyűlést egybehívta. Steiner Gábor rövid beszédben foglalkozott a hirtelen keletkezett indokolatlan drágasággal, melyet a spekuláció munkájának tart és rámutatott arra a kereskedői túlkapásokra, amelyek itt a városban is az elsőrendű élelmicikkek legfőbb részének, a liszt árának felemelésében oly kirívóan mutatkoztak. A nagy drágaságot a munkások, a kisemberek és a fixfizetésüek érzik legjobban. Ké„ javaslatot terjeszt a közgyűlés elé. Elsősorban javasolja, hogy írjon föl a képviselőtestület a kormányhoz; hogy az indokolatlan drágaságot törje le, amelyet az üzérek és spekulánsok idéznek elő. A politikai érdekből tervezett és suttyomban már be is vezelett gabonavámokat törölje el, a behozatalt az összes elsőrendű élelmicikkekre engedélyezze s mérsékelt vasúti díjszabályzattal, a termésnek, a bankok és kereskedők a fölösleges ólelmiszerkészleténsk lefoglalásával mozdítsa elő az árak csökkenését. Javaslatának második részében pedig azt indítványozta, hogy küldjön ki kebelóböi a képviselőtestület egy ellenőrző bizottságot, mely az áruforgalmat ellenőrzi, összeírja a készleteket és kipuhatolja a beszerzési árakat. A képviselőtestület képviseltesse magát a helyi árvizsgáló bizottságban és ott az irányárak helyett a maximális árak újra leendő meghatározására tegyen javaslatot. A sülök és a hentesek, méazárosok tervbe vett árdrágítása ellen tegyen a város lépéseket a járási főnöknél. Ezt a kettős javaslatot a közgyűlés el is fogadta, közben azonban még Hacker Riehárd szólt a tárgyhoz, aki a polgári pártok részéröl sok zajos ellenmondásban részesült, mert egy közbeszólásra azt jelentette ki, hogy a legtöbb adót a munkások fizetik és hogy a drágaságot szintén csak a munkásság és a havi fizetéses egyének érzik. Czike Dénes igen önérzetes szavakban utasította vissza Hackernek a polgárságra tett kijelentését és leszögezte, hogy az iparos és kereskedő épen úgy érzi a drágarágot, mint a munkás és a polgári osztálynak épen úgy, sőt még jobban és többet kell dolgoznia, hogy megélhessen, mint a munkásnak. Hogy milyen nehéz a helyzete az iparosnak, emlékezetébe hozta Hackernek azzal, hogy ő is iparos volt és hogy könnyebb megélhetést biztosíthasson magának, elment hivatalnoknak,
