Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)

1924-07-24 / 89. szám

J«S9ve9i8i5s9ü( éwfoly«»*«. 89. szám. Csötörtök* 1924. július 24. POLITIKAI LAP. Előfizetési ár enlhniovák értékűé* i s;?j!vS>s6 ft vMífcre pasiul «zétkHIóémi: | «vre 80 1, félévre 40 £, negyedévre 20 I» t Külföldöm 160 IC. mmm «ras s SO fHIMr. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. főssstark®sstő: GáÁL GYULA dr. Szerkesztő: BASI4WVAY JÓZSEF dr. Sieikeiztóség ér kiadéhÍTaUl: Nádorba. 29,, hová agy a lap azellemi részét illető közlemény«k, ml'*­­a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. kíildeni&fc Kéziratokat nem adónk vissza. megjelenik kitnkiit háromszor: ked^i csütörtökön is tanbiloi A nemzetközi határ­­megállapitó bizottság holnap, pénteken Komáromba érkezik és az autonom testületek egyenesen felhívást nyertek a felettes politikai hatóságtól, hogy a határmegállapitással kapcsolatban panaszaikat és kívánságaikat terjesszék elő. Lássuk, hogy ennek a területnek a lakossága milyen álláspontot foglalhat el ebben a kérdésben. A régi Komárommegye gazdasági és kulturális szempontból zárt egységet al­kotott, melynek összekötő kapcsa volt a Duna, amely ma a választó határvonalat képezi. Különösen ipari és kereskedelmi tekintetben egészítette ki magát e két fél, a balparti és a jobbparti. Szenünket, tű­zifánkat a tatai vidék szolgáltatta, tég­lánk, cserepünk, eternitünk, meszünk, cementünk, petróleumunk, keményítőnk, cukrunk, lisztünk és borunk a jobbpart­ról jött át a balpartra és az ott húzódó íővonal mentén helyezkedtek el gyáraink, amelyek a világforgalom viszonylataiba kapcsolták ezt a vidéket. Ez a nagy egy­másrautaltság csak akkor lett nyilvánvaló, mikor a határsorompók leestek közénk. A város, mely negyedszázad óta egyesülve közigazgatási és politikai egy­séget alkotott, akképpen fejlődött, hogy mig kulturális, közegészségügyi, ember­baráti és népjóléti intézményei a balpar­ton az Q Komáromban épültek ki, addig ipari, kereskedelmi és gazdasági alkotásai, gyárai a jobbparti Komárom-Újvárosban találtak elhelyezést. Maga a dunai közúti hid volt az összekötő kapocs köztünk, amely a fő életér szerepét töltötte be gazdasági és kulturális életünkben. A dunai vasúti hid pedig az északnyugati vidéket kapcsolta a Dunántúlhoz. A vidék gazdasági piaca Komárom volt, ahol a Dunántúl vagyonosabb és gazdagabb népe cserélte ki gazdasági termelését ipari árucikkekért és itt bonyo­lította le, itt fedezte minden ipari és kereskedelmi szükségletét. Ezt a piacát veszítette el a város a vámsorompónak a Duna vize közepén való leeresztésével. De elveszhette munkapiacát is. A balpart munkásnépe a jobbparti gyárakban talált elhelyezést, épitő ipara, szakipara a jobb­parton talált foglalkoztatást,' melynek munkafelszivó képessége egyre fejlődött. A leeresztett sorompó nem ereszti át a munkást sem és ez utasítja vissza az ipart és kereskedelmet, de elzárja tőle biztos és állandó vevő és fogyasztó közönségét is. Ennek a városnak a matemátikai bizonyosság szabályai szerint tönkre kell mennie, ha ezen az állapoton nem segí­tenek. Ha el leszünk továbbra is zárva, itt megbénul minden forgalom, minden munka, a műhelyeket és boltokat bezár­hatják. Mondják meg ennek a nemzetközi bizottságnak, hogy ez a város, mely ezer év óta éJ, élni akar tovább is és nem akar meghalni. Eresszék fel azt a sorom­pót, amely egy város kellős közepén al­kot határt és tegyék a forgalmat szabaddá, adják meg az élet és a megélhetés fel­tételeit. Kiáltson segítségért és levegőért ez a város, amely elzártságában megful­ladni kénytelen és ezt a nemzetközi ha­­tármegállapitó bizottság utján hallja meg az egész világ. — A kabinet rekonstrukciója. Az egész politikai világ figyelme most a londoni kon­ferencia felé szegeződik, ahol Franciaország és Németország- jövőjéről tanácskoznak a hatal­mak. Azonközben a mi köztársaságunk vezér­politikusai sem pihennek, hanem arról tanács­koznak, hogy miként lehetne az eddigi hatalmat továbbra is megtartani. Recseg, ropog a kormányt támogató koalíció épülete, bár a parlamenti szünet alatt egy időre elhallgatott a harci zaj, azonban mihelyt újra összegyűlnek a prágai volt királyi várban az egymásra fogukat vicso­rító ellenfelek, még hatalmasabb erővel tör ki a kormány ellen az elkeseredés hangja és élesebb vonalakban alakulnak ki az ellentétek a koalíció pártjai között. Mindezt jól tudja a kormány is és azért megbízta a petkát, vagyis a mellékkormányt, hogy valami orvosszerrel előzze meg az őszi eseményeket. A legjobb orvosság természetesen a képviselőház felosz­latása lenne, de ez igen veszedelmes ered­ménnyel végződhet, ami a mostani kormányt nemcsak hogy elsöpörné, de a koalíciót is alaposan megtizedelné. Azért tehát inkább a kabinet mai összetételében lesz majd változta­tás, amit politikai műnyelven rekonstrukciónak neveznek, s amely kérdésről a petka karlsbádi tanácskozásán hosszabb vita folyt. Egyik prágai lap szerint a kabinet rekonstrukcióját az ősszel nagy mértékben keresztül fogják vinni, tehát némi meglepetésekre is el lehetünk készülve. = Angol lep a nemzeti kisebbségek sor­sáról. A Fortnightly Review, amelynek mun­katársa hónapokon át tanulmányozta a kisebb­ségek sorsát Magyarországon, Csehszlovákiában, Romániában és Jugoszláviában, legutóbbi szá­mában tizenöt oldalra terjedő cikket közöl, amelyben vizsgálatairól számol be. A cikk Írója arra a megállapításra jut, hogy a szlovák és egyéb nemzeti kisebbségnek a mai Magyaror­szágon összehasonlíthatatlanul jobb dolguk van, mint azoknak a magyaroknak, akik az említett többi országokban laknak. A cikk azzal vég­ződik, hogy teljesen indokolt a magyaroknak az az állítása, hogy a kisantant kormányai szándékosan semmibe sem veszik a békeszer­ződésnek a nemzeti kisebbségekre vonatkozó rendelkezéseit. Azt ajánlja, hogy a Népszövetség kötelességszerüen vizsgálja meg ezt az ügyet. = Németország es a londoni konferencia. A londoni konferencia abból a célból ült össze, hogy megállapítsa a Németország által teljesí­tendő jóvátétel módozatait, a DaWes tábornok által kidolgozott javaslat életbeléptetésével. Franciaország ezt a javaslatot csak különös kikötések mellett hajlandó elfogadni és vele együtt a Ruhr-területek kiürítését is bizonyos szankciók fönntartásával akarja végrehajtani. A konferencián tehát ismét Németország sorsáról tárgyalnak, ennek a sokszor megalázott állam­nak existenciális jövőjét „alapozzák“ meg a nagyhatalmak képviselői, tárgyalnak és hatá" roznak róla és felőle, — azonban anélkül, hogy őt meghallgatnák. Szakasztott azon a módon, mint ezelőtt öt évvel Versaillesben, a hol az élet és halál urai egy békeszerződést Írattak alá Németországgal, egy békeszerződést, ame­lyet végrehajtani mindezideig lehetetlen, ame­lyet az amerikai nagyhatalom nem is ratifikált. Ezt a békeszerződést foltozgatják a londoni konferencián és ugyanazon módon akarják ke­zelni Németországot, mint Versaillesben. Az angolok azt akarják, hogy a németeket hivják meg a konferenciára, a franciák ellenben azt kívánják, hogy Németországot csak a kon­ferencia végén, a határozat aláírása végett hiv­ják meg Londonba. Ha a francia álláspont fog érvényesülni, akkor Németországot hiába hiv­ják meg, mert Németország ezt az újabb, az engesztelhetetlen francia gyűlölet sugalta meg­aláztatást nem fogja eltűrni és a német minisz­tertanács már el is határozta, hogy a konfe­rencia ilyen irányú meghívását vissza fogja uta­sítani. Ám német oldalon meg vannak győződve afelől, hogy a franciák ilyen irányú törekvése kudarccal fog végződni. : Drága lesz az uj gabona. « Az aratási munkálatok befejezéshez kö­­\ Belednek éa — ha. bár még nem alakul ki ä véglegesen a gabona ára — már mo^t meg I lehet állapítani, hogy az idéD jóval drágább ! lesz a gabona, mini tavaly. Szinte ijesztő i tempóban szökik fel máról holnapra a gabona ] ára. Két-három héttel ezelőtt a búzáért 138— S 142 koronát fizettek, mig ma 170 koronát j kérnek 1 q. búzáért. í)-3 ez az ár, mint fen­­j tebb is említjük, nem végleges; a jelekből ! Ítélve, még ennél is magasabb árt fog elérni l az uj gabona. A gabonaárak ily hihetetlen mértékű j emelkedését elsősorban a rendkívüli rossz ter­méssel lehet mrgm&gyarázni. Például Csalló­közben, Szlov-nszkó leggazdagabb gabonatermő vidékén az átlagos termésmennyiség alig Fez 3 q. holdanként. Sok helyen a viz teljesen ki­ölte, másutt jégverés pusztította el részben, | vagy teljesen a termést. Ahol pedig az elemi ! károk elmaradtak, ott meg közvetlen az ara* \ tás előtti forróság tette tönkre a gabonát. | ügy, hogy a rozs szeme sok helyen nem a&­­| gyobb a köménymagnál. Nem állítunk valót- 5 lanságot, ha azt mondjuk, hogy az árpa 90 j százaléka pusztult el a kedvezőtlen időjárás j következtében. Gazdáink szomorú időknek 1 néznek elébe. Sok halyen még a vatőmag som j termett meg. Egyedül a tengeri- és répater­­j més állása mondható kielégítőnek. De ha rövi­desen nem lesz rá eső, úgy a gabonához ha­sonló termést várhatunk eme foutos termé­kekből is. A gabona árak emelkedésének másik s talán legfontosabb oka, a kormánynak folya­matban lévő azon intézkedése, hogy a külföldi gabona behozatalát védővámmal terheli. így Magyarországból gabonát behozni egyelőre le­hetetlen. 8 ha még figyelembe vesszük azon körülményt is, hogy Magyarországon — a kül­földi kölcsön kedvező elintézése, pénzük stabi­lizálódása folytán — a cseh korona mérnem hat oly csábitó erővel, mint eddig, akkor köny­­nyen megérthetjük, hogy a magyar búzát miért nem tudja a szlovenszkói kereskedő megvenni. Szomorú és kormányunk balkezes gazdi­­| sági politikájára mélyen rávilágító dolgok ezek. j Gazdáink szempontjából az mit sem jelent, hogy a gabona árát mesterségesen felhajtsák, mivel

Next

/
Oldalképek
Tartalom