Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)
1924-07-22 / 88. szám
88 mxé $S*9ymHfcőt8421» 6vf*ly m. Kedd, IB24. juiius 22. KOMAROMI P OLITIK JlX LA.F». £iS8í*té»í ár «s4®Ss»a*í®'B!Ak értélsí»® í RsSf&es ía vliékrs ?»sSas szilkfiiáéw»i: fcaáfs évre S0 1L> félévre 10 I, negyedévre 20 X« Külföldön tso Kő. S^f«s tófea árat t 8® mSé?* ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. rOsHHTkM&tő; ÖAÁL GYULA ás. Szerkesztő: BÁRÁNYÁT JéZSEF dr. Kik is az idegenek? Komárom, —július 21. Azt látja mindenki, hogy a közigazgatás tevékenysége ma az illetőség és állampolgárság megállapításában merül ki és a hivatalok lázasan hoznak első és másodfokú határosatokat, hogy ez és ez a magyar ember, aki itt csak harminc vagy negyven éve lakik és adózik, idegen és a külföldiek lisztájára kerül, mert annak idején a községbe nem kérte felvételét, Nem kérte senki, nem kívánta a törvény. Ezt csak egy pár hónappal ezelőtt döntötték el igy a közigazgatási bíróság cseh birái, akik nem jól olvasták ei és nem értették meg a magyar törvényt, olyat magyarázva bele, ami abban nincsen. De most már tisztázott dolog az is, hogy a döntés sem jogi, sem tudományos alapon meg nem állhat, mert homlokegyenest. ellenkezik a törvényhozó akaratával. Ezt igen jól fadja a minisztérium is, hiszen a miniszternek kolportálják a nyilatkozatait az illetőségi kérdésről, hogy ezen valahogy változtatni kell, mert a helyzet tarthatatlan. Ne felejtsük el azonban azt, hogy a demokratikus csehszlovák köztársaságban a lehetetlenségeken nem szabad meglepődnünk. A miniszter azzal nem törődik, hogy tél millió ember léte vagy nemléte válik kérdésessé és nyakrafőre kiadja az ukázokat persze bizalmasan, hogy a magyar közönség és a magyar újságok ne tudjanak róla: a döntés szerint kell megállapítani a magyarok illetőségét. így hívnak fel százakat és százakat külföldi útlevél váltására, beírnak a külföldiek jegyzékébe, zaklatnak, idéznek, kihallgatnak, kujoniroznak, de az adóját elfogadják és a fiát, ha nem jelentkezik sorozásra, letartóztatják, mint katonaszökevényeket. Az ügyeket felebbezik a zsupánhoz, onnan a miniszterhez és annak határozata ellen a közigazgatási bírósághoz fordul panasszal mindenki. Ezer és ezer, tízezer ilyen ügy van már a hivatalokban és a lassúságáról hires csehszlovák közigazgatás ebben hihetetlenül fürge és eleven. Csak egyet felejtenek ki a számvetésből ezek a mohó sietséggel dolgozó járási hivatalok, a rendes ügyeket évekig intéző zsupáni helytartóságok és a teljhatalmat képviselő minisztérium: az életet. A gyakorlati életet. A döntvény szerint boldogra és boldogtalanra résütik, hogy te nem vagy idevaló, te magyar, te román, te meg szerb állampolgár vagy. Azoktól kérj útlevelet és jelentkezzél, mint külföldi idegen s ha jól viseled magadat és hangosan nem is szuszogsz a boltodban vagy a műhelyedben, akkor kaphatsz hőnaprólhónapra tartózkodási engedélyt. Ámde a magyar, román és szerb közigazgatás nem olyan elmés, mint a csehszlovák; az a törvényt úgy érti, aminek keli érteni és nem magyaráz bele olyat, ami sohasem volt benne és ezeket az innen kúessékelni kívánt lakosokat egyáltalában nem ismeri el állampolgárokul, részükre nem Aliit ki külügyi képviseletük útlevelet, tehát a csehszlovák hatóságok határozatai végrehajtatlanul maradnak. És most már kezd kifejlődni a köztársaságnak egy uj tipusu lakossága, akik sehova se tartoznak, egyik állam sem ismeri el állampolgárául. A nemzetközi jog uj fogalommal bővül, a csehszlovák köztársaság írja bele. De ez a kérdés a csehszlovák köztársaságnak igy szűnik meg belügye maradni és igy lesz nemzetközi kérdéssé, amelyet nem Prágában fognak eldönteni. Az államok közötti állampolgárok sokáig nem lebeghetnek az államok közölt. Mi bizonyosra vesszük, hogy a békeszerződéseket azért hozták, hogy azokat betartsák. Csehszlovákia be is tartja abból a reá kedvezőket, de a terhek vállalásától szabadulni igyekszik. Ha mi tehertételt jelentünk az állam részére, miért veit át bennünket? Minket e felől elfelejtettek megkérdezni. = A tisztessegtelen verseny leküzdése. Most jelent mai uyomtatá'biia a ti-ztrssegt-len verseny Mü déléről szóló törvényj vaslat, amelyet a kereskedelmi minisztérium uolgozott ki. A törvénynek az a célja, kos?y a gazdasági karcban gyakran elöf x-duló kiuövések-t m^gg&toji. A törvényjavaslat négy főrészre oszlik: 1. Vedelem a polgári törvénykönyv szerint. 2. Védelem a büntetőjog szerint. 3, Ü ykezelési rendelkezései. 4 A ta ános ívndcil verések. = A nemzetgyüies első űlaso. A C»«ko Slovo arról értesül, hogy szept mber 3 án a képvi.-eSöááz mindkét kamarája ülést tart. — Nincs szükség fegyverkező politikára. É-dekes okáét ir a Prágában megjel nő Prazky V c irnik egyik bguj bo számában Csehsz ovákiának fegyverk ző poétikájáról, amelyről azt hangozhatja, hogy nincs szüksége a köz társaságnak fegyverkezni. CMsz'ováhiáaak a lap szerint semleges politikát kellene folytatni. A i&p szerint az egyik hatalom azért fegyverkezik, hogy megvédje amit szerzett vagy kapott, a másik pedig azért, hogy visszaszerezze, amit elveszített vagy elvettek tőle. FrdBeiaország és ennek koucernjébtu Cseh zlovákia Németországgal szemben bek-riiő politikát folytat. A katonai előkészületek azonban s-1- holsem hiábavalóbbak mint Csehszlovákiában. A nép k nagy háborújában néhány nap elegendő volna, hogy Csehszlovákiát hadseregével együtt, vagy anélkül leverjék, akár föl van fegyverezve, akár nincs. A politikai ésszerűség egyetlen útja e szerint a kö csöuös semlegességnyilvánítás a többi kis állammal együtt a nagy hatalmak védelme alatt. Ezzel Csehszlovákia évi 60000 katonát és 2 és félmiiltárd hadügyi kiadást takarítana m g, nem is említve azt, hogy mennyi veszedelem volna elkerülhető a semlegesség által. = Az általános leszerelés érdekében. Az angol kormány — mint a Yossischa Z-itung írja — értesítette a népszövetséget, hegy az S&&r&eiztőség ét kiadóhivatal: Hkűhr-a- Sé,, hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mije m hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küidenéü* Kéziratokat nem adunk vissza. Septók totakiri tara»: kein tsülsnioo és íise&Hm általános leszerelés kérdésének eredményes megoldás t có jából egy világkonferenciát szándékozik összrüivni. É rd a konfírenciára az egész világ minden államának kormányait meghívja 63 ez a viiágkoaf-rencia lesz hivatva a na«y horderejű kérdésben végérvényes és minden államra kötelező döntést hozni. A konferenciára. a nép «nő vétségbe nem tartozó államok it hivatalosak le zaek. Zsolnától Eomáromig regattán. Irta dr. Oéóbel Károly. Julius 13 áu raggal 5 órakor keltünk. Mindjárt eve2őa ruháinkba öltözve, telj s készenlétben vártak a kocsit, hogy S razsovba vigyen bennünket. Végre 6 órakor megjött a kocsi és mi rövid 15 perces kocsikázás után htjónknki voltunk. A hajó vizretétele és a becsomagolás még jó félórát vett igénybe, úgy, hogy m g volt már e/J óra, mikor Strazsovbói elindultunk. Gyönyörű tiszta, de elég hideg reggelünk voft. Káilay és Széles eveztek, én kormányoztsm. Ipovitz a csónak orrában ülve, vigyázta a vizet és térképp »! a kezében tájékozódott s mondotta bts a helységek s más nevezetesebb hely k neveit, amelyek mellett elhaladtunk. Erdős íngye* között h ladva, cgy egész csomó kisírb, nagyobb zátonyon és bubkauón jutottunk szerenasósen keresztül a * 1 2 3Á 8 tájban értük ti utunk legveszedelmesebb pontjához, a Kotesov község alatti Skálához. Ez egy hatalmas szikla, mdy az élesen kanyarodó, a sziklapartok közt erősen Összeszűkülő viz közepén áll. A sziklától jobbra-ba'ra alig 6—7 méteres viz, m< ly itt vagy 30—35 méteren erősen esik s ép^n ezért hatalmasan rohan. E^őre figyelmeztettek erre a veszedelmes pontra, de ide érve és látvt a helyzetet, bizony egy kicsit megszeppentem, hogy hogyan fogunk itt ép csónakkal átjutni. Gondolkozni való időm azonban nem sok volt, az ár raga it magával s pár /pillanat alatt már a szikla mellett voltunk s legnagyobb megDpetésemra a csónak gyönyörűen engedelmeskedett a kormánynak s a k-gkisebb ütődós, vagy horzsolás nélkül jutottunk át ezen a veszedelmes szakaszos. Utunkat azután nyugodtan folytattuk tovább. 815 órakor érkeztünk Nagybicséhez. Itt ki kellett kötnünk, mert a már túlhaladott bukkauóknái annyi vizet kaptunk, hogy azt ki kellett csónakunkból öntenünk. Kiraktunk tehát mindent a partra, hamarosan kiöntöttük a csónakból a vizet — amiről Széles bajtársunk egy eléggé sikerült fényképfelvételt is csinált — megreggeliztünk s jó háromnegyed órai pihenés után 9 óra 5 perckor újra csónakba szállva, folytattuk utunkat. Szélessel váltottunk s most ó kormányozta tovább & a csónakot; vizünk ugyanolyan volt, mint az előbbi szakaszon, a zátonyok és bukkanók itt is elég gyakoriak voltak, a partok ugyancsak, mint előbb, maga a vízpart köves, többnyire kopár, de pár méternyire, helyen kint közvetlen a víz melle t, erdökeszoruzta gyönyörű hegyek. Áilsg 15 km.-es óránkénti sebességgel haladva, gyorsan hagytuk el a Vág mellett egymáshoz elég közel fekvő falucskákat, a folyó minden kanyarulatánál szebbnél szebb uj panorámában volt alkalmunk gyönyörködni. Vágpohdrágynál nyílik a Vág völgyébe a hatalmas M&nia hasadék, mig a folyó másik oldalán romjaiban is fenséges várnak omladékai tekintenek le a sietve tovairamló Vág habjaira. Közben a nagy gyönyörködésben hajónk majdnem szik-
