Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)

1924-07-03 / 80. szám

2. oldal.

,Komáromi Lapok*

18-4. jgiias 3.

tartja üléseit, ezeket elküldjük Br&bec szenátor címére, aki ott bennünket is képvisel, azzal, = hogy panaszainkat alaptalanoknak nyilvánítja. !

izlovemzkö aslonWja íi az amerikai szMak.'

{Két rövid távirat, amely sotcat mond. — Srobár szirénhangjának rideg visszhangja. — ,

Miért feledkeztek meg Hlinkáról?)

Kevesen tudják, hegy a Slovenská Liga ; T Amerika (Amerikai Szlovák Liga) a napok- ; ban Pittsburgban megtartott kongresszusáról : táviratilag üdvözölte Szlovenszkó autonómia- \ jának két harcosát: Martin Rázus költöt és - dr. Bazovszky Lajost, a Losoncon élő ismert f politikust.

Ismeretes dolog, hogy az Amerikába ki- \ vándorolt szlovákok alakították az amerikai j szlovák ligát. Természetes, hogy az egyesület- í nek a világháború alatt nyílt leginkább alkalma jj a munkára. Mindenekelőtt kimondta, hogy j csak neki van jogában a szlovák nemzet ne- i vében deklarációkat kiadui, vagy bármit cse- j lekedni, mert az óhaza szlováksága — a há- , bora alatt különösen — nem nyilatkozhatik 1 meg őszintén. A Liga kötötte meg az1 első 1 egyezményt is, amely a szlovák és a cseh \ nemzet együttműködését szabályozza! Á Cle- i velandská Dohodát-t (Clevelandi Egyezmény). ; Ez az egyezmény mondotta ki először a cse- | bek és szlovákok állami egyesületének szűk- . ségességét, hangsúlyozva azonban, hogy a két j nemzet két egyenrangú külön politikai tényező 1 s hogy a szlovákok teljes önkormányzatban részesülnek.

A tragikus véget ért Stefanik Milán ké- • Bzitette elő aztán a talajt arra, hogy az Ame* jj rikába érkezett Masaryk és Benes összetalál- j kozzék és megállapodásra jusson az ottani ! szlovákság vezéreivel. A találkozás Pittsburg- t ban történt meg, itt fogalmazta és irta le sa- { játkezüleg a később oly hírhedtté vált egyez- jj ményt. Ez a pittsburgi szerződés megállapít- ) ván a szlovák nemzet önállóságát, független | iskolákat, közigazgatást, bíráskodást és ország- s gyűlést (snem) ígér Szíovenszkónak.

A Slovenská Liga ezen az alapon kimon- ■ dotta aztán, hogy az ilyen felszabadításért az j amerikai szlovákok készek vért és vagyont áldozni. S valóban nagy számmal jelentkeztek is az amerikai hadseregbe, majd önálló szlovák légiókat is szerveztek, amelyek később egyesültek a cseh légiókkal (de az úgynevezett „csehszlovák légiókénak a szlovákok alkották a többségét, mintegy 75—80% át.) Anyagi téren pedig több mint egymillió dollárt gyűjtöttek és adtak át Masaryknaka felszabadi íási akció céljaira.

A forradalomkor összeült ideiglenes csehszlovák nemzetgyűlés Masarykot választotta meg a köztársaság elnökéül. Kraméf vezetésével bizottságot küldött ki Genfbe az elnök fogadására s annak a kijelentésére, hogy a prágai nemzetgyűlés approbálja és elfogadja Masaryknak még elnökké választása előtt tett összes intézkedéseit. De hogy dupla érvénye is legyen & dolognak, M&sarykkai, mint most már megválasztott elnökkel mégegyszer aláíratták a pitsburgi szerződést. S az amerikai szlovákok kívánságát, hogy a szerződést iktassák be a köztársaság alaptörvényei közé, mégis — elutasították, azzal az indokolással, hogy majd a meghozandó zsupai törvényben gondoskodnak a pittsburgi egyezmény összes követelményeinek teljesítéséről. A zsupa-törvényt azóta rég meghozták, de Szíovenszkónak tudvalevőleg még mindig nincs nemcsak külön országgyűlése, de önálló közigazgatása, iskoláztatása és bíráskodása sem.

Az Amerikai Szlovák Liga azóta nj harcot kezdett.

A centralizmus eilen folyik ez a harc, amelynek jelentőségét az njvilágbeli szlovákság külpolitikai és gazdasági súlya, valamint a köztársaság megteremtése körüli érdemei adják meg. Prága nem is váratott magára sokáig a centralista ellenpropagandával. A szlovák Srobár és a cseh dr. Maule előadásokkal és vetített képekkel igyekezték meggyőzni az amerikaiakat, hogy milyen jól megy itt a szlovákok ?ora, a pitsburgi egyezmény érvényességét pedig azzal az érveléssel támadták meg, hogy az amerikai szabadság ünnepnapján kőtötték meg, ezen a napon pedig az ottani törvények érteimében tilos szerződést kötni. (!)

A hűvösen fogadott Srobár Amerikából visszatérve, több városban beszámolt útja eredményeiről. Szlovenszkó kíváncsian, feszült érdeklődéssel várta az Amerikai Liga állásfoglalását.

A Liga a napokban végrs megtartotta 15. kongresszusát. Bár még részletek hiányoznak a gyűlés lefolyásáról, mégis kétségtelen már, hogy az önkormányzat mellett tört lándzsát. A sürgönyökből tűnik ez ki, amelyeket már említettünk s amelyeket az autonómia két exponált harcosához intéztek.

A Bazovszkyhos küldött sürgöny szövege a következő:

„Hazafiai üdvözlet az Amerikai Szlovák Liga 15. kongresszusától; a férfiasán és öntudatosan védelmezett jog szintén erő; aki le nem mond róla, győzni fog. Slovenská Liga v Amerika.“

A sürgönyöknek érdekességet ad az, hogy az autonómia bajnokainak küldték; de egyenesen pikánssá teszi az, hogy nem üdvözölték — legalább eddigi értesüléseink szerint — azt a férfiút, akinek neve leginkább összeforrt eddig az önkormányzati küzdelmekkel: Htinka Andrást. Ez nem lehet véletlen. A feltűnő mellőzésnek a magyarázata pedig nyilván az, hogy a demokratikus Amerika szlovák fiai autonómiát, de liberális és demokratikus autonómiát akarnak s ennek megvalósítását inkább remélik a liberális és antiklerikáiis B%zovszkytól, meg a poéta Rázustól, mint a rózsahegyi plébánostól, akivel szemben általános az amerikai szlovákok aggodalma, hogy az önkormányzatot csak a klerikálizmus uraiomrajuttatására akarja felhasználni.

S az amerikai szlovákság szenzációs állásfoglalásáról nemcsak a centralista sajtó hallgat, hanem a Hlinkáék autonomista orgánuma, a „Slovák“ is . . .

m uniitt ipaiMjf tBKSL ;

Szlovenszkó egész iparossága várja, sür- j geti az ipsrförvény unifikációját. A tövénytei’" vezetet immár a parlament bizottságai is le- ! tárgyalták s értesülésünk szerint a javaslat \ törvényhozási tárgyalása már a legközelebbi | napokban megkezdődhetik. Legutóbb Stodola j Kornél képviselő sürgette a parlamenti tár- j gyalást, azért, hogy az életbeléptetésre kitti- | zött 6 hónspi idő lejártával a törvény 1925. \ január elsejétől hatályban lehessen.

Mindenesetre közeledik a nap, midőn az unifikáció megvalósul. Ez az időpont igen jelentékeny fordulópont lesz iparunknak, kereskedelmünknek s igazgatásunknak történetében. Uj elvek, uj rendelkezések lépnek életbe s hatásaikat és jelentőségüket mihamarabb észre fogja venni minden érdekeit.

A liberális, sokat kritizált, de gyakorlatj ban elég jól bevált magyar ipartötyény helyébe j az osztrák lép, amely nem más mint a nyolc- I szór toldozott 1859. évi pátens. Sok jót is hoz, j különösen a kézműiparnak sok kívánságát teljesíti, de más szellemet, nagy bürokratizmust hoz magával s ehhez szoknunk kell majd. A magyar törvénnyel szemben túlzottan érvényesülő engedélyezési rendszer, az iparok élesebb körülhatárolásából származó összrütközések a jogosultság terjedelme terén, a különböző kér; dések elintézésénél betartandó formalitások

I nagyobb száma s a betartásokkal járó időveszteség, a tanonctartás kérdésének szigorúbb rendje, az iparjogtól való megfosztás lehetősége, a kereskedők és iparosok társulati kényszere és az, hogy iparosok és kereskedők egy testületbe tömörüljenek: mindez sokszor fog az érdekeltek terhére is érvényesülni. Megszaporodik az iparhatóságok, kamarák, testületek, szövetségi szervezetek munkája s befolyása, végeredményben pedig átalakul az egész ipari közigazgatás, hozzáhasonulva ahhoz, amely a történelmi országokban van érvényben.

A javaslat, szövege szerint, 6 hőnap múlva lép érvénybe. Nagy okunk lesz ezt az időt felhasználni arra, hogy tanulmányozzuk az aj törvényt, amelynek első és közismert tervezeti szövegén azóta több irányban történt módosítás, bár azok nem is mélyreható jeléntőségüek s inkább kisebbek. A magyar és német anyanyelvű kereskedő és iparóselem'érdekában azt kell tékát kívánnunk, hogy mennél sürgősebben elkészüljön az uj törvény magyar és német szövege, amelyuek aiapján megindulhasson a néíkölöshstetleaül szükségéé ismertető, magyarázó, kommentáló nmnka is.

IkiiMakim ie«.

(Orth János. — Újabb hírek vagy legendák Ortk Jánosról, a komáromiak népszerű főhercegéről.)

Az öregebb komáromiak még emlékeznek Szalvátor János főhercegre, aki a mait század 70 es és 80 as éveiben lakott Komáromban mint ezredparancsnok és demokratikus haj lámáiért amilyen mértékben Bécsben gyűlöltén, éppen olyan mértékben szerették Komáromban. Ö irta meg először a 12. gy. ezred történetét és az 1848—49 iki magyar szabadságharcról Írván, Komárom magyar védőiről, mint hősökről emlékezik meg, akik az ellenség részéről is tiszteletet vívtak ki maguknak. Ezért és magyar barátságának egyéb megnyilvánulásáért és demokratikus érzelmeiért Bécsben kegyvesztett lett, de ezt a szakítást ő is kereste. Lemondott rangjáról és Orth János név alatt egy színésznővel házasságot kötött és Dülamarikában akart letelepedni. Rio de Janeiróban egy hajót vásárolt, amelyről később kitűnt, hogy rozoga ócska alkotmány volt, csak szépen át volt festve. Ezzel a hajóval, a Szent Margarétáéval feleségével és legénységével kihaj ózott^a déi-amerikai tengerre. Azóta uyomaveszett. Az akkor dühöngött ciklon és taifun még nagyobb hajókat is elpusztított, mint a Sz. Margaretha. így a vélemény szerint hajótörést szenvedtek és elmerültek a tenger mélyebe.

Pozitív adat azonban nincs Orth János haláláról és igy bő tere nyílt a fantazianak.

Világhírű szülöttünk Jókai Mór leikét is inspirálta a tragikus végű főherceg eltűnése és „Ahol a pénz nem Isten“ című regényének Orth Janos a főhőse.

Sok sok legenda, hírlapi cikk jeterit már meg Orth Jánosról. Hol itt, hol ott tüat fel az emberek fantáziájában még mindig élő főherceg.

Éppen e pillanatban érkezik Amerikából egy tudósítás, mely szerint Orth János esak pár hónappal ezelőtt hunyt el Amerikában.

Minket komaromiakat kétszeresen érdekel ez a hir, amelynek valódiságát azonban nincs módunkban eldönteni. A tudósítás igy szól :

Két hónap előtt Amerikában meghalt egy Orlaf N. Orlew dr. néven ismert öreg ember, aki közvetlenül halála előtt kijelentette, hogy ö Orth János, vagyis, János Salvátor volt osztrák főherceg. Az egész világsajtót bejárta akkoriban ez a hir. A woodlawai temetőben van most egy egyszerű sírkereszt, rajta e felírás: »Archduke Johan Salvator« természetesen kérdéses, hogy ! valóban a regényes életű főherceg nyugszik-e I alatta. Az állítólagos Orth Janos halaia előtt | egy amerikai őzvegyasszonynak mondotta el : vallomását, Mrs. Charlotte Fairchildnek, aki j azonban a sajtó részére eddig mindén felvilágo, sitás-adást megtagadott és adatait, melyek vaió■ szinüleg világot vetnek az elhunyt kilétére jj egyedül az amerikai magyar követ Széchényi ) gróf előtt fedte fel. A napokban azonban egy magyar újságírónak, Miháiyfi Ernőnek sikerült egyet mást megtudni Mrs. Fairchiidtól. Orlaf N. Oriow dr. négy esztendővel ezelőtt telepedett meg Newyorkban, ahol szegényesen élt és kínai mügyüjteménye eladogaiáaabői tengette életét.

Egy idősebb nő lakott vele, Mrs. Wakefield, akit gyámieányának mondott. Mrs. Fairchilddel egy esztendő előtt ismerkedett meg, ez később betegségében ápolója es bizalmas barátja lett, de kilétet csak két hónappal halála előtt fedte fel előtte a főherceg, mikor is a »Newyerk American» egy cikksorozatot közölt a meyerlingi tragédiáról. Ekkor Orth azt a kijelentést tette:

»Én ismerem ennek a tragédiának hiteles történetét», és felfedte inkognitóját. Megkérte Fairchildet, hogy fényképezze le és vegyen felvételt a balkarján levő eperalaku anyajegyről

|iisl mely legbiztosabb ismertetőjele. Az öreg urnák ekkor már rendes ruhája sem volt és csak bizalmas barátaival érintkezett. Magatartása mindvégig tiszteletet parancsoló volt és műveltsége sem volt mindenuapi. Halála előtt még azt is elmondotta a volt főherceg, hogy egy Rio da . janeiróban élő ismerőse őrizetére bízott egy ’ vaskazettát, melyet azonban — végrendelete