Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)

1924-11-25 / 142. szám

2. oldal Komaromi Lapok 18^4. november 25. J J Háló és ebédlő mesés kivitelben, a legmodernebb stílben. Nagy választék konyha bútorban, chaislon, szalon és bőrgarnitúrák­ban, matracokban és gyermek­ágyakban a legolcsóbb árakban. Kérem kirakatomat megtekinteni — Református templomnak szemben. — Saját kárpitos és asztalos műhelyek. Vidékre díjtalan csomagolás!! hi6 amelyek a danái konföderációban helyet kap­nának, állami és gazdasági életükben fejlődé­sük oly fokát érték el, hagy aligha volnának hajlandók politikai hatalmak és gazdasági be­folyások egy részét is semmivel sem biztosított előnyökért feláldozni. Végre is beszéljünk őszin­tén 1 A danái konföderáció a közeli kelet gaz­dasági termékeinek az útját csak a német határokig nyitná meg. Ausztria és Csehszlo­vákia azonban nem tadná a felajánlott és feléje özönlő élelmiszert pénzzé váltani. Viszont Csehszlovákia iparának kiaknázására a keleti piaeok nem elegendők, mert e piacoknak nem áll a szükséges tőke a rendelkezésére, másrészt azonban nyilvánvaló, hogy az összes kis álla­mok arra törekszenek, hogy ipari szükségle­teiket magok elégítsék ki. Például jól tadom, hogy Magyarországon a szövőipar kiválóan fejlődik é3 kétlem, hogy a magyar kormány hajlandó volna a cseh szövőipar termékeinek ntját szabaddá tenni, csak azért, hogy a du­nai konföderáció nynjtotta csekély előnyöket a maga számára biztosítsa. — Nem használ e tervnek, folytatta Hötzsch tanár, hegy Franciaország mögötte áll. Franciaországnak nincs szüksége sem a keleti államok gazdasági termékeire, sem Csehország ipari cikkeire. Legfeljebb alig értékelhető mér­tékben. Franciaországban tehát a danái kon­föderációnak piaca Dem akadna. A danái kon­föderáció tehát, ha valahogy megalakulhatna, kénytelen volna céljai elérésére Németországra támaszkodni és a német birodalmat érdekkö­rébe vonni. Meg kell mondanom, hogy a terv ilyforma alakulása egyelőre, sajnos, csak — politikai álom. Da nagyon szép álom. Mert ma­gában foglalná, a közeledés szabadságát, az Európát átszelő folyók árjának szabad hasz­nálatát, magában foglalhatná a stabilizált pénz egységes formáját, megnyitná a német piacokat a keleti államok gazdasági termékei előtt, de egyúttal Németország ipari és kereskedelmi életének ntját biztosítaná a közeli kelet felé. Et a szövetség az ideálja lehetne a nemzetek közeledésének az igazi béke értelmében . . . — Benas, hiszem, hogy kissé nagyon is bőkezű tervei elkészítésében. Úgy tűnik fel ne­kem, mint egy olyan államférfin, akinek mindig van valami eszméje, amellyel a diplomatákat, nagy a közvéleményt foglalkoztatja, de feledi, hogy tervei nem egyszer egymásnak ellentmon­dók és megvalósítva egymás hatásait teljesen meg­semmisítik. Vagy azt is gondolhatom, hogy Csehszlovákiának belsöpolitik&i helyzetére való tekintetből szüksége van állandó küisőpolitikai kísérletezésekre, hogy a belső bajokat lehető­leg eltakarják. Pedig előbb utóbb mindama problémákat, amelyek Csehszlovákia belső éle­tében jelentősek, meg kell oldani. Ide tartozik kétségtelenül Benes államának gazdasági vál­sága. Hogy erre a célra a danái konföderáció Benes értelmében a legjobb gyógyitószer volna, nem tartom egész bizonyosnak. Ami pedig a kérdés politikai oldalát illeti, éppen ebben a' keretben látom a legnagyobb nehézségeket. A politikai ellentétek a kisantant kebelében is. kisértenek. De mit szóljak ama politikai ellentétekhez, amelyek például Ma­­gyarországotja.kisantanttói elválasztják. Vájjon át lehetne azokat hidalni gazdasági kedvezé­sekkel. Csak egy fájó pontra szeretném figyel­müket ráterelni. Vigyázzanak a kisebbségekre! Mert, hh megvalósulna a danái konföderáció, a nemzeti kisebbségek sorsa, hogy helyesen fejezzem ki magam, a\gyöztes államokban való­színűleg nem javulna, hanem egyenesen rósz­­szabbodna. A tisztán gazdasági megegyezés egyik következése volna, hogy a kisebbségek knltorális jogai védelmével senki sem foglal­kozna a kellő komolysággal, panaszaik süket fülekre találnának és a polgárok milliói vesz­nének el. A politikai és gazdasági különállás órájában a kisebbégek jogának védelme állami és nemzeti kötelesség, a gazdasági közeledés után, ami talán rövid időre bizonyos föllendü­lést is hozna, a kisebbségek jogainak meg­nyirbálása vagy akár eltiprása már kevesebb akadályra találna. Az ellentétes véleményre csak azt fsíelhetném, hogy annak a remény­nek, hogy a gazdasági közeledés a kisebbségek jogainak védelmét is jelenthetné, talaja nincs. A történelem tapasztalatai egészen mást taní­tanak. — Es végre még le kell szögeznem, hogy az nj államalakulás marandandó voltának semmi biztosítéka sem volna. Vájjon mi történne, ha egy szép napon Szerbia vagy Románia ki­jelentenék, hogy nem kérünk a szövetségből többet, mi kiválunk. A danái konföderációnak semmi hatalmi eszköze sem volna a kényszer alkalmazására. Még katonasága sem. Mert fegyverrel szövetségeket csak össze lehet törni, de nem fölépíteni és életben tartani... LYSOFORM a tudomány mai állása szerint a legtökéletesebb fertőtlenítő szer LYSOFORM megóvja Önt és gyermekeit minden bajtól, betegségtől LYSOFORM minden kellemetlen szagot eltüntet és hölgyeknek nélkülözhetetlen LYSOFORM csak eredeti zöld 6S1 Kis rágalmazó politikusok. Komárom, — nov. 24. Miből élösködnének ezek az eszmeszegény kis falusi politikusok, akik felkapaszkodtak az nbork&fára, de a tudományukat lenn felejtet­ték a fa alatt, mi volna az érvük a belpoliti­kában, ha a magyar és német kisebbség nem lenne ebben az államkeretben és nem tadná­nak felülni a magyar irredenta vesszőparipájára és a nagy német államellenességre. A rágalomh&djáratnak ezek a harsonás szóvivői miért nem találnak kinjabb meséket, ezt már könyv nélkül is tudjuk; miért nem beszélnek a maguk kisebb vagy nagyobb üz­leteiről, kampányairól, kijárásairól és sápjairól ? A magyar irredentán mi csak nevetünk, az ostoba parasztfogást meg keli mosolyognunk. Ezek a kis agyvelejű falusi prókátorok ezt a verklit tndják csak forgatni és mindig csak ezt az egy nótát. Ciak magák mulatnak már rajta, a nép egész más hnrokat penget, de a füleiken alnsznak és nem hallják. Mutassatok híres neves államalkotók, egy icike-picike irredenta pert, hozzatok egy elsü­tött bombát, egy betört koponyát, ha tudtok. De ilyen nincsen. És mást mondunk, gyerünk elő a statisztikával megbízott néptibun arak és lássuk, hol fizetik jobban az adókat, a ma­gyar vagy a csehszlovák vidékeken? A véradó hol magasabb; a cseh gyárak közt-e vagy a magyar síkságon? Erről hallgatnak ezek a szájhős p&rlamanti szajkók, akik ott is azt hi­szik, hogy a kocsma előtt beszélnek. És micsoda szánalmas és naiv dadogás a németség ellen erős kéz politikáját hirdetni, akiken a közgazdaság súlypontja nyugszik, azok ellen, akik itt a kultúrának évszázadok óta tanítómesterei és akik a világkultúra élén álló németség egyetemes mivelödés folyamának sodrában élnek! Csak semmi közösség a néme­tekkel! Hangzik a harci jelszó. De vájjon ki ijed meg tőle? Talán Európa? Vagy a nagy­­németség? Vagy a négymilliós német kisebb­ség? A kultúrát nem hanggal, hanem csak a mivelödés szellemi fegyvereivel lehet legyőzni. Az elcsehesttett német iskolák, az eltótositott magyar iskolák, amiért küzdelmünk folyik és meg nem szűnik, amíg a nemzetközi szerző­déseknek érvényt nem szerzünk. A fülünk botját se mozdítsuk az ilyen ugrálásokra és idézzük a közmondást a kara­vánról emlékezetünkbe. Mi is haladnnk a ma­gunk ntján, a pasztában a reménybeli oázis után, ahol majd megpihenünk, azután megpi­henve folytatjuk tovább utunkat. Nekünk saj­nos, csak egy fegyverünk van : ez a knltnra, amelyet kezünkből kicsavarni nem engedhetünk. A mi fegyverünk a papír, toll, az eeset, a vászon, az iskola, a könyv, az újság, a kala­pács és szerszám, amely bennünket önvédelmi harcunkban sikerrel védhet meg. A rágalmak visszapattognak, a rágalmazók nyilai nem ha­tolnak belénk. Mi emelt homlokkal állunk Európa előtt, amelynek kinyílik a szeme, ha erre fordítja tekintetét és meghallja az egyre erősebb szó­zatot a kisebbségek küzdő frontjáról. A rága­lom mindaddig rágalom marad, mig azt tények nem igazolják, s rágalmazók pedig megérde­melt sorsukra jutnak, ha majd elkövetkezik az idő, amikor a népet meg kell kérdezni aka­rata felöl II [saliözi naptft Iliül esztendőre. Szerkesztette: Dr. Baranyay József. Egy csinos kiállítása, gazdag tartalomn naptár hagyta el a sajtót Spitzer Sándor cég kiadásában, a közkedvelt Csallóközi Naptár az 1925 ik esztendőre. A nagy népszerűségre jutott naptár immár VI. évfolyama került az olvasó közönség kezébe, amely az előző évfolyamokat annyira megked­velte, hogy mint szívesen látott vendégét látja min­denki a vaskos kötetet kitevő szép bori téka és sok szép képpel díszített Csallóközi Naptár e legújabb évfolyamát is, mely ismét Baranyay József dr. gondos szerkesztésében jelent meg. A naptár külső kiállítása kiadóhivatalunk nyomdájának ízlését dicséri. A gazdag tartalma naptár ára csak 4 K. Megrendelhető lapunk kiadóhivatalában. Minden dicséretet feleslegessé tesz, ha végig lapozzuk a csinos kiállítású nap­tár gazdag tartalmát. A naptár gazdag tartalmából kiemeljük a következőket: Naptári rész. A nap és a hold járása. Időjóslás Herschel szerint. Időjóslás tapasztalat szerint Nap- és holdfogyatkozások. Gazdasági teendők. Névnapmutató. Százesztendős jövendőmoudó. Dr. Baranyay József: Hatodik éve már. —: Jókai Mór. (Arcképpel.) Végvári: PredestiDáció. Dr. Baranyay József: A régi Csallóközről. A komáromi víztorony. (Kép.) Olvedi László: Csallóköz. Kozma Andor: Gadő házasodási elvei. A komáromi dunai hid. (Kép.) Dr. Takáts Sándor: Ribillió Komáromban. Dr. Baranyay József: Egy csallóközi kutya­­büvöiő. Heltai Jenő: A szerelem kertje. Karinthy Frigyes\ Hogy van? A komáromi földmives iskola. (Kép) Csanády György: Petőfi. Heltai Jenő: A márki kalapja. Falu Tamás: A háztetők. Dr. Baranyay József: A komáromi kő szűz. (Képpel.) Seomuhdzy István: Az uj ruha.

Next

/
Oldalképek
Tartalom