Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)
1924-11-08 / 135. szám
1*94. november 8. ‘Komáromi Lapok« 3. oldal. "V AROHI MOZI ! Szombat és vasárnap nov. 8. és 9-én »ZEWzAoid!* (CIRKUSZ BROWN.) Szenzációs dráma, Főszm-ppben: Marry Kid« A mozi előadások alatt SIMKO VILMOS kilenc éves r«wán hegedűművész hangversenyez. ▼ • UAUiUVlli ÜO VUDUIIiMp Ulf T* VJ# VO V XJil ^ ^ Van-e még anyád? 3SÉT" A mozi előadások alatt SIMKÚ VILMOS kilenc éves ro^án hegpdümüvés két vagy három főcsoportba kell elkülöníteni . és ezek éiere kell alkalmas tisztviselőt áili- j tani, aki ezeket elvégezze, de végérvényesen anélkül, hogy az üjy számvevőséget, kiadóhivatalt, irattárt végigjárná és céltalanul keringene a hivatalok között. Ntgyon természetesen adódik ehhez, hogy minden előadó elvégezné egyúttal az ügynek számvevőségi részét is, az adóügyek, dijak, járulékok tehát szakember kezén is átmennének az előadó mel lett és ngyancsak az elő dó felügyelete alatt tisxtáziatnának és ekszpediáltatnának. Ez a legegyszerűbb, í-zinta kereskedelmi pontosságú intézkedés kiölné a bürokrácia b&cilinsaivai megfertőzött közigazgatásból annak mai rákfenéjét, a lassúságot és az akták vándorlását egyik kézlől a másikba. Ezt hagyjuk a maga s&bb közigazgatási fórumoknak, ahol az ügyek szégyen!-tes lassúsággal intéződnek, néme lyik p dig teljesen, évekre megfeneklik a közigazgatás egyszerűsítésének a nagyobb dicsőségére. A községi berendezkedésnek a gyakorlati közigazgatás tökéletesítésére kell törekednie. Eüböl a célból a változott h lyzetre való tekintettel az egész ügybeosztást újból kell ms>gszervezni: a városból községgé fejlesztett közigazgatás szabályainak, az uj törvényeknek megfelelően. Ez & közigazgatás nem kerülhet az állami Bjindenhaíóság gyámsága alá, hanem az önkormányzatnak, a tanácsaik és a képviseletnek f-nn kell tartani az összes érdemleges ügyeket elintézés céljából, viszont «ok sablonos ügy (bizonyítványok, dijak, adózás stb.) elnöki nton intézendő el és adandó ki. Ezekben az ügyekben a városnak önállóan, minden állami beavatkozás nélkül kall eljárnia, mert ezek gazdasági természetű ügyök és a felettes hatóság által jóváhagyott költségvetésben találják elintézésük jogcímét. A közigazgatás leegyszerűsítését nyomon kell követnie a gazdasági berendezkedés és az üzemek egyszerűsítésének, ahol egy külön üzemi önkormányzat kezd kialakulni. Eunek feltétlen gátat kell vetni a gazdaság és az üzemek bérbeadása utján, amelyek a takarékosság előfeltételei. A város költségvetését az — De nem is gyógyít, csak narkotizál. — Nos és talán . . . — Hogy én gyógyitok-e ? Igen. Nem egy embernek hosszabbítottam meg az életét azzal a néhány koronával, amit tőlem kapott. És sokkai kevesebbet fizetett érte, mintha valami tudós orvosprofesszor operálta volna meg. És sokan vannak, akik végleg meggyógyultak. — Akik pedig visszaestek ? — Azok beleedződtek a Iezüllésbe és ezeknél elvesztettem a honoráriumot. — Ilyen gondolkozó embernek elég tartalmat ad ez a remete élet. — Csak a remete-élet tartalmas. Aki a társadalomban él, olyan, mint a palatábla. Mindig teleirják és mindig le kell törülni az egészet, hogy megint lehessen rá Írni. Az ilyen magányos életben ritka az uj benyomás Azért érdemes kőbe vésni. — Szóval, meg van elégedve az életével. — Mi az, megelégedés ? Lomhaság, heverés. Az embernek tisztában kell lenni önmagával, hogy ne menjen neki a falnak Ez az egész. — De mindig nem lehet menni. Le is kell ülni, pihenni, — A testnek igen, a léleknek nem. Ha az agynak egyik területe kifáradt, foglalkoztatni kell a másik területet. Ez az igazi piheaés. Jöjjön, — és fürgén ugrott föl a székből — jöjjön, megmutatom, hogyan csinálom. De, — a szemem közé nézett szomorúan — ne írjon róla addig, amig élek. Restelném, ha kirakatban látnám az én dolgaimat. Azzal feleletet se várva, átvezetett a kővetkező szobába. Pompás könyvtár volt, magasba emelkedő szekrényekkel. Nehéz, faragott íróasztal az ablak mellett. — Szociológiával foglalkozik ? — kérdezem, mert a szemben lévő szekrény csupa ilyen örökké hu lámzó munkabérek teazik ingadozóvá, tehát ettől azt mentesíteni kell. De a költségvetésnek a teherbíró képesség arányában leendő kiegyensúlyozására szükséges & szervezet uj megállapítása és ez alapon a költségvetés megszerkesztése. A szociális ügyeknek külön ügyosztállyá való átcsoportosítása is tehát megszüntetendő és az erre fordított kiadások érdemleges munkára fordítandók. Az uj szervezkedés lesz az atepja a háztartásnak, «mely nem táplálkozhatik kizárólag a községi adóktól, hittem gondoskodnia kell a bevételi forrásnak arányba hozásáról és kialakulásának kereteit is ehhez képest kell megszabnia. Viszont a feáztariásnak a kölcsönök felvételében sem szabad keresnie bonyolult helyzetéből az egyedül kivezető utat, mert ha a kölcsön mindenképpen csak előnyős lehet egy a frjlödés ivén lendülő város r ezére, épp olyan káros egy olyan város számára, amely a visszafejlődés és a tönkrejntás szomorú utjain kénytelen járni. Hat év története: a különféle hitegetések, hivatalos ígéretek, amelyek soha be nem tartattak, meggyőzhette Komárom lakosságát arról, hogy n^m számíthat állami támogatásra és csak a saját er-jére van utalva, ez az erő pedig nagy mértékben csökkent a város jövedelmező felének, forgalma biztosítójának lemetszésével. Ha bízni lehetne azokban a hitegetésekben, amelyek itt a gyanútlan és hiszékeny embereket megtévesztették, akik régebbi időtől ahhoz szoktak hozzá, hogy a kormány Ígéretek rendre teljesülni is szoktak, akkor Komáromnak kárpótlásokat kellene kapnia azokért, amiket elvesztett. De ennek éppen az ellenkezőjét látjuk. Ezért ne áltassuk magunkat hiú remények délibábos képeivel, hanem vessünk számot a helyzettel. Akármilyen szomorú és sivár az, a kibontakozó ut mégis ebben van elrejtve, ennek az akadályait kell az attól elhárítani, eltakarítani a romokat és & felesleges kö öncöktői szabadulni. A szüksé gesség parancsolta lényegre csökkentett és egyszerűsített közigazgatásnak kell alapul szolgálnia Komáromnak, a községnek újból való felépítéséhez. 1 Adakozzunk a Jókai centennárium költségeire. A világirodalmi nagyságok között foglal helyet Komárom nagynevű szülöttje Jókai Mór, akinek születésének századik évfordulóját a jövö évben ünnepli nemcsak a m»gyar nemzet, hanem a világ minden kultúrnemzete. Ebből az ünnepélyből méltóképpen ki kell vennie részét Jókai szülővárosának Komáromnak is. Ennek az ünnepé ynek ki kell msgaslani a többi ünnepélyekből, mert hiszen az egész müveit világ szem a ide, a szülővárosra fog tekinteni. A hétköznapi szürkeségből a Jókai centennárium ki fogja emelni városunkat Ennek az ünnepnek, a szülőváros ünnepének fényesnek keli hinni. Ehhez azonban pénz kei). Kérő szóval fordulunk tehát minden megértő szívhez, aki szereti Jókai Írásait (és van-e, aki nem szereti), hogy adakozzék a komáromi Jókai centennárium költségeire. Lapunk, a Komáromi Lapok gyűjtést indít a célra. A szives adományokat kérjük hozzánk eljuttatni, amelyeket mi nyilvánosan nyugtázni fognak és a begyült összeg hova fordításáról is nyilvánosan elszámolunk. Akik szeretik Jókai örökbecsű alkotásait, bizonyára azt is szeretnék, hogy szülővárosának ünnepe minél fényesebb legyen és ezek bizonyára sietnek adományaikkal az ünnepély fényét emelni. Adakozzunk a Jókai centennáriumra! LYSOFORM a tudomány mai állása szerint a legtökéletesebb fertőtlenítő szer LYSOFORM megóvja Önt és gyermekeit minden bajtól, betegségtől LYSOFORM minden kellemetlen szagot eltüntet és hölgyeknek nélkülözhetetlen LYSOFORM csak eredeti zöld üvegben e védjeggyel valódi: 6»i munkával volt tele. — Ezzel is. Van itt földrajz, történelem, szépirodalom, csillagászat, még- alkimia is. — De ennyifélébe nem lehet komolyan elmerülni. — Hát akkor én ? Nem veszek komolyan semmit. Csupa szórakozás. — Ennyi nagy dologból valami csak leköti hoszszabb időre! — Bizony. Némelyik egy egész hétre. De aztán, ha érzem, hogy fáraszt, jön más. A következő szoba zenére volt berendezve zongorával, hegedűvel, csellóval. Tömérdek kotta magasba nyúló polcokon. Aztán két szoba csupa kép. Az elsőben mindig régi művészet, romantika, akadémizmus, a másodikban az újak csapongásai apró metszetekben, albumokban, könyvekben. — Most már csak a hálószobám következik — mondta mosolyogva — innen visszafordulhatunk. Átmentünk a gyűjteményeken és mikor megint a rideg fogadószobában voltunk, szinte álomnak tunt föl az egész. — Nos? — kérdezte — érdemes remetének lenni ? — Nekem az egész egy kicsit romantikusnak látszik. — Minden magában élő ember hajlik a romantikára. — Valami okának kell lenni, hogy igy elszakadt az éllettől. — Igen egyszerű. Az apám volt az oka, akinek ugyanez volt a mestersége, ami az enyém. Azért nem házasodtam. — Miért nem kezdett valami ipart, üzletet? — Nem való nekem. Tönkre mentem volna. Nekem nem szabad olyan emberekkel dolgoznom, akikre nekem van szükségem. Mindenemet rájuk pazarolnám. — Csodálatos. — Lehet, hogy az, de igy van. Megpróbáltam. Mert, akinek rám van szüksége, az árut j hoz és venni minél olcsóbban, annál jobb az i üzlet! Ez a szabály. De aki részemre dolgozik, ' arra nekem van szükségem és minél jobban fizetem, annál jobb üzletet kötök, mert megkapom a legjobb munkásokat és azoknak is a legjobb munkáját. , — Nos és? — Előbb meg kell csinálni a vevők iskoláját, ahol megtanulja mindenki, hogyan kell okosan vásárolni. Akkor majd lehet igy dolgozni. A szolga névjegyet hozott be. Menni akartam. — Kérem, — marasztott a háziúr — nem sürgős Ennek az urnák rám van szüksége. Arra, hogy a szegény szinészcsaládnak adjak, nekem van szükségem. Vigyen el nekik, kérem ezer koronát, de senki se tudja meg, hogy én adtam. Mondjuk, hogy komikus lenne. Nem akarom. Ha esetleg még kellene nekik, telefonálja meg kérem. Megköszöntem, kezet fogott. A kemény tölgyfatáblás szobában előkelő gavallér ült. Szó nélkül köszöntünk egymásnak. Azután is még sokszor küldött különböző jótékony célokra általam az uzsorás. Egyszer este hórihorgas legénye jött föl értem, mert az ur rosszul van és engem kéret. Azonnal elindultam. Valóságos versenyfutás volt az, hogy a hosszúlábú legénnyel lépést tudjak tartani. A legény csak annyit mondott, hogy dél óta nagyon rosszul van. Orvost nem akart. Beléptünk a hálószobába. Meg volt halva. Ugyan mit akart még mondani ?
