Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)

1924-11-06 / 134. szám

I»fyw«^fit5^ik dbwfwlfMRe

134. anAok

SSSsrer

Csütörtök, 1924. november 9

s=ssssssss=ssmmmmmS^.

K

O

M

A

R

O

M

I

POLITIKAI r„,

GlMztlM it eart<«ad0*ffc éHéiísea 5 SSüfyfcsH ét fiáikra psatal miWMiwl: íít'iiís ftwe 88 1, fűm 40 X» aegyeáéwe SIS *. lüiíöldö* 160 Xő.

Egym mrAw> 4»«» §0 fillér.

ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS.

?Ss!»rk«Hst«; QÚL 8Y0LA <L■ Szerkesztő: MSANYAY JÓZSEF ár.

Stterke*-'^^ é* kiadóbivatal: Nádor-»» 26. hová agy a tizét illető közleményik, ml*

a hirdetések i - rdetéii dijak stb. kflldendk fc

»rá. ■ a adunk rissza.

Megjelenik heienxint háromszor: kndüp-i csütörtökön és szemei

Mégis te viliiI

Komárom, — nor. 5

Egész bizonyosra vehetjük a választásokat, mert szelei fujdogálnak körülöttünk A politikai életben szokatlan nagy izgalom ömlött el és a kormány koalíció tagjai olyan tónusban enyeíegnek egymással, hogy igazán gyönyörűség olvasni felőlük ellenzéki embereknek is

A költségvetés bírálatát ellenzékiek se végeznék el jobban a demokratáknál és a külügyi expozé lecsepülése a cseh néppárt sajtójában különös pikantériát ad Benes diplomáciai sikereihez. A sajlókoncert mellé, melyben mindegyik hangszeren játszanak, kihallatszik a klubokból és a különféle petyIcákból, gveszatkákból a kormánykoalíció egyetértésének disszonáns hangja és mi ezzel az együttműködéssel meg lehetnénk elégedve, ebből már nem lesz énekes halott, ez az erkölcstelen frigy dicstelenül fog felbontani.

De ez mind semmi. Legújabban a fék már kieseit a kormányhü szlovákok közül is, akik magukat csehszlovákoknak nevezik és röviden, de határozottan oldalba galopozzák a kormányt, saját képükre faragott földi helytartóikat. Pártfegyelem ide, pártfegyelem oda, csehszlovákék, akik kezdetben cseh-szlovákok voltak — lásd Turőcszentmárton, Pittsburg — majd csendesen és feltűnés nélkül csehszlovákokká lettek, — de ne folytassuk tovább a jövő sötét képeit.

Itt van Ivánka MiláD, a szlovák Nemzeti Színház hős színésze, belebuvik az ellenzéki szerep kölcsönkért tógájába és elkezdi leckéztetni a cseheket, akik ezt és azt tették Szlovenszkóval, így és úgy viselkednek és ez lesz az oka, ha a tótság teljesen elfordul a csehektől. A csehek igenis maguk lesznek az okai annak, ha a csehszlovák mentalitás, az együvétartozás érzése lazulni kezd a hü szlovákokban is ezek láttára. Mi ez ? Hiszen ezeket a hangokat hallottuk már! A Hlinkapárt oldaláról állandóan ezt hangoztatják azzal a különbséggel, hogy a vizes lepedőt nemcsak a csehekre, hanem a csehszlovák atyafiakra, az Ivánkákra, Hodzsákra,

Srobárokra is ráteregetik, az argalásokra és a sodomitákra.

Ha már Srobárná! tartunk, ez most egyszerre olyan ellenzéki hangú szlovák lett rózsahegyi magányában, ahova visszatért boncoló eszközeihez, hogy különbet se lehetne pingálni. Ő is a csehekben keresi a hibát, akik ellepték Szlovenszkót és azt elcsehesitik, ide olyan szellemet hoztak be, hogy »ti lesztek az okai — végzi be méiabusan Srobár doktor — ha elvesztjük Szlovenszkót.«

Abban a különösen furcsa helyzetben vagyunk, hogy ezekkel az Ivánka- Srobár-íéle jajongásokkal és rekriminációkkal szemben a csehek védelmére kell kelnünk. Ha a szlovák Srobár és Ivánka nem akar csehhé lenni és nem akarja, hogy népe azzá legyen, miért lett csehszlovákká? Csak nem várhatta azt, hogy a cseh nép, melynek történelmi múltja, kultúrája idősebb és mélyebb: itt szlovák nyelvű kultúrát fog terjeszteni, szlovákul fog tanítani, szlovákul hivataloskodai, szlovákul levelezni vele és mindezért a szlovák nép szép kék szemei kedvéért feláldozza a cseh kultúrát! Igazán akkora önzetlenséget vártak a cseh politikusoktól, ami már egész naivitás.

A Srobár Ivánkák voltak azok, akik azt hirdették 1919-ben, hogy cseh és szlovák közt nincs különbség, nyelvük is azonos, csak tájszólásbeli eltérés. Hat év után ennyire homlokegyenest változott a vélemény. Igaz, hogy kaptak szokolt (már tornaegyesületekel), cseh színészeket és színdarabokat Zsiskával, cseh tanítókat és tanárokat, akik az iskolákban cseh iskolakönyveket tanítanak; de hát igy lesznek valódi és igazi csehszlovákokká! Hogy a csendőr, finánc, zsupán, szolgabiró, vasul, posta, bíróság, ítélőtábla is ezt a nyelvet használja, hogyan lehet ezen éppen Srobárnak fennakadni: hiszen ő tette meg államnyelvvé!

Mi nem a cseheket okoljuk a csehesitésért, hanem a csehszlovák Srobárt, Ivánkát és a többi most dohogó és itthon kiabáló, Prágában meghunyászkodó szlovák nagyságot, akik az ezeréves járomról szajkó módra betanult mondókákból éldegéltek hat esztendeig. Ez a kis töke elfogyott. Újabb témák kerülnek forgalomba a szlovák elnyomatás ténye körül. Mi ez, ha nem az uj választás? Még megérjük — mert jegyezzük meg, hogy a csehszlovák politika semmiféle meglepetést nem zár ki — hogy a végén együtt harcolunk Prága ellen a szlovák autonómia táborában Srobár-Ivánkáékkal, a kormánypárti elégedetlenek vezéreivel. És Srobár minket is felszabadít, mint a pozsonyi megkötözött szlovákot.

— Képviselői, beszámoló. A múlt vasár> usp tartotta képviselői beszámolóját Füssy Kálj mán, az Országos Magyar Ki-gazda, Föld! míves és Kisiparos párt képviselője Csallóköz j két népes községében: Komaromcsicsón és Kolozsnémáo. Mindkét községben úgy a fogadtatásnál, mint a beszámoló alatt és a bucsuzás - nál számos tanujelét adta a magyarság a népszerű képviselő iránti rajoogó szeretetónek, ragaszkodásának. A Dépszerü képviselő kíséretében volt a komáromi központból Bazsó Kornél titkár. Délelőtt fél 12 órakor Kolozsnéma községben tartották a gyűlést, melyet Tarcsy Vii- S mos, a helyi szervezet elnöke nyitott meg. — Délután fél 4 órakor Csicsó községben volt a I gyűlés, melyet Bödök Sándor nyitott meg, üdvözölvén a szeretett képviselőt. Füssy Kálmán képviselő beszámolójában rámutatott a sok sérelemre, mely az itteni magyarságot éri s kéri a lakosságot, hogy ne higyjen az oroszlán bőrbe j öltözött nagyhaogu és mindenre kapható politikai vigéceknek. A zajos tetszéssel fogadóit beszéd uiáo Btzsó Kornél körzeti titkár ismertette a pártalakiiásnak szükséges voltát, magyarázva annak programját s végül kérte a lakosságot a tömörülésre, összetartásra,

= Az állami beruházások 1925-ban. Az

állami költségvetés b raházái tételei ezúttal sem ringatnak bennünket különös illúziókban. Az állam 1925-ben összesen 1.319.083000 K t fordít különböző építkezésekre, d-i ebbböl az Összegből Siloyenszkóra c ak 183413000 K, Easziaszkóra pedig 30633000 K esik. Szlovénszkói és raszinszkói köiös beruházásokra 76000000 K t irányzott 4 ló az állam, igy tehát a két országrészre összesen 259413000 K jut, ami a b ruirázásra szánt összegnek csupán egy ötödrészét jelenti. Hogy milyen aráDy szerint, milyen alapon állapította meg a kormány igy a beruházási elosztást, azt nem igen lehet megtudni, szerintünk azonban ennél a kérdésnél más, mint a fői merült szükség, számításba nem jöhet. A postaügyi minisztérium Szlovéneké töt b helyén postaépületet építtet, a vasúti minisztérium pedig néhány vasútvonal kiépítést, illetve építésének befejezését tervezi, amire 76 millió korona esik. A földmivelési minisztérium erdei közlendő uUk készítésére 4000000 K-t irányoz elő, katonai laktanyákra Szlov^nszkóbau 21830000 K t, iskolára pt-dig 16150000 K-*

Modern és olcsó

TELEFON SZÁM 160.

‘VájdaXNlfFa

Állandó kiállítás kül- és belföldi bútorokban : Legmodernebb stylus ::: Díjtalan megtekinthető' s