Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)
1924-11-01 / 131-132. szám
10. oläaL „Komáromi Lapok' hogy az ott létező számos fűrész-üzemben óriási mennyiségű metszett fa halmozódott fel, melyen minden megerőltetés daczára még potom áron sem tudtak túladni. Az osztrák kormány több Ízben kísérelte meg az által segíteni a bajon, hogy kisabb nagyobb mértékben csökkentette a túlmagasakn&k mutatkozott vasúti díjtételeket, ami azanbin nem hozta meg a kívánt eredményt. Elvégre elfogadta a szorult helyzetbe jutott czég azon javaslatát, hogy szállítsa bukovinai fájukat Oderberg német határájlomásig ugyanolyan díjszabás alkalmazása mellett, mint az odáig 300—400 km r>l közelebb fekvő galicziai állomásokról. É« aztán tényleg úgy is maradt számos éven ár, hogy pl. a Hadikfalvától (Bukovina) Cassdig (Közóp- Németország) terjedő útért 320 márkát és az ugyanide körülbelül 400 km-rel közelebb fekvő közép-galicziai Strij állomásról 310 márka vasúti viteldijat kellett fizetni 10 000 kg, súlyú áruért. Ezt főleg azért tartom jóuak részletesen is elmondani, mart lehetetlen arra nem gondolnom, hory már a közel jövöbeu városunk is olyan helyzetbe juthat, hogy hasonló segítséget leér jen régi időben virágzott fakereskedel mének féltámasztása érdekében. A felhozott példák világosan bizonyítják, hogy az államhatalom bárhol is képes gyakorolni befolyását, ahol normális rendelkezései nem mutatkoznak elég erőseknek arra, hogy elejét vegyék valamely nagyobb gazdasági baj fejlődésének. Da midőn a virágzó elbai és dunai kikötővárosokat el hagyjuk vonulni lelki szemeink előtt, nem gondolunk-e egyszersmind arra is, hogy jó volna, ha itten is nemcsak néhány tucat napszámos végezne rakó munkálatokat, hanem ha egyidejűleg életre tudnánk kelteni az utóbbi évekbsn mondhatni erősen pangásba jutott ipar- és keresk-delmiinket. Az aussigi kiállításon alkalmam volt néhány Eibamenti kikötőváros kulturális és gazdasági viszonyaival s a jövőre vonatkozó törekvéseivel megismurkedui, ami arra ösztönöz, hoy öjsze^asonlitsam azokat Komárom váró séivril Mielőtt ezt teszem, azt sem mulaszthatom el m gjsgyezai, hogy teljesen tudatában vagyok annak,“hogy a nálunk uralkodó viszonyok csak kis mértékbsn hasonlíthatók össze az ottaniakkal, m--rt mig ottan már rég óta léte/ ö intézmények és üzemek fenntartásáról és fejlődéséről van szó, nálunk ama sokkal nehezebb feladat megoldása tartandó szem előtt, hogy miképen pótoljuk elveszett intézményeinket és hogyan lehetne új üzemeket létesíthetni. Már e nébany szó is eléggé jellemzi jelenlegi helyzetünknek kétségbe ejtó nehézségeit. A kiállításon úgy találtam, hogy a városok kultnréletének főkérdései a következőkben vannak kitüntetve: városfejlesztés, iskolák, életpályára való kiképzés, szellemi művelődés, vallás, egészségügy, népjólét, kereskedelem- és ipar pártolás, sport. Mit lehetne felelni ezen kérdésekre Komárom kikötővárosra vonatkozólag ? A komáromi iskolák és p^dig alsóbb és felsöbbrendü t&nintézeteink egyaránt, már rég kivívták jó nevüket az egész országban, úgy hogy túlzás nélkül mondhatni, hogyha azokat a nagy német városok ugyanilyen intézeteivel hasonlítanánk is össze, hasonló elismerésre tarthatnának igényt. Ssellami kultúránkról is csak szépet és jót mondhatni. Még ha a művelt nyugatnak a mienkhez hasonló nagysága városaiban tekintünk is széjjel, csak ritkán bukkannak az itteni kaliurházhoz hasonló egyesületre, melyben minden szép- és jóért lelkesülő műbarátok, csak abban keresvén önzetlen munkásságuk jutalmát, hogy minél szélesebb körökben kai tarát terjesszenek, lankadatlan igyekezettel mű vödnek közre. Határozottan merem állítani, hogyha a Jókai Egyesület bármely, akár nagyobb mére;ű kiállít ásban venne részt, kimatatván sűrű egymása* áuban megtartott felolvasásai, zeneprodakcióiban kifejtett tevékenységét és műtáriatai s múzeuma alapítása által elért sikereit, mindenütt dicsérő elismerést érne el. Az itteni kultúráról lévén szó, nem lehet hallgatással mellőznünk rég óta virágzó DáJegyesületünket és azokat a magas színvonalé színi és irodalmi estélyeket sem, aminőket az itteni egyletek és önképzőkörök szokták rendezni s amelyek bízvást annak bizonyitékául tekinthetők, hogy a Jókai Egyesület kulturmunkája mindegyre szélesebb társadalmi körökbe hatol be. Kultúránknak igen fontos j tényezője a Szt. JBenedekrend itteni tanári ’ kara is, melynek régtől fogva hu maoisták - ) nak elismert tagjai, minden, városunk mürelt! Bégének emelésére célzó munkában részt vess, nak. Egészségügyünk teljesen rendezettnek : mondható, mihez még azt is hozzátehetjük, ! hogy itteni kórházunk országos hírhez tudott i jutni, ami kiváló vezetője fáradozásainak kőí szönh-iő. Városunk fejlesztése csak 2 városi és 1 : vasúti munkásházat eredményezett. A csak I 5-ször nagyobb Pozsonyban az erre tekintetbe jövő tényezők, álDm, város és lakosság sok száz kisebb, nagyobb házat és palotát építtettek. Népjólétügyünk hasonlóan fejlődik, mint ezt a német városok kimutatásaiban olvashatni. Város és társadalom majdnem mindenhol gondoskodnak olcsó étkek kiszolgáltatásáról és gyermekruhák: kiosztásáról. Gyakran van szó tehetős polgárok alapítvány- és végrendeleti intézkedéseiről és arról is, hogy az ! állam és nem ritkán maga az elnök is juttatnak segélyt a szükölködőknek és a megszorult városi intézményeknek. Az életpályára való kiképzés tekinteté ben alig van város Csehszlovákiában, melynek a mienkéhez hasonló nehézségei volnának. Az ; Eibamenti kikötővárosok mied-gyikében van| nak ipar- és kereskedelmi iskolák és a gimnáí ziumot és reáliskolákat végzett növendékek Prágában anyanyelvűtől» folytathatják tanulmányaikat, hol könnyen tadjak elsajátítani az j állam nyelvét is. Az itteni intézetből kikerülő ifjaknak a német és szlovák és ezenkívül a cseh nyelv elsajátítására is k-11 gondolniok. Az Elbái városokban igen sok polgári iskolát végzett fiú és leány az ottan létező nagy gyári j vagy kerasked-lmi cégeknél mint tanú ók vagy inasok kaphatnák alkalmazást, hol négy—öt év alatt ipar- vagy kereskedelmi kvalifikáicóhoz j juthatnak. Számos kiváló munkás mint felügyelő, ; vagy mint előmunkás végezheti be pályafutá; sát az ottani raktárakban, vagy más, évek so; rán át kiküzdött bizalmi állásban. Kereskedelmi iskolát végzett ifjak és leányok még jobban tudnak boldogulni. Itt nálunk tí<azáu még semmi, de semmi siocs! Középiskolát végzatt ifjain-: nem juthatnak be sem állami, sem városi hivatalokba. Az állam nyelvét itt a vá< \ rosban megtanulni alig sikerül valakinek. Az i Eibamenti városokban alapltványos stipendiumokkal igyekeznek megadni a tanulási lehe{ tőséget! Hány év alatt fog itteni kikötőnk ! annyira kifejlődni, hogy lehetséges lesz kenyérj keresethez juttatni az erre várakozók seregét, nóta bene egy elismert kulturváros uj nemzej dékét ? /. . . | Komárom forgalma erősen megcsappant ' azáltal, hogy el lett választva a túlsó oldal- 5 tói. Az utóbbi időben a várost ért azon súlyos I csapások is, hogy megszűnt megyeszékhely ! lenni éj a pénzügyigazgatóságot is megvonták | töl >, igen hátrányosan befolyásolták az itteni viszonyokat, mert az eddig ide tartozott udvardi és párkán iaknak már nincs itt keresni í valójuk* Ehhez járul még, hogy az itteni tör< véayszék feloszlatása is nemsokára bsköveíkezí hetik. Az itten létező 3—4000 emb r befoga- 1 dására berendezett gyárh lyiség; kben a dohányhivatsl eddig csak 5—600 munk'st foglalkoztatott, kik között egy idevaló tisztviselő sem volt. Helybeli, teljesen felad.tűk magaslatán álló építő iparosaink pártállásáról még eddig nem lehetett hallani semmit sem. A kikötőtől egyelőre nem sok hasznot várhatni. És mégis honnan jöhetne az áhitva várt segély? Csehszlovákiában senki sem gondolhat itt vagy bárhol a belföldön létesítendő uj üzemekre, mert ez államban, mely a volt monarchia gyári f üzemeinek majdnem 2/s-áí bírja, ezeket is nehéz teljes üzemben tartani. Másképpen áll a I dolog, ha arról van szó, hogy csehszlovák gyá- 5 rak Magyarországba szállítanának át vagy I ngyanottan fiókgyárakatlétesiteuének.Ilyen gyár | alapításokról gyakran lehetett hallani és bizony I csak sajnálni lehet, hogy nem volt lehetséges 2—3 nagyabb gyári üzemet a túloldalon elhelyezni, melyekben idegen munkásokat is lehetett volna foglalkoztatni. Soha sem szabad azonban szem elől téveszteni, hogy midőn városunk gazdasági előmeneteléről van szó, ehhez 1924. movember 1 . az összlakosság és pedig ennek politikai pártállásra való tekintet nélkül minden tagjának közreműködése szükséges. Ez itten fö életkérdés a szó legszorosabb értelmében. JMyizeiD leijei az iláplü. Már nem tömegjelenség a neuraszténia, hanem minden ember megbetegedése Leiért tőzsdések a bolondok házában — A gazdasági válságok tönkretették az emberek idegeit.— Orvosi nyilatkozat a mostani idegbetegségekről. Tizedik esztendeje, hogy a béke nyugalmából a forrongó változatok, szélsőséges eltolódások korszakába estünk át. Minden megváltozott körülöttünk és alapjaiban rendült meg a gazdasági lét lehetősége A sok változatnak, a hallatlan szenvedéseknek, a mártironságot megköveteld nélkülözéseknek, a meseszerü föllendülések után következett fantasztikus zuhanásoknak természetszerűen hatással kellett lenniök az emberre, sz idegrendszerre, erre & misdea szerkezetek közül legfinomabb és legérzékenyebb, láthatatlan és érzékelhetetlen mechanizmusra. Már a háború alatt megváltozott kevés kivétellel minden ember idegzete, az addig alig ismert id gsokk mindennap jelentkező megbetegedéssé vált és nem kímélték az emberi olméket az azóta bekövetkezett események sem. Különösen a gazdasági bajok, a vagyonok pusztulása viselte meg az idegeket s nincs nap, hogy ne olvashatnék öngyilkosságokról. Amikor miuden elvész, amikor köay* nyen meg nehezen szerzett vagyonok úsznak el és válnak semmivé, összeroppm az ember is és amikor végső kétségbeesésében a revolver ravaszához nyúl, már átélte a legnagyobb csapást, lelki erejének megroppanását. Ezeknek a szomorú jelenségeknek mindgyakoribb jelentkezése gondolkodóba kellene ejtenie azokat, akiknek mégis hatalmakban áll a viszonyokon segíteni. Szinte lehetetlenség tétlenül nézni, hogy tekintélyes, jó sorsra érdemes családok fiai menekülnek a reájuk váré csapások elől a m gsemmisülésba. A mindennapra jutó öngyilkosságokon felül még rengeteg nagy és hatalm.s szerencsétlenségek vannak, szomorú események, amelyek nem jutnak a nyilvánosság elé, csak a családok szűkkörű életóra uehezednek a jóváí hetlen szerencsétlenségek. Éppen ezek a katasztrófák olyan gyakoriak, hogy már nincs hely p.z elmegyógyintézetekben és szanatóriumokban a megbomlott idegzetüek, eszüket vesztett szerencsétlenek számára. Mindenki neuraszténiás. A sok idegbetegről, az elborult elméjtek katasztrófájának okairól és jelentkezési formájáról kérdést intéztünk az egyik ideggyógyászhoz, aki a következő nyilatkozatot tette : — Az idegrendszernek az & szerepe, hogy a testiség mellett az emberi szervezetnek lehetőséget nyújt, hogy & gondolkodás utján egy magasabb életet kifejlesszen. Amennyiben egyszerűbb az állati életnél a?, emberi élet, azt a magasfejlettségü idegrendszernek köszönhetjük. Az élet, ha a maga egyszerű formájában tűnik elő, nem hat az idegrendszerre, amikor azonban olyan fordulatokon megy keresztül, mint a mi napjainkban, akkor egy attaktikus momentumot álí elő, amelyben az idegrendszernek az uj helyzethez megfelelően kell alkalmazkodnia és ennek reakciójaként mutatkoznak azután a nyugtalan képzelődések. A nehezebb életfeltételeknek következménye a gond és ezt nyomon követik az idegrendszer munkájának tulfeszitésa által létrejött beteges változások, amelyeknek szokásos orvosi f ormáj a, legnagyobb ■ részt a naureszténia. Ma sokkal inkább neuraszténiás időket élünk, mint az utolsó emberöltők alatt bármikor. Hiszen az uj életigény, amelyikhez alkalmazkodni kellene, sokkal távolabb esett annál a határnál, amelyet a képzeletnek legromantikusabb formái kigondolhattak volna. Innen van az, hogy ma a neuraszténia a nagy változást szülő évek mindegyikében nem is annyira tömegbetegség formájában jelenthezik, hanem mint az egész emberiség betegsége, amely alól kivételek csak a gondatlanok, a gyermekek, akik még n^m törődhetnek az élettel. — Ami az orvosi prakszist illeti, nem keil azt gondolni, hogy az egész emberiséget uraló neuraszténia annyira megszaporitotta volna az
