Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)
1924-11-01 / 131-132. szám
1324. november 1. «Komáromi Lapok 8. oldal. / Háló és ebédlő mesés kivitelben, a legmodernebb stílben. Nagy választék konyha bútorban, chaislon, szalon és bőrgarnitúrákban, matracokban és gyermekágyakban a legolcsóbb árakban. Kérem kirakatomat megtekinteni — Református templomnak szemben. — Saját kárpitos és asztalos műhelyek. Vidékre díjtalan csomagolás!! 545 az alakulás mellett döntsön. Kéri ezt kulturális és speciális szempontból. A kulturális szempont szerint az nj község lakossága szlovák, a régió magyar. Hadd fejlődjék mindkettő a maga utján és eszel a két nemzetiség között j az iskolák kérdésében ei lehet kerülni a sur« ■ lód&iokat. A szociális szempont, hogy hadd I szaporodjanak a falvak, 9 ezzel a népesség. Mohécsy János dr. bizottsági tag csak a szociális uézöszemponthoz szól. Furcsa d>mokráeia az, hogy hiába tiltakozik a két régi község és hiába a járási bízott ág, mégis az történik, amit a kormány akar. Lehet, hogy a hivatal foglalkozott ezzel a kérdéssel, de nagyon furcsának tsrlja, hogy a járási bizottságot nem tájékoztatják a kérdésben, ö is ellene van az ujJalakaíatBak, mert az a két régi községet az anyagi romlásba sodorja. Novotny elnök kijelenti, hogy mivel nem lehet tadni, hogy ki fog e kérdésben károsodni, leghely -scbb volna, ha a bizottság hallgatólag elhagyná múlni a 30 napi terminust, anélkül, hogy a kérdésben nyilatkoznék. Mészáros Káro y erre kijelenti, hogy férfiasban mondják meg a véleményüket, nyíltan és H3 kerteljenek. Az elnök k jelenti, hogy 1 három javaslat vas e szerint I. Nem nyilat 1 hősik a bizottság. II. Mellette foglalnak állást i (Markov/cs javaslata). III, ÁüástfogJalnak el- j lene (Mészáros javaslata) A bét elsó kérdést í a bizottság szótöbbséggel elvetette, tehát rém i nagy jogászi tudomány kell hozzá, hogy ezz> 1 j a III. javaslat magától érvényre jutott. E? \ bevett gyakorlat már régi idők óta. Mégis az történt, hogy a III. kérdésre is elrendelték a szavazást. Itt a többség elvetette a javaslatot. Az elnök erre njra elrendeli a szavazást s akkor nagy nehezen az előadói javaslat megy keresztül, vagyis, hogy a bizottság nem nyilvánít véleményt ebben a kérdésben. A szavazás különben nagyon komikus j hatást keltett, m=-rt egyesek a szavazásukkal (beschauer) valamikor a vizsgálót, a vámvizsgálót stb. jelentette. Tehát egyértelmű volt a mai financ-szóvai. A határvámoknáí (harmincadoknál) hivataloskodó látók tehát épp oly népszerűek voltak, mint manapság a vámőrök, vagy vámvizsgálók. A látó szón magát a birát is értették. Voltak például igazlátók, révlátók, vagy révbirák, határlátók, vagy határbirák, méneslátók, vagy ménesbirák, széklátók, vagy székbirák, stb. A látó pohár tehát a bíró uram számára küldött pohár volt (persze nem üres!) A bírónak ugyanis kötelessége volt a pohárban lévő bort meglátni, helyesebben megvizsgálni. Ez a vizsgálat pedig abból állott, hogy a biró kiitta a bort s aztán nagybölcsen megszabta mennyiért árulhatják azt a korcsmákban. A látó pohár nagysága vidékek szerint változott. A legtöbb esetben ejfeles poharat küldtek a bírónak látására. Az ejtel valamivel több volt félliternél. Mikoron a városnak, vagy a földesurnak cégérét bevonták s a borosgazdák szabadon árulhatták boraikat, a biró olykor annyi látó poharat kapott, hogy a sok italtól alig látott. Bár ilyenkor az esküdtbirák is segítettek neki, ezek sem sokáig győzték. Ilyenkor szokták mondani, hogy a bírák uraimék homályban (!) vannak. A hol bort mértek ki, a látopohár küldése mindenütt kötelező volt. Országos szokás volt ez, melyet mindenütt helyi statitumok szabályozták. A mármarosi öt városnak 1548. évi statútuma például imigyen szói; valaki bort akar kikezdeni, a kezdés előtt látó pohárban egy ejtel borral és három pénzzel tartozik a bírónak. (Itt tehát a biró még pénzt is kapott a borkóstolásért) A bírónak úgy kell a bor árát megállapítania, a mint a bornak jó volta, ellentmondásba keveredtek és nem voltak konsekvensek. Az uj telepítést Hodzsa falvának fogják elnevezni. Es után kisebb ügyek letárgyalása kö vetkeztek s az ülés fél 12 órakor véget ért. LYS0F0RM a tudomány mai állása szerint a legtökéletesebb fertőtlenítő szer LYS0F0RM megóvja Önt és gyermekeit minden bajtól, betegségtől LYS0F0RM minden kellemetlen szagot eltüntet és hölgyeknek nélkülözhetetlen LYSOFORfó csak eredeti zöld üvegben e védjeggyel valódi: A csehszlovák veder ö'reform Klofác szenátor javaslata a szolgálati időről, a fegyver szolgálatra való kiképzésről és a hadügyi költségekről. — október 31. Az egész müveit világ követeli immár az államok leszerelését, amely egyik legfőbb eiősegitője lenne a békeszerződések végrehajtásának. A genfi konferencia hetekig tanácskozott ebben a kérdésben és a népszövetség tagjai annyira közel jutottak már egymáshoz, hogy elhatározták egy leendő konferencia tartását. Igaz, hogy a Genfben egyelőre az úgynevezett legyőzött államok leszereléséről volt sző, de az is bizonyos, hogy azoknak leszerelése maga után kell, hogy vonja az antant államok leszerelését is. Hogy az antant államok mint akarják Németország, Ausztria, Magyarország és Bulgária leszerelését szigorú katonai ellenőrzéssel keresztülvinni, azt mindenki tudja, de hogy \ miként képzelik el »agukra nézve a leszerelést, í azt eléggé megvilágítja az a javaslat, amelyet j Klofác, a cseh nemzeti párt szenátora a cseh• szlovák véderőreformra vonatkozólag benyújtott a parlamenthez. Hogy a szónoklatokban és a papiroson hangoztatott leszerelési elvek milyen viszonyban állanak a köztársaság leszerelésének végrehajtásával, Klofác javaslata mutatja meg, amely épen azon időben kerül nyilvánosságra, amikor Nollet francia hadügyminiszter a2t hangoztatja, hogy az egész ország ifjúságát és férfinépességét ki kell képezni a fegyveres szolgálatra és erről részletes tervet dolgozott ki. Hogy nincs-e a két javaslat között összefüggés, nem merjük állítani, de tény az, hogy Klofác javaslata ugyanilyen tervvel foglalkozik, mely a Ceske Slovo közlése szerint lényegében a következő: 1. A szolgálati időt a legkisebb mértékre csökkentik, még pedig a gazdasági erők elvének alapján, de a kiképzésben fenntartják azoknak az államoknak színvonalát, amelyekkel Csehország ellentétbe kerülhet. 2. Ennek következtében a lakosságot a lehető legszélesebb körben ki kell képezni a fegyverszolgálatra. 3. A hadügyi költségeket le kell szállítani. Az átmeneti időre a szolgálati időt 14 hónapra korlátoznák. Klofác szenátor indítványa értelmében 7—9 hónapban állapítanák meg a szolgálati időt, de természetesen előzetes tanulmányozás alapján Előfeltétele, hogy a fiatalság megfelelően előkészíttessék és hogy sorozásra szélesebb körben uj szabályokat állítsanak fel. Arról van ugyanis szó, hogy lehetőleg minden állampolgárt bevonjanak a kaionai szolgálatba. A hadsereg állományának csökkentéséről tehát nem lehet beszélni. A javaslat lényege, hogy a polgárok annyi ideig szolgáljanak, a mennyit éppen a rendes kiképzés szükségessé tesz. Ha Klofácnak ez a főbb vonásokban is í mertetett javaslata elfogadásra talál, akko' Csehszlovákiában minden férfit bevonnak kar vagy szegény volta, mutatja. Ha valaki a biró híre néíküi kezdené ki borát, a csapját elütik. „És — mondja a statútum, — mikoron az biró az esküdtekben a záloggal borra küidend, az zálogot csak tizenhét pénzben szabad beinnia, sem többen, sem kevesebben. Az korcsmárostól ha az biró hitelben bort kívánna, tartozik egy fertálylyal adni s azzal megemberelni.“ Ilyenformán hangzik az alsólendvai (1558-i), továbbá a mádi és a okaji statútum is. Az ungvári (1593) szabályzat szerint, a ki borát csapra akarja ütni, egy messzely bort tartozik a birónak küldeni, a ki aztán lelkiismerete szerint dönti el, mennyiért árulhatja a tulajdonos. Ugyanitt a ki szőlőt, vagy házat vett, áldomásban három tál étekkel és egy forint áru borral tartozott a birónak. Visk városának régi statútumai szerint ott nemcsak a birónak, de a két esküdt birónak is kijárt a látó pohár. Az 1641 évi statútum például igy szól: Senkinek a biró hire nélkül korcsomát kezdeni (azaz bort árulni) nem szabad, hanem előbb látó bort küldjön a birónak. A biró uramnak egy icce, a két esküdt birónak pedig fél-félicce látó bor jár. A ki a biró hire nélkül bort kezd s rajtaérik, a borát a biró és a tanács maga számára foglalja le. Ha a biró látó borért küld valakihez s az illető meg nem adja, 60 pénz bírságot fizet. A viski statútum szerint még a lakodalmak borából is kellett a birónak látó pohárt küldeni. Legalább a statútum igy szól: „Valaki pedig menyegzői lakodalmat szerzend, abból is az látó bort az birónak megadja és úgy adjon pénzen az vendégeknek bort, az mire az biró kezdi. Különös határozat ez; mert hiszen a biró a tanácsosaival együtt szintén résztvett a lakodalmakban Sőt a legtöbbször annyira a bornak ereszkedett, hogy borittában haza sem talál*Ezért mondja a városi statútum az emberséges igéket: Mikoron a tanács lakodalomban, avagy vendégségben együtt vagyon, az esküdtek hatvan dénár büntetése alatt kötelesek a birót hazavinni. Ezenkívül az esküdteknek még más kötelezettségük is volt. A város statútuma ugyanis még ezt is megmondja: Ha pedig az biró esküdt biráját valakihez borért küldi s edényét üresen hozza vissza, hatvan dénár büntetést fizet.“ Lakodalmakból és hivatalos vendégségből a bírák más városokban sem hiányoztak. S ha isten őfelsége borbeli áldását bőségesen nyújtotta, több karikafa (hordó) bort is elfurtak s megittak. Ilyenkor járta aztán az induló pohár (transitorium), no meg a társpohár. A debreceni statútum szerint társpoharat és mesterasztalt senki a maga borából nem adhatott, hanem a város csapszékeiből kellett hozatnia. Már Török Bálint idejében s később is Debrecenben a mesterasztalnál a biró — mint atyacéhmester — mindig jelen volt. Ilyenkor az előhíváshoz köszönő pohárnak tiz icce bort adott fel az uj mester. Ebédre hát tál étek és köszönő pohárnak (puculum salutatorium)százkilencven icce bor járt. Az alföldi városokban az úgynevezett utcabirák, mikor csutkaföldet, tengeri földet feldülőztettek s elosztottak, a hivatalos ivás soha el nem maradt Utcagyüléskor a bírák a tizházgazdákkal és az utcadeákkal a bevett szokás szerint hatvankét icce bort fogyasztottak. Úgy látszik, hogy az általános szokás alól a szolgabirák sem vonták ki magukat. Fejérmegye írja 1710 ben: „a szolgabirák falukra kimenvén, a birákkal és esküdtekkel 50— 60 kupa bort
