Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)
1924-10-21 / 127. szám
t. «Mal. ,K»minimi hsvpvk« 1MNL »ktébtr ti riizenyokat a közéit kérdéstk alapján megismertetni. Kzt megkapta a gétai igazgató is él mint ai iskolaszéknek — nem ugyan hatósága, — ie tagja, sőt hivatalból szakelőadója, elő is tér* g jesztette az Biósen, mint ahogyan az a »Komáromi Lapok«-ban megjelent polémiákból látható. Az iskolaszéknek e fölött nem joga, de bármiféle határozathozatallal kötelessége lelt rolna tárgyalni, szóljon a határozat akár pro, akár contra, sőt a jegyzőkönyvben is nyomának kellett Tolna lenni ebbeli határozatának. Joga Tolt elhatározni az iskolának egy évfolyammal való kibővítését, vagy annak elhalasztását. Ha az iskolaszék sértve érezte magát, hogy ő nem kapott közvetlen felhívást a VII. osztályt illetőleg, ez ellen jelentette volna be tiltakozását. Az igazgató csak kötelességét teljesítette, de ártatlan abban, hogy az ilyen, az iskolaszéket érdeklő a hatáskörébe tartozó ügyre vonatkozólag nem kapott közvetlen felhívást. As iskolaszék féltette presztízsét, de semmit sem tett megvédésére. Az igazgató, szem előtt tartva az állami hatóságok rendelkezéseit, mivel a helyi viszonyok bizonnyal megfelelőek voltak, bevezette a ▼II. osztályt. Az iskolaszék nem eDgedte az ▼gyet tárgyalni, de hallgatólag tudomásul vette a TIL osztály megnyitását. Azzal, hogy jnem jj avatkozott a dologba, az igazgatót hozta kelle- jj metlen helyzetbe, mert ha előterjesztésére nem- l leges határozatot hozott volna, ezzel védve van | az igazgató az állami felsőbb hatóság előtt, ha | pedig igenlegest, védve van a község lakossága f eütt. Hiba volt mindenesetre az is, hogy az í igazolatlan mulasztások bírságolása nem lett jj azonnal foganatosítva, mielőtt az felszaporodott, f ebbe azonban nem szólok bele, mivel ennek \ okait nem ismerem. Az igazgató-tanító azonban j helyesen járt el, mikor az iskolamuiasztókat . kiadta, mert az iskolaszék törvényadta jogánál fogra annak bevezetése ellen nem tiltakozott, j az ipso faeto megvolt. Hallgatás beleegyezést ' jelent! Meghajolok főt. Palkovich Viktor esperes ! ur előtt, mint a magyarságnak zászlóvivője, a ; magyar tanítóság pártfogója és a magyar kul- ! tarának istápolója előtt, de megfogja bocsátani, j ha azon véleményében, — hogy a magyar föld- ; mi velőnek nincs szüksége az intelligencia azon ; magaslatára, mint az inkább iparos és kereskedő vidék lakosságának — nem osztozom. Már pedig, hogy a földmivelő is elérje ezen magaslatot, «sak akkor lehetséges, ha az elemi iskolák kibővülnek, s ha a nép között egészséges néptanfolyamok létesülnek. Az államnak ezen intencióját, ha mindjárt a földmivelő nép látszólagos megterheltetését és több kiadást is jelent, ®sak örömmel kell fogadni mindenkinek, annál takább az itt élő magyarságnak, hogy megszerzett intelligenciájánál fogva jogainak bátor védője lehessen s az egy haza polgárai között ne *sak hátul kaliogjon. Bagotán, 1924 október 17 én. Virsik János igazgató-tanító. MEINLFIÓKOK: BRATISLAVA L&rinckapu*u!ca 7 Széplakutca 66,. Dunaulci 25 Adakozzunk a Jókai centennárium költségeire. A világirodalmi nagyságok ki/őtt foglal helyet Komárom nagynevű ssülöttje Jókai Mór, akinek születésének századik évfordulóját a jövő évben ünnepli nemcsak a asgyar nemzet, hanem a világ minden kalíürnemxebe. Ebből az ünnepélyből méltóképpen ki kell vennie részét Jókai szülővárosának Komáromnak is. Ennek az ünnepé ynek ki kell mag&slani a többi ünnepélyekből, mert hiszen az *gé*z müveit világ szeme ide, a szülővárosra fog tekinteni. A hétköznapi szürkeségből a Jókai centennárium ki fogja emelni városunkat. Ennek az finn pnek, a szfi öváros ünnepének fényesnek kell lenni. Ehhez azonban pénz kell. Kérő szóval fordulónk tehát minden megértő szívhez, aki szereti Jókai írásait (és van-Cj aki nem szereti), hogy adakozzék a komáromi Jókai centennárium költségeire. Lapunk, a Komáromi Lapok gyűjtést indít a célra, A szives adományokat kérjük hozzánk eljuttatni, amelyeket mi nyilvánosan nyngtázni fognak és a begyült összeg hovafurdítáaáról is nyilvánosan elszámolunk. Akik szeretik Jókai örökbecsű alkotásait, bizonyára azt is szeretnék, hogy sít lő városának ünnepe minél fényesebb legyen és ezek bizonyára sietnek adományaikkal az ünnepély fényét emelni. Adakoztunk a Jókai eentennáriumra! flaw aoíiiBÉií (A tatakerti állomáson egy auté nekiment a j gyorsvonat motdonyának Borzalmas sérülések, j A baji bor szomorú hatása. Tatakerttil Tata- I bányáig. — Saját tudósítónktól. — A komáromnj városi MÁV pályaudvarából vasárnap este rendes időben indult ki a Budapestre meuó 1301 számú gyorsvonat, vagyis 19 óra 40 perckor. E*yik második osztályú j fiilkébeu eleven, iutim társaság éveiődöfcí egy- < mással nők, férfiak vegyesen. Mind az innenső i Komáromból valók voltak, akiket a véletlen, j no meg a saját akaratuk iá egy fülkébe taréit, < hogy Budapestig elűzzék az ut un&im&sságát. j A társaság központja egy kékszomü i szóke szépség voit, aki úgy látszik, a társaság | összes férfi tagjai szivébe beevezett már. 0 volt az uralkodó planétája az egész társaságnak, kivéve a többi lányokat és asszonyokat, | akik nem kis irigységet éreztek telkeikben az ■ 5 rovásukra túlfavorizált társnő iránt, de a ; bosszankodásukat a „drágám, édesem" és ha; sonló jelzők egész halmazával palástolták el, | valahányszor a szőke szépséghez szóltak. A ' szőke hölgy igy aztáa nem u sejtette, hogy | a társnői milyen rosszakat kívántak neki, | hogy ezek között nem is a legrosszabb kíván! ság volt ez, hogy bárcsak némulna el az aj* | kad, a rémület fagyasztaná a szádra a foly; touoa fülsüketítő kacagásodat. Hazudnék, ha ; azt állítanám, hogy a vérig sértődött nők gon\ dokinkban ajkat, szájat és kacagást használ■ ták volna, nagyon is rusztikusán fejezték ki jí magukat. A szóke hölgy, aki hamar észrevette, hogy ö az est hőse, kissé elkap'i tta magát és csak u?y fé.válról beszélt a rajongóival. Közben a tatai állomásra értek 20 óra 5 perckor. Itt a la és főlszálló utasok közölt sok ismerőst találtak. Csalták is ie őket, hogy ne menjenek tovább, az Esvterházyban pár kellemes órát «Üthetnének, úgyis olyan ritkán járnak 6rre stb. stb. De persze a szirén hangok nem voltak rájnk hatással, hanem rendületlenül megmaradtak a gyorson, amely hamar kiindult a tatai állomásról- A leeresztett ablakokokat felhúzták és úgy néztek ki a vonat ablakaiból. Fénysávok világították meg a tóvárosi Eszterházy park fenyveseit, a hattyúk tavát, s a park tekervényes útjait. — Mikor rándulunk már ki a baji szőlőbe? I hiszen annyiszor meghívtak már bennünket — csacsogja a szőke. — Ha ez a vonat megállana a tatakerti állomáson, akkor leszállnánk és beüzennénk Tatára a vendéglátó családnak, hogy itt vagyunk, jöjjenek utánunk és csinálnánk egy görbe éjszakát — cselIemmkedeU az egyik utitára. — Jaj l micsoda lángé** maga — gt■yeskedik a széke, » majd beképzelt fWteaycl folytatta — a vonat itt nem áll meg. Ka te akarnám, hát megállna, de ét nem akarom. Aa tivarlék kórusa főizug erre: — Vgvan mutass» meg, hegy még a vonat ts szót fogad »»gátiak, nemcsak mi, akarja, hegy megállján a vonat. — Hát akarom! — csiesergi a szőke. A hold haljésióan burkolja arcát a felhő foszlányokba. A rossz előjel zsibbaszté hatása ve$z erét az előbb még kacagó* társaságon, már látszik a kerti állomás vendéglője és egyszerre megáll a vonat. Rettenetes sikoltozás, jajgatás, kiabálás tnlharsogja a hatalmas mozdony gőzlármáját, kamráinak a párhuzamos pálya sínjeire és vérfagyasztó látvány tárul eléjük .... Noll, a tóvárosi Eszterházy szálloda és étterem tulajdonosa és társai autóján egy nagyobb társaság ráudult ki a baji szőllöbe vasárnap d. u., ahol azután poharazás közben gyorsan telt az idő. Amikor a visszaindulásra gondoltak, Noll az antó egyik résztulajdonosa, azt mondotta, hogy nyolc embernek szik az az autó, ő kocsin m^gy házi. Mivel a társaságnak nagyon rózsás volt a kedve, nem igen akartak visszamenni, Noll tehát nem várta m g őket, hanem kocsira üit és haza hajtatott Tó városra. A baji bor nem tévesztette el a hatását, a sttrü poharazás, a többször megismételt Szent János ádása fejébe szállt a vidám és felette jókedvű társaság legnagyobb részének. A társaság hét tagból állt. Szerencsés számnak szokják tartani, de ezúttal nagy szesencsétlenságet rejtett magában. Végra este 8 óra felé a társaság két nőtagja megsokalván a sürtt poharazást, távozásra nógatta az elég illnmináit állapotban levő társaságot. Végre is autóra Ültek. Az autét az egyik résztulajdonos Varga vezette, akin a mulatozás hatása érezhető volt. Mivel & társaság többi tagjai is rózsás színben látták a világot, a kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, hogy azzal törődtek volna, hogy a sofför keze biztos- e a kocsi vezetésénél. A nsgyon is túlterhelt antó szédületes sebességgel haladt, őrületes arányokban közeledett a tatakerti állomás erősen völgyben levő átjárója. A lejtő csak növelte az antó száguldását. Talán a lejtő miatt, vagy a mulatozás hatása, vagy a gyér világítás miatt a aöfför | nem látta, hogy a pályatest sorompója le van I eresztve. Iszonyú iramodással nekiment az I auté a leeresztett vasúti sorompónak, azt áu j törte, de már nem volt annyi ideje, hogy a ! pályatesten átrohanjon és a túlsó oldali íorona- S pót is áttörje, mert ebben a pillanatban oda• robogott a gyorsvonat és annak mozdonya el- i gázolta az autót szerencsétlen utasaival együtt. Az autó teljesen összetört. A benne ülő \ utasokat, mint a könnyű gyufaskatulyákat, ’ hatalmas íveléssel szétszórta. Az autórésztu• lajdonosai közül kettőt: Vargát, aki a kocsit • vezette és Hrudina kéményseprőmestert horzalmas sérülésekkel a gyorvonati mozdony jj kolosszus kerekei alól szedték ki. Est a két ; szerencsétlent azonnal főitették a gyorsvonatra. ; A vonat vimatolatott a tatai nagy állomásra, s ahol mentő kocsira rakták az életveszélyesen jj megsérültöket és azonnal & tatabányai kórházba : szállították őket, ahol Paletta főorvos osztá- I lyába. helyezték el őket. Az autó többi utasai is súlyos sérüléseket szenvedtek, Egy nő például idegsokkot ! kapott. A szerencsétleneket Tó városra szálli-I totíák. Amikor a tatai nagy állomásról telefonon a csendőrséget akarták felhívni, a központ a Noll autójáról hallván beszélni, az Sszterházy szállót kapcsolta, ahol Noll szörnyüködve hallotta a vidám mulatság szomorú végét és elgondolta, hogy ha ő is velük jön haza, őt is hasonló sors érhette volna. A gyors nagy késéssel vette útját Budapest felé. Az előbb még vidám társaság szomorúan ült helyén, a szőke arca sápadt és a társnők rosszkivánsága teljesült, mert a kacagást a megrázó szerencsétlenség ugyancsak az ajkára fagyasztotta. Az elcsendesültek mindegyike arra Í gondolt, hogy: — Nem jó az ördögöt a faira festeni 1 A gyorsvonat pedig zágva, zakatolva rebőgőit tovább.
