Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)

1924-10-09 / 122. szám

122. scá 9tg9««fl8t8áfc iwffftfiyan, GsfltSrtSk, 1924. október 9. •"THIH....: Till» II n írj» OLJTIKAI 'i.A Jk IP. BSteSösä k «ísafe-saísswdSí éiiókfce* * és vicékre »(isist sxitklRMittSl: ?4<fiSsB» ötre SO K, féJérr« 40 K, aegyefiérrs ! SfilföldSü 160 se. fogyass ssáaa «arss í 80 f&Iér. A legóiai szájkosár. Komárom, — okt. 8. A lapok — beleértve az államhű la­pokat is — panaszkodnak, hogy a lap­elkobzások megnehezítik munkájukat. így szól egy félhivatalos kormányközlés, mely azt jelenti be a közönségnek, hogy a kor­mány a sajtószabadság meglpvo romjait is, amelyet a rendtörvény meghagyott, megnyirbálni óhajtja. Miután minket már semmi meglepetés sem érhet, ezt is ‘tu­domásul vesszük. Tényként állapítható meg, hogy egész Európában, még a balkáni államokat sem véve ki, nem történik annyi lapelkobzás, mint demokratikus köztársaságunkban, ami kétségtelen bizonyíték amellett a demok­ratikus sajtóelv mellett, hogy »gondolatát sajtó utján mindenki szabadon közölheti.« Ha ettől a demokráciától messze es­tünk is, a lapelkobzások legközelebbről az ellenzéki sajtót érintik, azt támadják meg létében és annak okoznak anyagi káro­kat. A vádtanácsok az elkobzást többnyire jóváhagyják és alig mérlegelik a sajtővét­­ség jogi tényálladékát, mert a felsőbíró­ságok gyakorlata a szigorúbb felfogás felé hajlik. Elkobozzák a lapokat tényleg bi­zonyítható állítások miatt is, ha az vala­mely hivatalra kellemetlen és azt a köz­béke elleni kihágásnak minősitik. A köz­békét nem a sajtó zavarja meg, hanem a hivatali visszaélések, amelyeket pellen­gérre állítani a sajtó kötelessége. Az államhű lapok, amelyek — méi­­tóztassék szubvencióval gondosan ellátott* kormánytámogatő lapokat érteni igen ke­vés előfizetővel és nyilvánossággal, — szintén áldozatul esnek a cenzor vörös ceruzájának, mert idézeteket közölnek az állam iránt nem hű ellenzéki lapok­ból és ezek olyan kemény idézetek, hogy azoknak még az utánközlését is elkoboz­zák. Ezt a hipokrata fájdalmat is meg tudjuk érteni, ezt is kormánymegrende­lésre szállítják a mi keserves adófillére­inkből szubvenciókat élvező államhű lapok. Az újabb szájkosár a cenzúra iron­­ját ismét rendőrkézbe adja; a sajtórend-ALAF1T0TTÄ: TUB# JÄN0S. Tdnzzrkmztö; 3AÁL GYULA, át. Szerkesztő ; BARMIYAV JÖZSEF ár. szabályok fája fog dúsabb ágakat hajtani. De megnyugtató, hogy a rendőrségen nem detektív sajtóamatőrök intézik a cenzúra ügyét, hanem bírói kvaüfikáeióval bíró egyének. A lapokat nem kobozzák el olyan sűrűén, hanem ahelyett a szerkesztők és a cikkek íróit állítják a törvény elé. Nekünk egy törvényszakaszunk van, amely sajtóetikánkat szabályozza. Egyet­len szakasz: irj igazat. Ehhez alkalmaz­zuk magunkat és toliunkat Sok akadályba ütközik ez ma is, a jövőben talán még többe. De vigasztal bennünket az a tu­dat, hogy az igazságot szolgáljuk, nem­zetünk igazságát, amely ma kisebbségi jogaiért, nyelvéért, fajának fennmaradá­sáért viaskodik. Ebben a küzdelemben résztvenni szent kötelesség, amelyet kor­látozhatnak rendszabályok, törvények, de az igazság keresésének magasztos hiva­tásában a sajtót meg nem akadályozhatják. = A nyevíflrvény végrehajtása. Évekkel ezelőtt megsózták a nyel?« örvényt, de végre­hajtását egyelőre fölfüggesztették. Halyessb* ben: s végrehajtásról szóló rendeletét nem készít-tték el. Többször volt már szó erről és a legutóbbi hírek szériát, már a belügyminisz­tériumban in elérkezettnek látják az idejét annak, hogy végre vaUhára végrehajtsák a törvényt. Evégböi bizalmas tanácskozások foly­nak a belügyrainisztí'rinmbiiQ. A kérdés vég­­hgfíg rendezésé», prágai hírek szerint, politikai okok teszek szükségessé, ezek azonban nem lehetnek döntők arra, hogy a szabályrendele­tet mtkép a fogalmazzák meg. M-.rt ha a po­litikai szempontok vezetik a kormányt ennél a kérdésnél is, akkor máris meg lehet állapítani azt, hogy a törvény az eléged«tl- nséget fogja maga eilen kibivni a nemzetiségek széles rétegeiben, arai p d^g egy konszolidációra törekvő állam­nak dimokratibas elv-ivei sehogy sem egyez­tethető össze. — A közig, bíróság hatáskörének korlá­tozása. Egyik prág-ii jelentés szerint a legfel­sőbb közigazgatási bíróság lutásköiét korlá­tozni akarja a kormány, me!y erre vonatkozóan törvényjavaslatot készíttet. Azon a címen, hogy a bíróságot ,teherm«nta.*itik“, kivonják majd hatásköréből a köztársasági elnök döntéseit, az ö<szkormáay határozatait, a nemzetvédelmi minisztérium olyan rendeletéit, aaia’yeket a legfelsőbb hadúr hozzájárulásával adott ki, a figyelni bíróságok határozatait, valamely ha­tóság az bad mérlegelésén alapuló határozatait, a rendőri bűnügyeket és vámügyeket. Hogy a kormánynak ezzel mi a célja, nem n-héz ki­találni. A legfelsőbb közigazgatási bíróság eddigi kiváló működése a legnagyobb bizalom­Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádar-u 20., hová agy a lap szellemi részét illető közlemények, a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendői Kéziratokat nem adunk vissza. MiSjeteaili tekist háromszor; ked^i cs&tsftiköa is snikit^ mai találkozott a köztársaság lakosságánál, melyben a bíróságok iránti tiszteletet és hitet erősítette az általa meghozott határozatok, ítéletek által. Súgóra pártatlanságát a kor­mánnyal szemben is megőrizte és az igazság eldöntésében gyakran foglalt állást a kormány álláspontjával szemben. A demokráciával sem­miképen sem egyeztethető össze, hogy a köz­­igazgatási bíróság hatáskörét megnyirbálják, és ha est m gteszik, akkor azzal csak a köz­igazgatási hitóságok hita mát fogják növelni, azokkal a jogokkal szemben, amelyek az állam­polgárok érdókeit védik. Az alsóbbfoku ható­ságok eddig is úgy intézkedtek sok esetben, amint azt kényük-ktdvüs diktálta, mi lesz ez­után, ha e legpártatlanabb bíróság hatáskörét is korlátok közé szorítják ?. . . Sí ényi iifiolan magyarul fognak tanitaií. Az ényi magyarok sikeres küzdelme a magyar nyelv jogaiért és a magyar gyermekek magyar jövőjéért. A varebélyi járáshoz tartozó Ény ma­gyar község lakosságának iskola sérelmével másfél év óta foglalkozik & közvélemény. A ' kormány a hivatalos népszámlálás által is magyarnak elismert községben a tisztán ma­gyar anyanyelvű iskolásgyermekeket szlovák nyelvű iskolába akarta kényszeríteni, azzal, hogy szlovák nyelvű tanítást rendelt el, da­cára annak, hogy a 39 tanköteles gyermek közű! 37 magyar anyanyelvű volt. Éuy község lakossága e sérelmes ügyben azonnii megtette a szükséges lépéseket és felkérte Füssy Ká!mán nemzetgyűlési képvi­selőt, hogy a rendelet visszavonása érdekében jvrjon közbe, aki azt legnagyobb készséggel vállalta is. Füssy Kálmán küldöttséget veze­­tett az iskolareferátushoz, később az iskola­ügyi miniszterhez, akik előtt a magyarságra nézva mélyen sértő rendelkezésnek visszavo­nását kérte. Minthogy azonban intézkedés nem történt, a nemzetgyűlésen interpelláció alak­jában is szóvá tette a kulfnrbotráayt. A kormánynak az 1920. évi 121. száma alkotmány törvényt sértő magatartásával szem­ben az érdekelt magyar szülők végül is a legfelsőbb közigazgatási bíróságnál kerestek védelmet. A legfelsőbb közigazgatási bíróság a p másznak természetesen helyt adott s az iskolaügyi referátust rá is kényszeritette a sé­relmes rendelet visszavonására. A panaszt a legfelsőbb közigazgatási bírósághoz az ényi állami népiskola gondnok­ságának nevében és megbízása alapján Petro­­galli Oszkár dr. ügyvéd, a szövetkezett ellen­zéki pártok központi irodájának igazgatója nyújtotta ba. A jogászi alapossággal megszer­kesztett p inasz kedvező elintézéséről a leg­felsőbb közigazgatási bíróságtól folyó évi odern és ölesé TELEFON SZÁM 160. ura 22PÁROVSKA 22. Állandó kiállítás köt­és belföldi bútorok­ban : Legmodernebb stylus ::: Díjtalan megtekinthető V.-

Next

/
Oldalképek
Tartalom