Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)

1924-09-30 / 118. szám

a. old«!. Komáromi Lapok lt?4. szeptember 30 ß Háló és ebédlő mesés kivitelben, a legmodernebb stilben. Nagy választék konyha bútorban, chaislon, szalon és bőrgarnitúrák­ban, matracokban és gyermek­ágyakban a legolcsóbb árakban. Kérem kirakatomat megtekinteni — Református templomnak szemben. — Saját kárpitos és asztalos műhelyek. Vidékre díjtalan csomagolási! 545 urnák előterjesztett pénzügyi javaslata, mely­­lyel az adózásnak könnyebbé tételét óhajtja szolgálni, mert szomorú tapasztalataim vannak az adózó polgárok elviselhetetlen megadózta­tásáról. Komáromban folynak jelenleg ártár­gyalások, ahol az adóalanyból mintegy kipré­selik a nagy adót, tekintet nélkül annak teher­bírására. Örömmel üdvözölném a pénzügyminiszter ur által beterjesztett javaslatot, ha az illeté­kes hivatalnokok mindenkivel szemben egyfor­mán járnának el a kedvezmények nyújtásában. Itt felhozom a komáromi adókivető bizottság mű­ködését. A gazdák ott előadták panaszaikat, el­szenvedett sérelmeiket, kifogásolták az adókivetö bizottság törvénytelen összeállítását, amennyi­ben törvény szerint a különböző foglalkozási ágaknak arányos képviselettel kell birniok és fe­lerészben kinevezett, felerészben pedig válasz­tott tagokból keli állnia, Ott azonban egyetlen­egy választott bizottsági tag sincsen. Az ős­foglalkozást űző lakosság 90 százalékának a bi­zottságban csak egy póttagja van. Az adókivetö bizottság elnökét a mi­niszter nevezte ki a kinevezett tagok sorából, aki az ott élő polgárság nyelvét nem ismeri. Kérdem, miként tudja elbírálni a polgárság sé­relmeit, panaszait az oly elnök, aki a polgárok nyelvét nem ismeri? Előfordult az is, hogy az előadott panaszokra kézleggyintéssel válaszol­tak, vagy pedig tadtára adták a felebbezőnek, hogy ha visszavonja beadványát, adójából ezer koronát leírnak, ha pedig ezt nem teszi, ak­kor adóját kétezer koronával fal fogják emelni. A pénzügyminiszter ur által előterjesztett adó­könnyítési javaslatot csak azzal a feltétellel fogadom el, ha azt igazságosan végre is hajtják. Azonban még egy nagyobb sérelmünk is van. A mi vidékünkön a pémbélyegzés alkal­mával visszatartott összegeket a mai nápig sem fizették vissza. A jelenlegi viszonyok között, mikor a mezőgazdák katasztrófába helyzetben vannak, úgy hogy nemcsak az njabb adót, de még a régi adót sem tadják megfizetni, nagy könnyítés lenne rájuk nézve, ha a pénzlebé­­lyegzes alkalmával visszatartott összegeket adójukba számítanák. A jelenlegi adórendszerben óriási hibák Tannak. Akárhányszor előfordul, hogy az adó­hivatalhoz felvilágosításért fordult felet, hogy mennyi adót keli évente fizetnie, azzal küldik el, hogy ezt az év végén majd megtudja. A kővetkező évben azonban még visszamenőleg is követelnek adót. Ezen javaslatot csakis igazságos végre­hajtás és a német képviselőtársaimmal együtt beadott módosító javaslatok elfogadása mellett fogadom el; egyébként nem fogadom el." (Nagy tetszés a baloldalon.) Egy Moll magyar iskola válsága. Hát még ilyesmi is megtörténhetik? A katholikns magyar iskolaszékek, mint az egyházközségek törvényes képviselőtestü­letei, erősen szervezkedtek a nyáron. Komá­romban és Somorján imponzáns értekezleteket tartottak és jogaik védelmére nagybizottságot választottak. Az életöszíön mozdult meg ben­nünk, mert érezzük, hogy égető szükségünk van éberségre és elszánt védekezésre. A komáromi esperesi kerülethez tartozó iskolaszékek elnökei szeptember 25 én elha­tározták, hogy helyi sérelmeiket idöukint meg beszélik és szükség esetén a nagybizottság kezére adják annál is inkább, mert kerüle­tünkben is történt legújabban olyan kiáltó eset, mely egy katholikus magyar iskolának megszün­tetésére irányul. Elmerengünk a szentirás sza­vain, hogy semmi sem nj a nap alatt. Ameg­lepatösek módozatai mégis oly merészek és njak, hogy megáll az ész, a csodálkozó elme. Megpróbáltatásokban magházait, el nem fásait keblünk nagyot faj é3 sóhajt: Hát még ilyesmi is megtörténhetik ? Ám lássuk magát az esetet! Bálványszakállas paszta hsrcigprimási birtok volt, tehát ma is egyházi vagyon — jelenleg állami kezelésben. A pasztán iskola is van, melyet az uradalom tartott fenn, míg bérbeadás folytán szerződéses megegyezés sze­rint ez a kötelesség a bérlőre ment át. Négy évvel ezelőtt kísérletet tettek az iskolaügyi referátussál az iskola beszüntetésére, hogy a költségektől szabaduljanak, pedig az egyházi birtok, a célvagy on, az engedelmes föld az uj kezelőknek is termett annyit, hogy iskolára és tanitófizetésre is telhetett belőle. Az illetékes egyházi főhatóság akkor kiderítette, nogy az iskola, melynek a beszolgáltatott adatok sze­rint ötvennél is több tanulója van, nagyon is szükséges. így tehát törvényes utón nem lehe­tett az iskolát bolygatni. — Azóta négy év telt el. És most jön egy aj kísérlet, a kiáltó sérelem. Az idei nyáron megjelentek a pusztán a földművelési minisztériumnak és a földhiva­talnak kiküldöttei, nj bérlővel kötöttek szer­ződést, melyben az iskoláról nem esik szó. Ellenkezőleg azok a bizonyos urak rövid nton úgy intézkedtek — de hát honnan vették a < jogot ? — hogy az iskola megszűnik, az ottani 1 gyermekek a legközelebbi község — Keszeg- j falva — túlzsúfolt iskolájába járnak, a távolabbink pedig, kik szintén a bálványsza­­kállasi iskolához tartoztak mindig, majd máshol kapnak nj iskolát, melyet földhöz jutó ki* emberek fognak felépittetni. A régi katholikus magyar iskola felett ekként megkondult a lélekharang, — nem hisszük ugyan, hogy vég­érvényesen, a nagybérlő pedig — értsük meq jól! — a kész iskola fenntartásától megszabadul, a szegény emberek pedig építsenek uj iskolát — amire aligha lesznek képesek. Grasparik tanfelügyelő, kivel e sorok író­jának egyébként súlyos elvi hareai voltak, a bálványszakállasi iskola és tanító ügyében an­nak idején oly korrektül járt el és oly alapo­san megfelelt a támadásokra, hogy ezért az egyért a politikai és nemzeti ellenfél előtt a szent igazság nevében kalap« emelek. A mos­tani állami tanfelügyelő hely; ,te talán valami­vel kényesebb, mert most állami közegek nyúl­tak az iskolához és ö is állami „hatalom alatt levő ember," akár csak & bibliai kafarnaumi százados. Állítólag arra utasította a kesztgfalvi községi iskola tanítóit, hogy a pasztái gyer­mekeket fogadják be — hova is lettek volna szegény kis számüzöttek ? — a növendékeitől knrtán — furcsán megfosztott tanítónak pedig azt mondta — de írásban nem adta, — hogy ne tanítson. A tanító mégis megkezdte a taní­tást néhány gyermekkel, kik más pasztáról jöttek hozzá, mert az ő iskolájához tartoznak. És íme most a bérlő felszólította őt, hogy ok­tóber 1 re költözzék ki a lakásból és az isko­lából. A fizetést már előbb megvonta tőle, pedig az említett új szerződés létrejötte előtt ö is fizette, mint az előbbi bérlő. Azt kérdezem most, hogyan lehet az egy­ház iskolájával ilyen rövid utón elbánni ? Azt kérdezem továbbá: mi lesz a tanítóval, ki már korosabb ember s igazgató tanító? Valaki azt mondta, hogy agy jár, mint az, akinek szánja alatt elolvad a hó és ö a sárban marad jár­müvével. Ismét más azt mondta szintén találóan, hogy minden szék ledobja őt. Ha talán valaki mást hallott erről a ti­tokzatos ügyről, készségesen helyesbítem az itt leirt adatokat. Da annyi bizonyos, hogy azok, akik az egyház iskolájával rendelkezni hatalmat vettek magáknak, még az illetékes plébánost sem értesítették egy szóval sem. Egy úri embsr igy beszélt valamelyik csehszlovák miniszterről egy csendőr előtt: az önök minisztere. — Kérem, kérem — pattogott & «ssndőr — mindnyájunké. — Az enyém nem — felelte a másik — mert engem nem ismernek el itteni állampol­gárnak. Da nj törvény készül és sokan nyerünk végre az igazság szerint állampolgárságot Előre örülünk, de örömünk még sem teljes. Mi | szaretnők ezután önérzettel mondani: a mi \ kormánynak, a mi minisztereink, kérem, kérem, minnyájunké. Ám addig, mig a jelen eikkhsx ■ hasonló szomorú dolgokat kell írnánk, nem ön­­j érzettel, hanem alázatos bocsánatkéréssel ' mondjuk: — Megkövetem, kéremalássan, ilyen a mi I kormányzatunk s igy mérik nálunk a jogot és ■ az igazságot. Ugyan, ugyan, tegyenek bennünket egé­szen boldogokká, bánjanak velünk agy, hogy önérzetes állampolgárok lehessünk! Dr. Sz# If SIHL» ifáVÉ FIÓKOK: BRATISLAVA LOrinckapu-utca 7 SzépBakuftca 66, DssraasíSca 25 HÍREK. — T. olvasóinkhoz. Ismét eljntottunk egy negyed év küszöbéhez. Lapunk mai száma az utolsó ebben a negyed évben, miért is tisztelettel kérjük t. olvasóinkat, hogy előfizetéseiket mielőbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésé­ben fennakadás történjék. Vidéki előfize­tőinket megkérjük, hogy az előfizetési dijat postautalvánnyal biadóhivatali címünkre beküldeni szíveskedjenek; helybeli előfize­tőinket pedig, hogy a lapunk kihordója által kézbesítendő dijnyugtákat kiváltani szíveskedjenek. Tisztelettel a »Komáromi Lapok« kiadóhivatala. — A Járási bizottság ülése. A komáromi járási bizottság ma kedden d. e. 10 órakor a megyeházái: ülést tart. — A Jókai ünnepély. Á Jókai centennárium bizottsága csütörtök d. n. 5 órakor és vasár­nap d. e. 11 órakor a kultúrpalotában ülést tart.

Next

/
Oldalképek
Tartalom