Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)

1924-09-27 / 117. szám

1024. szeptember 27.

Kom ár őrei Lapok.'

3. oíá&í.

jHpidMal öaiapiüeKedési IHil megvágjon elégedve..

Komárom, — gzept. 26.

A vagyondézsma hiszabáea eilen ez előtt két esztendővel minden épkézláb ember feleb* bezett, aki csak a nevét le tudta Írni. A vagyondézsma kivetése az 1919 március l*i állapot szerint történt, amikor pénzünket lebélyegezték és egy pár lovuakafc felbecsüllek például 20000 koronára és ebben a stílusban szabták ki a vagyondéssmát és a vagyon növekedési adót. A fellebbezések ellenére is rengeteg vagyondézaatót fizetett ba népünk, mely az 8dózás dolgában is elaö helyen áll, bár erről a pénzügyminiszter igen fukarul nyilatkozik.

A vagyondézsmáról tzóió novella a kis▼agyon véd Iméra bel és az 50000 K-t meghaladó vagyondézsmánál lényegtelen engedményeket tesz. Most a pénzügyi kirendeltség a íelebbező feleket sorra beidézi és közli velük a lényegtelen vagyondézsma leszállítást azzal, bogy a felek vonják vissza fellebezésüket.

Alkuimnak volt megtekinteni egy erre vonatkozó nyilatkozatot, mely igy szól:

„A mai napon átvettem a vagyondézsma és vagyonnóvekedési dézsma leszállításáról szóló értesítést, ezzel megvagyok elégedve,

minek folytán az említett dézsmáló ellen be adott felebbezések elintézését nem kívánom.“

Mi í'lhÍ3szüki hogy sok f^lebbezést kell elintézni a pénzügyi kirendeltségnek illetve a vezérpénzügyigazgatóságnak, sőt arról is meg vagyunk győződve, hogy ezzel nem igen sietnek. (Az 1919. évi adó felebbezéseket most intézték el.) Da hát a közönségnek azt tanácsoljuk, jól vegye fontolóra, hogy visszavonja-e feiebbesését és ki engedje-e törülni a szamát a lényegtelen vagyondézsma engedménnyel.

Mart egy tény és ez az:

ha a mgyondézsmát felebbezés utján leszál Htják, akkor a csökkentett vagyondézsmából még több engedmény jár a törvény szerint.

Jő lesz résen lenni és nem v koa aláírni azt, hogy „meg vagyok elégedvemert aki egyszer meg van elégedve, az többé jogorvoslattal nem élhet. Mindenki kérdezze meg politikai pártját vagy ügyvédjét, mielőtt ezt a köszöaó okiratot kiállítja a vagyondézsmájáról. Ezt még ellenünk fordíthatják, hogy megvoltunk elégedve .. .

sző nélkül elment vele. Erre ő is kiment a táncolókhoz. Hajnal felé már együtt járták a palotást Lillával, széles jókedvvel, csillogó szemmel.

Vajda Péter épp akkor hagyta abba a kártyázást. Vesztett, ez különben is megrontotta az estéjét, de mikor a leányát meglátta a korhelyhirü, szabadszáju Vitéz Mihály mellett, ez végleg elvette a kedvét s már csak azon gondolkozott, hogy vihetné haza. ő, lányának táncosul a városbiró fiát, vagy a gazdag Pibert látta volna szívesen, de nem ezt az ágról szakadt költőt. Bédynének ki is jelentette, hogy megy, de az hallani sem akart róla, biztatta, tartóztatta, káposztalevesre hívta.

— Kedves Julianna, sose marasztaljon. Megvallom, tartok tőle, hogy ez a Csokonai, mint szokott, becsip és még bolondokat beszél a leányomnak, — szólt Vajda.

Lilla épp ott táncolt el előttük, a Csokonai karján, Nem lehetett őket párnak mos- ! dani, de tüzesebben járták, mint bárki.

— Attul ne féljen, — vigasztalta Bédyné. I — Csokonai ma mandulatejnél egyebet nem j ivott s ezentúl sem fog.

— Annál rosszabb; józanul még jobban elbolondithatja. Mert furcsa az ilyen fiatal fe- j hérnép. Pedig olyanok együtt, mint a telivér \ csikó és a keshedt gebe, — hát nézzen oda, I amint forgatja Lillát, na, nem hiszi, — folytatta Vajda.

Bédyné más nézeten volt. Ismerte Csokonai verseit: az 1741 diétát, tudta, hogy most is nem a mulatozás! vágy, de lelkes cél vezette Komáromba: az inzurrekció megszervezése. A nemes magyarságnak felülésére biztató költeményének részleteit már hallotta a költő ajkáról, oly tűzzel, oly hévvel elmondva, hogy nem látta többé Vitéz Mihály testi fogyatkozásait és csak kiáradó lelkéaek szépsége ejtette meg,

■w y p • í m »1 »

Városi közgyűlés.

— A zárórai szabályrendelet meqsürgetése. — A járási hivatal és a drágaság elleni mozgalom.

— Iparosok illetőségi ügye — Dr. Mihola Ferenc lett a város jogi képviselője. — A telekérték adó leszállítása.

Komárom, —szeptember 25.

Komárom város községi képviselőtestülete csütörtökön, folyó hó 25 én rendes közgyűlést tartott. A közgyűlésen választották msar a város szerződéses jogi képviselőjét: Mihola Ferene dr.-t, aki négy pályázó körül titkos szavazással nyerte el a megbízást. A közgyűlésen interpelláció hangzott el a zárórai szabályrendelet tárgyában és a képviselőtestület fölirt a miniszterhez a komáromi iparosok illetőségi ügyében. A telekérték adónak a jövö évre való 50%-os leszállítását a közgyűlés határozattá emelte.

A közgyűlést Csizmazia György városbiró megnyitván, a törrvényes időben bejelentett helyettesítésekről értesítette a közgyűlést és a közgyűlésen első izbsn helyettesként m gjelenfc Zimkay Antal kér. saoc. párti a fogadalmat letette.

Iaterpelllációval kezdődött a közgyűlés. Neuwirth József a város képviselőtestülete által még a mait évben létesített záróra sza- 5 bályrendelet tárgyában interpellált és az iránt érdeklődött, hogy jóváhagyta e már a minisztérium a szabályrendeletet, vagy sem. Ha nem, akkor fölkéri a városbirót, hogy sürgősen tegye meg azokat a lépéseket, amelyek e fontos szabályrendelet mielőbbi életbeléptetését lehetségessé teszik.

Csizmazia városbiró válaszában bejelenti, hogy a szabályrendeletet a mait é? augusztusé ban eljuttattak az illetékes helyére és azóta többször sürgették annak jóváhagyását. Legutóbb ez év május havában sürgette meg, de azóta som történt semmi. A járási hivatalban ezzel kapcsolatosan azt a választ kapta, ho/?y a kereskedelmi alkalmazottak és kereskedősegédek sérelmét csakis konkrét panasz megtétele esetén tadja a járási hivatal orvosolni. A városbiró megígérte, hogy ismételten megsürgeti az elintézést, amit az interpelláló tudomásul is vett. *

A városbiró ezután előadta, hogy a város képviselőtestülete augusztus hóban tartott közgyűlésében állást foglalt a drágaság ellen és felirattal fordult ez ügyben a miniszterhez, akitől több sürgős intézkedés foganatosítását

[ s mint a nagy fantáziájú, nagylelkű asszonyok beleszeretett a más számára. Minél jobban ócsárolta Vajda uram, annál erősebbé vált | benne a szándék, hogy pártfogásába vegye a szerelmeseket, kik a tánc után bizalmasan suttogva, egymáshoz simulva mentek ki a táncteremből és mindjárt azon kezdte, hogy a fejcsóválva utánuk induló haragos apát karonfogta s az ebédlőben a pehelykönnyű fánk után egy pohár borovicskát a másik után diktált belé, mely végre is, földerítette a kereskedő kedvét.

— Lilla, ® lábai elé teszem a szivemet, hajoljon le hozzá és ne tapossa el, — beszélte ezalatt a költő egy ablakmélyedésben, valamelyik belső szobában, mig Lilla a holdfényben az ablakra hórajzolta csillagokat számlálta.

— Soha ajkam más dicséretét nem ismeri többé, mint az önét! — súgta mindközelebb a költő.

— Soha ajkam igy meg nem dobbantotta szivemet, — kezdte ismét, hogy feleletet nem kapott. — Szóljon, feleljen, nem érez semmit a szegény költő iránt, ki itt elég közelében.

— Ha egyszer, csak egyszer az ajkát csókolhatnám, örömmel meghalnék utánna, — hangzottak a lázas szavak a férfi ajkáról.

— Nem kell meghalnia, — fordult most felé a leány halk, édes szóval.

Bédyné egy idő múlva bement valamit keresni a belső szobába. Ott találta őket egymás ajkán csüngve, bohó, szerelmes szavakat suttogva közbe. Talán épp ezt kereste. Szó nélkül, mosolyogva fordult vissza. Vajda Péter ezalatt teljesen jókedvre derült a borovicskától, igy nem volt veszedelmes számukra.

Csokonai Komáromban maradt az inzurrekció megszervezésére, egy verse a másik után biztatta a nemes ifjakat a francük ellen való fölkelésre — és egy verse a másik után

kérte hogy a drágaság tovább terjedése intézmény ?sen megakedályozt&asék. A feliratot a határozattal együtt a járási hivatalnak küldötte meg a képviselőtestület, de a határozatot & járási hivatal azzal küldte vissza, hogy az nincstn megfelelő módon „stilizálva“ és a formája nem felel meg annak az alárendelt viszony; iák, amely a község képviselőtestülete és a járási főnök között fennáll.Ezzel kapcsolatban a városbiró felolvassa Pozsony és Léva városiknak ugyanolyan tartalmú feliratát, melyeket az illetékes miniszterhez felterjesztettek. Az élt terjesztés kínosan érintette a közgyűlés tagjait és Steiner Gábor (kommunista) éleshangú felszólalásban azt kivánta, hogy utasítsa vissza a képviselőtestület a járási főnök kioktatását és javasolta, hogy a határozatot terjessze föl a képviselőtestület egyenesen a miniszterhez. Jávor főjegyző azt vitatta, hogy a járási főnőknek joga volt a határozatot viszszakü'deni, mert a két hatóság közötti hivatalos alárendeltségi viszony más hangot kívánt volna meg. Ä járási főnök kioktatásának visz- 1 sz&masitását p- dig inkorrekt dolognak tartja. A közgyűlés azonban, mely a járási főnök ezen eljárásában felirati jogának korlátozását látta és az esetleges praecedenst is elkerülni kivánta, Steiner javaslatát egyhangúan elfogadta és a határozatnak közvetlenül a miniszterhez való fölterjesztését mondotta ki.

Alapy Gyula dr. (kér. szoe.) indítványt terjesztett & tanács elé, amelyben azt javasolja, hogy írjon fel a képviselőtestület a központi hatósághoz hogy az iparosok illetőségének megállapítása céljából az utóbbi idöbsn megindult eljárásokat szüntessék meg. Ugyanis Komárom iakosai közül igen sok, iparágát e városban 30—40 éve állandóan folytató s állandóan adózó iparos illetőségét kutatják, akiknek ezzel a fennálló döntvény értelmében fiiszíenciális érdekeit veszélyezteti a hatóság. Az índitványosó íö hivja a képviselőtestület figyelmét erre a polgárság életérdekeit veszélyeztető eljárásra és indítványát azzal egészíti ki, hogy mintán a tavaszi közgyűlés által az állampolgárság és illetőség tárgyában fölt erjesztett memorandumot mindezidáig nem intézték el, sürgesse azt meg a közgyűlés a miniszternél.

Steiner Gábor egyenesen a miniszterhez kéri föltarjeszteni a föliratot éB javasolja, hogy küldjön ki a képviselőtestület egy bizottságot, amely a miniszternél ebben a kérdésben jelenjen meg és együttesen oldja m<g ezt a fontos kérdést. Alapy Gyula szintén

énekelte meg forró, soha el nem múló szerelmét Lilla iránt, titkolt boldogságát, kitörd re- I ménységeit „Gerlice nyögdécseléseit“, túláradó I lelke minden igaz gyöngyét. De ezek a versek még titokban maradtak, csak Lilla tudott róluk 1 és Bédyné, egyetlen bizalmasuk, pártfogójuk, kinél naponként találkoztak. Mert Vajda Péter uram sehogy sem akart róla tudni. — Nincs állása, nincs vagyona, nem adhatom lányom a bizonytalanba, a bolthoz meg nem ért az ipse.

S Vitéz Mihály kiszakította magát titkos mátkája karjaiból és elindult állást, hivatalt keresni, hogy mint „érdemes hivatalu és elegendő fizetésű ifjú“ kérőként léphessen föl. Elment a volt diétái képviselőkhöz, elment Széchenyi Ferenchez, majd Festetics György grófhoz. Utóbbiak kisebb adományokkal segítették ugyan, de állást nem adtak neki. S mentek Lillának a levelek, a versek, hol bizakodók, hol levertek, hol reménykedők, hol kétségbeesettek,,de mindenekfölött szerelmesek. Távoílétembe Képedet szivembe Szent bélyegül viselem.

Ne légy, szép érzékeny Te is feledékeny,

Legalább álmodj velem.

Á levelek Bédynéhez voltak címezve, s a szép asszony könnyes szemmel hallgatta, a mint Lilla felolvasta neki.

Csokonai ilyen körút után fáradtan, raegcsalódottan tért vissza Komáromba, hol a nemesi felkelés eleinte parázsló ügye lassan elaludt a közöny hamuja alatt. S mégis mindig uj erőt talált Lilla szerelmében, Julianna biztatásában. S mikor vágya a tetőfokra hágott és boldogsága keblét szétfeszítéssel fenyegette, akkor a jó, az okos asszony tanácsira ismét elindult, hogy valóra válhasson számára mindaz, a mi csak még Ígéret volt S igy volt ez többször