Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)

1924-09-20 / 114. szám

1924. szeptember 2#. Koaaäyoau Lapok.* 8. oldal. pRi'áciő átkáért, ilyen kezekben vm a mi eorawak. A két lényeges kérdés, mely Genfben tárgyalásra kertit: a fegyverkezések korláto­zása és & garancia kérdésa, A garancia lényege, kegy a szerződő államok kötelezik a támadó ellen felvenni a harcot. Ez a nagy illúzió és «mi ealyesabb, nagy elvi hibát rejt magában. A g* randa szerződés lehetetlen és immo­rális, mert célja a mostani szerződések vé­delme, a legyőzőitekre tehát továbbra is meg­marad hossza időkre a béke teremtette rab­szolgaság. Genfben remélik, hogy az Egyesült Államok csatlakozik a Népszőveiséghez és el­fogadja a garancia-szerződést. Ammka és az egész világ nem fogja garantálni Povoszszilézia kettéosztását, & danzigi korridor abszurditássá nak fentartását. Amerika nem fog belépői a Népszövetségbe olyan kötelezettségekkel, mint például Belgium, az amerikaiaknak, kik a dön­tőbíró Szerepét játszák, nem érd-kük, hoíjy magukat egy sorba állítsák & Népszövetség többi tagjával és Oroszország sem fogadja el a paktumot, Németországban is van elég élet­erő, hogy ne vesse önként alá magát örökös rabszolgaságnak. A reakció ereje hatalmas a Foreign Offi­ceban épugy, miut a Quai d’Orsayu. A minisz­terek felváltják egymást, de a hivatalok a régi kezekben maradtak, akik felelősek a háború­ért. Ez nagy hatással van a lefegyverzésre. A fegyverkezés korlátozása pusztán fi­nanciális okokból nem következik be, míg a nemzetek egymásközii érzelme meg nem vál­tozik és ez csak akkor remélhető, ha lesz bá­torságunk kimondani a szerződések revíziójá­nak szükségességét. Kétségkívül lassú lépések­ben haladnak erre. London az első, Genf & második állomás, de a nehézségek még tulna­­gyok. A háború tíz millió emb-rt ölt meg, de nagyobb baj a vadság és a hódítás moralitá­sának elterjedése. Ezt kell kiirtani az ernbu-i­­ségből. Mit csinál majd Amerika? Amerikának nagy érdeke velünk újból felvenni a forgalmat, de ehhez szüksége van nyugodtabb Európára, ezért mindent el fog kövstni, hogy siettesse Európa felvirágoztatását, de sohasem fogja el­ismerni a versi, iílesi szerződést. Lehetséges, hogy soha sem fogja elengedni Európa adós­ságait, mindenesetre addig nem tárgyalnak er­ről, mig nem látják Európa gazdasági föllen­dülését. Ha bizonyítékai lesznek az európai piac faléledésére, akkor valószínű, hogy elengedi az — Úgyis csak arról firkálnak mindig az újságok, hogy milyen drága minden; azt pedig úgyis tudom, egye meg a fene a dolgát! A bor is már tiz-tizenkétezer korona egy liter, a sör kr glije meg ötezer. A drágasági tételek közül ez a két utóbbi tétel fájt legjobban Matyi urnák. A bor és a sör! Miután ebből a kettőből fogyasztott leg­többet Mátyás ur. Nyaralásra dehogy is gondolt Mátyás ur. Pedig az öreg bizonyára adott volna erre is, csak hitette volna el vele, hogy egészsége megköveteli a fürdőzést. De Matyi ur ki nem állhatta az utazást. S mikor most nyáron is, az ismerősei elutaztak Pestről, ő szinte szána­kozva nézett utánuk: — Szegények; elmennek oda, ahol nincs is talán jégbehűtött sör. Itt hagyják a jó kis budai hüs korcsmákat, a pompás hideg fröcs­­csökkel! A csacsik, hát lehet valahol jobban nyaralni, mint itt Pesten ? Már boldogult Pod­­maniczky báró megmondta. Hanem azért megpróbáltuk, hogy hátha az idén elvihetnénk magunkkal valahová. — Mit? Hogy én veletek fürdőbe men­tek? Nem ettem meszet. Ha fürödni akarok, itt a Rudas! Oszt ott van mellette a pompás „mély pince“! Cselt alkalmaztunk, hogy elcsaijuk az öreget. Egy doktor barátunk, egyszer vacsora adósságokat. Tehát szükség van a revízióra, moly helyreállítja az európai piaeot, Hireolnunk kel! a vámhatárok lebontá­sáért. Ezt meg kell oldani, mert élet-halál kérdése Európának. El kell kezdeni az euró­pai Egyesült Államok kiépítését. Hírek a Mars bolygóiról. — Saját kiküldött munkatársunk tudósitá-ai. — (Lapunk felhasználta az alkalmat, amikor a Mars olyan közelségbe jutott hozzánk és költséget-fáradtságot nem kímélve, elküldte a Marsba egyik munkatársát, hogy az ottani állapotokat ismertesse olvasóinkkal. Ima itt közöljük tudósításait.) Igen Tisztelt Szerkesztő Urí Szerencsésen megérkeztem a Marsba. A pénz, amit adott, az útiköltségre elég volt, de nem sokáig lasz elég, mert itt is n&gy a drá-Az állapotok különben nagyszerűek. A kultúra sokkal fejlettebb, mint nálunk. A Mars egész felületén nagyszerű csatoma- hálózat van. Ezekben olysn kis h«jók közlekednek, mint a danái propellerek. Esek pótolják itt a villa­most. Csak egyben nem tudják pótolni: nem sikerül nekik senkit sem elgázolni. Ez az itteni újságíró kollégákra nézve nagyon kellemetlen, mert & villamos eigázolás rovat egészen hi­ányaik a lapból. Mindjárt egy újságírásról »karok egyet­­mást elmondani. Itt as is valami nagyszerű. Vtgyük a legfontosabbat: a cenzúrát. Itt nem a már hisyomatott lapokat kobozzák el, hanem előzetes cenzúra van : a cenzor egy sajátságos, a földön még nem ismeretes készülékkel bele­tekint az újságíró agyába és megvizsgálja, nincsenek e ott esetleg államellenes eszmék. Ezeket meg sem engedi Írni. Újabban már az olvasóközönség közül is többen szereznek iiyen készüléket és egysze­rűen elolvassák a cikkeket a szerkesztőség agyából. Panaszkodnak, hogy sokszor olyan üres, fehér oszlopokat találnak, miut nálHnk az újságban cenzúra után, Fö'dückről a marslakók elég jól vannak informálva. Annyira, hogy igen sokan a leg­nagyobb uudorral viseltetnek iránta. A múltkor sokan azt indítványozták, hogy földünket zár­ják ki a naprendszerből. Szerencsére az in­dítványt a többség leszavazta. Egyébként az idén itt is nagyon gyenge volt a termés. Epsn ezért a marsműresosztály te a marsbírtekosok meglehetősen nehéz anyag viszonyok között vannak. A marslakók különben nagyon kedvesek előzékenyek. Szeretik a zenét, különösen a marsokat. A nők elég csinosak, ügy nem nagyon idegenkednek a földi halandóktól B rátságos mosollyal nézik az embert. ^ dirat szenzációs, de arról részieteket mf« merek Írni. Majd legközelebb küldök eL. di­­vatlapot, — vagy esetleg egy divathölgyet A börze... arról jobb nem beülni f Mintha c*ak odahaza volna az ember. Kiküldött tudósítónk táviratai: Msrs, 1924. szept. 10. Már nem itt egyedül a Főidről. A különböző országok­ból kiküldöttek érkeztek, akik felvették az érintkezést a marslakókkal. Mars, 1924. szept. 12. Lord Róbert Juggler a Mars-csatornák szabad hajózásáról tárgyalt a Mars-kormánnyal. SJ Mars, 1924. szept. 12. (éjjel). Pierre Malhareae jegyzéket nyújtott át a Mars-kor­mánynak, arae:yben felszólítja, hogy a háború bűnösedének kérdésében nyíltan foglaljon ál­lást. Ugyancsak felszólítja, hogy nyilatkozzék mi a véleménye a Ruhr-kérdésre vonatkozólag’ Mars, 1924, szept. 13. A Mars lakók zött nagy rémület uralkodik. Megjelent, itt Ferdinand Vaec^k, aki megvizsgálja a Mars­lakók illetőségét. A legtöbben nem tudják igazolni illetőségüket és igy tömeges kiutasí­tások várhatók. A Mars-lakók már csomagol­nak. Sokan közülök a szomszédos Vénus boly­góra akarnak menni, de az útlevél beszerzése nehézségekbe ütközik. Mert viszont a útlevél­hez is kellene illetőségi bizonyitvágy. és 9 9 Jiiinger-utca 14, H. n. (Haltér mellett.) 497 — Határidőnapló 1925. évre Dr. Perényi Béla összeállításában, ügyvédek, ható­ságok, községek és hivatalok részére kapható: SPITZER SÁNDOR könyv- és papirkereske ■ désében Komárom, Nádor- u. 29. közben, csak rászól: — Te Matyi, neked reszket a kezed! S a szemed is, hogy rángatózik.-+- Fenét! Arra a kis feketére kacsintga­tok, ott, a harmadik asztalnál. — Vibrálnak a te szemeid akkor is, ha nem kacsintgatsz. A baj megvan. Ez a viszér­­elmeszesedés első tünete. Okvetlenül el kell menned Pestről. Légváltozás, hideg fürdők, ledörzsöiésekkel és diéta ... — No, én pedig nem megyek Pestről egy tapodtat se 1 De másnapra mégis meggondolta a dolgot: — Talán még is veletek mennék? Elvégre még nem szeretnék elpatkolni. Az öreg Tar bácsit alaposan megpum­­polta pár millió erejéig, egy rövid, de velős levél kapcsán: — Az orvosok megállapították, hogyha azonnal nem utazom el Fenyőfüredre, végem van. Kérek pénzt: sok pénzt! Or'ási bevásárlásokat eszközölt. Mikor bevonult a vasúti kocsiba, a holmijaival teie lett minden. — Mi van azokban a kufferekben? — Hát ruha! Csak tudom, hogy a für­dőre sok ruha kell. Ebédhöz más, vacsorához más, tenniszruha . . . — De hiszen nem is tudsz tenniszezni! — Az mindegy! Aztán kell egy strand­ruha, meg egy vastagabb vadászruha. — Te vadászni akarsz? — Nem; de az imponál, ha az ember néha vadászruhában jelenik meg. Mig utaztunk, minden állomáson besze­dett egy-két pohár sört. — Többé úgy se iszom — mentegette magát — ez az utolsó nap; holnaptól kezdve lemondok minden szeszről. A hidegviz kúra, azt hiszem, remekül helyre fog állítani. Talán még az agglegénységből is kikurálom magam. Remélem, akad itt a fürdőn jó párti? Majd utána nézünk. Elvégre egy javakorabeli pesti fiskálison kaphatnak! Mire, rengeteg számú sörök bekebelezése után, kissé bizonytalan léptekkel, leszállt Matyi ur a vonatról, kijelentette, hogy grófkisasszo­nyon alul szóba se áll senki lányával. Az állomástól a fürdőtelepig egyre nótá­­zott. Még a szálloda előtt is alig birtuk elhall­gattatni. Pedig azt már még se akartuk, hogy a grófkisasszonyokra pályázó vőlegényjelölt ur úgy vonuljon be Fenyőfüred elegáns szállójába, mint Göndör Sándor, a falu rossza, a Makk­hetesbe. A tekintélyére apelláltunk: — Mit szólnának a grófkisasszonyok ? Egy pesti ügyvédnek, egy vőlegényjelöltnek, komoly eleganciával kell bevonulni. Igyekezett azután, kissé túlságosan aprózva Pumas regénye után I Városi Moagószinliáz. | reatn„ aiin A Három Testőr (2 részben) Az l-sö rósz szom balon és vasárnap 1924 szept. 20-án és 21-én A főszerepben: Douglas Fairbanks. Legszebb amerikai fihal

Next

/
Oldalképek
Tartalom